A Pokoli Szenvedély

Az apám és a nevelő anyám esküvője volt és én ekkor léptem be nagy robajjal a szobámba. Hisztizve pakoltam ki a szekrényemből. A ruháim már eleve szét voltak szórva, így nem is nagyon érdekelt, hogy miket pakolok be…. Az anyám vagyis a mostoha anyám benyitott a szobámba és leült az ágyamra. Szomorúan meredt rám és ezt mondta:- Kislányom…apád döntött így… Tudom,hogy nehéz neked, de össze kellett házasodni, hogy megkaphassam feletted a gyámot. Ketten erősebbnek bizonyulunk. -mondta nekem hebegve-habogva a mostoha anyám. Egyébként Claire a neve… Csak mondom. Clarie felállt és fogta a bőröndömet és kihajította belőle a cuccaimat. Én meg majdnem szívrohamot kaptam, ahogyan levágta a földre a táskámat. –Mit csinálsz? Megőrültél?-kérdeztem magamból kikelve. Tényleg hogy gondolja ezt? Mit képzel, hogy ő a királynő, akire hallgatni kell? Nem fog nekem parancsokat osztogatni azt kétlem! –Brittany, apád és én mi együtt szeretnénk felnevelni téged. Még nem vagy 18 éves így jogunkban van a vagyonod meg minden. Édesanyád még a halála előtt ezt kívánta, hogy vigyázzunk rád! Ha nagy leszel, azt csinálhatsz, amit akarsz!-válaszolta pakolás közben. Ez felháborító! Egyenesen dühít! Áhhh azt hiszem nem bírom tovább! Apával kell beszélnem! Így lerohantam az irodájába. Berontottam minden kopogás nélkül.-Apám! Én el akarok költözni itthonról!-jelentettem be nagy büszkeséggel. De apámat nem hatotta meg sőt az ellenkezőjét váltottam ki belőle úgy nevetett, hogy majdnem kiesett a fotelből. Végül felállt és meggyújtotta a szivart és felém jött. –Kicsi lányom, mi szél hozott ide? Megint összevesztél Claire-vel? Tudod, hogy ő szeret téged,csak te vagy olyan fura vele…Miért nem hiszed el nekem, hogy előbb-utóbb együtt kell élnünk? Miért zavar, hogy boldog vagyok egy másik nővel. Évek óta hajtogattad, hogy de jó lenne, ha lenne már egy nevelő anyád, hát tessék!-és beleszippantott a szivarba… Én akkor is forrtam a dühömben és majdnem szétrobbantam! –Nem igazság! Ez a csaj 23 éves!!! Te pedig 45 éves vagy!!! Mit akarsz ilyen fiatal csajtól? Még nem is nő komolyan nézz már rá! Bulikat rendez minden szombaton, amikor elmész üzleti tárgyalásra. Olyan részegre issza magát, hogy fiúkkal fekszik le és reggel meg a Miss Tökéletesként ébred fel,mintha nem történt volna semmi. Nem értelek apa, hogy miért nem hiszel nekem?Szerinted hol vannak a boraid a pincéből? Nem tűnt fel neked, hogy hétről-hétre fogyatkozik????-kérdeztem mérgesen. Közben leültem a díványra és pihegtem. Most tényleg kiadtam a hetek óta fojtó dühömet. De apámat EZ SEM HATOTTA MEG!!! Komolyan, a megtestesült nyugalommal méregetett, szerintem azt nézte rajtam, hogy megbolondultam-e? –Tudod kicsim, anyád is ilyen temperamentumos volt. Mehetnél színésznőnek, látom nem bírsz a véreddel. –és hozzám dobott egy ilyen „Válogatás!Tehetséges színésznőket keresünk! Jelentkezni lehet a Dreamway színházban!” Én meg csak bámultam apámra, hogy ő az őrült és nem én… Felpattantam a díványról és kettétéptem a papírt és kirohantam onnan. Feladom, apám majd észreveszi a dolgokat, vagy nem…
A suliban sem úgy ment minden ahogy akartam. Beültem reggel a limóba és máris megérkeztem a suliba. Hát máris úgy 45 perc alatt… Útközben felvettük a barátnőmet Jennát és csevegtünk a suliig. –Na apád már megint düh rohamot kapott?-kérdezte Jenna mikor kibámultam az ablakból. Jenna már jól ismer. Tudja az összes titkomat és minden családi csetepatét, úgyhogy megbízom benne teljes mértékig. –Brittany, mit tettek már megint?-kérdezte Jenna. Felé fordultam és tényleg őszintén elmeséltem neki. A végére a barátnőm kiakadt.-Jesszus! De miért? Miért akarja elvenni azt a banyát?-kérdezte felháborodva Jenna. Végre valaki aki együtt érez velem… Megérkeztünk a suliban lesifotósok hada várakozott rám. Nem bírnak magukkal. Ilyen az életem… Megszoktam már, van úgy, hogy fel se tűnik, hogy itt-ott követnek.. Ilyen a Hollywood-i élet meg kell szeretni…. Vagy nem…
Csak azért vagyunk híresek, mert Claire nagyon híres színésznőcske és eléggé felkapott a csaj. Főleg azért mert apám filmrendező meg stb… Így nem csoda, hogy egymásra kapaszkodtak. Annyira szerelmesek egymásba, hogy nem érdekli őket a korkülönbség és nem érdeklik, hogy itt vagyok én is. Volt egyszer egy rendezvény és Claire szabályosan kiszorított a reflektorfényből, az egyik újság író megkérdezte, hogy ki vagyok. Mikor mondtam, hogy Michael Ferrey lánya vagyok, kiröhögtek.. Pedig tudják jól, hogy én vagyok a lánya.. De azt csiripelik, hogy örökbe fogadtak… Meg mit tudom én ezen már csak nevetek… Kényszerből… Az osztályban szokás szerint nagy volt a hangzavar, a fiúk rappeltek, a lányok pedig a legújabb pletykákról csiripeltek. A stréber oldalon pedig a kémia házit ellenőrizték, hogy ki csinálta meg jobban a leckét? Mindenkinek megvolt a maga kis világa. Vannak cicababák is, meg ilyen menő-manó lányok… Én az átlagosnak mondható lány vagyok. Igaz a divat-pláza-cicákhoz tartoztam, mert hát úgymond gazdagok vagyunk, de akkor is kívülállónak éreztem magam. Teljes magányba csücsültem a padban mikor meg nem jelent egy új fiú az osztályban. Magas volt és fekete hajú és napszemüveg volt rajta, a ruhája pedig átlagos volt, fehér Nike póló és rajta farmer kabát. Szakadt farmer nadrág van rajta és Nike cipő, ahogyan végig mértem elfogott a nyugalom. Összekulcsoltam az ujjaimat és imádkoztam, hogy ne nézzen rám. Valahogy elém ült. Basszus! Próbáltam kifele nézni az ablakon, de nem hagyott nyugodni a tekintete, látszott rajta a kétségbe esés, és hogy új osztályba került meg minden. Így akkor se figyeltem rá, vagyis próbáltam nem rá figyelni. Levegőnek nézni, igen ő csak egy látomás és rosszul vagyok, nem ettem jól reggelire. Mikor a füzetem mellé tettem a tollamat Jenna mellém ült (mert a padtársam) és csiripelt nekem: - Hallod, ő az új fiú! Ryan Herold.. Azt mondják Olaszországból jött, szerintem nagyon kamu mert amerikai neve van. Nézd, áltagosnak mondható csávó és szerintem beképzeltnek tűnik…-mondta nekem félhangosan Jenna és pont abban a pillanatban fordult hátra hozzánk a csávó!!!!!-Sziasztok, azt hiszem még nem ismerjük egymást.-és mosolygott és folytatta:- úgy tudom Miss Halloway lesz az osztályfőnököm, és most lesz a spanyol nyelv,ugye?-kérdezte tőlünk, vagyis tőlem vagy Jennától vagy magában beszél… Amikor rám nézett elfogott a lángolás…. Nem tudom, de a közelében azt hittem szétég a testem!!! Szédültem is és azt hiszem…meghaltam… vagyis csak elájultam….
Az orvosi szobában azt mondták, hogy lázas voltam és 5 perc múlva hirtelen lement a lázam.. Nem hiszem el, annak a fiúnak van valamilyen varázsereje… Nem hiszem… Én jól vagyok, vagyis nem vagyok jól…
De haza kellett jönnöm,apámnak bemondtam az irodájában, hogy beteg vagyok és elvonultam a szobámba. És csak Ryan-re gondoltam… Nem bírom felfogni, hogy miért volt olyan melegem tőle?? Sőt… nem bírtam megbarátkozni a gondolattal, hogy egy új osztálytárs… Amint vége lett a sulinak rohantam is a limuzinhoz, éppen,hogy beültem valaki megdobott egy kosárlabdával! –Áúúú-kiáltottam fel,nem volt kicsi dobás az biztos! Hátra néztem, hogy ki volt az és…. Ryan megint a drága Ryan….-Ne, haragudj! Egyik haverom hülyéskedik, elakarta találni a limuzin tetejét.- mondta zavartan. A sofőröm pedig ezt mondta:- Ne próbálkozzanak uraim, mert következményei lesznek.- mondta mérgesen. Beültem a kocsiba és Ryan is beült mellém!!!!!!! –Mit óhajt uram?-kérdeztem tőle suttogva, mikor a sofőr becsukta az ajtót, és nem vette észre a gyorsan beugró fiút. –Szimpatikus vagy…és azt gondoltam, hogy te lehetnél az idegen vezetőm.-válaszolta szinte suttogva. Én pedig megnyomtam egy gombot és egy fal elválasztott a vezetőtől és tőlünk. Így most már tudunk beszélgetni normál hangerőn.-Hogy hogy ide íratkoztál?-kérdeztem tőle és öntöttem egy kis pohár pezsgőt és a kezébe adtam. Nemsokára meg is érkeztünk és a fiú előre kiszállt és az én oldalamon nyitotta ki az ajtót, a sofőrőm is odaért nem örült a látványnak, de végül a limónak támaszkodva mosolygott. Mikor kiszálltam hozzám hajolt a sofőr akit úgy hívnak, hogy John.-Látom kisasszony kísérője akadt.-mondta nevetve. Én pedig elpirultam és bevezettem Ryan-t a házunkba. A szobámba vezettem és hűvös volt,éppen jól jön ehhez a meleg májusi időhöz. Ryan belépett és meglátta a szobámat. Nagyon tetszett neki:- hűha,ez igen! Ilyen szép szobát még nem láttam. –mondta csodálkozva. Úgy mondja, mintha már hetek óta ismernénk egymást… Pedig csak egy napja és és…. Itt van egy fiú a házban.. Apa meg ne tudja! –Igen…Köszönöm.-mondtam neki és leültem az ágyra. Ryan is mellém ült és megint elfogott az a forróság…Nem jöttem rá,hogy miért… Mikor hozzá értem a kezéhez lángolt a teste.-Te lázas vagy!!!-mondtam neki döbbenten. Ryan pedig elhúzta a kezét és hátrált tőlem, az ablak felé ment és háttal kiugrott. Úgy megijedtem, hogy a szívem majdnem kiugrott! Mit csinál ez a fiú!!!! Megráztam a fejemet és gondolkoztam, hogy milyen fura egy nap….
Este a drága egyetlen apám, útra készen állt, Londonba utazik egy hétre! Claire pedig álsírással búcsúztatta a drága férjét…. –Nagyon fogsz hiányozni meglátod minden rendben lesz vigyázok az egy szem lányunkra!-ígérte apámnak közben magához húzott engem… Mintha nagyon imádnánk egymást. Apám integetett és az autó elhajtott a bejárattól. Ahogy a kapu becsukódott tudtam,hogy innentől maga lesz a pokol… Claire pedig eltaszított magától:- Na hess innét, ma este nagy buli lesz mindjárt jönnek a vendégek! - örvendezett a mostohaanyám…aki korban a nővérem lehetne… 9 óra tájt már zümmögtek a vendégek a villában így én menekülőre fogtam. A zene nagyon hangos volt és nem bírtam tovább. Kimentem a nagy udvarra, apám birtokára. Kicsit hűvös volt, de felvettem egy kardigánt. Egy kis szellő megérintette az
arcomat, onnantól kezdve rázott a hideg… Ryan meleg érintésére vágytam… Azt akartam, hogy égessen el!! Azt akartam,hogy őrjítsen meg!!! Amint a szökőkúthoz értem egy árnyék megjelent… De nem néztem hátra… Átadtam magam mindenféle érzésnek… Valaki hátulról átkarolt…A forróság ellepte a testemet…-Igen….-mondtam hallkan és Ryan hangját hallottam:- Meg fogsz fázni!-szólt rám szigorúan. Én pedig ijedten felé fordultam: - Jaj ne haragudj…-válaszoltam neki zavartan és éppen menni készültem, megfogta a kezemet. Nem ellenkeztem, és felé fordultam. Magához rántott:- Nem tudom, hogy csinálod…Nem tudom, miért éled túl minden érintésemet… Nem értem miért nem félsz tőlem… Maga vagyok az ördög aki a rosszba viszi bele az embereket… Te erős vagy… Nem értem miért nem futsz el tőlem…-suttogta kéjes hangon, közben már a láztól fájt a fejem, azt hiszem elájulok…-Ah…-sóhajtottam fel és a vér már a fülemben lüktetett…Pokoli szenvedély égette a testemet… Pokolian szerelmes lettem Ryan-be….
Elengedett és eltűnt,én pedig a szökőkútnál ültem és máris jobban lettem…Felhevült vággyal éreztem a fiú iránt… Azt akartam, hogy öljön meg a szenvedély tüzével! Még ma éjjel!
A házi buli hajnali 4ig tartott, Claire pedig kiűzte a vendégeket a házból, úgy mint egy őrmester, „hogy ha nem lépsz egyszerre nem kapsz rétest estére” módón. A ház szolgái pedig kitakarítottak, persze nem szóltak semmit, mert van Claire-nek egy ilyen titoktartási papírja, hogy ne szólják el magukat apámnak… STB… Hát mondom nem normális ez a csaj. Az a baj, hogy apát kihasználja… hogy jókat tudjon bulizni meg inni. Most is Claire annyira részeg, hogy nem bír felmenni a szobájába… Én pedig feltámolyogtam a szobámba és ledőltem aludni és álmodtam… Ryan-nel…
Dél körül felébredtem esett az eső. Nem volt kedvem semmihez, szerencsére ma nincs iskola mert a tanárok ilyen értekezletet tartanak úgyhogy elmaradt minden. Reggelinél csendben ültünk,Clarie a másnaposság ellen vedelte a liter vizet… Most már kicsit jobban néz ki, a szobájából pedig egy csávó tántorodott ki, puszit és egy telefonszámot adott a csajnak. Claire pedig intett a lakájnak, hogy kísérje ki a fiút. Hát igen ez sajnos sűrűn előfordul… Claire felnevetett és eltépte a papírt.
Reggeli után a szobámba zárkóztam, elővetem a gitáromat és a kedvenc számomat eljátszottam. Közben szöveget írtam,forogtam-énekeltem addig míg bele nem ütköztem Ryan-be. Kicsit megijedtem, és abba hagytam mindent…-Szépen énekelsz.-mondta a fiú és leugrott a szobámba. –Eh.. köszönöm..-hebegtem. Senki sem tud a dalaimról, ez az én titkom… Senki sem hallhatja, meg amiket írok.. Úgyis rosszak…
Leültem a földre és a szövegeimet vizslattam. –Ez is rossz lett, meg ez is…-suttogtam és közben Ryan-nel egyszerre fogtunk meg egy papírt. Egymásra néztünk.. A szeme is lángolt a vágytól… Melegem lett…-Ryan…én…nekem nagyon melegem van…-mondtam neki. –Én pedig fázom tőled, de jól esik egy kis hűs jelenlét…Annyira más vagy mint a többi lány.-válaszolta. –Igen…-és a mellkasára tettem a két tenyeremet… Ryan kigombolta a fekete ingjét és eldobta. -Hűts le….-suttogta szenvedélyesen… -Tüzelj fel…-mondtam neki,félig ájultan. És lágy csókban forrtunk össze. Őrület volt, szinte kiegészítettük egymást, testtel és lélekkel. Imádom őt az első perctől kezdve!! Mikor mi csókolóztunk ,dörgött az ég és villámlott. De ez minket nem zavart…egymáséi voltunk…
A délutáni napocska felragyogott az égen, a levelekről leperegtek az eső cseppek. A szivárvány pedig beborította az eget. A levegő pedig nem volt már olyan fülledt. Friss eső illat volt. Ryan pedig simogatta a hajamat és játszadozott vele. Édes volt.-Nagyon jó veled lenni.-mondta nekem. Én pedig elmosolyodtam. –Azt hittem,hogy megölsz a tűzzel. –mondtam neki nevetve. Ryan pedig felült és hirtelen komolysággal rám meredt. –Igen, el akartam már mondani az elején, hogy miért vagyok forró…-válaszolta nekem. Én pedig nem értettem, hogy mi a baja. –Mit?-kérdeztem. –Oh…hát…nehéz kimondani…de én…egy ördög vagyok…. Igen… De, a jófajta nem a gonosz…Nekem nem szabadna szerelmesnek lennem, mert a tűz elégeti az emberi lelket…de te túléled…Nem tudom, hogyan, de erős vagy a jelenlétemtől…Nem félsz tőlem… Nekem pedig nem szabad veled lennem..,mert megölhetlek…-válaszolta, és azért átfogta a derekamat és nem volt olyan forró. –Tegnap pedig meggyulladt egy erdő tőlem…Nagyon rosszul voltam és aztán hozzátok tévedtem, fél kómában megtaláltalak és rád sugárzott a forróságom… Te sem voltál jól és elájultál. De, most már nem leszel rosszul, mert megcsókoltalak, és ha megcsókol, egy ördög átveszed a testhőmérsékletét…Ne,haragudj.. - mondta bűnbánó arccal.. Én pedig rá mosolyogtam olyan aranyos, ahogy rám néz!!! Ennivaló! Ryan menni készült, mert a szülei kereshetik, így gyorsan elbúcsúztunk és kiugrott az ablakon. Lementem egy kicsit körül nézni, Claire pedig megdöbbenve nézett rám mikor egy kertész fiúval a nyomában császkált az udvaron. –Jééé aranyom, ma nincs iskola? Vagy beteg vagy?-kérdezte csodálkozva. –Nincs ma suli a tanárok értekeznek..-válaszoltam neki kissé gúnyos hangnemben…-Oh aha..-válaszolta megjátszva a csaj,mintha nagyon érdekelné… -Na,én megyek sziasztok!-köszöntem el tőlük és láttam,hogy Claire ellöki a csávót a bokorba….
Jenna átjött hozzám, mert nagyon unatkozott már. Hozott magával rengeteg édességet és dvd-filmeket és cd-ket,hogy hallgassunk zenéket is. Én úgy döntöttem, hogy menjünk ki az udvarra zenét hallgatni mert szép az idő és élvezzük a napsütést..Délutánra már úgyis elállt az eső. Jenna egyetértett velem és segített kivinni a holmikat a kertbe. A kertészek a kertben éppen csinosítgatták a növényeket, a medencét pedig tisztították. Jennával kiültünk a napágyra és cseverésztünk:- Úgy hallottam, hogy kibékültél azzal az új fiúval? Vagy inkább csak összebarátkoztatok? Vagy felfedezett téged?-kérdezte nevetve Jenna. Ha-ha-ha…röhög mindenem komolyan… -Figyeld, nincs közöttünk semmi és nem is lesz és…-mikor letagadtam az egészet pont abban a pillanatban jelent meg Ryan!!!! –Szia…-köszöntött a fiú. Én pedig már totálisan zavarba estem és nem tudtam megmukkanni sem! Őrület! Mit keres itt? Valami radart ragaszott rám és eldöntötte, hogy megkeres? Egyébként is, Jenna van itt! Ááááá!!! Ryan nem zavartatta magát és leült mellém, és átfogta a derekamat. Jenna pedig a látványtól csak hümmögött és elmosolyodott. –Igen… nincs köztetek semmi…még a vak is látja…-suttogta nekem, de közben ott van mellettem a fiú is!!!! Sikítok! -Ehh…őőő…-dadogtam és elakartam lökni magamtól ezt a rémálom pasit!! Nem hiszem el,hogy itt van mellettem…-Ne harizzatok bemegyek egy kis limonádéért.-szólalt meg Jenna és elindult befelé. –Jaj ne Jenna a vendégem vagy! Ne csináld velem.-mondtam neki nevetve.De,Jenna a tekintetével utasított Ryan felé,hogy maradjak vele. Aztán rájöttem, hogy kettesben akar hagyni minket… Milyen kedves!
Így hümmögve leültem mellé és bájosan rámosolyogtam:- Mi szél hozott?-kérdeztem tőle a legkedvesebb hangnememben, legszívesebben ordítani akartam rá, hogy mit keres itt????? Ryan félmosolyával, ami megőrjítette a szívemet nézett rám:-Csak hiányoztál.-válaszolta a megtestesült ártatlansággal.Hát nem édes??? Legszívesebben megfojtanám egy pohár vízben!!! Annyira enni való!! Wááááá nem bírom!!!
-Jaj igen én mindenkinek hiányzom.-mondtam neki nevetve mint egy hülye liba aki mindig nevetgél, remélem ilyen stílussal letudom rázni!!! –Drága szívem.-kezdte a szónokot Ryan.-Hallom ám minden gondolatodat….Amiket rólam gondolsz…Nem tudsz megölni.-nevetett! Én bennem meg megállt a világ!! Még hallgatózik is!! Úristen az ájulgatás kerülgetett! Nem bírom!!-Öhmmm ne,harizz…tényleg rosszul vagyok..-hebegtem…- Igen a szerelemtől…most te hoztál engem tűzbe…-mondta félig gonoszan Ryan… -Most mi lesz??- kérdeztem félig ájultan. –Most? Felviszlek a hűs szobába.-válaszolta gyengéden és megcsókolta a nyakamat….Ah…. megőrűlök…. Az ágyra fektetett és még egy utolsó csókot lehelt rám… Én pedig nyomban elaludtam… Éjszaka közepén nem tudom, hogyan de félálomban, kimentem az udvarra, Ryan-t kerestem és a tüzet akartam, hogy újra felgyújtsa a testemet… A függönyhöz hozzá értem és lángba borult és a teraszra mentem. Megfogtam a korlátot és meggyulladt minden.. Rólam pedig csurgott az izzadság… Annyira hiányzott nekem! A lépcsőn levonultam és a lángok mindent elkaptak, és a kertbe mentem, nem voltam magamnál és láttam, hogy egy alak megfog és átölel, Ryan visszajött hozzám…-Mit csinálsz?-kérdezte, a hangja olyan szelíd volt mégis ijedt..-Melegem van..-válaszoltam neki. –Itt vannak a barátaim akik eloltják a tűzet.Nyugalom, még épp időben ide értem.-mondta Ryan. Én pedig bólongattam és nem tudtam, hogy mit csinálok…A karjai közt aludtam el újra….
A nap beragyogott a szoba ablakában így felébredtem, de Clarie ült mellettem aggódva és egy lázmérőt fog a kezében. Dr. Wine is mellettem ült … -Miaz?-kérdeztem csodálkozva. –Beteg vagy, 42 fokos lázad van… Volt már rosszabb is…50 szinte halálos is lehet!!! Jó, hogy bejöttem hozzád kicsim!-aggódott Clarie és megölelt. –Nem találkoztam még ilyen furcsa állapottal, az előbb lement 36-ra most megint felszökkent…Nem fogja bírni a szervezete, ha így megy tovább!A kisasszonynak szigorúan ágyba kell maradnia! 3 napig nincs iskola. És írtam önnek egy igazolást. Meg lázcsillapítót!- számolt be a doktorúr az állapotomról. Úgy érzem jobban vagyok és kipattannék innen ,de nem engedik… És nem hiszik el, hogy semmi bajom.. Csak Ryan-től vagyok ilyen forró….
Egész nap Claire pattogott körülöttem, biztos apa miatt, mert apa meg elkezdett aggódni értem és felhívta apámat,hogy beteg vagyok… Claire pedig a minta anyát akarja mutatni neki. Persze most először jól esik,
hogy a mostohaanyám foglalkozik velem. Clarie babusgatott, teát főzött, hozott fel rengeteg süteményt, és a barátnőit pedig nem fogadta vendégül, mert bejelentette, hogy a mostoha lányát ápolgatja.
Claire-vel pedig jól elbeszélgettünk, az utazásokról, a házasságáról és a barátairól és beszámolt a múltkori buliról és mondta,hogy örül,hogy részt vettem a múltkori buliján. Kezd szimpatikus lenni ez a csaj, lehet, hogy tényleg egy kicsit dilinós meg mindig parti „tájmozik”, de azért kedvelem. Mondta nekem teljesen magától, hogy most már nem hozza fel a szeretőit a házba, mert rájött, hogy tényleg apámat szereti. Persze ennek azért nem dőltem be, mert láttam a lányon azt a kis félmosolyt azzal bizonyítva, hogy viccelt. Szentül megígértem neki, hogy nem szólok senkinek, de azért idővel hagyja abba ezt az egészet. Claire pedig levette rólam a borogatást és puszit nyomott a homlokomra, mintha tényleg az anyám lenne.-Brittany drágám, ha van valami baj nyugodtan szólj le és jövök.- mondta nyugodt hangon Claire, én pedig rám mosolyogtam.
Anyám is ilyen lágyszívű volt, talán kedvesebb mint Claire mert azért anyám jóval érettebb nála… Amikor 7 évesen beteg voltam egész nap meg sem moccant mellőlem, állandóan ápolgatott, mesét olvasott és volt olyan is,hogy mellettem aludt el. Nagyon szeretett engem és én is őt. Egy nap apám Claire-vel jelent meg a küszöbön,apám holt részeg volt és énekelt a csajjal. A lány nagyon-nagyon fiatal volt. Szinte 14 éves volt… Apám meg 35… nem tudom, hogyan kezdtek el egy viszonyt…De nagyon durva volt. Anyám meglátta őket holt részegen, sírva fakadt és apámhoz vágott egy vázát.Apa pedig nevetett és felhörgött, hogy mit csinál? Clarie pedig ivott és felém tántorgott, én pedig a plüss macimat szorítottam magamhoz és néztem rá szép szemekkel. Clarie a korához képest, kinézett 18 évesnek… Szép lány volt nagyon és büszke volt magára, hogy felszedte apámat:- Szia kicsim, én vagyok az új anyukád hukkk és nagyon jól elleszünk hukk-és előttem esett össze a csaj… Én pedig azt hittem, hogy meghalt…. Anyu még aznap éjjel nagyon összeveszett apával és ordibáltak egymással és volt pohár és tányér törés is. –Te egy pedofil vagy! Utállak! Haza hozol egy 12 éves csitrit!-ordította anyám. –De őőő 18 évesnek mondta magát…hukk-apám nagyon részeg volt. Aztán anyát nagyon megütötte,és még aznap éjjel elhagyta apámat… Másnap reggel pedig váló pert akasztottak egymás nyakába,végül apa nyerte meg a pert és hivatalosan is hozzá kerültem, anyám pedig világgá ment és kitagadott engem… Én pedig sírtam a kapuban, hogy anyu vigyél magaddal….Amiket átéltem borzalom volt.. Mindennap reménykedtem, hogy anyu jöjjön vissza hozzám és vigyen el… A biztonsági őr nem győzött elcipelni onnan és megígérte, hogy szólni fog, ha anyukám visszatér. Én pedig megöleltem az őrt és felmentem játszani….Anyám soha többé nem tért vissza…. (Nem is olyan régen tudtam meg,hogy meghalt egy autóbalesetben…) Claire pedig leguggolt mellém, hogy nincsen semmi baj, most ő az új anyukám.. Én pedig attól a pillanattól kezdve gyűlölni kezdtem. Nagyon utáltam és úgy éreztem, hogy anyut kitolta az életemből,apát pedig elcsábította… Claire pedig 17 évesen megunta már apámat… és fiatalabb pasikat hozott be hozzánk, nekem mindig azt mondta, hogy a szerelő jött, vagy a szakács, vagy a kertész… meg ilyenek… Én pedig elhittem, addig míg lenem buktattam őket…Éppen egymással csókolóztak mikor rájuk nyitottam, Clarie-t szerettem volna megkérni, hogy segítsen a matekban… Onnantól kezdve már nyíltabban felvállalta a szeretőit…Én pedig nem mertem apámnak szólni. Claire pedig az alkalmazottakat megfenyegette….
Mostanság is folytatja a viszonyokat más-más pasikkal… És most már pénzért… Ő kér egy éjszakáért pénzt…. Szóval tudjátok, hogy mi a foglalkozása ennek a csajnak….Tipikus ribanc…
De most valahogy más szemszögből láttam Clarie-t és rájöttem, hogy most már tényleg megakar változni, remélem egy nap elhagyja apámat és talál magának való fiút… 23 évesen már ő maga is rájött, hogy mit vétett az utóbbi években… Ryan át jött hozzám és a biztonságiaknak elmondta, hogy tényleg az osztálytársam és tényleg a leckével jött át. Átkutatták és beengedték. Ryan bekopogott és bejött. –Szia…hallom beteg vagy…-mondta zavartan. Láttam a kezében egy csokor rózsát. –Oh-válaszoltam valahogy… -Hogy vagy?-kérdezte és a vázába rakta a rózsát. –Köszi,kicsit jobban, lement a lázam… miért jönnek rám ilyen rohamok?-kérdeztem tőle. Ryan elrendezgette a rózsákat és az ablak párkányra tette, pont velem szembe, úgyhogy szép látvány volt. Felültem és kiszálltam az ágyból. –Mégis mondd el, hogy mi lehet az oka annak, hogy én is olyan vagyok mint te!-kérdeztem,szinte parancsoló hangon. Ryan az ágyamra ült és elvett egy szál ropit és megette. –Hmmm hmmm hmmm.-ízlett neki,de inkább válaszoljon már! –Kérlek mondd el! Napok óta ez az állapot uralkodik rajtam! Megőrülök komolyan!Segíts!-kértem Ryan-t. A fiú rendesen ült az ágyra és megfogta a kezeimet. Rám nézett.:- Fogd meg azt az egy szál rózsát és simísd végig az ujjaiddal a szirmokat… A vázához léptem és elvettem egy szál rózsát és végig húztam a mutató ujjamat és ekkora feketére változott a virágszirma és hirtelen nagy lángot kapott és elaludt…A szirom pedig porként hullott le a földre. Én pedig nem bírtam szóhoz jutni…-Ez…ez mi volt?-kérdeztem dadogva…
Ryan hozzám lépett és megfogta a kezemet:- Üdvözöllek a Pokoli Szenvedély Birodalmában! Ezúttal te is a családunk tagja lettél!-és megcsókolt….
Ördög vagyok….Vagyis olyasmi csak félig ember és félig ördög… Vigyáznom kell…Még az ellenségek megtalálnak… Vagyis Ryan elmondta, hogy az ellenségünk a jég… ha tél van akkor elkell utazni Afrikába mert akkor meghalunk ha egy szem hó is ránk esik. Érdekes… A tűz pedig ami bennem van, az tart életben,max. 39 fokig hűlhetünk le és ha lecsökken a „lázunk” meghalunk…Érdekes…Egy csóktól lettem ördög… Ryan megígérte, hogy vigyáz rám…. És azt is ,hogy soha nem fog elhagyni…
Péntek van mindjárt itt a hétvége és a barátnőmmel éppen a biológiát tanulmányoztuk. Az emberi csontokból fogunk dogát írni, az ki nem tudja, hogy milyen csontjaid vannak. Röhejes komolyan… Jenna megkérdezte, hogy mizújs Ryan-nel meg csókoloztunk-e már stb? Én pedig nevetgéltem, mert nem akartam elmondani neki. Végül beadtam a derekamat és meséltem,hogy beteg voltam és,hogy Ryan átjött hozzám látogatóba. Jennát nagyon érdekelte és feszülten figyelt,mikor a csók részhez jutottam fel „jujozott” mikor elbúcsúzunk című rész volt egy keserű sóhaj volt:-Óóóóóóóóó már….-és akkor nevetgéltünk. Jött a Betty akit nagyon utálunk. Betty egy szőke pláza cica volt. Mindig rózsaszínben pompázik. A rögbis fiúkhoz ül és illegeti magát, hogy ő milyen „szexis”. A haját pedig össze visszadobálja. Van egy titkos rajongója aki nyál csorogtatva bámulja őt a szemközti asztalnál. Jack-nek hívják a rajongót. Aranyos fiú meg minden, de túl stréber. Régen barátok voltunk, de mára már megszakítottam vele mindenféle kapcsolatot, mert nagyon nyomult rám… és mikor többször visszautasítottam akkor rájött, hogy Betty-t szereti… Jennával nagyon jókat nevetgélünk.
Eltelt a hét és vasárnap este apám már jött is haza. Hozott csomó ajándékot, főleg ruhákat híres divattervezőktől. A kert szépen ki volt világítva, apám meg is hatódott, hogy ilyen mély tiszteletet érzünk iránta stb… Apa megnézett, hogy jól vagyok-e.-Amikor Claire felhívott, hogy 45 fokos lázad van azt hittem ott hagyok mindenféle tárgyalást és hazajövök!- aggódott apám és megnézte a szemet meg a fülemet meg a homlokomra többször tette rá a kezét. –De látom most már újra a régi vagy.-és nagy puszit adott az arcomra.
Bementünk a nappaliba és kibontogattuk az ajándékokat,meg percenként oda rohantunk apához megköszönni, amiket hozott. Kaptam egy Versace parfümöt, meg D&G táskát és sok szép színes pólót és szoknyákat. Claire pedig arany nyakláncot kapott, amikor kibontotta felsikkantott örömében. Rögtön megcsókolta apát… Kapott mellé egy táskát meg parfümöt meg estélyi ruhákat. Úgyhogy mindenkinek megvolt a maga öröme. Mintha karácsony lett volna,olyan vicces volt. Végül beszélgettünk,ittunk borokat, meg sajtokat ettünk. Aztán hajnali 2 körül mindenki elment aludni….
Másnap reggel a suliban kémiával kezdtünk, nagyon örültem neki mert a tanárnő bejelentette, hogy kísérletezni fogunk. Különböző kísérleteket kellett megcsinálunk. Jennával a tüzes feladatot kaptuk, hogy ős embereket kellett eljátszanunk és kova kővel csináljunk egy kis szikrát és perzseljünk meg egy kis papírt vele… Oké ez könnyű feladatnak tűnik.. Látszólag… Mikor elkezdtük a kísérletet, akkor a köveket egymáshoz ütögettem és egyből lángra gyúlt, úgy megijedtem, hogy elejtettem a földre és a tűz tovább terjedt. Én pedig arra koncentráltam, hogy aludj ki aludj ki!!! Tűnj el!!! És a tenyeremmel a kő felé mentem és a tűz nyugodni készült…Szépen lassan elaludt…és füst felhőként picit robbant és eltűnt…A kő pedig fekete lett… Jenna pedig nem hitte el amit látott….-Mit mit….mit csináltál???-kérdezte döbbenten. Gyorsan magam mellé húztam az asztal alá. –Figyeld amit láttál, azt nem láttad! Csak…csak…áh… a papírra léptem és elaludt a tűz, ennyi volt..-dadogtam. Nem bírtam elmagyarázni neki. –De nézd már puszta kézzel eltűntetted a tűzet!!-szólt rám Jenna. A fenébe! Nem hiszem el, a többiek is már körénk álltak, hogy mi volt ez az egész. Főleg a fekete köveket nézegették.-Jéééé ilyet még sose láttam.-mondta Gabriel. –Érdekes…-nézett ki a tömegből Emma. –Mi volt ez?-kérdezte Mitch. –Brittanyék voltak!-jelentette be nagy büszkén Sarah.közben Mr. Dough odajött hozzánk és szemügyre vette a köveket.-Érdekes…a kísérlet pedig…..sikerült!!!Nagy tapsot kérünk Brittany-nek és Jennának!-parancsolta vidáman a tanár úr. Én pedig nyugodt szívvel távozhatok az óráról…
Haza kell rohannom mégpedig azonnal beszélnem kell Ryan-nel! Ez hihetetlen elállítottam a tüzet! Lehet,hogy tudok uralkodni magamon?? Lehet,hogy sikerült ahogy akartam? Nem voltam rosszul!! Viszont a fél suli hősként emleget,hogy eltapostam a tüzet és a fekete kőről beszéltek. Az egyik követ elvettem és mikor megnéztem gyémántszerűek lettek… Amikor a nap felé tartottam láttam benne a kis tűzet…
Gyorsan zsebre nyomtam és tényleg km/órával száguldoztam Ryan-hez. Ryan már ott ült a szobámban én pedig berontottam minden köszönés nélkül:- Ezt nézd!-és a kezébe nyomtam. A fiú pedig vizsgálgatta. –Hű ez nagyon érdekes… Ilyet még senki sem produkált.- csodálkozott Ryan. –Kémia órán tüzet kellett csinálni 2 kovakővel és hopp lángra gyúltak és majdnem tűz lett,csak a terem végébe voltunk. Végül uralkodtam magamon és a 2 kezemmel eloltottam a tüzet. Mint egy varázsló….Sajnos Jenna látta az egészet…Azt hiszi,hogy valami csoda bogár vagyok…és a többiek pedig hátra futottak hozzánk mert hallották az eseményt. –számoltam be neki. Ryan közben már nagyítóval nézegette a követ. –Ez a tűz benne most azt mutatja, hogy nem lángol benned semmi..Tudom már miez!!-kiáltott fel örömében Ryan. Leültetett maga elé és magyarázni kezdett:- Ez a kő mutatja meg,hogy milyen a hangulatod, és milyen benned a tűz és ha magadhoz veszed akkor te is lenyugszol! Ez fajtanyugtató az ördögöknek. Nekem is volt ilyen csak golf labdaszerű és segített rajtam. Rajtad most ez fog segíteni.-és óvatosan a tenyerembe helyezte. Én pedig letettem az éjjeli szekrényemre. Aztán pár percig egymásra bámultunk. Végül Ryan mellé ültem. –Örülök, hogy volt kémia órátok,ezentúl mindig hasznos lesz, mert felfedezed magadban a képességeket.-nevetett a fiú és közben a karomat simogatta. Én pedig felé néztem és az ajkaihoz közeledtem…A kőben a tűz pedig megnövekedett…A szenvedély pedig egyre erősebb lett. Vad csókban forrtunk össze Ryan-nel és soha nem akarom elveszíteni őt!
Ryan másnap reggel adott egy tollszerűséget és mondta, hogy osszam el a suliban mindenkinek így elfelejtik az esetet ami tegnap történt. –Egy ez memória törlő toll. Ha bármit elakarsz felejtetni az emberrel, lekell íratnod vele egy papírra és egyből elfelejti, a szöveg pedig elhalványul és megszűnik. Az illető nem fog emlékezni semmire, és ha megkérdezi, hogy mit keres, itt mondd neki,hogy éppen verset akar írni. Meglátod hatásos lesz.-és adott egy nagy puszit az arcomra.
A terv sikeresnek látszott, mindenkinek odaadtam a tollat és mondtam neki,hogy próbálja ki,hogy fog-e a toll mert ha nem akkor adok neki másikat. Leírattam mindenkivel a tegnap és a tűz szót. Ahogy leírták mondták,hogy milyen szépen fog és ahogy halványult a papíron a szöveg az ő emlékeik is elhalványultak a tegnapi esetről.-Ez mi?- kérdezte Gabriel. –Óh éppen verset akartál írni.-mondtam neki mosolyogva. –Oh pedig én sose szoktam verset írni.-csodálkozott a fiú és összegyűrte a papírt és kidobta a kukába.-De a toll az jó megtartom. – mondta nevetve. Ez így jó mert ha megint látnak valamilyen gyanús dolgot akkor könnyű lesz felejtetni velük mindent. Ryan-t felkerestem az emeleten és beszámoltam neki mindenről. Együtt örültünk mindenféle jó hírnek. Még Jennával is megcsináltam a tollas dolgot.-Jenna van egy új játék, ha megcsinálod amit mondok, akkor tovább magyarázom a szabályt.-újságoltam el neki ebéd közben. Jenna pedig örömmel vette elő a papírt meg a tollat. Én pedig elővettem a memóriatörlő tollat és a kezébe adtam. –Ezzel!Tegnap megláttam egy boltban vettem magamnak egyet és gondoltam rád is.-kacsintottam rá. –Oh,de drága vagy!-és átölelt Jenna. –Nos, kezdjük azzal a két szóval, hogy tűz és tegnap.-kezdtem magyarázni. Jenna szépen leírta és 2 perc alatt elfelejtetett mindent. – Ez mi?-kérdezte. –Ja, akasztófát akarunk játszani.-mondtam neki. Jenna rám meredet:- oké kezdjük.-és ő talált ki új szót. Hátra néztem Ryan-re és láttam, hogy elégedetten mosolyog rám. Én pedig visszamosolyogtam rá.
Délután együtt jöttünk haza és Ryan azt mondta, hogy el kell mennie egy kicsit a szüleihez,majd holnap este találkozunk. Elbúcsúztunk és bementem a házba.
Este lefekvéshez készültem és motoszkálást hallottam a terasz felől, mikor kinéztem nem láttam semmit. Így becsuktam az ablakot,mikor hátra fordultam egy fekete alak állt velem szembe!!! Nagyon megijedtem és nem tudtam, hogy mit akar tőlem!-Szia drágaságom, itt a te időd, ma éjjel végzek veled! Nem engedem, hogy Ryan szolgája legyél!-és elállta az útamat. – Ki vagy te??-kérdeztem tőle. –Óhhh hát Dylan a kegyetlen démon…aki ellensége a jó ördögöknek… Látom, te vagy az új kis kedvence Ryan-nek. Úgyhogy megszabadítom őt,egy olyan lánytól mint te! Nem illetek össze! Borzalom, hát nem tudtad,hogy a tűz ami benned forr azt jelezte, hogy jön az ellenség??-kérdezte mézes-mázosan. Közben felém lehelt mint egy sárkány, úgy tüzelt… Nem bírtam… Síkitani akartam… De nem jött ki hang a torkomon. Ekkor rontott be Ryan úgy ordított mint egy sakál, vérfarkas formában jelent meg és elkezdett bunyózni a gonosszal, közben egy fekete hajú lány és egy szőke hajú fiú jöttek a segítségemre. Megmentettek és kivittek a szobámból, Ryan közben megölte Dylan-t…
Eszméletlenül feküdtem a kerti padon, Ryan ismerősei ápolgattak engem. Közben,kérdezgettem, hogy kik ők? –Mi a testvérei vagyunk.Én Michelle vagyok, a bátyám pedig: Boris. Nem lesz semmi baj, mi Ryan testvérei vagyunk.-nyugtatott meg Michelle. Végül rájuk bíztam magam és megpróbáltam nem gondolni semmire.
Otthon vagyok…Minden a legnagyobb rendben… Minden a régi és Ryan itt van mellettem. Közben megismertem a többieket és nagyon kedvesek voltak. Michelle dúdolgatott nekem, neki olyan tehetsége van,hogy el tudja altatni a körülötte lévő személyeket. Ryan pedig nagyon erős az ellenséggel szemben, Boris pedig megérzi az ellenség közeledését. A nap végére mindenki nyugodt lett, én pedig végre tudtam uralkodni magamon. Ryan elvitt a lávához, valahol a messziségbe. Más országokba utaztunk és Michelle adott nekünk olyan képességet, hogy repülni tudjunk. Sikerült lenyugtatnom a tomboló lávát, így megmentettem néhány ember életét. Boldogok voltunk. Addig míg az iskolában fel nem tűnt számunkra veszélyes ellenség….Amanda…. Mindenidők legkegyetlenebb ellensége….