Kissé sokkos állapotban viszonyoztam azt a csókot....A lábaim elgyengültek a fejem kiürült és csak a pillanatnak éltem...Mindegy,hogy ki csókolt meg engem az a lényeg: megtörtént.Amire vágytam: egy bálon!Itthon vagyok az ágyon fekszem és azon gondolkozom,hogy ki volt az a szerencsés csávó akit megcsókoltam. xDDD Komolyan. Felkeltem és az ablakomhoz mentem,kinéztem lassan elkezd esni a hó.Karácsony van,szenteste.Anyám éppen az előbb küldött fel a szobámba,hogy keressem meg az égősort egy nagy dobozban.Állítólag nálam van...Már félórája keresgélem és feladtam és így kerültem az ágyra gondolkozni....Ez van...Hallom,hogy felrakták a Rocking Around The Xmas Tree című számot,a bátyám tudja jól,hogy ez a kedvenc karácsonyi dalom.De, nem segített rajtam,nem bírtak lecsalogatni....A sarokba pillantottam ott vannak az ajándékok amiket eldugtam anyámék elől.Karácsony van....Andrew és Ryan eltűntek már napok óta mióta valamelyiküket megcsókoltam...Elég volt!Nem akarok rájuk gondolni,tisztára szenvedés ez az egész! Bekapcsoltam a számítógépemet és felmentem MSN-re,gondoltam mindenki úgyis elvan foglalva így nem fognak zavarni.Tévedtem.Totálisan.Mint egy hülye.Ryan megtalált.
Ryan üzenete: Szia:D Alyssa üzenete:Sziaaaaaaaaaaa:D Ryan üzenete:Boldog karácsonyt!:)Végre karácsony van:D Alyssa üzenete:igen.....végre.... :( neked is boldog karit. Ryan üzenete:mi a baj?:(ne szomorkodj,itt van ez az ünnep és mindenki boldog. Alyssa üzenete:semmi...csak apám kint van Ausztráliában és minden évben eljátsszuk,hogy nem jön el hozzánk.Pedig mindig hívjuk apa pedig mindig talál valami kifogást...:S Ryan üzenete:oh szegény:( Részvétem,de remélem az apukád elfog jönni idén. Alyssa üzenete:kétlem....minden szenteste veszekednek anyámmal telefonon keresztül. Ryan üzenete:épp ezért kell,hogy eljöjjön hozzátok,hiszen ő is családtag! Alyssa üzenete:anyám is mindig ezt mondja neki minden évben,apa válasza:már 20 éve nem vagyok családtag mióta elváltunk. Ryan üzenete: :(:(:(:(:(:(:(:(:( Alyssa üzenete::'( Ryan üzenete:sajnálom,remélem azért jó lesz a karácsonyod. Alyssa üzenete:én is nagyon remélem! Ryan üzenete:nos,ha nem haragszol megyek segíteni apámnak fát díszíteni.:)fel a fejjel minden rendben lesz!:) Alyssa üzenete:köszönöm,nagyon kedves vagy.:D szia:) Ryan üzenete:szia:D Alyssa üzenete:pussz
Persze minden rendben lesz...Amikor kiírtam h nem vagyok gépnél már hallottam is anyám rikácsolását lentről...-De kérlek gyere el idén!A gyerekek komolyan számítanak rád!-szóval reménytelen és minden évben eljátsszuk ezt.... Hallottam,hogy anyám a földhöz vágja a telefont...Igen és a bátyámtól szokás szerint megint új telefont fog kapni.Mikor lesz vége ennek a rémálomnak?:(:(:(:( Lementem,Mike felszedte a telefon darabjait.-Azt hiszem anyánk most már tényleg idén kap utoljára mobilt...-és közben a szemetes felé vette az irányt.Igen azt hiszem Mike jövőre elfog költözni inenn és a húgommal maradok...
18:10: Feldíszítettük a fát és máris jött a szenteste.Anyám berakta a karácsonyi cdjét és végig hallgattuk a sötétben.S persze közben villogott az égősor a fán.Gyönyörű volt.Vajon apa is így ünnepli egyedül a karácsonyt?Legalább lenne barátnője,hogy ne legyen magányos..Amikor véget ért a zene máris neki láttunk ajándékokat bontogatni.
19:40: Vacsora idő.Anya halászlevet csinált és külön nekem és a húgomnak pedig ragu levest.Mi nem szeretjük a halat. xDDD Mike mindig finnyásnak hív minket,de nekem a halról mindig ausztrália jut eszembe.....A gyertya lángja bátran táncolt a sötétben,csendben elmondtuk az imát és máris neki láttunk a lakomának.
Éjfél van és nem tudok aludni.Hallom,hogy Lili zenét hallgat,de csak szelíden most nem üvöltette,ahogyan szokta. xDDD A falnak fordultam és bámultam a sötétséget,aztán előttem megjelent Ryan arcképe...és utána Andrew-é.Mikor lehunytam a szememet azon kaptam magam,hogy hol Ryan-nel hol Andrew-al csókolozok álmomban...
-És aztán?De,komolyan akkor mit keresel még mindig itt?Van képed idejönni és játszani az eszedet?-kérdeztem csodálkozva.Nem tudom,hogy mit akar,de már kezd elegem lenni.-Csak az igazat akarom elmondani neked Alyssa kérlek hallgass már meg!-felugrott az ágy széléről,én pedig makacsul karba tettem a kezemet.Nem hallgatom ezt tovább,meddig akar kínozni? -Nem hallgatlak meg és kérlek tűnj el a szobámból!-és az ajtó felé mutattam.Andrew pedig az ajtóm felé ment és becsukta utána pedig felém fordult,elállta az utamat.-Nem megyek el innen amíg nem bocsájtasz meg nekem!-és megfogta a vállamat.Én pedig leakartam rázni,de valahogy jó érzés volt,hogy hozzám ért.Egymás szemébe néztünk és egy pár percig így álltunk.Amikor elakartam taszítani magamtól Andrew megcsókolt.Nem ellenkeztem a kezeim lebénultak,az agyam kikapcsolt,a szememetbecsuktam....-Várj...-szakítottam félbe.Andrew hátra lépett és zavartan az ágyamra ült.:-Ne,haragudj nem akartam hirtelen...csak már vágyom rád.-mondta őszintén.-Semmi baj..Én is így érzek...-válaszoltam és tovább csókolóztunk.
Este fele nagy nehezen köszöntünk el egymástól.Végre kibékültünk és minden rendben van.
Email-om érkezett megnyitottam és elolvastam az állt benne,hogy az egyik osztálytársamnak születésnapi partija lesz.
Szombat 14.00 és Andrew megígérte hogy eljön értem.
14.10: Már meg is érkezett:D Elindultunk a partira.
14.20: Vanessa boldogan átölelt minket és ezerrel hálálkodott,hogy eljöttünk a bulijára.Jó sokan voltunk és a többiek már jól berúgtak. xDDDD A kezembe nyomtak egy pezsgős poharat és pezsgőt önöttek bele.Vanessával koccintottunk és felköszöntöttük.Tőlem és Andrewtól egy üvegmatrica festék szett-et kapott mert imádja ezeket a művészi-rajzos dolgokat.-Jaj Alyssa,Andrew erre vágytam már hónapok óta!Milyen jól ismersz már.-kiáltott fel örömében a barátnőm.-Hát igen mire jók a jó barátok?Meghallgatják szíved vágyait és valóra váltják azokat.-nevettem vidáman.Vanessa pedig hívta Peter-t hogy készítsen rólunk egy jó fotót.
14.35-kor már tényleg jó sokan voltunk és jött a torta és Vanessa elfújta a gyertyát.Zenélgettünk,ettün ittunk utána pedig Activítizünk. Egyszercsak csengettek Vanessa megnézte,hogy ki az.Hát igen...nem más mint...Courtney.....és új pasija Dave!!! A suli rögbicsapat vezére xDDDD looooooooool. Andrew majdnem félre nyelt mikor meglátta őket. xDDD
Bulizgattunk és karaokeztunk meg voltunk:D Aztán olyan hajnali 4kor haza felé vettük az irányt.Vanessa megköszönte,hogy eljöttünk.Mike-nak elmeséltem a bulit és jót röhögött velem.:D
5. Bejegyzés Új srác a suliban!
Ismét hét eleje van....nahát mily meglepő!Így szokásosan felkeltem,fogat mostam, megreggeliztem és felöltöztem, azután pedig búcsút intettem anyáméknak.Kocsiba ültem és benyomtam a cd lejátszót éppen Paramore szól. Útközben dalolásztam, aztán tankoltam és elhajtottam a suliba.Amikor megérkeztem a parkolóban felfedeztem egy helyes barna hajú,barna szemű srácot.Kiszálltam és közben az állam leesett: nagyon jó képű pasi! Gyorsan bezártam,beriasztottam a kocsit és felé mentem.-Szia!-köszöntem neki. A srác csodálkozva nézett rám. xDDD Hát igen nem mindennapos dolgok ezek.-Öhhhm, szia!-köszönt vissza kicsit habozva.-Tudom,hogy még nem ismerjük egymást,gondolom új vagy!-és közben a bejárat felé mentünk.-Igen..Csak tegnap íratkoztam be,most jöttem ide Ausztráliából.-mondta nekem pedig 2 másodpercre kihagyott a szívem.AUSZTRÁLIA?Az eszem megáll komolyan, hát ez tök jó!-Nem mondod?-kérdeztem csodálkozva.-Miért nem hiszed el?Nézd meg a lakcím kártyámat amire...-vette elő a kártyáját én pedig tiltakoztam:-Jaj, ne haragudj!Nem úgy értettem,sőt örülök,hogy valaki jött Ausztráliából!Hiszen én ott születtem!-mondtam neki örömmel.A srác pedig rám mosolygott:-De,akkor miért nem ismerjük egymást?Hol laktál?-kérdezte,és megérkeztünk a terembe.-Mert én Sydney-ben laktam...Apámnál laktam egy darabig.Te hol éltél?-kérdeztem.Lepakoltunk a padnál és leültünk egymás mellé.:-Én is ott laktam,de akkor hogy hogy nem ismertük meg még egymást?-és elgondolkozott.-Add fel,szerintem sose fogunk rá jönni!Az a lényeg,hogy végre van egy honfitársam.-mondtam nevetve.-Hogy hívnak?-kérdezte a csávó miközben beleharapott a szendvicsébe.-Alyssa.-válaszoltam.-Ryan a nevem.-mutatkozott be.A kaják felett kezet ráztunk,vicces volt!-Örülök és remélem majd idővel jobban megismerjük egymást,nagyon örülnék,ha összetartanánk mivel mi ausztrál származásuak vagyunk.-mondtam neki és Ryan pedig bólongatott. Egyetértett velem!Ez remek volt számomra,ennél szebb nap már nem lehet az életemben.
Matekórán nem értettem a feladatokat,ez a fránya egyenlet totálisan kifáraszt engem és elveszi a kedvemet,de most ebben a percben ámulattal figyeltem Ryan-t ahogyan magyaráz nekem.Azt hiszem valahol eltévedtem a szívek csapdájában,míg Mr.Sang ránk nem szólt:-Alyssa,meg tudnád nekem mondani az egyenlet eredményét?-kérdezte a tanárúr.Én pedig nem figyeltem Ryan-re,hogy mit magyaráz,komolyan nem emlékeztem semmire,míg gyorsan nem válaszoltam rá:-Hát sokáig átszámoltuk és...azt hiszem megoldhatatlan az egyenlet,tehát nincs eredménye...--válaszoltam és közben a hangom a végén elcsuklott.A tanáúr furán nézett rám és ezt mondta:-Remek Alyssa!Nagyon jó!Tehát akkor...-és magyarázott tovább a többieknek is.Én pedig zavartan mosolyogtam Ryan-re.-Ügyes vagy.-suttogta Ryan.-Köszi.-válaszoltam neki.Hát ez nagyon meredek volt. xDDD
Végre kicsengettek most már kitisztult az elmém is és végre Ryan-t továbbra is idegenként kezeltem,megpróbáltam nem mélyre húzni még ezt a friss barátságot. -Szüleid is eljöttek Amerikába?-kérdeztem a srácot.-Igen,az anyám állást kapott az ügyvédi irodába,apám pedig Show műsort vezetett már évek óta kint,aztán most itt folytatja tovább.Nagy sikere van ugyanúgy itt is,csak az ausztráloknak nagyon hiányzik apám,mert nem tudnak vele összefutni az utcán.-nevetett Ryan. -Hát ezt eltudom képzelni,amúgy akkor itt is lefog játszódni ez a jelenet.-értettem egyet vele.Ryan bólongatott.-Igen,valahogy úgy.-bementünk a 145-ös terembe irodalom órára.
Ez a nap is eltelt, illetve délután fél2 van és mindenki haza felé tart.Ryan-nel még mindig a suliban voltunk mivel a könyvtárba kellett mennünk.- Azt mondod,hogy elkell olvasni Rómeót és Júliát?Ki nem állhatom ezt a klasszikust...-morogta Ryan.-Figyelj én se nagyon szeretem egy ilyen történetet,a vége nem tetszik nekem...de,hát ettől olyan híres....-mondtam nevetve.Ryan levette a polcról a könyvet:-Legalább modernizálná a könyv kiadó és akkor máris jobb kedvem lenne elolvasni...-jegyezte meg és felütötte a könyvet.Olvasni kezdte és viccesen előadott egy részletet,azt hiszem kezdem megkedvelni ezt a fiút...
Este van 7 óra és gyorsan sötét lett.-Szerintem lassan mehetnénk haza,anyám már biztos ideges,hogy hol vagyok.Nem szokásom ilyen sokáig ellenni!-mondtam neki és beraktam a könyveket a táskámba amiket kikölcsönöztem.-Rendben,én elindulok az autómmal és elkísérlek hazáig.-jelentette ki és rám kacsintott.-Oh...köszi...rendes tőled!-mondtam.Készen voltunk a pakolással és az autónk felé mentünk.-Majd a házatok előtt még találkozunk!-kiáltott hozzám Ryan.Én pedig intettem,hogy rendben.
19:10-re már meg is érkeztünk a házam elé.Beparkoltam a kapu elé,majd befogok állni,ha Ryan-től elbúcsúztam.Kiszálltam a kocsiból és megcsapott a hideg őszi szél.Ryan is beparkolt mellém így egymás mellett voltunk.Az autónk hátuljánál találkoztunk.-Ez gyors volt.10 perc alatt hazajönni.-dörzsölte össze a két tenyerét Ryan.-Jaja.-bólongattam. -Figyelj Alyssa...én nagyon jól éreztem magam ezen a napon.Soha nem volt részem még ilyen jó idegen vezetésben.Hasznos voltál számomra.Köszönöm.-köszönte meg a srác.-Áh,semmiség, a jót tett a szándék.-rá mosolyogtam.Egy darabig toporogtunk némán egymás előtt míg egyszerre nem szólaltunk meg:-Na hát akkor...-hű és egymásra bámultunk.Ez nem semmi!Sose történt velem még ilyen..hirtelen...aztán Ryan óvatosan felém jött és megfogta az államat és megcsókolt....A vérem felpezsdült a szívem majdnem kiugrott a lábaim remegteg míg anyám nem szólt ki az ajtón:-Alyssa!Remélem te vagy az!Gyere be.-és bement.Mi pedig szétrebbentünk mint a galambok.-Jaj....-mondta kicsit szégyellősen Ryan.-Semmi baj...ez természetes...-mondtam neki.Aztán gyorsan adtam neki puszit az arcára:-Holnap találkozunk!-integettem neki miközben befelé mentem.
-Végre haza jöttél lányom,hol voltál ilyen sokáig?-kérdezte kicsit szigorúan anyám.-Csak a könyvtárban voltam az egyik osztálytársammal.-válaszoltam neki,és közben Ryan-re gondoltam.Olyan édes fiú!-Na persze...Szóval randid volt?-kérdezte kacsingatva anyám.Áh..nem érti...-Anya,új fiú jött az osztályba és elmentünk a könyvtárba kikölcsönözni pár könyvet neki.Meg magamnak is a kötelező olvasmányt...Persze inkább a tanárok azt akarják,hogy olvassuk el...Egyetemista létünkre...Hát nem poénos?-kérdeztem tőle.Anyám pedig karba tett kézzel nézett rám:-Aha,persze...Szerintem ez amolyan kifogás,hogy valóban randiztál a csávóval...és nem a könyvtárban tanultatok.Nyomás a szobádba tanulni.-intett anya.Én pedig kuncogva futottam fel a lépcsőn.
Ryan még a könyvtár előtt megadta az msn címét így gyorsan felvettem a partnereim közé.Máris bejelentkezett,míg írni nem kezdtünk:
Alyssa üzenete: Szia Ryan!:) Ryan üzenete: Látom épségben haza értél!Remélem nem kaptál ki anyudtól:D Alyssa üzenete: Hahaha!LOL nagyon vicces itt vki:DxD Ryan üzenete: Igen tudod,hogy vicces vagyok;) Alyssa üzenete: Hát persze:D
és egyszercsak feljött Andrew!Rám kattant természetesen...
Andrew üzenete: Helló belló szépségem! Alyssa üzenete: ................. Andrew üzenete: mi a baj?:O Talán valami rosszat mondtam?:O Alyssa üzenete: Nem...csak ez a köszönés...amúgy szia:P Andrew üzenete: mondd,hol jártál délután?Meg alig találkoztunk a suliban.:O Alyssa üzenete: én?hát a könyvtárban voltam.... Andrew üzenete: mióta jársz könyvtárba?Ne,hogy már a Rómeó és Júliát vedd ki,mert az eszem megáll!xDDDD Alyssa üzenete: Igen az eszed megáll?:@Akkor ne olvasd el és megbuksz a vizsgán,am is elemezni kell a mai modern gondolkozás módjával...Tudod,hogy ez a szakdoga követelménye.Véleményt kell írni erről!:@ Andrew üzenete: Aha...Ha te mondod...én nem veszem komolyan ezt az ügyet...xDDD Alyssa üzenete: Akkor megfogsz bukni sajnálom.Ezennel végeztem veled,mert naon tahó vagy:@ Andrew üzenete: igen??akkor rosszul jársz bébim. xDDDDD Alyssa üzenete: csá te hülye:@
ez a barom jól felhúzta az agyamat....Szerencsére Ryan nem volt olyan passzban.
Ryan üzenete: megyek megírom a lecómat XDD és írok elemzést erről a híres rómeósjúliás remekműről. xD Alyssa üzenete: Rendben:)szia! Ryan üzenete: szia:D
Boldogan hajtottam le a fejemet a párnára,nyugodtan elaludtam hiszen Ryan jó hatással volt ma rám:D
6. Bejegyzés Karácsonyi Bál a suliban!
Igen régen írtam!:D sajnos:(egy ideig Ausztráliában voltam...apám ragaszkodott hozzá,hogy menjek el egy kicsit Sydney-be.Nos, tegnap érkeztem haza,nagyon fáradt voltam így ledőltem az ágyba aludni.Egyszerűen új emberként tértem vissza és magam mögött hagytam minden problémámat.Anyám sütött nekem muffint és a repülőtéren egyből a kezembe nyomta a sütit. xD -Biztos nagyon éhes lehetsz kicsim.Ha haza mentünk vár rád a forró tea!-és átölelt.Jó volt újra itthon lenni,a bátyám nem jött el, a húgom pedig az egyik barátnőjével van tánc próbán. Az iskolájukban karácsony előadás lesz és arra gyakorolnak,láttam már a táncot:D jó kis hip-hop:D Úgyhogy sok sikert kívátnam nekik :D Délután felé pedig meglátogatott Ryan. Egymás nyakába ugrottunk nagyon örült már nekem:D Nem csoda xDD Anya felszólt,hogy elugrik a fodrászhoz hajat festetni,így Ryan-nel maradtam.Egy darabig ültünk egymás előtt és közben ki néztünk az ablakon ahogy esik a hó.:) -Mindjárt itt a karácsony.-jelentette ki Ryan.-Igen....és szerencsére már Sydney-ben elintéztem a nagy bevásárlást.-mondtam. A srác pedig felém hajolt és megcsókolt. Oh yeaaaah:D Utána pedig a karjaiban feküdtem és bámultuk a plafont. -Mit kérsz karácsonyra?-kérdeztem tőle.-Téged.-vigyorgott.-Na,de komolyan.-nevettem.-Szerintem......akkoris...téged!:D-nevetett.Én pedig kibontakoztam az öleléséből és a földre csúsztam.Közben egy nagy lila színű párnára ültem.-Komolyan most tényleg mit szeretnél?-kérdeztem már sokadszorra.Andrew biztos valami autót kért volna. xDDD De, Ryan olyan vissza fogott és olyan titokzatos számomra.Ezért is bírom:D.-Drága Alyssa elég nekem egy szerelmes levél is tőled.Mit kérjek?Egy lányt kértem tavaly karácsonyra és nem kaptam meg...-vigyorgott.-Aj....-sóhajtottam és fejbe vágtam egy párnával. xDDD Ryan:-Héééé,de ez nem ér!-és vissza dobta a párnát.Elkezdtünk párnacsatázni! xDDDDD
Másnap reggel Ryan mellett ébredtem fel.A hó esett és jó meleg volt ide bent.Anyám megengedte,hogy a srác itt aludjon.A fürdő felé vettem az irányt és fogat mostam és lezuhanyoztam.Utána pedig egy szál törölközőben lófráltam a szobámban.Időközben Ryan már ébredezett.-Jó reggelt hétalvó!-köszöntöttem és puszit nyomtam az arcára.Ryan pedig magához rántott az ágyba. xDDD és megcsókolt.hmmmm:D -Jó reggelt szépségem.-és rám kacsintott.Én pedig elpirultam.-Siess mert lekésel a reggeliről,úgy érzem az illatok alapján,hogy anya gofrit vagy palacsintát sütött.-mondtam neki és elvonultam a fürdőbe felöltözni. Készen voltunk és lementünk reggelizni.-Alyssa én máris rohanok el dolgozni,majd ha készen vagytok a kajálással akkor majd pakolj be a mosogatóba.Este felé jövök mert még üzleti tárgyalásom is lesz...Szép napot gyerekek!-anyám már a távolból puszikat dobott nekünk,látszott,hogy nagyon rohan.Egyszer csak nagy csend lett a házban.-De szokatlan ez nekem.-nevettem és közben elvettem egy poharat.-Hát igen.-bolóngatott Ryan.-Kérsz narancslevet?-kérdeztem és Ryan pedig elém tolta a poharat,öntöttem kettőnknek.Amikor a tűzhely felé mentem láttam,hogy anya gofrit sütött,ott csücsültek a szép gofrik a tányéron.-Nézd a kedvencem!-és Ryan elé tettem a tányért.-Váó ez igen!Egyből megéheztem.-Ryan máris szedett magának egy párat.:D
A parkolóban nagy nehezen találtunk helyet.Nem tudom,hogy miért,de nagyon sok autó volt nálunk.Így kénytelenek voltunk kívülre állni. Szerencsére ma úgy látom,hogy több a parkolóőr a sulinál,úgyhogy nem lesz baj.Kézen fogva sétáltunk be a suliba.
Kiderült,hogy a karácsonyi bál miatt van ilyen nagy felfordulás,így elhatároztam,hogy mindenképpen elmegyek.:D Vanessával megbeszéltem ebédszünetben,hogy elmegyünk ruhát venni.-Ez az!Fantasztikus ez a mai nap.-és boldogan átölelt engem.Megbeszéltük,hogy nála találkozunk és onann indulunk ruhát venni.
17.00 dudáltam a kocsimból és Vanessa a semmiből ugrott elő.-Hát ez rekord gyors volt.-nevettem.-Hát igen én ilyen hiperszuper gyors vagyok.-mondta Van.
17:17 megérkeztünk a suli bálra. Kiszálltunk és nevetve mentünk be az iskolába.A tanárok egyből adtak nekünk karszalagot.-Ezt ne vegyék le kérem,mert ezzel igazolják,hogy ide járnak mint tanulók. -Mrs.Harrison elment.-Ja amúgy azért van ez mert tavaly voltak olyanok akik csak úgy belógtak a bulira...és elrontották a karácsonyi bált.Őrölt rock együttes-t hozattak kívűlről.-mesélte Vanessa.-Juuuuuuuj.-ámultam el.Ez tényleg durva!
17.24 A bál hivatalosan is elkezdődött és jött a tánc.Egyedül ácsorogtam a parkett szélén.Vanessét elvitte egy helyes csávó.-Elvihetlek egy körre?-kérdezte az idegen fiú tőle.Vanessa boldogan igent mondott.Így egyedül ácsorogtam.A zenék jók voltak,de leginkább ilyen gyors és r'n'b féleségek voltak.Azt hiszem leülök és várok Van-re.:D
Az időt nem számoltam mióta egy álarcos figura fel nem kért egy táncra.Leona Lewis-Happy című száma ment az előbb és utána átváltott valami lágyabb kissé keringősebb zenére.-Gyere.-mondta az idegen és én felé nyújtottam a kezemet.A lábaim a zene ritmusára mozogtak,de még mindig a nyelvemen volt a kérdés,hogy "ki vagy te?".De, nem törödtem ezzel felhagytam az örökös gondolkozással. xDDDDD Végül egy nagy forgást tett velem a partnerem és azt vettem észre,hogy az iskola udvaron vagyunk.A hold ragyog és kicsit hideg van....A bőröm egyből libabörős lett.Az idegen rám tette a zakóját. -Gyönyörű ez az este igaz?-kérdezte az idegen fiú.Még mindig nem tudtam,hogy ki az. xDDD A hold fényében az idegen megcsókolt engem!!!!!! Ott hagyott az udvaron.Aztán megráztam a fejemet és azt találgattam,hogy Andrew vagy Ryan volt????????????????????????????
-Alyssa!Ideje már indulni!Mindjárt lekéssük a repülőt!Anyukád nem fog tétlenül várni rád!Tudod jól,hogy időre megbeszéltük a találkozót!-szólt fel a szobámba apám. Én pedig még gyorsan körbe néztem hátha elfelejtettem valamit,de úgy látszik nem. Csak az emlékeim azok amiket nem hagyhatok itt.... Ez a nyár úgy elrepült ahogy eddig is. Eljöttem apához a nyárra,mert itt kaptam nyári munkát. Most pedig jön a suli, új egyetem,új diákok, új tanárok. Csak én nem vagyok új... Még a régi vagyok!Szerencsére! Amikor bezártam a böröndőmet óvatosan levittem a lépcsőn,nehogy leguruljak meg ilyesmi... A taxis dudált, én pedig már leértem és gyorsan bedobtam a taxi csomag tartójába a holmikat és beugrottam az ülésre.Amikor becsuktam az ajtót,letekertem az ablakot.Apám gyorsan adott nekem puszit és pár dolcsit a kezembe nyomott.-Ha megérkeztél Sydney-be sürgősen hívj fel kérlek!-elhajolt tőlem. Intett a taxisnak,hogy indulhatunk. Én pedig nehéz szívvel integettem apámnak,mikor a távolban se láttam akkor jöttem rá....magára hagytam ismét egy évig....
20 óráig utaztam haza Sydney-be.xD és hát megkell,hogy mondjam nem voltam úgy oda.Hiányozni fognak a nyári barátaim főleg Christian...és Marina... A szomszédban laktak... Én pedig elhagytam őket...mert vár az új jövő... Amerikában! Hoppá látom anyámat a repülőtéren,ezerrel integet a tömegből. Azt hiszem felismert xD Pedig vörösre festettem a hajamat. xDDDD Amint oda értem a húgom egyből átölelt anyám pedig bőgött örömében, a bátyám pedig hümmögött és végül elmosolyodott.-Pedig úgy volt,hogy én megyek ki idén nyáron,te mázlista!-nevetett.Átöleltem a bátyámat,Mike-ot.-Na jól van elég ebből a szeretet hiányosság bepótlásából!Most azonnal induljunk haza,szegény Alyssa már fáradt lehetsz!Mike hozd a csomagjait,ennyit megtehetsz a húgodért!-parancsolta anyám. Már jó régen hallottam a szigorú parancsolós hangját!:D
Otthon...
-Mesélj kicsikém!Milyen volt a nyári munka?Hogy van apád?És a nagynénéd?Ja és a kint élő nagyszüleid?-anyám ezer meg ezer kérdéssel bombázott engem,de cseppet sem zavarta,hogy időközben ásítozom és nem figyelek rá.Aztán valahogy össze szedtem magam és mesélni kezdtem neki.-A munka remek volt!Apa jól van köszöni.A nagynéném mindennap palacsintát sütött nekem.:D Nagyiék pedig megint üzletelnek xD. Szóval mindenki jól van.Engem kivéve...-ahogy kimontam anyám egyből rám figyelt! -Mi az kicsim?-kérdezte aggódva.-Jaj semmi,csak végre találtam barátokat és hát nehéz őket csak úgy elhagyni!-mondtam.Anya megfogta az államat és a szemembe nézett:- Kicsim, tudom,hogy nehéz lesz neked,de hidd el így a legjobb.Amerikában több a lehetőséged mint oda kint...Itt jó egyetemek vannak,ha elvégezted elmehetsz Ausztráliába. -és puszit nyomott a homlokomra. Ezzel együtt eltűnt a konyhába... Este pedig hulla fáradtan dőltem be az ágyba.
Új iskola,első nap az egyetemen!
Sürgősen vennem kell egy ébresztő órát, mielőtt komolyan elkésem!Felvettem az egyenruhát és bepattantam az autómba és gyorsan elindultam!Szerencsére úgy 15-20 perc alatt oda értem,és még jó,hogy van autóm.Anyámtól kaptam egy Cabriót,úgyhogy szerencsére gyorsan megy.Kiszáltam és mentem a bejárathoz,míg bele nem botlottam egy fiúba! -Jaj.-és elestem a lépcsőnél a könyveim szanaszét szórodtak. A srác pedig rám esett.-Jaj, ne haragudj!-nevetett és segített feltápászkodni a földről. -Ne,haragudj komolyan!-mondta mégegyszer. Én pedig rá mosolyogtam zavaromban.-Jaj,semmi baj.Mindenkivel megesik!-válaszoltam neki. A srác érintésétől egyből átjárta valami különös érzés a testemet. -Melyik osztályba jársz?-kérdezte miközben a termek felé sétáltunk. -Első éves vagyok és a 245-es terembe leszek. Te?-kérdeztem vissza.-Haha,ez jó!Nem hogy belém botlasz még egy osztályba is járunk!-nevetett. Én pedig kicsit kínosan éreztem magam,nem tudtam,hogy értette...
Az óra lassan telt el,pedig alig vártam már,hogy haza mehessek végre!Amint beléptem a szobámba bekapcsoltam a gépet.Bejeliztem az MSNre és hopp jött egy üzi Mariná-tól!
Marine üzenete: szia tengertúli barátném! Alyssa üzenete: szia! Marine üzenete: látom szomorú vagy?nem jó az egyetem?:( Alyssa üzenete: de de...csak hát...még az első nap...nincsenek új barátok,de majd úgyis kialakul! Marine üzenete: Hát ja:) fel a fejjel!amúgy nekem a munkahelyemen minden jól ment.jó képű főnököt kaptam!És nagyon rendes!:D Alyssa üzenete: én pedig egy új osztálytárssal találkoztam!:D Megyek majd holnap mesélek,még pihennem kell,hosszú volt az út is! Marine üzenete: Rendben:) pihend ki magad!Holnap majd beszélünk!puszi! Alyssa üzenete: Pusz pussz!
Egy darabig neteztem aztán tényleg mentem aludni!Holnap majd még írok!Sziasztoook!
2. bejegyzés Az új rivális
Hajaj... Az ügyek egyre jobban bonyolódnak. Nem elég, hogy dolgozatokat kell írni még az iskolai bálra is készülni kell.Anyám pedig elutazott pár napra mert üzleti úton van. Remek,most itt vagyok 2 lökött testvérrel a nyakamon és a bátyám pedig olyan mintha az öcsém lenne.A húgom áthívta a barátnőit filmet nézni.Én pedig MSNeztem Marinával és a többiekkel.Eléggé laza este volt.Legalább anyám nem telefonál,hogy éppen mit csinálunk.Mondván a bátyám "vigyáz" ránk. xDDD Hát nagyon is!Amikor az előbb lementem összefutottam 3 sráccal és egy csajjal. A lány szőke volt és mondhatni eléggé csinos volt.Elhúztam a számat és próbáltam jópofát vágni hozzá,de közben tömény gyűlőlettel néztem rá.Mike pedig kibontott egy dobozos sört és meghúzta utána pedig a csajt lesmárolta.A lány látszólag élvezte,hogy mindenki körülötte csüng.Mike meglátott, hogy lent vagyok.-Hééé húgi,ki mondta,hogy gyere le?-kérdezte kicsit mérgesen.Én pedig nem hagytam magam:-Hééé bátyus,ki mondta,hogy házi bulit szervezz engedély nélkül?Engem nagyon zavar!-vágtam vissza. Közben a szőke csaj közénk állt és megfogta Mike vállát:-Figyelj Mike,szerintem ne veszekedjetek.Örüljünk egymásnak és élvezzük az életet.Úgyis mindjárt beugrik Andrew a karaoke szettel,úgyhogy ne pazaroljuk az időnket.-ránk kacsintott és elhúzta a bátyámat.Én pedig tátott szájjal álltam a konyhában.Andrew eljön????Az a srác aki a sulimba jár?????Na,neeeeeee! Sokkos állapotban ültem az ágyam szélén,és nem hittem el amit az a csaj mondott.tudtam a nevét,de nem is érdekel.Legalább elszólta magát,én pedig várok...De,mire is várok???Jaj,kit érdekel az a csávó!!Úgyse tetszem neki!Sőt gyűlöl engem!Megint belé fogok botlani és megint sértegetni fog..... Csengettek..... Nem megyek le...... Minek?
????????????
21.20: Oké megadom magam...Már úgy 2 órája itt vagyok a szobámba és még mindig nem vettem rá magam,hogy lemenjek...Valami rossz megérzésem van,valami azt súgja,hogy ne menjek le....Nem...Nem szabad!
21.25: Nagy levegőt vettem és elindultam az ajtó felé,mikor kinyitottam és kiléptem a szobámból láttam a bátyámat és a szőke csajt smárolni az ágyán...Nah....Ez a látvány fogadott engem...Szóval járnak oké.Kifújtam a levegőt és újból vettem erőt magamon.Andrew lent van.Miközben lesétáltam a nappaliba,a többiek már javában énekeltek és már részegek voltak.Az egyik csávó éppen összeesett a sok ivástól.Én pedig mentem mentem dobogó szívvel.A fenébe már!Nem kell idegesnek lennem,csak természetesen!
21.30: Míg ledaráltak egy Abba slágert titokban figyeltem Andrew-t egy asztalnál,egyedül ült és a sörös dobozt tologatta jobbra-balra.Oda mentem és leszólítottam:- Szia!Micsoda meglepetés!Hát itt is egymásba botlunk?-kérdeztem vidáman.A szívem majdnem kiugrott xDD.Andrew pedig rám bámult:-Nahát!Te vagy az?-kérdezett vissza.Igen én...Jó,hogy emlékszik rám legalább...Igen én vagyok az!De,ezt mondtam:-Aha.-és leültem mellé.-Alyssa úgye?-tűnödött el,én pedig nevettem.-Igen.-mondtam.
21.35:Oké,nem írok időpontokat,de ezek számomra olyan izgalmasak.Andrew még mindig mellettem ült és beszélgettünk.Közben már nagyon részeg volt,de legalább nem volt undok!Elmeséltem neki Ausztráliát meg mindent.Aztán valahogy megtört a jég közöttünk így bátran hozzá bújtam.
22.14:Nem vagyok álmos!Fel vagyok dobva!Totálisan!Szóval:amikor nagyon jól elbeszélgettünk megfogtam Andrew kezét és felhoztam a szobámba.-Ez aztán a csajos szoba!-lepődött meg a csávó.Én pedig ledöntöttem az ágyra és megcsókoltuk egymást.Igen eljutottam vele eddig.xDDD Azután pedig megint beszélgettünk és fogtuk egymás kezét.Hallottam,hogy Mike egy dübörgős zenét rakott be.Mindenki táncolt.Én pedig voltam.Végre....
Hétfőn reggel anyánk haza érkezett.Persze mindent a legnagyobb rendben talált.(mivel Mike-kal jól kitakarítottunk és az a szőke csaj is segített nekünk.Ja és Andrew is közre müködött.)Akkor oda hívott minket és megpuszilta a fejünk búbját. -Ügyesek vagytok drágáim!Ez aztán a felnőtt élet.Máskor is ha elmegyek rátok bízom a házat.-mondta boldogan anyánk.Végre legalább nem nézte meg a raktárat,ahova betömködtük az összes szemetet! xDDD
A szünetben az a látvány fogadott,hogy Courtney(a szőke csaj) ölelgette és csókolgatta a bátyámat...Mikor meglátott,hogy ott állok és nézem őket,oda jött:-Szia kicsilány!-köszöntött.-Nem vagyok kicsi lány!-válaszoltam neki undok hangnemben.-Oh,csak nem rossz napod van?-kérdezte bűbájos hangon.Próbál kedves lenni,de nem megy neki.Köztudott,hogy mi mindig utáltuk egymást...Tegnap óta...persze...-Szegény Amanda!Hát nem sajnálatos?Nem baj mi úgyis jó barátnők leszünk,ha beleegyezel!-mondta csiripelős hangon.Én pedig majdnem hánytam,vele barátkozni?Istenments!Hogyne,majd még puszi és shopping pajtások leszünk!Soha!-Sajnálom Courtney,de én inkább kihagyom ezt a lehetőséget!Szia!-és ott hagytam.Hallottam,hogy utánam szól:-Rendben barátnőcském,csáóka!Pusszancs!-és elindult a bátyámhoz.
Az órák alatt gondolkoztam,hogyan tudnám meggyőzni a lökött bátyámat,hogy hagyja el ezt a csajt...Miután végeztünk az órával,izgatottan mentem ki a folyosóra,hogy beszélhessek Mike-kal,mikor...szegényt sokkos állapotba találtam.-Mike...Mi a baj?-kérdeztem tőle és ő pedig tátott szájjal és remegve előre mutatott.Kár volt arra néznem...A fél suli ott állt és nézték őket...Illetve...Nem Mike-ot és Courtney-t hanem másokat...Azt hittem ott egy helyben szívrohamot fogok kapni.Andrew és Courtney csókolóztak!!!!!!!!S akkor úgy éreztem forog körülöttem a világ és minden elsötétül....
Otthon ébredtem fel,mellettem a bátyám és a húgom,Lilian.Sokkos állapotban voltam és azt se tudtam pillanatnyilag,hogy hol is vagyok.Ja,most esett le nem rég,hogy itthon vagyok!Fejemen jeges borogatás,Lili pedig a kezemet fogja.-Felébredt!-sikitotta örömében.Én pedig levettem a fejemről azt a hideg borogatást.-Az a fő,hogy magadhoz tértél,csak még mindig nem értem: miért ájultál el?-kérdezte aggódva Mike.De,édes!Úgy látszik nem csak Courtney létezik a számára,hanem én mint húg.-Nem tudom...Illetve sokkot kaptam mikor megláttam Courtney-t...Úgy tudom,hogy a barátnőd...Volt...Mike sóhajtott és ezt mondta:-Igen...Mikor össze estél én meg össze verekedtem Andrew-val,Courtney pedig mosolyogva nézte végig...Egy tanár válaszott szét minket és elvitt az igazgatóiba,úgyhogy 3 napig kerülnöm kell a sulit.-mondta szomorúan.Én pedig átöleltem a bátyámat,sajnáltam.
Délután Andrew meglátogatott,hogy jól vagyok-e.Kicsit dühös voltam rá és nem akartam beengedni,végül bejött, egy szál margarétával.-Ne,haragudj..Az a csaj rontott rám,bosszút akart állni a bátyádon...Össze vesztek..Bár nem tudom mi az igazság.-mesélte bűnbánóan.A szobámba mentünk és beszélgettünk. -Van egy kis gond.-kezdte Andrew.-Mi az?-kérdeztem.-Az a helyzet,hogy...a múltkori csók után úgy érzem...Nem lehet több köztünk...Én járok Courtney-val...-mondta ravasz mosollyal.Én pedig tényleg igazán sokkos állapotba kerültem!Komolyan mondom!!!Hogy, mi lesz ezután?Csak várjátok ki!
3. Bejegyzés Van-e még remény,egyáltalán létezik?
Az ágyon fekszem és bámulom a plafont és azt kívánom bárcsak rám omlana minden!Totális zűrrel a szívemben,üresen kong a fejem...Igaz az előbb még zakatolt az idegességtől.Próbáltam kizárni a külvilágot magam körül, ezúttal sikerült is!Végre valami jó is történik manapság.Azután pedig a hasamra fordultam.Sikerült nem felborulni!Ordított a zene a lejátszóból,valami depressziós sírásra késztető szerelmes dallam volt.A párnát a fejemre húztam és megpróbáltam nem bőgni,de közben megfulladtam....majdnem.Azután pedig felmásztam az ágyon és előre nyújtottam a kezemet és hopp leestem a földre.Hát igen így jár aki ilyen szerencsétlen a pasik terén!Aztán eszembe jutott,hogy Andrew mit mondott nekem délután:-Van egy kis gond.-kezdte Andrew.-Mi az?-kérdeztem.-Az a helyzet,hogy...a múltkori csók után úgy érzem...Nem lehet több köztünk...Én járok Courtney-val.-azután pedig elfordult és nem sokkal ezután jött Courtney...A kis...nem mondom ki...De,úgyis tudjátok.Én pedig álltam ott tehetetlenül és reménytelenül. Egyik felem megakarta fojtani a csajt a másik felem pedig felakarta pofozni Andrew-t.-Mikor jöttetek össze?-kérdeztem végre,a hangom pedig remegett a dühtől.-Hát...-kezdte volna Andrew a kis Courtney közbe vágott:-Tegnap este a bowling klubban.Kicsit sokat is ittunk és...lefeküdtünk egymással...De,nem tudtam,hogy ti jártok...Gondolom Andrew ezt akarta bejelenteni,hogy szakít...Ne,haragudj...Alyssa.-és bűnbánó arccal nézett rám,mintha nem ő tehetne róla!Sík ideg voltam és megakartam ölni,most már biztos!Andrew végre megszólalt:-Igen...a kellettnél többet ittam...és nem tudtam ellenállni a csajomnak...Szóval azt akartam elmondani,hogy te meg én...szóval köztünk nem volt semmi olyasmi,hogy tudd....Szia,megyünk is nem zavarunk!-és nem adott sem puszit és nem is rázott velem kezet....elmentek,sőt kéz a kézben...Előttem,és közben a világ forgott körülöttem.
Szóval értitek miért vagyok ennyire depis....Ekkor Mike kopogott be az ajtón és teát hozott nekem,milyen kedves!-Remélem meggyógyulsz húgi,nagyon rosszul nézel ki,remélem,hogy ez egy csak egy kis nátha.-és megpuszilta a fejem búbját és kiment.A szívem pedig össze szorult és elejtettem a bögre teát és ismét sírtam a végtelenségig...
Courtney előbb a bátyámmal kezdett el járni,utána pedig megszerezte Andrew-t...Mike-ot megkérdeztem,hogy mit gondol az ex-barátnőjéről.-Szerintem egy ribanc!Azt hiszi,hogy mindenkit megkaphat,pedig csak felkínálja magát.Gondolhatod mennyire boldog vagyok,hogy a volt pasiddal jár...Persze ha a pasid volt...-rám nézett.Én pedig bólongattam.-Ne aggódj húgi majd találunk valaki mást.Ez van sajnos...az élet ilyen.-mondta és azután beállította a Guitar Hero-t.játszott.Én pedig néztem,hogyan játszik.Meguntam,a pasiknak olyan könnyű nem rágódnak annyit a szakításokon.Én pedig mint nő már 2 órája bőgők egy pasi után....
Másnap reggel már jobban éreztem magam végre a béke áradt belőlem.Nem voltam harapós és hisztis csaj.Anyám is most már bátran közeledik felém.-Most már végre nem vagy zombi üzemmódban,tegnap hiába beszéltem hozzád,nem válaszoltál.Már nagyon megijedtem.-mesélte anya.-Ne,haragudj!Igazán nem akartam!Csak rossz napom volt...-mondtam.Anya pedig átölelt és megsimogatta a fejemet.:-Meglátod minden jóra fordul majd!-vigasztalt.
Suliba menet elgondolkoztam és kizártam a fejemből Andrew-t,most már úgy tekintek rá mintha nem is létezett volna.Sajnos a szünetben össze futottunk a szekrénynél:-Szia!-köszönt Andrew,én pedig meglepődtem és elejtettem a füzetet.-Jaj,bocsánat!-mondta a srác és lehajoltunk a füzetért és a kezünk össze ért.A szívem hevesen dobogott és majdnem elájultam.-Oh...-megláttam a kezén a gyűrűt.-Ehh...hát....eljegyeztük egymást...Courtney-val és...-kezdte volna Andrew én pedig felpofoztam minden ok nélkül. -Te hazug!-tettem hozzá.Felálltam és elrohantam a terembe és azóta nem láttam a srácot.
Hazafelé üvöltött a zene a kocsimban,ismét a mérges és depressziós dalokat tettem be.Amolyan bárcsak meghalnék szindrómában szenvedtem.Mikor megálltam a piros lámpánál hirtelen felbukkant Andrew a semmiből.-Hé,Alyssa!Várj!Ne,indulj!-utánam szólt és gyors mozdulattal a kocsimhoz ugrott,beült.-Beszélnem kell veled és hallkísd le a zenét.-mondta komolyan.Én pedig megvártam a zöldet és indultam.-Jobb ha bekötöd magad.-mondtam egyhangúan. -Rendben,de ez nagyon fontos,megkell értened,hogy miért járok Courtney-val,pedig téged szeretlek!-mondta.Én pedig megálltam egy fánál,leparkoltam.-Igazán?Akkor mit játszod itt magad?-kérdeztem mérgesen.-Alyssa,kérlek...én nem akartam...Courtney erőszakoskodik velem,a bátyádat akarja féltékennyé tenni.-mondta.-Hah,persze!Most meg hülyének nézel?Azt hiszed,hogy eléred a céljaidat nálam,akárcsak a kis barátnőd?-kérdeztem szigorúan.Andrew hátradőlt az ülésen és előre nézett.Valamin tűnödött aztán ismét rám nézett:-Igazad van....tényleg olyan makacs vagyok mint Courtney,csak azért mert ő irányít engem!Ő hülyít azzal,hogy szeret engem...Én pedig elhittem neki!Sőt akkor hittem el igazán mikor...lefeküdtünk egymással....Aztán kitalálta,hogy jegyezzem el...mert terhes!S nem tudom,hogy igaz-e...és tényleg a bátyádat akarja ugratni.Fájdalmat okozni neki...de,én nem akarlak megbántani!Alyssa szeretlek!-bizonygatta és meg akart csókolni,de én elutasítottam.-Várj...Én nem akarlak megcsókolni,hagyj magamra kérlek.Szeretnék gondolkozni!-válaszoltam neki határozottan.Andrew látta,hogy komolyan mondtam és kiszállt a kocsimból én pedig elhajtottam.
Dalolászva nehéz szívvel mentem fel a szobámba.Amikor benyitottam a szobámba,anyám ült az ágyon és sírt.-Mi az anyu?-kérdeztem aggódva.-Apád....apád kórházba került!Autóbalesetet szenvedett!A bátyád nemsokára haza jön és elvisz a repülőtérre,most azonnal elakarok menni Ausztráliába!-bőgött anyám,nagyon ki volt akadva.Persze engem is megrázott a hír és elkezdtem sírni.Ez a nap nem olyan mint a többi...Ez szomorú és borzalmas nap!
Mikor kikísértük anyát a reptérre Mike megígérte,hogy vigyázni fog rám,mint eddig.Anyu búcsú puszit adott nekünk és elindult Sydney-be.-Alyssa,ma rendelünk pizzát,nincs kedvem bolognait csinálni....-mondta sóhajtva Mike,én pedig átkaroltam és ezt mondtam:-Rendben,megértem,majd holnap csinálunk.-beültünk a kocsiba és haza hajtottunk.
Otthon bekapcsoltam a gépemet és jött egy email-om. Courtney-tól!Kicsit meglepődtem aztán kinyitottam a levelet,de előtte vírus keresővel megnézettem,hogy nem-e rosszat akar. :S.Végül megnyitottam,ez állt benne:
"Szia drága barátném!Képzeld el,hogy az iskolában hamarosan lesz bál.Mrs.Hood megkért engem,hogy írjak az osztálynak emailt,nos a részletekért kattints a következő beérkező levélhez,de ne zárd még be!Csak azt akartam írni,hogy kell kísérő is és képzeld el Andrew a párom lesz a kísérőm!Annyira örülök és olyan boldog vagyok!Remélem te is jössz,mert lesz bálkirály és királynő választás.Ha nem akarsz részt venni,szavazz rám!Sok pusszancs drágám:Courtney."
Azt hittem,hogy ez maga az őrűlet és a világ vége...de,aztán magamhoz tértem,ez rosszabb mint bármelyik horror film!Van képe barátnőnek hívni...Pedig gyűlöljük egymást és úgy tesz mintha öribarik lennénk...Paris Hilton klón!Remélem csupa rózsaszínbe és kis csivavával fog érkezni,akkor Andrew lehányja és elhagyja xDDDD.De,nem?Milyen szép is lenne az élet!S Ő lenne a rém bálkirálynő.Hahaha,ettől most jó kedvem lett.Vissza is írtam neki.
"Szia drága...inkább nem fokozom!Én lehet,hogy elmegyek a bálba,de csak megnézni,hogy Andrew mikor fog le hányi téged.Gondolom csupa habos babos holmid van otthon,lesz miből válogatnod!Sok sikert a bulihoz és vigyázz,nehogy a fiúk bálványozzanak téged,mert alig lesz időd Andrew-val foglalkozni!:)Sok pusszancs drágám:Alyssa....."
Benyomtam a küldés gombot,remélem hnapra sokkot kap.xDDDDDDDD
Az ajtó becsukódott és körül néztem az üres szobában. Tele van pakolva dobozokkal az ablak alatt. Úgy döntöttem, hogy kinézek a teraszon. Alattam pedig csendes kis élet zajlott: egy biciklis elfurikázott a ház előtt, egy kislány pedig a kutyáját sétáltatja. Nyújtózkodtam egyet és visszamentem a bezárt kis világomban. Ez az új otthonom, elköltöztem a szüleimtől és úgy döntöttem: egyedül fogok élni ebben a szerény kis lakásban, illetve hát nem is egyedül…. hanem valakivel: az a valaki a szeretőm. Wayne Righton. Igen senki sem tudja, hogy ő tölti be az életemet. Sőt nem engedték volna, hogy összeköltözzek vele. Mert még az egyetemre járok és túl fiatal vagyok hozzá és mindössze 22 éves vagyok, Wayne meg úgy 30 körül van. Hogy kicsoda Ő? Még az érettségi előtt ismertem meg a szalagavatón. Ő volt a rendezvényszervező és egyben a táncpartnerem. Mert Gábor az osztálytársam és az akkori pasim eltörte a lábát… állítólag foci közben. Felugrott a kapura örömében és hirtelen földet ért és hopp rosszul esett és eltörte a sípcsontját… mert közbeszólt a beton…
Gáborral pedig nagyon szerettük egymást és felkért a partnerének. Boldogan igen-t mondtam. De, visszatérve a lábtörésre, szerintem direkt csinálhatta, mert állítólag valami Julie nevű csajjal kavart… Ilyenkor mondták a többiek szegény Emma. Igen, szegény én. Aztán próbák elkezdődtek. Vészesen közeledett a nagy nap és nem volt partnerem. Mrs. Hamminger pedig már nagyon ideges volt. – Ha ennek a lánynak nem lesz táncpartnere 3 napon belül, akkor még egy párost ki kell állítanom! Mert 16-an vagyunk, és nem lehetünk 15en páronként! S értitek, mit akarok ezzel mondani, mivel ez egy… - folytatta volna a monológot, és ott álltam tétlenül, mint egy senkiházi mikor valaki közbe szólt :- Én lehetek a partnere?- kérdezte egy férfihang és mindenki feléje fordult. Bejött a nagy ajtón és feljött a színpadra. –De, uram! Maga a rendezvényszervező! Hogyan fogja irányítani a dolgokat?- kérdezte döbbenten a tanárnő. –Ügyesen.- kacsintott rá és felém közeledett. Én bennem pedig felerősödtek az érzelmek. A szívem kalapált, a fülem zúgott,a fejem zakatolt. Az agyam jóformán totál kikapcsolt: lefagytam, mint a Windows. Újraindítást kérek!
Mrs. Hamminger aztán ránk hagyta a dolgot és elindította a zenét. A csávó pedig engem nézett én pedig a közönségre illetve az üres székeket bámultam. A zene átjárta a lelkemet és átadtam magam a pillanatnak, egészen addig, míg meg nem botlottam és velem együtt esett el a partnerem. A mellkasán landoltam és egészen közel került hozzá az arcom az övéhez. A világ megszűnt és láttam a vágyakozó tekintetét. Aztán a buborék szétpattant és felugrottam a földről és a csávó is. Mrs. Hamminger nevetve megjegyezte:- Hát igen a tánc néha túl szenvedélyes!- utána pedig az egész osztály is kuncogni kezdett. Mi pedig egymásra néztünk, gyorsan felálltunk és eltűntűnk egymás elől.
A másnapi próbáról elkéstem hát direkt csináltam… Főleg a tegnapi eset után. Aztán úgy a 3. napon bementem, igazolásokkal a kezembe. Szerencsére anyám orvos így írt egy igazolást. Meg nem is voltam túl jó formában… Szenvedtem a belső tűztől, ami égette a szívemet. Aztán belázasodtam, de tényleg: szó szerint belebetegedtem ebbe az egészbe. S karikás szemekkel ébredtem fel. Nyugtatókon élek és alig bírok menni. Mikor kiértem a fürdőhöz összeestem a küszöbön. Pár nap múlva a kórházban ébredtem fel…
Hirtelen visszatértem a valóságba és még mindig az üres lakásban voltam. Elkezdtem a szekrénybe pakolgatni és csengettek. Dobogó szívvel nyitottam ki a bejáratot és Wayne pedig nekem rontott egy csók özönnel. Én pedig akartam Őt szívvel-lélekkel szinte odaadnám érte az egész életemet. Élvezem ezt a helyzetet és azt kívánom, hogy soha ne érjen véget!
A padlón ülve sakkoztunk és beszélgettünk nagy vidáman. Bort kortyolgattunk és egyszer csak Wayne megszólalt: - Sakk Matt.- és kiitta az utolsó cseppig a bort. Én meg nevettem rajta:- A kis alkoholista!- és az orrát megpusziltam. Éppen naplemente volt és kinéztem az ablakon és éreztem, hogy itt az idő a kérdésemnek. –Wayne… gondolkoztam az ajánlaton és…és igazad volt.- kezdtem bele. Ő pedig felnézett rám: - Mondd szívem.-suttogta felém hajolva. –Múltkor felajánlottad,hogy Londonba akarsz menni velem és én nem akartam…és eldöntöttem, hogy veled tartok.- mosolyogtam rá. Wayne pedig átkarolt engem és magához húzott és szenvedélyes csókba forrtunk össze az ajtók mögött….
Fehér rózsák az asztalon,esküvői meghívók a földön,szalagok a tükör felületén. Onnan letekintek a kezeimre,ahogy végig simítom a ruha anyagát…Magamba szívom a rózsa és az édes körte illatát. Kinézek az ablakon és látom a sárgába-pirosba-barnába öltözött világot..A függönyt visszahúztam ahogy volt.S szépen lassan közeledtem az ajtóhoz. Megfogtam a kilincset… -Szia drágám,készen vagy már az esküvőre??-kérdezte vidáman édesanyám aki betoppant a szobába. Kicsit lefagytam,egy pillanatra se bírtam felfogni,hogy ez életem legszebb napja.Valami hiányzott nekem…Igaz 18 évesen még túl korai ez a házasság…de mégis…mivel meg kell tennem…-Kicsim,nagyon jól áll rajtad ez a ruha!Olyan büszke lesz rád India királya és királynője!-és ebben a pillanatban izzadtan és ijedten ébredtem fel az álmomból.
Körül néztem, a virágok valóban ott voltak előttem, a díszítés is meg volt. Megráztam a fejemet és lenéztem a mellettem alvó újdonsült férjemre… Megtörtént, ezúttal tényleg felesége vagyok a hercegnek.. Akit nem szeretek. Akihez kényszerből mentem hozzá, akihez azért mentem, mert azt akarták, hogy boldog legyek. A gyűrű megcsillant a napfényben és forgattam az ujjamon. Ezúttal hivatalosan is feleség és egyben királynő vagyok. Eddig hercegnő voltam és élveztem az életet míg be nem állítottak Abrah herceggel… - Elena, ez a fiú a férjed lesz. Ismerkedjetek össze és szeressétek egymást.- mutatta be nekem apám. Én pedig fintorogva néztem rájuk, hogy mi van. De, aztán össze hoztak minket, különböző estélyeken, rendezvényeken, jótékonysági akciókra, és minden más ami sport: lovagló verseny, tenisz és foci meccs. Igaz, úgy tettem mintha élvezném, pedig nem. Valójában világot akartam látni, és élvezni az életet. Fiatal vagyok, barátokat szeretnék szerezni és nem….Nem sikerült, mert nem engedik… Ez a törvény Indiában… A nőknek szenvedniük kell. Reggel mikor lenéztem a hasamra, valami fájdalom nyilallt bele…Igen, ezúttal tényleg várandós vagyok Abrah hercegtől. Abrah pedig 30 éves és…. Igen úgy állították be,hogy csupán 24 éves és tegnap mondta meg a férjem, hogy valójában hány éves. S persze a szüleim is tudták, hogy mi a szitu.. „Elena meg ne tudja a korodat, mert soha nem fog hozzád menni..” Tuti, hogy ezzel etették meg apámék és persze engem is… De, a férfi vagyis a férjem nagyon kedves hozzám. Eleinte ő sem akarta ezt az érdekházasságot, aztán bevallotta, hogy időközben belém szeretett. Én pedig nem… Mert én nekem más kell. William Marco… az angol herceg.. Igen, ő Anglia nemes hercege, persze nem olyan híres, mint a másik William meg Harry, de ő akkor is arról híres, hogy szeret szegény embereken segíteni, szintén úgy mint William-ék, de mégiscsak arról híres. Tudom értelmesen mondtam.. Most nagyon össze vagyok zavarodva, biztos a mai napi programtól. Ma ló versenyt fogunk megnézni Abrah- al. S hát én nem akarok vele menni, de mégis mennem kell, mert hozzám tartozik…papíron… Felvettem egy fehér ruhát és egy fehér kalapot. Aztán elindultunk lassacskán a versenyre. Abrah felém nyújtotta a karját, én pedig belekaroltam és beültünk a hintóba. Igen, Indiában még hintóval szállítják a nemes családokat… Pedig úgy mennék valami mercédesz, vagy BMW-vel. De, nem lehet, mert ez nem Amerika.. Elindultunk. Útközben Abrah untatott az ügyfelei hülyeségeivel, meg a királyi összejövetelekről, az ország helyzetéről, aztán megkérdezte, hogy, hogy vagyok? S tudom miért kérdezte: a gyerekről akart tudni többet. És fiú örökösünk lehet, mert ha lány lesz Abrah nagyon szomorú lesz. Hát mit mondjak nekem mindegy, hogy fiam vagy lányom születik a lényeg, hogy egészséges legyen! Átkarolt aztán mentünk- mentünk, míg meg nem érkeztünk. Mrs. Hawey jött elénk, tárt karokkal várt ránk. –Sziasztok, drágaságaim! Felség Isten hozta Ön-t!!!- üdvözölt minket és meghajolt. – Jaj Heriett, nem kell előttünk hajolgatnod, csak a barátunk vagy!- nevetett Abrah. S én is nevettem, mert Heriett szeretett velünk lenni és imád minket. Állandóan forog-sürög körülöttünk, de nem bírjuk leállítani! -Na, szívecskéim, csináltam nektek málnás tortát és alma tortát, csak is a ti tiszteletekre és azért is mert imádjátok ezt a finomságot.- nevetett
Heriett. Abrah leült a székre én pedig neki támaszkodtam a konyha pultra. – Nemsokára indul a ló verseny! Úgy várom, a férjem már beállt a versenyzők közé. – mondta vidáman. Én pedig bekaptam egy szem málnát. Nyámi, úgy imádom! Lassan szedelőzködtünk: ki hordtuk az asztalokat, és a székeket és a büfére való holmikat. Heriett volt a büfés. Fél óra múlva már ott ültünk a büfében és ezerrel szurkoltunk George-nak Heriett férjének. Elő bukkantak a gyerekek is Marie és Alex, köszöntek nekünk és megpusziltuk őket és mentek tovább a barátaikkal játszani. 5-6 évesek. Sajnos lassan véget ért a mai nap, így Abrah-hal süteményekkel és sütő tökökkel együtt távoztunk el onnan. Nagyon jól éreztük magunkat!
Üres lett a palota. Abrah elment tárgyalni az ügyfeleivel, úgyhogy leültem olvasgatni a napozó ágyra. Amikor jól elmerültem a történetben, egy árnyék takarta el a betűket. Én pedig hátra néztem és hát…. William állt a könyv útjába. – Héj uram! Nem képzeli, hogy itt fog árnyékot vetni a saját kis világomra?- kérdeztem viccesen. William mellém ült és megcsókolt. Biztos megdöbbenve kérdezitek, hogy úristen ki ez a pasi? Hát ő az én szeretőm és igazából tőle várom a gyereket… S azt is tudjuk, hogy akarunk majd még egyet. Ezt Abrah nem tudja, és ne is tudja meg! Halálbüntetés járna nekem, hogy mással szűrtem össze a levet, még az esküvőnk előtt megtörtént a dolog.. Úgyhogy William az én szerelmem. Én azt szeretek, akit akarok, és nem érdekel, hogy más mit gondolna erről. A boldogságom számít nem a magányos bezártság, egy olyan pasi mellett, akiről alig tudok valamit.
Kiterveltem a mai estével kapcsolatban, hogy mindörökké megszabadulok ettől a hercegtől. Egy részt azért mert nem szeretem, más részt nem akarom, hogy kiderüljön, hogy nem az övé a gyerek. Így kitaláltam egy igen gonosz cselekedetet. Meg fogom mérgezni. Tudom, hogy bűn dolog meg minden, de nem maradhatok örökké ebben a burokban! Ha Abrah már nem él, akkor én leszek India királynője és William-ről pedig azt fogom mondani, hogy a vőlegényem, persze egy évvel későbbre halasztanám a bejelentést. Egyelőre nem akarom, hogy gyanúsítgassanak. Egy estélyt nyitott meg Abrah és nagy büszkén bejelentette, hogy várandós vagyok. Magam is megdöbbentem, hogy honnan tudja és rájöttem, hogy az édesanyámtól! Pedig megkértem anyámat, hogy ne mondja már el! Már értem, hogy miért mondott el mindent az örökösről a hintóban. Az eszem megáll! Én pedig duzzogtam magamban és kívülről pedig megjátszottam a boldog kismamát, aztán már volt okom rá mosolyogni: igen, William gyermekét hordom a szívem alatt. Anyám nevetgélt a vendégekkel apám pedig Abrah apjával beszélgetett. Én pedig leültem enni valami harapnivalóért. Mert éhes vagyok, a terhesség megviseli az emésztő rendszeremet komolyan. Már háromszor volt gyomorrontásom, pedig mindig farkas éhes vagyok!
A táncmulatság elkezdődött és sokan felkértek táncolni, de olyan rosszul voltam, hogy inkább a mosdóban találtam a szórakozást. Úgy értem hánytam, mint a vulkán… Aztán már jobban lettem és ki kóvályogtam a terembe. Abrah pedig büszkén felém jött és átölelt. – Olyan fehér vagy mint, a fal, de jó így látni téged. Olyan büszke vagyok rád királynőm.- mondta csillogó szemmel. Én pedig megpróbáltam mosolyt csalni az arcomra, sikertelenül.
Megérkezett a 9. hónap és olyan fájdalmaim voltak, hogy ordítani tudtam volna! Hívták a királyi orvost és segítettek a szülésben. Amikor az egyik gyerek megszületett nem hittem el: lány lett!!!! Aztán éreztem, hogy van még valami és megszületett a második baba! Imádkoztam, hogy fiú legyen és aztán…. Hosszú percekkel később megszületett a fiam! Nagyon boldog voltam és minden fájdalmamat elfeledtem, mert örültem, hogy fiú örökösünk is lett! A lánynak is nagyon örültem!!! Anya lettem! Úristen! Boldog anya királynő lettem! Van egy lányom és egy fiam! Hálát adtam az égnek, hogy imádkoztam, hogy köszönöm Istenem! Az orvos mondta, hogy makkegészségesek, úgyhogy holnap már kivihetem az orvosi szobából. Abrah oda volt a boldogságtól, össze-vissza csókolgatott és mondta, hogy a gyerekek nagyon hasonlítanak rám és apámra, vagyis hát a családi vonásokat felfedezte. Még jó, hogy nem William apjára. Húh. Végre megkaptam a kicsiket a karjaimba és szépen elaludtak.
Nem sokkal a gyerekek születése után megrendeztük a baby bulit. Abrah nagyon büszke a két gyerekére és a keresztelőn hivatalosan is hercegnő és herceg címet kapták. Aztán a nevükön gondolkoztunk: a lány: Amberami angolul: ékszert jelent. A fiú pedig: Archibal.
Teltek múltak az évek és a gyerekek felcserepedtek, az elmúlt 18 évben nagyon sokat nőttek és nagyon okosak lettek, hiszen most érettségiztek le és mennek egyetemre és oda ahova akarnak. Amber gyönyörű indiai lány lett! Hasonlít Williamre és csak a bőr színe hasonlít Abrah-éra. Archibal pedig erős, és sportos fiú lett, a neve is azt jelenti, hogy erős és harcias! Nagyon boldog vagyok, hogy ilyen szép gyerekeim születtek. William havonta 3szor meglátogat engem. Persze, akkor mikor Abrah üzleti úton van, Amerikában, Ausztráliában, Európában és Ázsiában. Bejárja a világot, már egy hónapja nincs itthon, úgyhogy William szabadon járkál át hozzánk. A palota emberei úgy tudják, hogy a testőröm. Pedig az igazság az, hogy a gyerekek apja… S szerencsére senkinek sem tűnt fel a hasonlóság közöttük, annyira el vannak foglalva.
Ismét szenvedélyes hét elé nézhettünk: William állandóan behúzott a szobába, egy kis huncutkodásra, de mondtam neki, hogy most már vigyázzunk. Ne, legyen több gyerek. Igaz, Abrah-hal már alig vagyunk együtt, úgyhogy már feltűnő lenne, hogy magamtól várok gyereket… Pedig…nem…Meg lehetetlen.. Felmerülne a férjemben a gyanú, hogy hűtlen vagyok. Igenis az vagyok és nem bánom meg! William már nagyon túl hevült volt és elkezdett csókolgatni, aztán lehámozott rólam mindent. Végül egy szenvedélyes éjszakába merültünk.
Reggel rutinszerűen ébredtem, William pedig szokás szerint korán indult el. Mielőtt még a házvezetőnő benyitna ránk. Boldogan fütyültem és daloltam, felöltöztem és megnéztem a gyerekeket, hogy írják-e a leckéjüket. Amber megkért engem, hogy hagyj, menjen el vásárolni a barátnőivel. Megengedtem neki, persze ha megmutatja a matek leckéjét. Archibal pedig elment teniszezni a haverjaival, elengedtem, mert tegnap már megcsinált mindent. Amber inkább az, aki szombatonként ellóg bulizni és vasárnap ír leckéket. Nyugodt szívvel mentem le a lépcsőn mikor megjelent az egykori riválisom: Miranda! Ő egy nagyon zsarolós nő és utál engem, mert ő szerinte, elloptam tőle Abrah herceget. S sajnos megtudta a titkot is vagyis megfejtette, hogy a gyerekeim nem tőle vannak, hanem valaki mástól. –Jó reggel álkirálynő! Vagy ál- anya?? Vajon melyik szó illene rád?- kérdezte gonoszan és kacarászni kezdett. Átkozott boszorkány! Letette a pultra a Gucci táskáját és cigarettával a kezében feljött hozzám. Szőke jelenség és mindig márkás rózsaszín ruhákban van, szinte mindig! Ahogy ránéztem, most valami Valentino tervezte ruha van rajta. Úgy jött fel, mint egy kígyó. Amikor felért rám fújta a füstöt. –Na, bébi, mi a pálya? Hol a férjed? Itt van a szeretőd?- kérdezte gúnyosan. Én pedig levegőért kapkodtam, mindjárt lelököm innen a lépcsőről! –Semmi közöd hozzá és egyébként is ki engedett be a palotámba? Mert itt én lakok a férjemmel együtt! Senki sem jöhet be bejelentkezés nélkül!- oltottam le. Miranda mosolygósan elém tárta a kulcsot.-Hahó királynő! A kulcsot maga Abrah adta, hogy bármikor bejöhetek, mert „családtag” vagyok.- vihorászott. Ajj a fenébe is! Mivel győzte meg vajon a férjemet? Vállat vontam és ott hagytam a fenében, csináljon azt, amit akar, nem érdekel!
Csendes este hajtotta ránk a fejét, mivel nincsenek királyi estélyek így nyugodt a hangulat. Persze Miranda szenvedélyesen gyújtogatja a tüzet az emberek szívébe, mert ő a megtestesült angyalka, pedig valóban egy boszorka! Így átveszi a hatalmat felettem és elengedi a gyerekeimet bulizni és a palota személyzeteket pedig a saját kis Casinojába hívja. Így kénytelen vagyok én is részt venni, csak azért, hogy ne áruljon el semmit a férjemnek a szörnyű titkomról….
Az éjszaka közepén telefoncsörgésre ébredtem és egy orvos volt, hogy Amber autó balesetet szenvedett! Úgy beviharoztam a kórházba, mint egy villám. Az orvos mondta, hogy már magához tért a lányom és minden rendben van. A szívem pedig kalapált és felhívtam William-et és Abrah-t. Mindketten mondták, hogy nyugodjak le és majd valahogy megpróbálnak időben hazajönni.
Amber ébredezett, de a fején és a kaján és a lábán voltak sebek. Megpuszilgattam a lányomat és jobbulást kívántam neki. Amber pedig mosolygott.
A nagy izgalmak után már szigorú anya lettem. Amber még pár napig bent fekszik a kórházban, így Archibal-t büntettem meg egy kicsit. De, aztán rájöttem, hogy ő nem egy nagy bulizós gyerek inkább a nyugodt életmódokat szereti. Ahogy képest, hogy ikertestvérek, szöges ellentéte egymásnak. Amber egy temperamentumos lány, addig Archibal egy nyugodt, otthonülős típus. De, a fiam megérezte a bajt tegnap este, mondta még lefekvés előtt, hogy valami rossz előérzete van. Máskor már jobban fogok figyelni a gyerekek előérzeteire. Mikor minden nagyjából lenyugodott próbáltam nem gondolni semmire. Annyi minden történik velem, hogy alig bírom feldolgozni komolyan.
Abrah haza jött, sőt sokkal előbb, mint valaha, aggódott a lányáért.. vagyis hát a fogadott lányáért és összevissza puszilgatta Ambert és hozott neki virágot és bon-bont. Utána pedig elment golfozni. Velem se sokat beszélgetett:- Hogy vagy? Jól? Oké, szia puszi.- és elindul a maga dolgára. Én pedig több szenvedélyre vágyom, de nem adja már meg nekem, mert tudjuk, hogy ez az egész egy hamis érdekházasság, és amit én tudok: ez nem a mi közös gyerekünk… A nap eljött, hogy hivatalosan is herceggé avatják Archibal-t és Amber pedig hercegnő lett. De, a legnagyobb ünnepélye mégis csak a fiúnak volt. Ő az utód!
Archibal büszkén mutatta a koronáját, és majdnem elsírta magát, mikor Abrah a fejére tette a koronát. Én meg már a könnyeimmel küszködtem. S most pedig Amber következett. A lány meghajolt és letérdelt és a fejére rakták a koronát. Az ikrek ezúttal már nemes emberek! Abrah pedig beszédet mondott:- Áldott népem! Nagyon szépen köszönöm, hogy eljöttetek erre a nagy napra. Nagy megtiszteltetés, hogy végig követtétek az eseményt! Remélem a fiamból egyszer kiváló király lesz és ő fogja vezetni az országot! India jövendőbeli királya! Amber pedig a királynő, aki segíti a testvére hatalmát, ketten erősebbek! Ha majd találnak maguknak párt, akkor négyen fogják uralni a trónt! De, a trón legtetején Abrah áll! Isten éltesse őket!- és a nevelő apjuk megtapsolta őket, a gyerekek pedig kinéztek az erkélyre és integettek az embereknek. Kár, hogy William nem lehet itt.
Másnap reggel az egész palota tele volt már szeméttel, italos üvegek, ételmaradékok és néhány helyen másnapos fiú- lánnyal. Hát Amber-ék kitettek magukért. De, megengedtük nekik,hogy csapjanak egy bulit. Szerencsére jó módú hétköznapi barátaik vannak, nem azok az irigykedő társaságok. Amberék pedig beilleszkedtek a társadalomba, meg a suliból is ismer pár embert. Remélem Amber megtalálja majd a neki való fiút.
Lementem a konyhába kicsit szétnézni a hűtőbe, mert nagyon éhes lettem. Mikor leértem ott ült a konyhában William. Ő is kicsit másnaposan és fáradtan üldögélt a széken. Mikor beléptem egyből rám mosolygott:- Oh, hát te? Jó reggelt nagyasszonyság!- üdvözölt. –Jó reggel William úrfi, maga meg nem bírta a bulit?- kérdeztem viccesen. A férfi felállt és gyorsan csókot adott nekem. Aztán már nem bírtuk tovább és a kamrába zárkóztunk. Őrülten ölelgetett és simogatott. Én pedig élveztem, hogy végre magáévá tesz. Igaz sötét van a kamrában, de nem érdekelt minket, a lényeg, hogy senki sem lát minket. Úgy éreztem magam mintha újra húsz éves lennék, persze korban már 36 éves vagyok. De, élem az életemet! Boldog vagyok legalábbis William mellett. Hallottuk a nagy csók csata alatt, hogy a házvezetőnő bejön a konyhába. Megfogtam William kezét és kivezettem a titkos kijáraton. Ez a vészkijárat a személyzeteknek és a konyhásoknak, ha esetleg tűz lenne.
Kiértünk a királyi udvarra, a kertészek füvet nyírtak és a bokrokat vágták, és virágokat öntöztek. William még mindig mögöttem koslatott, mint egy kiskutya, de örömmel vezettem az üvegházba. Mikor besurrantunk elkapott minket a meleg párás levegő. Szinte olyan fülledt volt a levegő, hogy alig kaptunk levegőt. De, nem érdekelt, ide meg már senki sem jön, mert a kertészek már végeztek a munkával. Behúztam William-et és becsukta az ajtót. Egy darabig néztük egymást, a ruhák már tapadtak ránk. Ahogy megjelentek rajtunk az első izzadság cseppek, őrült csókolózásba kezdtünk. Williamről levettem az inget, a férfi pedig a blúzomat tépkedte le.
Amikor már alig bírtuk ki nevetés nélkül a földre estünk. William mellkasára estem és nevettem megint. A férfi pedig hátra simított egy tincset a fülem mögül és megcsókolt. Ez életem legkalandosabb napja! De, komolyan! S egyszer csak elindult a locsoló rendszer és lehűtötte a felhevült testünket. Annyira vicces volt az egész, hogy folytattuk tovább a csókolózást.
Estére fontos emberek jöttek látogatóba. Abrah nagy büszkén dicsekedett a gyerekekkel, hogy ők már felnőttek lettek. Persze még csak 18 évesek, de Indiában a királyi családban máris felnőtt kornak számít. Hát Archibal tényleg felnőttként gondolkozik és étetettebben viselkedik, ez ellenben Amber még éli a kamasz kor kalandjait. Iszik, pasizik és a barátnőkkel vásárolgat. Persze Abrah-nak nem tűnik fel, hogy a lánynak már van szemöldök piercingje is. De, imádja a gyerekeket. Semmi más nem ronthatja el a napját, ha már látta a gyerekeket.
Én pedig felvettem a legelegánsabb estélyimet, fehérszaténból készült, ami arany kövecskékkel volt kidíszítve. Mikor lementem mindenki beszélgetett és az emberek sürögtek forogtak. Táncoltak, ittak- ettek. Ekkor feltűnt Miranda, aki sugdolózott Abrah herceggel, a férjem elhűlt arccal nézett rám, a nő pedig gonosz tekintettel méregetett! Tehát elmondta neki a nagy titkot! ELMONDTA!!!!!!! Próbáltam nem nézni őket, úgy mintha tudtam volna, hogy miért néztek engem. Elhaladtam a pincérek mellett és elvettem egy pohár pezsgőt és felkerestem Amberéket, hogy koccintsunk. De, az utamat elállta William. Ravasz mosollyal nézett rám és megfogta a kezemet. –Most ne.-csititottam. William pedig megcsókolta a kézfejemet, próbáltam nem elájulni tőle. Aztán elrántottam a kezemet és a fülébe súgtam.:- Asszem, Miranda elmondta a férjemnek a nagy titkot! Mit tegyek?- kérdeztem aggódva. És úgy távolodtam el a fülétől, mintha nevetnék. William pedig balra nézett és látta az álldogáló Abrah-t és Mirandát. Abrah felénk közeledett. William elengedte a kezemet és elém állt, hogy a védelmemre kelljen. A férjem pedig mérgesen a tömeg között duzzogott:- 18 év alatt másnak a gyerekét neveltem?- kérdezte magából kikelve. Én pedig már remegni kezdtem végül előjöttem William mögül. –Igen!- válaszoltam magabiztosan. Ha már elárulta az a nő személy most megvédem magam! –Hogy merted megtenni ezt az országgal? Egyébként is miért nem szóltál már akkor, hogy nem tőlem van a gyerek? Ha már előbb mondanád, rég nem lenne itt a helyed!- morgott. Én pedig karba tett kézzel álltam. Szigorúan néztem rá és ezt mondtam:- Azért tettem ezt, mert nem szerettelek! Soha sem! Próbáltam bosszút állni a szüleimen, hogy nesze nekik itt a rendes lányuk, akit kényszerből adtak hozzá egy herceghez! Amúgy is te sem voltál szerelmes belém! Az egész egy színjáték volt!- ordítottam és a vendégek pedig csodálkoztak: -Húúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúú!- közben a gyerekeim jöttek elő a tömegből. –Akkor ki az igazi apánk?- kérdezte Amber. Amikor megcsillant a szemében az utolsó könnycsepp, rájöttem, hogy végig rossz anya voltam. Eltitkoltam előlük az igazi apjukat. – William a fogadott bátyátok, illetve ti fogadtátok be, mintha az lenne. Átjött hozzátok mindig látogatóba, mert ő tudott rólatok… -elcsuklott a hangom. Már kicsit szégyelltem magam a nagy tömeg előtt. Abrah pedig hozzám jött és óvatosan megfogta a kezemet és lehúzta az ujjamról a gyűrűt. –Akkor hát, ezentúl kitagadlak a családból…- folytatta volna tovább. Archibal is előtjött a tömegből. –Nem teheted! Mert ő az én édesanyám és továbbra is van hatalma, mert a fiáé a trón! S ezentúl én döntöm el, hogy kinek milyen a sorsa!- kiáltott fel Archibal. Abrah pedig a zsebébe nyúlt és előhúzott egy pisztolyt! A tömeg pedig hátrált és láttuk, hogy a nevelő apja feléje tartja a fegyvert. Archibal pedig amilyen gyorsan csak tudott elfutott előle. Jeleztem az őrségnek, hogy fogják el a férjemet és időben elkapták. A vendégek még soha nem láttak ehhez hasonló jelenetet! Amber sírva futott hozzám és William pedig Archibal felé futott. Ekkor ebben a pillanatban egy lövés hallatszott. Egy férfi test zuhant le a földre előttünk….
A mentő szemvillantás alatt kiért a palotához, a személyzet kihívta, mert már nem bírta tovább nézni az eseményt. Riporterek, helikopterek közvetítették az eseményt. William a sérült alany és a karja nagyon vérzett és fájdalmas arcot vágott. Én pedig megcsókoltam a homlokát és betolták a kocsiba.
Amber és Archibal hozzám rohantak és átöleltek engem. Láttam, hogy a rendőrök elviszik Abrah herceget.
Az izgalmak lecsillapodtak. Minden helyre állt, és sokkal jobb a béke, mint valaha! William kijött a kórházból a karja be van kötve, de hál, istennek jobb színbe van. Mikor hazajött a bejárat előtt megcsókolt. Amber és Archibal pedig az apjukhoz rohantak és átölelték. Ez egy családi idill, amire évek óta várok! Sőt, ahhoz a férfihez tartozom, akit a legjobban szeretek!
Teltek az évek és Amber lediplomázott és elhatározta, hogy kimegy Amerikába banki ügyintézőnek. Vagy ügyvédnek. Archibal pedig eldöntötte, hogy Ausztráliába megy földeket eladni és hídakat fog tervezni. De, megígérte, hogy haza jön 3 hónap múlva, csak az üzlet hívta. William-mel pedig boldogan éldegéltük a kis életünket, titokban összeházasodtunk és hivatalosan is férj és feleség vagyunk. A nász útat pedig Párizsban töltöttük és az Eiffel- torony tetején vacsoráztunk. – Nos, drágám, mit gondolsz hova menjünk majd tovább?- kérdezte William tőlem. – Hmmm, menjünk, mondjuk Berlinbe. – válaszoltam. S ebben a pillanatban a fejünk fölött tűzijátékot lőttek, mi pedig megcsókoltuk egymást!
Különös nap ez a mai. Ahogy teltnek az évek rájössz, hogy valami véget ért…aztán kezdődött valami új. Amiről fogalmad sincs, hogy hogyan talált meg téged az újdonság varázsa. Vagy a lelkedből ered vagy történt veled valami jó és azt éled át.. Próbáltam már elmondani pár embernek,hogy nem olyan vagyok mint a többi ember én más vagyok…A 12. születésnapi bulimon megharapott egy vámpír…Azóta tudom,hogy nehéz vele élni,mára már elfogadtam:más vagyok mint a többiek.Senki sem tudta (de tényleg),napokig bezárkóztam a szobámba,hogy ne támadjak valakire.Egyszer majdnem ráugrottam a legjobb barátnőmre mert megzavart és szenvedtem,vér kellett nekem,hogy túléljem az egész átváltozást.Mikor Reginát megtámadtam mindenki odajött hozzám,hogy fekszem rajta és teljes erőmből morgok.Kihívták a rendőrséget és a nyomozókat és elkaptak engem és bezártak az elmegyógyintézetbe.Azt mondtam,hogy vámpír vagyok és mindenki kinevetett és bolondnak hívtak…Azóta vagyok én a bolond Jenna.Ma rendezik meg Bence 22. születésnapi buliját hivatalosan is meg vagyok hívva hozzá.Most nem tudom,hogy mit vegyek fel…Berta a barátnőm azt tanácsolta,hogy öltözzek elegánsan mert nem olyan szülinapi buli lesz,hogy jönnek a rapperek meg a rockerek hanem elegánsan kell felöltözni és úgynevezett fehér parti lesz.Elgondolkoztam hogy nekem nincs fehér ruhám,álltam a tükör előtt és néztem magam.A bőröm már így is hulla fehér a hajam pedig fekete mint az éjszaka!Próbáltam keresgélni a barátnőm szekrényében de nem jártam sikerrel.Hallottam hogy csengetnek és Berta örömteli hangja köszöntötte a vendéget.Kinéztem a résnyíre nyitott ajtón és láttam,hogy Regina az…Vajon hogy fogunk egymás elé állni???Mit fog mondani??Kitagad örökre a baráti körből vagy megbocsájt mert vámpír vagyok és elfogad olyannak amilyen vagyok…Mikor feljöttek nevetgéltek és kicsit irigyeltem őket,hogy kivonnak a jó kedvükből.Régen mindenben benne voltam ma már teljesen kitaszított vagyok.Csak akkor vagyok jó nekik ha valamilyen rendezvény vagy születésnapi buli van.Máskor viszont nem hívnak moziba meg koncertre és mindenről később tudok…Ja és msnen is titkos nyelven beszélgetnek,hogy ne tudjam meg…Annyira sajnálom hogy rátámadtam Regire!!!!De nem tehetek róla akkor még megkellett barátkoznom önmagammal és elkellett fogadnom a környezetemet..Bejöttek és Regina csúnya szemekkel nézett rám majd Bertához fordult.-Hát ez is itt van???-kérdezte megvető hangsúllyal.Mitha valami szörnyeteg lennék..ja az vagyok…igaza van ebbe belekell törödnőm..-Regi!Jenna már nem olyan…vagyis hát már nem olyan szomjas…akarom mondani nem fog bántani sokáig bevolt zárva a szanatóriumba szóval semmi ok az aggódalomra.-nyugtatta meg a barátnőnk.Regi csóválta a fejét,szerintem nem nagyon hitt neki.Körbe sétált engem persze 1 méter távolságból.Végig mért közben megnézte a kezemet meg farkas szemet néztünk.-Oké elhiszem,de ha morog rám vagy valami akkor kihívom a rendőrséget és megint diliházba csukatom.-mondta kicsit nyugodtan. Miért nem hiszi már el,hogy nem vagyok olyan vad??? Hiszen a harapásom nem volt olyan mély,úgyhogy örülhet, hogy nem változott át vámpírrá…Egy inas beszólt,hogy ideje lemenni mert kezdödik az ünnepély.Felvettem a fehér színű kristállyal kidíszített ruhámat és egy virágos csattot helyeztem el a hajamba.Nagy levegőt vettem és a lányok után mentem.A kert végében egy nagy fehér limuzin állt.Beültünk és elindultunk Bence rezidenciájához. Félóra múlva már ott is voltunk.Rengeteg ember várakozott.Mi elsőnként mehettünk be és nagy hangos zene üdvözölt minket.Egy Dj bemondta a nevünket és a tömeg pedig berohant a terembe.Bence egy lánnyal jött be.Mélykék színű estélyije volt és nagyon hasonlított a fiúra.-Üdvözlök mindenkit ezen az estén.A nyitó táncot húgom:Emily és barátja Zola nyitja meg.Kezdödjék a megnyitó!-ezzel elengedte Emilyt és meghajolt előtte.A lány pedig pukedlizett és megfogta a fiúja kezét.A zene elindult,édes melónikus dallam játszott.Gyönyörűen keringőztek.Közben pedig felfigyeltem Bencére és láttam hogy ő is figyel rám.Egy lépést tett,hogy kijöjjön a nagy tömegből.A torkom elszorult és kiszáradt a szám,a szívem ezerrel zakatolt,hogy ez nem lehet a valóság a világ legjobb pasija felém jön!!!Így is volt.-Szia Bence vagyok a suliban hallottam rólad pár pletykát.A lényeg a lényeg te vagy Jenna úgye?-elmosolyodott.Ohhh a mosolyától elolvadok!Azt se tudom most mit érzek ebben a pillanatban,de szerintem most elpirultam mikor megcsókolta a kézfejemet.-Igen.Én…-dadogtam.Vajon hallotta egyátalán,hogy válaszoltam?Nem hinném…Vagy ha hallotta akkor nagyon jó hallása van.-Elhívhatlak egy körre?Úgyis most veled van kedvem táncolni.Nagyon elbűvölő vagy ebben a ruhában.Tetszik,hogy sápadt vagy.-bókolt nekem.Bence elvezetett a táncparkettre és keringőzni kezdtünk.A lábaim maguktól mentek évszázadokon keresztül nem táncoltam. Már jó ideje élek úgy kétszáz éve…. És még mindig fiatal vagyok, soha sem öregszem meg. A zene más műfajra váltott és igazi keringős zene volt. Bence lágyan magához húzott és táncoltunk. Én pedig elpirultam, éreztem, hogy ég az arcom… A fiú pedig mosolygott rám és ezt mondta:- Ne, félj nem lesz semmi baj.- suttogta. Én meg nem tudtam mire akar célozni, nyugi nem lesz baj???? Egy darabig elméláztam és figyeltem a barátnőimet, ahogyan csevegnek egymással. Láttam, hogy Regina csúnyán méreget minket és oda súg Berta fülébe. Biztos engem beszélnek ki, érzem, hogy sugárzik belőlük a gyűlölet és a barátságunk csak álca. De, nem érdekelt, én nekem már csak Bence számít… A vére hívogat egyre és egyre jobban. Amikor véget ért a tánc a fiú kihívott a kertbe és leültünk a medence mellé. Néztük a csillogó tiszta víz felszínt. – Kérsz egy kis pezsgőt?- kérdezte a fiú. Én pedig bólintottam. Nem vagyok bőbeszédű az emberekkel. Mert egy szörnyeteg vagyok és félek, hogy ha nagyon sokáig beszélek velük,hirtelen megtámadom őket. Azért is távolodtak el annyira tőlem a barátnőim. Régen nagyon nagy volt a baráti társaságom, a legnépszerűbb lány voltam az egész suliban. S mióta átváltoztam, egyedül élek… -Oh, igen köszönöm.- válaszoltam és máris adott egy pezsgős pohárral. Ott ültünk míg meg nem törte a csendet:- Már régóta elakartam mondani,hogy nagyon tetszel nekem és hát… nem tudtam a közeledbe jutni, mert azt hallottam, hogy félsz a társaságban lenni. Így gondoltam kettesben lehetünk és hát… beszélgethetünk…- mondta kicsit félénken a csávó. Bennem pedig felizzót a szomjúság. Meg remegett a szám, és végül próbáltam vissza tartani magam. Igen, próbáltam ellenállni annak a vágynak.. Egy csókra vágytam, egy csepp vérre, az erőre és Bencére… Mind kellettek nekem, mikor felnéztem a teli holdra, egyszerűen elkábultam erőtlen voltam és azt vettem észre, hogy letámadom Bencét és élvezettel szívom a nyakából a vért….. Borzalmas… Mikorra készen lettem… Alig hittem a szememnek…Megint megtettem,de ezúttal Bence túlélte… és átváltozott….Ordított fájdalmában és felnyögött és feküdt egy darabig. Én pedig összekuporogva ültem mellette és hallgattam a fájdalmas átváltozását. Míg farkas üvöltéssel nem végzett…. S eltűnt reggelre, mikor felébredtem…. Rájöttem, hogy én se bírom tovább az életet…Mintha valami méreg járná át a testem, mintha valami égetné a lelkem..S rájöttem, hogy a vámpírnak a csók egyben halálos is lehet….
