Különös Gyilkosság

Nagy lázasan kutakodtam az irodában,a férjem bármikor bejöhet.Olyan érdekes volt annak a levél borító pecsétlenyomata,mintha már láttam volna erre felé. Ahogy nézelődtem fel-le az asztalnál és a fiókokban,nem tudtam másra gondolni csak arra,nehogy bejöjjön Marc.Az egész testem beleremegett a félelemtől és úgy vert a szívem,hogy majd’ kiugrott.Az eső éppen esett és villámlott,dörgött az ég na ettől elejtettem a gyertyatartót.Még szerencse,hogy zseblámpával közelekedem,merthogy a lámpa kiesett a kezemből és gurult gurult míg…míg egy különös papírra nem lettem figyelmes.Ott volt a levél az asztal lába alatt.Marc ügyesen eldugta,de megtaláltam.Mindig is tudtam,hogy a férjem elakar válni tőlem mostanában és arra hivatkozott,hogy sok az elintézni valója..Hát meg van a bizonyíték…Válni akar..5 év házasság..gyerek nélkül..Marc mindig is akart gyereket,de én nem.Túl fiatalnak éreztem magam hozzá és előbb a karrier utána a gyerek…Az első házassági évfordulónkon kezdödött,mikor a hasamra tette a kezét és kérdezte,hogy mikor érkezik az utód??Én pedig gonoszul rávágtam:soha nem lesz gyerekünk mégcsak 21 éves vagyok!!!! Akkor kirohantam a teremből és mindenki engem nézett,hogy menekülök a férjemtől…Azóta Marc ilyen velem..S már nem fekszik mellém,hanem a vendégszobában alszik…4 éve,hogy rosszban vagyunk.De itt az ideje,hogy a saját útamon járjak!Egyszercsak hallom,hogy valaki bejön az irodában.Próbáltam elbújni,de olyan hirtelen történt minden,hogy nem bírtam menekülni.Marc meglátott:-Aham!Itt bújkál az én kis feleségem.-ahogy kiakartam futni az ajtónál,nyomban elis kapott:-Nem menekülünk drágám.Mi az ott a kezedben?-kitépte.A papír éle megvágta a kezemet.S elkezdett vérezni…-Ez nem az aminek látszik..Csak..iratokat rendeztem,gondoltam segítek neked..nagyon fáradt lehetsz és…és gondoltam rendet rakok és ekkor megláttam az asztal alatt…bocsáss meg!-remegtem..féltem,hogy megfog ütni vagy hasonló,de nem.-Laura,de te miért olvastad el???Most már tudod,hogy válni akarok…-lehorgasztotta a fejét és búsan nézett ki a viharos időre.-De jogom van tudni,hogy mit akarsz tenni a hátam mögött!Nem válhatsz el,csak úgy punktum!Szeretlek még!Hidd el most is úgy hiányoztál!-sírva fakadtam és tényleg így van,ahogy mondtam.Marc gonosz vigyorral nézett rám az ujjait az államra szegezte és a tekintete felé emelte.-Drága egyetlenem..a 10 év korkülönbség régen nem számított,de olyan fiatal vagy hozzám..Hiszen nem csodálom már,hogy nem akartál gyereket..meg mindig bulizni jártál a barátnőiddel,közben pasiztatok..Ne is tagadd drágám megvannak a forrásaim…-a szeme ragyogott a féltékenységtől.Tehát tudja,hogy minden pénteken bulizni járok…Uhhh lebuktam…Vajon ki nyomoz utánam???-Drágám azok pletykák csak a jó híremet akarják elrontani,te pedig mindig elhiszed…-elcsuklott a hangom,a sírás fojtogatta a torkomat.Mintha megakarna ölni valami…Marc közelebb lépett…-Szívem…Ne félj…Majd úgyis elválunk és könnyebb lesz neked…Senki sem nyomoz utánad…-és elfordult tőlem…Szóval így állunk.Nem szeret már..Még egyszer ránéztem és kiléptem a szobából…

Éjszaka közepén különös hangra ébredtem fel.Felkeltem magamra vettem egy plédet és kisétáltam a szobából.Senki sem ébredt fel erre a lövésre csak én???Tovább mentem és kiáltást hallottam és szörnyen beleborzongtam..Az ajtó nyitva volt és kis fény szűrödött ki,ahogy benyitottam egy vidám hölgy nevetgélt a szobában.A kandalló mellett állt Marc a hölgy pedig rám nézett,ragyogott a boldogságtól.Hirtelen elöntött a féltékenység..Marc ijedten rám nézett,a hölgy pedig eléggé kihívóan nézett ki: melltartóban és átlátszó szatén köntösben üldögélt a szőke haja pedig göndörödött egészen a háta közepéig.Olyan volt mint egy angyal én pedig nagyon dühös lettem:-Szóval ezért akarsz elválni???-kérdeztem szinte kikelve magamból.Marc eléggé nyugodtan kezelte a helyzetet és felém jött.Ahogy közeledett úgy vert a szívem azt hittem,hogy kiugrik,nem tudtam,hogy a szerelemtől vagy a gyűlőlettől vagy a félelemtől dobog így???De szerintem mind három miatt…-Szívem…nem akartam fájdalmat okozni neked….már nem szeretlek…tudod változnak az idők és megismertem Sarah-t és belé szerettem..Ne haragudj!-és letérdelt elém és átfogta a lábamat.Én pedig lerántottam

magamról:-Nem érdekel!Úgyis tudtam,hogy egy nő miatt akarsz elhagyni!!!-kirohantam a szobából.

Másnap reggel egyedül ültem a reggeliző asztalnál.A pincér lány pedig sürgött-forgott körültöttem,jobbnál jobb ételeket hozott elém,de nem volt étvágyam.Azon gondolkoztam,mióta csal meg Marc?A lány pedig fiatalabbnak tűnik mint én…Szóval Marc hazudott,hogy fiatal vagyok hozzá..És így állunk,hogy már hazudni kell egy házasságban…

Gyorsan megettem a reggelit és sietős léptekkel rohantam be a szobába.Az ajtót bezártam,nagy levegőt vettem és kinyitottam a szekrényemet.Pénzt találtam benne,elraktam jó mélyre,hogy a férjem megne találja.A végén még elveszi és nem tudok elmenekülni.Felkaptam a táskámat és behajígáltam a legszükségesebb ruhámat és a szobánk melletti fürdőbe is bementem és elcsomagoltam a fogmosó készletemet és a tusfürdőmet,a polcról levettem egy törölközőt.Bezártam a böröndőt és óvatos léptekkel mentem le a lépcsőn.Felvettem az edző cipőmet és magamra vettem egy tavaszi kabátot.Kimentem az utcára,a kocsi kulcs már nálam volt.Bementem a garázsba és beültem az autóba.Piros Mercink van.Igazából Marc-é,de most elviszem..örökre…Könnyekkel küszködve hagytam el az otthonomat,vagyis ha annak lehet még mondani.Elindultam Texasba az egyik barátnőmhöz.Tegnapelőtt beszélgettem vele,hogy ha nagy baj van és ha nem bírom tovább átmehetek hozzá.Nagyon kedves tőle,úgy hívják hogy Alice.Alice-t ovis korom óta ismerem együtt jártunk iskolába is,a végén középiskolába is.A házasság miatt Marc kedvéért kikellett íratkoznom..Most pedig 21 évesen eldöntöttem mégis befejezem a középsulit.Kell az érettségi.Alice meg még odajár,külön szakon mert már ő végzett.Csak most szakmát tanul.Boldogan tapostam bele a gázba,bár azt se bántam volna ha megállít a rendőr..Na mindegy furcsán is érzem magam és furcsa gondolataim vannak..Még mindig nem tudom felfogni hogy Marc mióta tartja a viszonyt azzal a csajjal???1 óra múlva már megis érkeztem Texasba.Alice tárt karokkal várt rám.-Jaj kis drágám!Hát megérkeztél végre!Üdv Texasban!-átöleltük egymást.-Szia!!!-kijött Alice helyes bátyja Simon.Elkaptam a tekintetét és még a mai napig nem tudok ellenállni neki,megremegtek a térdeim és a forróság elöntötte a testemet.Azt hittem nem lesz pasi a környékemen,erre beállít Simon…-Ööö Szia..-végre kinyögtem egy köszönést.Szinte a hangom is elmegy tőle,meg minden gondolat elszáll és csak a srác rabja vagyok.Őrűlet,hogy mivan itt.Bezártam a kocsit,Simon pedig a csomagtartóból kivette a böröndőmet.-Tyűha!1 évre fogsz ide költözni?Hogy hogy idejöttél?-kérdezte meglepetten,de közben édesen nevetett.Hófehér fogsora megcsillant a napfényben.-Hát…megcsalt a férjem…nálam fiatalabb csajjal..Úgy látszik nem az a hűséges típus..-mondtam szomorúan.Közben bementünk az új szobámba.Alice már megcsinálta az ágyamat,szép nagy francia ágyat kaptam.Ez jó lesz úgyis sírni fogok éjjel meg sokat forgolódóm szóval jól fog jönni..Simon letette a csomagomat a földre.-Nos megvagyunk ez itt a te szobád.Remélem megfelelő lesz a számodra.-mondta vidáman.-Persze…és…köszönöm..-suttogtam,de szerintem ezt nem hallotta meg.A fiú egyből kiviharzott inenn biztos már elege van belőlem.Ami nem is csoda…Összeomolva estem rá az ágyra és sírva fakadtam.Mit fogok kezdeni az új életemmel?

1 óra múlva az ajtómon kopogtattak..-Gyere be.-és megtöröltem a szememet.Gyorsan oda mentem a tükörhöz és letöröltem a sminket magamról,szörnyű látványt nyújtok…A tükörből megláttam Simont,kicsit megijedtem és megfordultam.Becsukta az ajtót.-Szia…jól aludtál?-kérdezte,és olyan hangja volt,hogy síkítani mertem volna..persze a csábos hangja miatt nem pedig attól,hogy megijedtem.-Ööö igen…-mondtam és a hangom elcsuklott a szívem pedig döbörgött a mellkasomban.Sose éreztem még ilyet..Utoljára még Marcnál az esküvőnkön amikor megcsókolt az oltár előtt,persze az idegességtől nem pedig a szerelemtől.De most egészen meglep ez az új érzés..Nem hiszem el,hogy ennyire bejön nekem Alice bátyja…-Akkor jó.-és az ajtónak támaszkodott.A fekete hosszú ujjú póloja most felvolt gyűrve és kilátszottak az izmai.S gyönyörű karja van,gyönyörű kidolgozott felső teste.Azt hiszem még sosem figyeltem meg egy férfit.De Simon más volt mint a többi és más mint Marc…-Hmmm na és miről társalogjunk?Hoztam egy kis pezsgőt.-mutatta meg Simon.A másik kezében pedig 2 pezsgős pohár van.Az egyiket elvettem.Felbontotta és öntött a poharamba.Aztán a sajátjában.Koccintottunk,igazából nem tudtam,hogy mire de végül elárulta:-Koccintsunk a megérkezésedre!Már nagyon hiányoztál…-és rám kacsintott.Azt hittem,hogy nem lesz kölcsönös az iránta érzett érzelmem…de mégis valami azt súgja hogy igenis meg nemis.A szívem ismét elkezdett döbörögni,szinte ki akart szakadni belőlem.Levegőt is alig kaptam és szerintem már fulldokoltam a… azt hiszem… a vágytól…Igen az volt az…Ahogy közelebb lépett Simon úgy kellett nekem is hátra lépni.Belekortyoltam a pezsgőbe aztán gyorsan kiittam.Úgy éreztem magam mintha kiütött volna valami..És még ittam és még és még közben elöntött a forroság mintha hozzá értem volna a tűzhöz.Éreztem hogy a számhoz tapad valami és megcsókol és nem emlékszem hogy ki volt csak arra,hogy jó volt.Egyszer csak átadom magam egy különös kísértésnek és elájulok….

18:00-át mutatott az óra amikor felébredtem.Felkeltem és Simont sehol se láttam.Fogtam a fejemet és úgy éreztem mindjárt szét robban a fájdalomtól.Felvettem a papucsomat és magamra húztam egy normális pólot és lementem Alicehoz.Alice éppen pakolgatott a mosogatógépből.-Áhh szép jó napot hétalvó.Úgy bezárkoztál,hogy gondoltam békén hagylak,biztos kifáraszott az út.Pedig tegnap is nagyot aludtál,de gondolom ez most jót tett neked.Boldognak tűnsz.-mosolyodott el.Én pedig kicsit zavarba jöttem és Simonra gondoltam…Ő az oka mindennek meg a sok pezsgő…Leültem a székre.-Oh..aha..De most már jobban vagyok.Egyébként mi a helyzet?Történt valami érdekes?-kérdeztem nyugodtan,közben a testem belül remegett.Alice felhajolt a pakolásból és letette a konyharuhát és leült velem szembe.- Aha a bátyám elment valahova a haverjaival.Gondolom kosarazni.Simon valami meccset mondott aztán sok szerencsét kívántam neki.Eléggé elemében volt.Csak úgy ragyogott akárcsak te…-és rám nézett mintha ki akarná szedni belőlem,hogy mégis valami közöm van hozzá és én tettem-e boldoggá.Én pedig a tvre néztem.Kerülni akarom a tekintetét szinte belelát a fejembe.-Figyi én most felmegyek..-kezdem de közben a barátnőm a szavamba vágott:-Juj drágám,ma este előkelő vendégek jönnek.És képzeld Simonnak eljegyzési partija lesz!!!!!!!!A polgármester lányát fogja feleségül venni!!-örvendezett Alice..Bennem pedig összeomlott az egész világ..Forgott velem a konyha és azt hiszem,hogy meghaltam…

Fekszem az ágyamon és gondolkozom,hogy már régóta szerelmes vagyok Simonba.Gyerekkorom óta ismerjük egymást..és eddig sosem érdeklődtünk úgy egymás iránt.Valahogy rájöttem,hogy nemcsak tetszik nekem,de a tegnapi eset után szerelmes vagyok belé…

Alice fekete estélyit adott nekem kölcsön.Gyönyörű ruha!Csillogós és hosszú szinte a földön húzom magam után.Alice mondta,hogy vigyázzak elne essek és ne lépjen rá senki.Ezen jót nevettünk és kiment, azóta rajtam van a ruha és magamban gyönyörködöm.Felvettem a gyémánt nyakláncot amit még Marctól kaptam az esküvőnkre.Alice biztosan emlékezni fog rá..Vajon Simon is felfogja ismerni és azt fogja gondolni,hogy még mindig szeretem Marcot?Pedig azért vettem fel mert ez a legszebb a többi közül..-Nem baj-gondoltam és mégegyszer a tükörbe néztem.Egy idegen nő néz vissza rám,aki ragyog a boldogságtól és szinte olyan kívánatos hogy az összes férfi őt akarja…Persze..csak egy valaki..

Kimentem a szobámból és lementem a lépcsőn.A zene elhallgatott és minden tekintet rám szegezödött.A nők tömény gyűlőlettel és irigykedve néztek rám.Úgy érzem,hogy vissza kéne mennem és nem kéne ide jönni.Semmi keresni valóm itt.Senkihez semmi közöm nincs ez csak egy nyavalyás eljegyzési parti…Ellenkezőleg a lábam kecsesen vitt le a többi vendég közé.Megláttam Simont olyan elegáns volt,hogy megremegett a gyomrom és elöntött a forróság.Felém nyújotta a kezét:-Szabad?-kérdezte és megvető komolysággal a táncparkettre vitt.Keringőzni kezdtünk és mindenki minket nézett.Ez botrányos ez felháborító.Vajon mit

szól hozzá a menyasszonya??5 percig forogtunk és elengedett.A tömegből kék estélyis szőke nő lépett elő.Szinte áradt belőle a szépség és a báj,irigylésre méltóan öltözött ki.A haja elegáns kontyba volt téve és a haja oldalában pedig kék színű virág.rájöttem,hogy ő lehet a menyasszonya.De mégis vissza néztem rám a vendégek.Csodálkozva és mérgesen néztek rám.Rájuk volt írva hogy tűnjek el inenn.Kimentem a teremből.Leültem a folyosó végében egy virágos padra.Hallgattam a nyűzsgést és a tapsot.Meguntam és kisétáltam a nagy kertbe.Megcsapott a hűvős levegő,kicsit fáztam ebben az időben,végül elkapott egy meleg fuvallat.Május vége van és nemsokára jön a nyár.Leültem egy kerti padra.Hátam mögött egy szökőkút áll,egy kislányt ábrázol akinek a kezében egy kis kanna van.Gondolom ebből jön a víz,mikor működik a szökőkút.A Hold beragyogta a kertet én pedig álmodoztam,hogy milyen jó lenne ha találnék egy normális férfit..olyant mint Simon…Egyszer csak a számra csaptam,kimondtam a nevét…Persze magamban,de olyan fura volt.Megremegett a testem.Ráfeküdtem a kerti padra.Nem érdekel,hogy ki talál meg…Hallom hogy valaki közeledik felém,és beárnyékolja a fényt,amiben sütkéreztem.Felnéztem és…Simon volt!!!! Mit keres itt????Úgy felültem mint a húzat.-Nem akarsz bejönni??-kérdezte udvarisan.-Hmmm nem köszi.Inkább itt maradok.-mondtam morcosan.Rám mosolygott és mellém ült és pedig hátat fordítottam neki.Van bőr a képén,hogy ott hagyja a menyasszonyát és engem keresgél.De hülye!!!-Bocsáss meg,ha túl nyomulós voltam..Csak féltem magát kisasszony..-elfojtott egy nevetést,de hallottam hogy nevetni akart!A kis..inkább nem mondom…Összeszűkűlt szemmel néztem rá.-Velem ne szórakozzon rendben?Menjen vissza és szórakoztassa a vendégeket és a menyaaa…-és egyszer csak azon kapom magam,hogy Simon megcsókolt!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!Nem tudtam ellenállni!!Magához húzott és átkarolt.Elszédültem olyan mintha a magasból ugrottam volna le…Talán a bűntudatom csinálja ezt velem.Végül abba hagytuk egyszer csak egy vendég rohant ki a kertbe,mi pedig szét rebbentünk.-Uram!!!A menyasszonya!!!Holtan fekszik a fürdőszobában!!!-kiáltott ránk.Simon egyből felpattant és besietett a villába.Én pedig egyedül maradtam a kertben,de mivel engem is megrémített ez a hír inkább bemegyek…A vendégek beszélgettek mérgesen és szomorúan és meglepetten néztek körül,hogy ki lehet a gyilkos??Simon a fürdőszoba előtt állt és próbálta betörni az ajtót.Végül nagy nehezen berúgta.Én pedig arra néztem és láttam,hogy húzzák ki a halott lányt.Kiderült,hogy öngyilkos lett.Mások meg azt mondják,hogy az a gyilkos tette aki most szökött ki a börtőnből,egy nő pedig felsóhajtott és azt mondta,hogy az eltitkolt szeretője tette vele féltékenységből..Nos ebből a háromból nem tudom melyik lehet az igazság.Láttam,hogy Simon a lány felé hajol és megcsókolta…És ráborult és zokogott….

A temetés szép volt és szomorú.Mindenki ott volt aki ismerte a lányt.Vivien volt a neve és én is elkezdtem sajnálni szegényt.Pedig úgy utáltam az első perctől kezdve.Alice a bátyja mellett állt és fogta a kezét.Simon pedig jól bírta de a szeméből áradt a gyász,amikor a pap valahányszor kimondta a nevét megdörzsölte a szemét.Szerintem sírt csak próbálja elrejteni az érzelmeit.Alice rám nézett és üres tekintettel meredt rám..Mintha azt sugallta volna.”na tessék szabad a bátyám,szeresd öleld legyen a tiéd!!!”Erre a gondolatra megborzongott a testem,kirázott a hideg.Itt jöttem rá,hogy valami új kezdödik valami új hullám az életemben…

Forró júniusi időszak köszöntött be Texasban.Most forróbb volt mint bármelyik évszak.Még mindig ott vagyok a barátnőmnél,Alice azt mondta örül,hogy a gyász ideje alatt velem maradt.Kitudja,hogyan dolgozta volna fel Vivien halálát.kiderült,hogy jó barátnők voltak ők is,de aztán ellenségek lettek mert Vivi elvette tőle azt a srácot aki tetszett neki.Így megbomlott minden..Azóta Alice-t már nem érdekli Vivien, és a temetésén se akart sírni.Megértem…Átöleltem őt és közben betoppant Simon.Rám nézett és leült a konyha székre.Mi pedig lányok tovább készítettük a szendvicset.-Szerettem Vivit…-mondta hallkan Simon.Én pedig elejtettem a poharat.Úgy megdöbbentem.Rám nézett és csodálkozott,hogy meghallottam.-Juj ne haragudj Alice..-kezdtem a mondókámat.-Jaj semmi baj velem is megesik.-és kiment a raktárba egy seprűért és egy lapátért.Kettesben maradtam Simonnal és nem néztünk egymásra,kínos volt a csend.Alice gyorsan visszaért és felsöpörte a szemetet én pedig segítettem felszedni az üveget és elvágtam a tenyerem.-Áúúú.-kiáltottam fel.-Jaj drága,nem kellett volna belenyúlnod.-figyelmeztetett Alice.Úgy ömlött a vér a tenyeremből,hogy 5 percig nem akart elállni.A mosogató felé tettem a kezem és ráengedtem a hideg vizet.Simon pedig mellém toppant és megfogta a sebes kezemet.Éreztem hogy a sebembe karmol és síkitottam.-Nyugi ez csak a fertőtlenítő.-mondta teljes nyugodtan.-De olyan…ááúúú mintha karmolnád…áááúúú!!!!-panaszkodtam.Rám nézett.Zöld szemei neonként sugárzott és rám mosolygott,végre eltűnt ez a morcosság az arcáról!Nyakamhoz érintette az ujjait és belecsókolt a nyakamba!!!-Áhhhh-közben fájt a kezem is még nem kötötte be,de azért megcsókolt…Hehe…-De..figyi…-felmutattam a tenyeremet.-Jaj ne haragudj olyan hülye vagyok.-és zavartan keresgélni kezdte a kötszert.Amikor megtalálta mégegyszer rá öntött a fertőtlenítőből.Fogcsikorgatva kibírtam.Aztán lágyan és óvatosan kötötte be a tenyeremet.Azon gondolkodtam,hogy Simon titokban elakar csábítani!És lehet,hogy érez irántam valamit!De erre elfordítottam a fejemet és nem néztem rá.Hagyom hogy leápoljon és hagyjon itt engem egyedül örökre…Erre meg maga felé fordította a fejemet.A tekintetébe néztem és láttam,hogy a szemei őszintén engem néztek.Elakartam fordulni,hogy lássam kit néz ilyen bájosan és rájöttem hogy csak mi vagyunk ketten,szóval engem néz..Pár percig mozdulatlanul maradtunk.Aztán végül megtörte a csendet:-Hmmmm Laura hiszel a szerelem első látásra?-kérdezte és oldalra döntötte a fejét,és érdeklődést mutatott ki.Khm nem tudtam mit mondani..-Hát…félig-meddig..-mondtam zavartan.Simon az egyik hajtincsemet a fülem mögé igazította.-Én pedig hiszek benne és itt áll előttem.-felete mosolyogva.Ha nem lennék szerelmes belé akkor tuti,hogy pofon vágtam volna és ezt vágnám a fejéhez:”Te olyan hülye vagy öregem!Még hogy belém???Még a volt férjem se szeretett engem!Normális vagy????” Erre ezt motyogtam:-Én csak hittem…De pont én lennék az akit szeretsz?-néztem rá szánalmasan.Nem kellett volna ilyen hülye képet vágnom.Itt hagy és azt mondaná ez volt a kész átverés maga a leghülyébb csaj a világon!-Igen te vagy az életem…-suttogta.Fülemhez ért a szája és beleharapott a fülembe.-Áú.-nevettem el magam.Simon végig simitott a hátamon nagyon jó érzés.Így akartam maradni vele időtlen időkig.Míg rájöttem hogy ez lehetetlen lenne.Viszont a bizsergető érzés ott maradt a hátamon.Valahogy Simon ajkához értem teljesen oda lettem érte és a testem pedig vonzódott hozzá,teljes odaadással megcsókoltam.A srác pedig éreztem hogy az erős karjaival átölel és magához húzott.Lehet,hogy teljesen őrűlt vagyok hiszen meghalt a menyasszonya én pedig itt nyomulok rá.Az ágyra döntött és úgy látszik már megint egymás karjaiban landoltunk…

A vacsoránál szótlanok voltunk.Alice kiszedte az ételt,szépen megvolt terítve.Simon fáardtan jött le és ásított egyet és egyszer csak a bús komor ábrázatból életvidámság lett.Rám mosolygott,én pedig vissza mosolyogtam rá.Előre nyújotta a karjait és összekulcsolta az ujjait és megroppantotta.-Juj áu Simon ezt akkor szoktad csinálni ha siker élményed volt.Na mesélj mi volt ma??-kérdezte Alice meglepetten.Én pedig kicsit elpirultam,akkor tuti hogy miattam volt siker élménye.-Drága húgim ma megyek edzésre és a haverokkal találkozok.-mondta vidáman.Megette a reggelijét és egyből felállt és puszit adott Alice-nak és az én fejem búbjára is nyomott egy puszit.Mikor kiviharzott mi meg úgy néztünk rá,mintha valami idegen lett volna.Elröhögtük magunkat.Mosogatógépbe pakolva Alice-szel beszélgettem.-Szerinted miért ilyen feldobott a bátyám?-kérdezte nevetve a barátnőm.-Hát biztos valami visszavágó lesz aztán azért.-mondtam nevetve.Igazából más miatt volt olyan Simon,és pedig én vagyok az oka.

Lefekvés előtt megfésültem magam a tükör előtt.Felmértem magam.Vállamra hullott a szép hosszú fekete színű hajam.Végre kiengedtem a csattok rabságából.Megráztam a fejem és vissza húztam magam.Elindultam az ágy felé.Megcsapott a friss ágytakaró illata és jó érzéssel bújtam be az ágyba aludni.

Hajnali 3kor egy zajra ébredtem fel.Azt hittem,hogy álmodom és közben halk kis neszre ébredtem.Éreztem a lábamnál,hogy valami megfogja hirtelen elöntött a pánik és majdnem síkitani próbáltam.Egy fekete ruhás alak volt és röhögött magában.Én pedig éreztem,hogy mindjárt kiugrik a szívem és menten meghalok és akkor nem kell külön megölni.Húzott ás húzott le az ágyról én pedig kapaszkodtam az ágy szélében és ahogy csak lehetett erőt vettem magamon és ordítottam egyet:-SIMON SEGÍTSÉG MEGTÁMADTAK!-és könnyek szöktek a szemembe mert már féltem.A kéz egyre jobban szorította a lábamat és aztán elfogta hirtelen a csuklómat.-Na bébi ne félj tőlem,csak mondd meg hogy hol van a családi örökség és elengedlek.-mondta a sötét alak.Próbáltam rá nézni,de nem bírtam úgy féltem,hogy szinte már remegtem.Az alak megfogta a testemet és levágott a földre én pedig jól megütöttem magam.-És ma éjjel ne felejtsük el,hogy ki is voltál,te szerencsétlen Alice!!-morogta és a nyakamhoz jött és megmarkolta és szinte már fojtogatott.Elakartam mondani,hogy nem én vagyok az akire gondolt,de akkorát tévedett,megöl és nekem annyi,legalább Alice életben marad.Így hagyom magam…Úgyse kellek már senkinek.Végre berontott Simon egy nagy baseball ütővel nyomában egy nagy darab pasival.-Megvan ezt az alakot üldöztük a kertben!-kiáltotta Simon és megkergették a szobámban.Ezúttal sikertelenül.-Na mivan,nem megy a fogócska az oviban többet kellett volna játszani.-nevetett a sötét alak.Simon elém ugrott mikor látta,hogy a gonosz felém jön.-Oh micsoda testvéri szeretet!De sajnos elkell vinnem Alice-t a „csodaországába”,úgyhogy most rögtön takarodj inenn te taknyos!!!-ordította és akkorát csapott,hogy Simon szinte repült.A pasas megint megfogta a nyakamat és úgy szorította,hogy elájultam…

Homályosan láttam,mikor felébredtem.Alice ott ült mellettem,mintha az anyám lenne.Mikor balra néztem Marc is ott volt,viszont Simon sehol…lehet,hogy meghalt??Elkapott a rémület és egyből felugrottam az ágyban ültömben.-Jaj Laura vigyázz!Még nem kellhetsz fel!-csititott le a barátnőm.De engem nem érdekelt Simon-t akarom most most most!!!-Simon Simon!-kiáltottam fel végre,a hangom újra a régi lett.Alice megfogta a kezemet,hogy lenyugtasson.-Drágám,nincsen semmibaj.Mindjárt jön csak intézi az orvosi papírjaidat.-mondta lágy hangon.Komolyan ez a csaj mintha a második anyám lenne.Végre bejött a kórterembe Simon és rám nézett:-Végre felébredt a mi kis Csipkerózsikánk!-és felém hajolt és a homlokomra adott egy csókot.Megfogta a kezemet.Marc furán nézett rám,de nem érdekel.Úgyis elválltunk,de akkor mit keres itt?Alice elragadóan bámult ránk.Simon pedig leült mellém és egymást bámultuk.

Kiengedtek a kórházból.A lila folt a nyakamon már kezd gyógyulni.Az az alak megfojtott és éppen időben behoztak ide.Majdnem meghaltam.Most már bánom,hogy rosszra gondoltam.Tudom,hogy Simon szeret engem és meghalna értem ha bármi bajom is lenne.Alice elmesélte,hogy egy gyilkost üldöztek 1 héttel ezelőtt és éppen a villában kötött ki,az eljegyzési buli alatt bemászott a fürdőszobába amikor Vivien készülődött.Éppen a nyakláncát vette fel és valaki lelőtte.A lány pedig holtan esett össze.Simon már feldolgozta a halál esetet.Azt mondta,hogy velem akarja leélni az életét.Elhatároztuk,hogy együtt leszünk.Azóta nagyon boldogok vagyunk már 5 hónapja,hogy egy párt alkotunk.Ja és a válás Marc-kal sikeres volt.Azóta Marc is megtalálta a boldogságot egy nő mellett.(végre korosztályhoz illő a nő)

Az esküvő napján nagyon lázasan készülödtünk,és mindenki átjött hozzánk.Simon azt javasolta,hogy a villa kertjében kössük össze az életünket.Ahol még az eljegyzési ünnepségén turbékoltunk a csillagok alatt.Amikor kiléptem az ajtón mindenki rám nézett,gyönyörű Versace által készített menyasszonyi ruhát viseltem.Testhez simuló gyönyörű ruha volt.Mikor kiértem a kert oltárához Simon felhajtotta a menyasszonyi fátyolt és rám mosolygott.A pap elmondott mindent amit kell.Anyámék is eljöttek hogy itt legyenek a nagy napon,ezúttal az igazihoz megyek feleségül nem pedig egy olyan emberhez,akiről nem tudok semmit.Mikor a

szertartás végére ért a pap kimondtuk a boldogító igent.Megcsókoltuk egymást,Simon pedig felkapott és berohant velem a szobába.Egyenesen a hálóba és a többit a fantáziádra bízom.:D