Kis korom óta fényűzésben élek,anyám híres színésznő apámról meg annyit tudok,hogy eltűnt.Nevelő apámmal és egy nagymamával élünk egy fedél alatt.Persze labrador kutyámmal: Lady-vel. 17 éves vagyok és elvégeztem egy úrihölgy tanfolyamot amit nagyi évek óta tanított. Hát mit mondjak nem érzem magam annak… Anya büszke rám,hogy letettem a vizsgát sőt hogy franciául is tudok beszélni teljesen elvannak ájulva tőlem. Már csak a megfelelő grófot kell megtalálni mellém…Igen ám ,de egyik nap anyu felküldette velem a lakájt,hogy vendégem érkezett. Nekem nem szoktak vendégek érkezni bejelentés nélkül,még a barátnőim és a barátaim beszoktak telefonálni hogy átjönnek…de ez most nagyon furcsa.Felvettem a virágos ruhámat és egy elegáns papucsot,feltűztem a hajamat és lementem a lépcsőn. Egy idegen testőr állt a nappaliban és egy fiatal szőke hajú hölgy.Mikor jobbra néztem ott ült velük szemben egy fiú. Nem tudom kiaz! Nem ismerem! Anya vendégeket hozatott vagy a régi barátnőjét hívta meg?? Mit keres itt a fiú mikor semmi közöm hozzá??? Tovább mentem a lépcsőn és vidám nevetés törte meg a suttogást.Beléptem és egy pillanatra rám szegezték a tekintetüket.-Ejha ez lenne az úri hölgy?-kérdezte döbbenten a nő és felcsúsztatta a szemüvegét.Végig mérte az alakomat.:-Hmmm ilyen vékony lányra nem lenne jó a menyasszonyi ruha….- felállt és körbe sétált engem. Én pedig kicsit zavarba voltam azt se tudtam mivan. Lehet,hogy anya hozzá megy a rendezőhöz és koszorús lány ruhát varrat nekem…de nem ez van…-Még a lányom nem tudja…-állt mellém anya. –Mi az,hogy?? Így akarja a vagyont fent tartani?? Kicsi kora óta kellett volna találkoznia Michael-al. És ez a lány azt se tudja mi a helyzet.-és karba tette a kezét.Én pedig teljesen meg voltam lepődve. Azt se tudom kik ezek. A fiú helyes meg minden…sajnos már foglalt vagyok csak a szüleim nem tudják…-Elnézést nem készítettük fel a lányunkat erre az esetre. De semmi féle vagyon megosztásról nincs szó és nem szegényedtünk el..Csak a férjem gondolta még 17 évvel ezelőtt,hogy a fiú illene a lányunkhoz.-mondta anya.-És hol van a férje ha szabad tudni?-kérdezte türelmetlenül a nem túl barátságos nő személy.-Hát…17 évvel ezelőtt ismerekedtünk meg a férjemmel csak közbe jött valami az otthonában.Az édesapja halálán volt és a férjem elutazott Párizsba…Azután az apja meggyógyult,de az egészsége még mindig nem az igazi ezért George-ot válaszották grófnak..-fejezte be a mondatot anya. Erre én felpattantam:-Apa gróf lett???-kérdeztem megdöbbenve.-Egyszer úgyis kiderül az igazság már felnőtt nő leszel.-válaszolta. Ez hihetetlen…még kis koromba azt mondták nincs apám erre meg kiderül minden,akkor miért akarnak kényszer házasságba erőltetni???-De anya,nem értem,ha ez a pasi itt-mutattam a fiúra- van és azt mondjátok,hogy ő is gróf akkor miért nem én dönthetek a magam sorsáról???-kérdeztem tőlük.Na erre nem számítottak…Az biztos! Úgy meredtek rám mintha kínaiul beszélnék…. Aztán abban a pillanatban ott hagytam őket,kit érdekel hogy mit éreznek.Eddig sem érezhették,mi fog történni,ha férjhez megyek egy ismeretlen grófhoz,csak azért hogy a vagyon több legyen….Nagyobb legyen anyám és a nevelő apám hírneve..Ennyit erről,felfutottam a szobámba bekapcsoltam a hifit és táncoltam,próbáltam elfeledni a körülöttem levő világot.
Másnap reggel belopóztam anyámhoz és kikerestem apa címét.Párizsban lakik,egy elegáns hotel legmagasabb lakásában sőt legelegánsabb lakosztályban.Anya mesélte apának Angliában van egy hatalmas birtoka egy nagy villával és egy medencével.Nagyon gazdag lehet és ő a gróf…akit soha életemben nem láttam.Eddig azt hittem,hogy nem létezik.Vajon milyen érzés lesz előtte lenni,hogyan fogom bebizonyítani,hogy élek???Létezek és én vagyok a lánya???A jogutód???A trónörökös meg már mittomén mi…Fogtam magam és aznap elcsomagoltam hagytam levelet anyának,hogy tudja merre mentem.„Kedves anya!Bocsáss meg előre,hogy megszöktem,de legalább leírom merre megyek:apát szeretném látni.Tudom most haragszol,de muszály tudnom ki az édesapám még az esküvő előtt.Sőt ha nagyon jól kijövünk majd elhozom magammal a lagzira.Nagyon szeretlek és sokat gondolok majd rád,vigyázok magamra.Szeretettel ölel és puszil lányod:Jenny.
Megtaláltam apámat,így hozzá költöztem 1 hónapra.Azt mondta apa,hogy addig maradhatok ameddig jól érzem magam.Úgy szeretek vele lenni!-Jaj Jenny kérlek kelj fel!Mit csinálsz az ágyban ilyen napsütötte délelőttön?-kérdezte a nevelőnő Katie.-Hát mert későn feküdtem le azért.-válaszoltam.-Drágám nem kéne ennyit a számítógép előtt ülöd éjszaka!Egyébként is gyerünk lefelé mert apád már vár rád az ebédlőben!-adta ki a parancsot Katie.Hát jó legyen ahogy akarod.mondtam magamban.Miközben mentem lefelé egy női hang töltötte be a házat.-Oh ez nagyon elegáns kis ebédlő George!Ez nekem is tetszik!Ha házasok leszünk,feldobom pár szép festménnyel!-nevetett bájosan az a nő személy.A házasok szóra egyből felfigyeltem rájuk és végig mértem a nőt….no comment…Inkább jó lenne vissza vonulni a szobámba és becsomagolni és haza menni anyához,hogy minnél messzebb kerüljek Párizsból.Mikor lementem a nő egyből az utamba állt:-Felfelé leányom,apád nem ér rá.tárgyalása van.-az ajtót rám csukta.Bent maradtam az ebédlőben ő meg apa pedig az irodában voltak. Na jó apával most nem is nagyon beszéltem,minden idejét azzal a nővel tölti.Ő lesz az új mostoha anyám,persze nem élek majd velük végülis az esküvőmre jönnek és szeretném ha apám ott lenne,szeretném ha grófnőnek nevezne ki és átadná az örökséget. Délután lehívtak a szalonba és besétáltunk a nappaliba.A szőke nő nagyon rátapadt apára,bár azt hiszi hogy nyomban lenyúlom és haza viszem anyunak,de tévedésben van..-Kislányom örülök,hogy eljöttél hozzám.17 éve nem tudtam a létezésedről,de mostmár nagy büszkeséggel tölt el,hogy van egy ilyen nagy lányom.Szóval a másik nagyon örülök,hogy meghívtál az esküvődre.Én és Lorena nagyon örülünk,hogy meglátogattál minket.Mesélj veled mi a helyzet??Mik a terveid ha grófnő leszel?-kérdezte kacsintva apám.Apa nagyon fiatalnak néz ki.Komolyan nem csoda hogy Lorena vagy Rena vagy ki beleesett.-Hmmmm hát nem tudom igazából nem szeretném ezt a házasságot…-válaszoltam.Apa nagy szemekkel nézett rám:-Anyád azt írta dúl a szerelem te és Michael között és nagyon várjátok a lagzit!!!Erre meg…-döbbent meg.-Ööööö….hát akkor rosszul mondta meg egyátalán nem dúl köztünk semmi csak a gyűlőlet.Gyerekkorunk óta kéne ismernünk egymást…-mondtam közben apa beleszólt:-Gyerekkor???Csak nem az a család akivel régen nagyon rosszba voltam???-felugrott ültéből Lorena megfogta a kezét.-De van már barátom…1 éve és nem veszik komolyan.Sajnos azt mondja anya majd szakítsak a barátommal,pedig nagyon nagyon szeretem.Anya azt mondta a nőnek,hogy te egyeztél bele az érdek házasságba…-modtam hallkan.Apa már azt se tudta hova fusson el.Egy időre ki is ment dohányozni.Lorena mellém ült:-Megértem apádat. Neked is nehéz lehet ez az időszak.Egyébként is számíthatsz rám.Vedd úgy,hogy nagyon jó barátnők vagyunk.-és átölelt.Rájöttem,hogy ez a nő nem is olyan rossz mint gondoltam.Pedig a mesékben a mostohák mindig gonoszak…A kert kapuja kinyílt egy fekete limuzin hajtott be. Elhúztam jobban a függönyt,de még mindig nem láttam pontosan ki az.Megállt és a sofőr oda szaladt az ajtóhoz és kinyitotta.Előtte mélyen meghajolt és egy napszemüveges barna hajú fiú lépett elő. Elegánsan volt felöltözve. Gyorsan lerohantam és láttam az előszobában apát és Lorenát.-Jó napot gróf úr.Örülünk,hogy itt van.Érezze magát otthon!-apa kezet rázott vele én pedig azt se tudtam ki az.És megláttam azt az ismerős arcot…Micahael!!!!!Úristen!!Mit keres itt?Hogy talált ide??? Beengedték én pedig ledermedtem a lépcső korlátnál, azt se tudtam mivan velem…Óvatosan vissza fordultam,de sajnos apa megszólított:-Áhááá itt van a kis bújkáló leányom!Gyere le Jennifer itt van a vőlegényed.-és vártak rám.Én pedig elindultam lefelé nagy nehezen,semmi kedvem nem volt hozzájuk szólni.Nem volt erőm kommunikálni a külvilággal,de mégis éreztem hogy a lábaim visznek a teraszra.Ragyogó napsütéses idő van, a kerti munkások locsolták a virágokat, a pincérek hozták a frissítő hideg italokat,mi pedig kiültünk. Apa a kedvese mellé ült,Michael pedig mellém.Elkezdtünk beszélgetni.:-Nos,gyermekeim,először is Michael Isten hozott a mi városunkban a mi otthonunkban.Nagy öröm,hogy megismerhetem édes leányom vőlegényét.-apa rám mosolygott,én pedig erőltetett mosollyal viszonyoztam.-Óh és úgye nagyon szeretitek egymást?- kérdezte Lorena. Michael megfogta a kezemet és megcsókolta bleeeee…-Igen igen én legalábbis nagyon.-és rám nézett.Nem akartam neki igazat adni,abban hogy szeretjük egymást,áááá nem bírom!!!!-Figyeljetek-álltam fel-én ezt nem bírom tovább nem akarok esküvőt és nem szeretem a grófot!Egyszerűen nem megy!!Ha színész lennék annyira jól menne,de ez így reménytelen!-és elfutottam sírva.Apa és Lorena felálltak,de Michael intett,hogy nyugodjanak le.Nagy robajjal rontottam be a szobámba és üvőltve és csapkodva csomagoltam össze.Haza akartam menni,sőt inkább nem is haza el messzire mindentől.Menekülni akartam a világból,amiben élek!!Össze vagyok törve belül,aztán erőtlenül ledőltem az ágyra és zokogtam, zokogtam míg a könnyeim elnem száradtak…Elviselhetetlen volt az az érzés ami bennem volt.Tudom hogy kiakar szakadni valami és kiszakadtam…Idáig tartott!!!Idegösszeomlást kaptam…
Másnap reggel már nyoma se volt a sírásnak.Láttam az ágyam mellett egy hófehér habos ruhát.Ez a menyasszonyi ruha…ilyen hamar???Nem akartam tovább nézni a dolgokon mégis felálltam és megnéztem a magas sarkú cipőmet. Aztán a menyasszonyi fátyolt… ott volt a rózsa csokor is!!! Na ne…Tényleg komolyan gondolták??? Eljött anya is??? Kopogtak nem akartam kiszólni,hogy nyitva,de mégis mondtam. Anya nyitott be,kicsit szomorúan fáradtan,mikor meglátott már kicsit elmosolyodott.-Szívem itt vagyok.-és megölelt.Anya eljött az esküvőmre.-Anyu,én én nagyon sajnálom…-kezdtem bele.-Jaj picim semmibaj jogod volt megismerni apádat.Örülök,hogy boldog vagy.-és megpuszilta a fejemet.-Én nem vagyok boldog…Egyszerűen nem érzem jól magam.-panaszoltam.Aztán kiment és nem várta meg míg befejezem…Ááááhhh…Megkéne szöknöm.Felvettem a ruhámat,nagyon nagyon jól áll csak valahogy nincs hangulatom semmihez.Nem szeretem Michaelt..Utálom!Sőt az egész műsort!De ahogy belenéztem a tükörbe egészen más lány nézett vissza rám…Ez nem is én vagyok.Hamis menyasszony.Elpityeredtem.Összesetem a tükör előtt…A harangok meg szólaltak a messzi tájból.Gyorsan elmondtam egy imát magamban,hogy minnél hamarabb túl essek ezen a borzalman! Feljött értem egy szobalány és lekísért engem a hófehér limuzinhoz. Beültem mellettem ült apa és anya.Nagyon boldogok voltak…Végül elindultunk úgy 20 perc múlva meg is érkeztünk a templomhoz. Segítettek kiszállni a kocsiból és egyből a fotósok hada támadott le engem,nagy nehezen átmentünk rajtuk és beértünk a templomba.A vendégek felálltak az orgona megszólalt.Körül néztem nagyon nagyon sok vendéget hívtak meg erre az eseményre.A szívem és a torkom elszorult. Végül elsétáltam az oltárig.Mindenki tömény irigységgel nézett engem.Azért mert grófnő leszek,megérkeztem.Michael nagyon jó formában volt mi több jól is nézett ki.Felhajotta a fátyolomat és megfogta a kezemet.A pap elmondta amit kellett aztán jött a boldogító igen vagy nem…Michael:-Igen elfogadom feleségemül Jennifert míg a halál elnem választ….-és ragyogva nézett rám.Én jöttem:-Öööö….hmmm…-nem bírtam kimondani.Az agyam zakatolt ezerrel a szívem meg majdnem kiugrott.Michael aggódva nézett rám,forgott körülöttem a világ..-Nem!!!!!!!!!!-ordítottam már szinte sírva.Elengedtem Michael kezét és kifutottam a templomból.Mindenki felállt és felsóhajtottak,botrányosnak titulálták az esküvőt.Engem nem érdekelt semmi,csak menekültem ahogy tudtam.Egy tópart mellett nyugodtam meg.A ruhám már elvolt szakadva,félúton még a cipőmet is elhagytam.Órákat sírtam…Mire megtalált Michael:-Jenny…-jött oda hozzám aggódva és rám nézett:-Nagyon szomorú vagy.Sajnálom.Nem akartam…Tudom,hogy nem szeretsz..-mondta lágyan és átölelt.Engedtem neki,legalább valaki megvigasztal.Leültünk a part szélére.Néztük ahogy a vízben úsznak a kis halak.-Én nagyon szeretlek téged..csak még nem tudod..Azt hittem nagyon jóba leszünk egymással,kiderült,hogy az egész érdek házasság és te sem akarod.Én is rájöttem minek nekem a házasság hiszen csak 22 éves vagyok.-mesélte.Igazat mondott akkor lehet,hogy ő is ugyanazt érzi,a gyűlőletet és a sajnálatot…Itt tartunk.-Akkor most azt akarod
mondani,hogy utálsz engem meg milyen szánalmas vagyok…-kezdtem bele,de Michael megfogta a kezem és feléje fordította a fejem.-Figyeld…nem vagy szánalmas,és rossz ember sem.Én nagyon is bírlak téged!-és mikor az arcomhoz ért a keze éreztem lassan de biztos egyre közelebb kerülünkegymáshoz nem is akárhogyan.Megcsókolt!!! Gyorsan felpattantam:-Te nem vagy normális!!Úgy volt hogy nem lesz esküvő és nemet mondtam az oltár előtt!!-kiabáltam rá.Michael kicsit megijedt és ő is felállt.-Ne haragudj…nem nem..nem akartam..-hebegte.S valahogy elhittem neki mindent…Másnap reggel eléggé gyűrötten ébredtem,Michael feküdt mellettem…valahogy össze boronáltunk mindent..és már alig emlékszem mi történt..Felkeltem és lementem a nappaliba köszönni a kis családomnak és egyszer csak egy szőke hajú velem egy idős lány állt elém.Akárcsak Lorena!-Szervusz!Én vagyok Lorena unokahúga Anasztázia.Te ki vagy??-kérdezte megvető bájjal.Azt hittem megfogom és legurítom a lépcsőn.-Jennifer vagyok…-mondtam közben végig mértem.Nagyon elegánsan nézett ki,inkább úgy mintha a Playmate villából jött volna elő vagy mint egy élő Barbie baba..nem tudom mihez hasonlítsam de hát…ez van.-Örülök,hogy találkoztam a jövendőbeli unokahúgommal.-és átölelt közben megcsapta az orromat a jázmin és rózsa meg kókusz parfüm illata.Bleeee nem jön be…-Oh képzeld parfüm gyártónál dolgozok saját magam készítem ezeket az illatokat.Az egyik Sexy girl kollekció-szagold meg.-az orrom felé bökte a kis üvegcsét és megszagoltam.hát nem túl kellemes mint egy öreg néni parfüm olyan…Aztán megmutatta az összes kollekcióját és a legsikeresebb parfümöket még Paris Hiltont is leütötte a listáról.Egyébként egy jó illat volt az a Night.Eszembe jutatta a volt szerelmemet,Danit…Egyszer csak megszédültem egy picit azt se tudtam hirtelen hol vagyok.Anasztázia már egyből ugrott,hogy rosszul vagyok.Lefektetett az ágyára ami selyemmel volt letakarva és nagy párnák sorakoztak rajta.Utáltam lefekedüni ide,sőt Anasztáziás szag volt,de mit tehettem nem voltam túl jól.-Biztos nagyon erős volt a parfüm előforul ilyen.Én is szoktam időnként ájulgatni ha nagyon nagyon erős.-és lement a szobájából.Végre kiment ez a csaj már úgy unom a képét.Michael feljött aggódva térdelt le mellettem.-Hallottam rosszul vagy.-suttogta a fiú.Miért beszél hallkan???-Remélem már jól vagy.-folytatta és megcsókolta a homlokom.Mit képzel ez a marha???Pedig tegnap megbeszéltük,hogy elvállunk és nem házasodunk össze!Lehet,hogy mégis adni akar a vagyonból???Nem értem akkor minek kellett a házasság?Ebben a pillanatban mintha a gondolataimban látott volna:-Jenny…én…tudom,hogy tegnap megbeszéltük..de ez nagyon fontos.Ez a Te családod és a Te jövődről szól…Azt akarom,hogy boldog légy.Anyád nagyon maga alatt van,hogy nem sikerült az esküvőnk..Nem lettél grófnő…De mit bánod ezt…Bár én már az esküvői ruhádban megszerettelek az a látvány…Lenyűgőző volt…-és megfogta a kezemet,valahogy engedtem pedig nem kellett volna.Mi a bajom??ÉS neki???Mi megvagyunk őrűlve???Vagy csak én őrűltem meg???-Figyeld,Michael ez nekem nem fog menni…Kérlek 1 napja,hogy majdnem házasok lettünk..érted 1 nap???-akkor már értettem,valóban megakarja menteni a családomat az elszegényedéstől.Michael nem az a rossz képű srác csak azért nem szerettem bele mert kényszer házasság lett volna..lehet,hogy ezt akarták elérni??Hogy a végén beleszeressek??Pedig én mást szeretek! Michael elengedte a kezem és egy csókot lehelt az ajkamra.-Megyek vigyázz magadra,gondolj át mindent én adok időt neked.-aztán elsétált.Még utoljára rám nézett és szomorúan elballagott.Anasztázia kísérte le a fiút a kapuba.Oda mentem az ablakhoz és láttam,hogy próbált flörtölni a fiúval.Anasztázia a nyakába mászott és ölelgette és Michael lerántotta magáról.Láttam,hogy kiment az utcára…Délután uzsonnáztunk a kert végében és jókat szórakoztak apáék.Golfoztak egyet.Átjöttek a barátai és a régi volt barátnői…Anya pedig vihogott Michael anyjával.Nagyon jól elvoltak,csak Michael meg én nem.Anasztázia már nyúzott minket,hogy menjünk golfozni egy kicsit.Én nem hagytam magam,végül a fiút sikerült elcsípnie egy körre.Láttam ahogy egymáshoz érnek és azt hittem ráugrok a csajra.És kitépem a haját.Nevetgélt meg bájosan kacsintott rá és a hosszú copftjait harapdálta.Michael pedig nevetett rajta.Az eszem megáll komolyan!Abban a pillanatban jöttem rá,hogy féltékeny vagyok!De még mennyire!Legszívesebben kettejük közé álltam volna és megcsókoltam volna Michaelt.Felálltam és mentem a pálya felé és útközben úgy tettem mintha elestem volna.-Áúúúúú!-síkoltattam színpadiasan.A fiú egyből eldobta az ütőt és hozzám sietett.Szerencsére beütöttem a lábamat egy nagy kőbe úgyhogy vérzett is.Anasztázia pedig ott vicsorgott,hogy jaj már ez a kis hülye liba elesett,bár nem mondta de lelehetett olvasni az arcáról.Michael óvatosan megtörölgette a bokámat és közben elmélyedve bámultam rá.Olyan jól esett,hogy a közelembe volt…Tegnap este után..hogy az ágyamban ébredt nem csoda…Megráztam a fejem nem akartam erre gondolni.-Uh figyeld nem számít,nem fáj…-dadogtam azt se tudtam mit mondok.-De.Lekell ápolni a lábadat.Nagyon csúnya,nos gyere karolj belém felemellek.-és akkor a forróság öntötte el a testem.Remélem a gyűlőlet lángja!Elbicegtem a bejáratig közben Anasztázia mézes mázosan megszólalt:-Jaj kincsem nincs olyan nagy baj,csak egy kis boka ficam.Holnapra elmúllik majd meglátod.-és leültettek egy székre.A bokám nagyon bedagadt és úgy fájt,hogy ordítani tudtam volna leginkább Anasztáziával,hogy fogja be a csőrikéjét különben balhé lesz.Fogcsikorgatva ültem végig a borogatást,de szerencsére Michael átvette és kettesben maradtunk.Anasztázia elment a golf pályára.Hál Istennek.-Hű ahhoz képest hogy elestél nagyon csúnya seb lett.-mondta,de nem reagáltam rá…-Anasztázia nagyon kedves lány úgye?-kérdezte tőlem.Ajjj miért nem lehet egyszer a szőke cica nélkül élni???-Hát…-aztán elhallkultam.-Hmmm.Nekem nagyon szimpatikus lány.Kedves vidám,csicsergős és olyan mint egy angyal.-és Michael újabb vizes borogatást tett a lábamra.Ez a pillanat nagyon kínosan fájdalmas volt.Azt se tudtam,hogy szóljak hozzá.Komolyan.-Figyeld…én most megyek a szobámba.-felálltam és közben a fiú felsegített a lépcsőn.Végre felértem és bedőltem az ágyamba.Leültem a számítógép elé és bejelentkeztem msnen.Szerencsére Cecilia a barátnőm fent volt.
Cecília:Halika!
Jenny Baby:Szia…
Cecília:Mi a ba?Nagyon szomorú arcot raktál ki az üzifalra..
Jenny Baby:Tudom…
Cecília:Naaa kivele mibaj???Nem bírom ha egy barátnőm szomorú.
Jenny: LLLLL
Cecília:Ahhh már..Jennykém kis szívem.Mindig számíthatsz rám!
Jenny.Hülyének fogsz nézni ha ezt leírom.:S
Cecília:Mit mi???mesélj tényleg milyen volt a golfozás?
Jenny:Michaelről lenne szó….
Cecília:MICHAEL????????
Jenny:Ma kitörtem szerencsésen a bokámat,na de ez semmi.Na ez ami lesz az már ááá.Szóval ma átjött Lorena rokona és Anasztázia a neve,csupa derű és maga az élet,de úgy érzem Michaelt elcsábítja…
Cecília:Jajjj na és???Úgyis utálod majdnem a férjed lett,ne izélj ezen.Az élet megy tovább!!
Jenny:Tudom.De ez nem olyan könnyű…valamit érzek…
Cecília:Jaj csak nem szerettél bele?Nehogy most kezdj rájönni és amúgy is minek??Ha házasok lennétek rájönnél jaj nem is kell ez a pasi.Most meg szerencsére nem jött össze a lagzi és ma jössz rá,hogy mégis szereted???
Jenny:Hát valahogy…így.:S
Cecília: Figyelj Michael lehet,hogy csapdát állít neked,hogy fájjon.Ez az Anasztázia meg mégjobban a szívedbe bök.Ne foglalkozz velük.CSakk azért érzed ezt mert féltékeny vagy a lányra.Biztos nagyon szép meg minden,de nem olyan okos mint TE JENNYKÉM mert TÉGED NAGYON IS SZERETLEK BARÁTILAG!
Jenny:Én is téged.(l) Uhhh meg nem tudom miért éreztem,de amikor Michael bekötötte a lábamat olyan jó volt vele…Képzeld!Együtt töltöttünk egy éjszakát:S:S:S
Cecília:Jesszus!!!!!!!!!!!!!!!!!JENNY!
Jenny:De…valahogy összejött….
Cecília:Nem ismerek rád…de mégis hogyan???
Jenny:Arra emlékszem,hogy kibékültünk és megbeszéltük,hogy soha többé nem említjük meg az esküvőt és nem leszünk haragba egymással…És mégis..Valahogy…
Cecília:Jenny Jenny Jenny….:S
Jenny: Mennem kell…fáradt vagyok holnap még mesélek.
Cecílai:Oké oké..úgyis jön a pasim úgyhogy nekem is.Kérlek legyél jó és ne csinálj semmi marhaságot.És hagyd el Michaelt vagy kerüld el…Ne zavarjon az a szőke liba.Na puszika babám.
Jenny: Puszi nyuszi.
Kilépett.Egy darabig neteztem és próbáltam gondolkodni.Feljött Laura a másik barátnőm.
Laura:Sziaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa
Jenny:szia…
Laura: mizus?
Jenny:hát..sok minden..
Laura: tudom…nem jött össze az esküvő.:(LLLLLL
Jenny:az is meg Michael…
Laura: azt mondtad nem szeretted…
Jenny:mostanáig nem…
Laura: :O:O mimimi????
Jenny:sajnos..szeretem…olyan kegyetlen.
Laura. Nem nem nem nem az…majd feldolgozod,hirtelen jöttek a dolgok.:(
Jenny: ja meg a tegnap este is hirtelen jött,ha nem jött volna az ágyamba…
Laura:micsoda???????????????????????????????csak nem?????amire gondolok??
Jenny:dede az…
Laura: :O:O:O Jenny Jenny mit tettél?
Jenny:hülyeséget
Laura:hűűűűűűhaaaaaa csak ámulok és bámulok akkor értem,hogy miért vonzódsz hozzá:O
Jenny: sajnos mágnesként vonz…
Laura:és ő vonzódik hozzád?:J:J:J:J(szmájli)
Jenny: igen igen..
Laura:majd újra összejöttök még nem ismertétek teljesen egymást.Adj időt magatoknak és meglátod újra összejön minden mint régen.A vagyont valahogy fent kell tartani.Egyszer grófnőnek kell lenned.
Jenny:persze grófnő…na ez a másik,de inkább hagyjuk.
Laura:meglátod minden rendben lesz na megyek mert jön a húgom játszani na puszika
Jenny:pussz
Este vendégséget vártunk és nagyon hamar megérkeztek.Pedig erről nem is volt szó!!Nem értem miért kell ebből az estéből nagy ügyet csinálni.De mindegy,felöltöztem és felvettem a piros magas sarkú szandálomat a ruhám is testre simuló piros volt.Váll alatti és földig érő úszállyal.Azt hiszem megszerettem ezt az estélyit.A fekete hajamat feltűztem elegáns kontyba és befújtam magam Curious parfümmel. Lassan,de biztosan elindultam a lépcső felé.Meghallottam a vendégek hangját már javában dúlt az összejövetel,úgyhogy lesétáltam.
Mikor végig mentem a lépcsőn láttam,hogy minden tekintet rám szegeződik.Azt gondoltam vissza futok,vagy elesek vagy elájulok,de nem.Természetesen mentem le.Apám megfogta a kezem és bevezetett a tömeg közé.Mindenki tömény gyűlölettel nézett rám.Főleg Anasztázia aki Lorena mellett állt.Anasztázia lila színű estélyit vett fel,rövid térdig érő szoknya volt.A felső pedig könyökig érő.A lány szőke haja felvolt tűzve és lila színű pillangó vírított rajta.Láttam,hogy karba tett kézzel bámul rám.Elsétáltam mellette és apa a terem közepére vitt.Intett egyet a zenekarnak és elindult a tánc.Nagyon lassú zene volt,szinte a fellegekben éreztem magam,hiszen apámmal táncoltam életemben először! Mikor vége lett meghajolt előttem én pedig pukedliztem. Aztán a tömeg is elindult a parkett felé és táncoltak.Egyedül bóklásztam a terem másik oldalán.Végül leültem egy székre.Megvártam míg véget ér ez a semmitmondó értelmetlen este.Abban a pillanatban egy hang szólított meg:-Elnézést kisasszony,felszeretném kérni egy táncra.Felnéztem és… Michael volt.-Óh maga az?Ha nagyon szeretné nyugodtan.-és felálltam megfogta a kezemet.Beálltunk a többi táncoló közé.-Miért nem tegezel?mi a bajod??Valamit mondott apád vagy miaz?-kérdezre suttogva és a hangja annyira kellemes volt,hogy rögtön ájudozni kezdtem magamban.-Nem…vagyis..annyit,hogy grófnőnek kéne lennem,de minden esélyemet elveszítettem mert te Anasztáziát szereted,és őt veszed feleségül..-hallkultam el..Michael nagy szemekkel nézett rám:-Mi???Ez nem lehet igaz!Anasztázia biztos hazudott!!!Ajjjj ha én megtalálom ellátom a baját!-és nagy erővel elrántott az asztal felé.Kimentünk a teraszra.-Tisztázzuk:egy valami:hogy én nem akarom Anasztáziát!Érted???Csak téged akarlak már mióta!Csak Te nem szerettél!-magyarázta szinte fulldokolva mint egy hal a víz parton.-Nyugi…Nincs semmi baj.Majd beléd fogok esni…De nem most..meg minek??-közben azt gondoltam:”pedig nagyon szeretelek csak gyorsan ment minden”Michael rám nézett és megfogta a kezem és lehúzta a jegy gyűrűt.-Majd szólj ha meggondoltad magad.-mondta teljes nyugodtan és ott hagyott a teraszon,eltűnt a vendég tömegben.
Este leittam magam,de úgy mint még soha! Totál részeg voltam!!Lány létemre! Szerda reggel nagyon másnapos voltam.A szoba lány se tudott felébreszteni,de mikor sikerült úgy fájt a fejem,hogy csak na.Ebből nem lesz gróf kisasszony,biztos ezt gondolták tegnap mikor felhoztak a szobába.Lorena meglátogatott hozott egy nagy pohár vizet.Gyorsan megittam és böfögtem egy nagyot.A nő meg bámult rám egy darabig:-Ez nem hercegnőhöz illő szokás…-mondta.-Na és???Úgyse lesz belőlem báró vagy miaz..Nem érdekel..Michael nem engem szeret ja és velem ne foglalkozzon hölgyem.Foglalkozzon a kis Anasztáziájával!Aki hamarosan férjhez megy,mert az én pasim elvette a jegygyűrűmet!!!-és sírva fakadtam. Lorena megsimogatta a fejem.Ahhoz képest,hogy Anasztázia az unokahúga…nem törödik vele.-Köszönöm Lori a vigasztalást,de nem megy.Felkell dolgoznom az egészet.-és kimentem a mosdóba.Belenéztem a tükörbe és fogtam egy szivacsot és hozzá vágtam a tükörhöz.Utáltam magam.És bejött a fürdőbe Michael!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!Meglátta,hogy sírok mint egy csecsemő abban a pillanatban össze rogytam a földre.Ültem és sírtam.A fiú megsimogatta a fejemet és megtörölte az arcomat.-Bocsáss meg kérlek.Nem akartam fájdalmat okozni neked.De nem fogod fel,hogy nem szeretsz…pedig tudom,hogy érzel irántam valamit.Nehezen ismered be magadnak.-megfogta az államat.Én pedig néztem a szemét.Könnybe lábadt a szemem.-Nem, nem…-és elfordítottam az arcom.-Aha..tudtad,hogy megakarlak csókolni.-és még mindig fogta a fejem.-Ah…-akartam mondani valamit…De késő volt…nem tudtam uralkodni magamon és Michael ajkaihoz értem a kezemmel.Végig húztam az ujjam a mellkasán és nem bírtam tovább.-Na…tudom mit akarsz..-mondta lágyan a fiú. Megcsókolt és szinte beleremegtem.Legugolt hozzám és átölelt.Komolyan már megint mit csinálunk??-Jenny…én nagyon szeretlek.-suttogta a fiú.Én nem válaszoltam semmit magamhoz húztam és tovább csókoltam.Ez volt a fürdőszobai randevú.Egyszer csak vészjelzőként kiáltottam fel:-Úristen!Nem lehet igaz!-és közben fogtam a fejem.Michael is felállt:-Miaz??Nincs semmibaj,csak egymáséi lettünk.Hiszen szeretjük egymást.-de ellöktem magamtól.Kirohantam a fürdőből.Zakatolt a fejem,hogy milyen hülyeséget tettem.A szobámba futottam és kulcsra zártam.Ledőltem az ágyra. Mégis elvette a gyűrűmet,mit akar még tőlem??Kopogtak.Michael volt.Résnyire kinyitottam az ajtót és nem engedtem be.-Hagyj békén!-mondtam szigorúan.-Jennykém…-próbált becézgetni,de hallottam útközben Anasztázia hangját.-Michael hát itt vagy?Gyere itt van a szabó!Megcsinálják a ruhánkat!-és láttam,hogy elhúzza magával.Michael pedig hátra nézett rám,én pedig becsuktam az ajtót.
Másnap reggel bejelentettük a párunknak:én Daninak,Michael Táziának,hogy szeretjük egymást.Végül bevallottuk,hogy a gyermek Michaeltől van.Dani teljesen ki volt borulva és k***nak nevezett.Tázia pedig felhagyott mindennel és Michaelt felpofozta.Nekem meg gratulált.Végül összeállt Danival és ők is bevallották,hogy kavartak egymással,mikor mi itthon voltunk ketten ők igaziból Táziánál voltak és romantikáztak.Mi pedig bevallottuk,hogy végig veszekedtünk,és nyúztuk egymást azzal,hogy ki mennyire szereti a másikat.Végül mindenki kibékült.Tázia elutazott Danival,mi pedig vártuk a gyermekünket.
Eltelt a 9 hónap és megszületett a kislányunk.Nicole nevet adtuk neki és nagyon boldogok voltunk.Mindenki büszke ránk.Majd eljön az esküvő ideje,majd ráér minden.Egyenlőre maradunk így mint kis család és kitudja mikor érkezik a második kis utód.Kineveztek Grófnőnek Michaelt pedig Grófnak.Esküvő és papírok nélkül.Így is megvagyunk!Boldogan élünk míg meg nem halunk!
