Fehér rózsák az asztalon,esküvői meghívók a földön,szalagok a tükör felületén. Onnan letekintek a kezeimre,ahogy végig simítom a ruha anyagát…Magamba szívom a rózsa és az édes körte illatát. Kinézek az ablakon és látom a sárgába-pirosba-barnába öltözött világot..A függönyt visszahúztam ahogy volt.S szépen lassan közeledtem az ajtóhoz. Megfogtam a kilincset… -Szia drágám,készen vagy már az esküvőre??-kérdezte vidáman édesanyám aki betoppant a szobába. Kicsit lefagytam,egy pillanatra se bírtam felfogni,hogy ez életem legszebb napja.Valami hiányzott nekem…Igaz 18 évesen még túl korai ez a házasság…de mégis…mivel meg kell tennem…-Kicsim,nagyon jól áll rajtad ez a ruha!Olyan büszke lesz rád India királya és királynője!-és ebben a pillanatban izzadtan és ijedten ébredtem fel az álmomból.
Körül néztem, a virágok valóban ott voltak előttem, a díszítés is meg volt. Megráztam a fejemet és lenéztem a mellettem alvó újdonsült férjemre… Megtörtént, ezúttal tényleg felesége vagyok a hercegnek.. Akit nem szeretek. Akihez kényszerből mentem hozzá, akihez azért mentem, mert azt akarták, hogy boldog legyek. A gyűrű megcsillant a napfényben és forgattam az ujjamon. Ezúttal hivatalosan is feleség és egyben királynő vagyok. Eddig hercegnő voltam és élveztem az életet míg be nem állítottak Abrah herceggel… - Elena, ez a fiú a férjed lesz. Ismerkedjetek össze és szeressétek egymást.- mutatta be nekem apám. Én pedig fintorogva néztem rájuk, hogy mi van. De, aztán össze hoztak minket, különböző estélyeken, rendezvényeken, jótékonysági akciókra, és minden más ami sport: lovagló verseny, tenisz és foci meccs. Igaz, úgy tettem mintha élvezném, pedig nem. Valójában világot akartam látni, és élvezni az életet. Fiatal vagyok, barátokat szeretnék szerezni és nem….Nem sikerült, mert nem engedik… Ez a törvény Indiában… A nőknek szenvedniük kell. Reggel mikor lenéztem a hasamra, valami fájdalom nyilallt bele…Igen, ezúttal tényleg várandós vagyok Abrah hercegtől. Abrah pedig 30 éves és…. Igen úgy állították be,hogy csupán 24 éves és tegnap mondta meg a férjem, hogy valójában hány éves. S persze a szüleim is tudták, hogy mi a szitu.. „Elena meg ne tudja a korodat, mert soha nem fog hozzád menni..” Tuti, hogy ezzel etették meg apámék és persze engem is… De, a férfi vagyis a férjem nagyon kedves hozzám. Eleinte ő sem akarta ezt az érdekházasságot, aztán bevallotta, hogy időközben belém szeretett. Én pedig nem… Mert én nekem más kell. William Marco… az angol herceg.. Igen, ő Anglia nemes hercege, persze nem olyan híres, mint a másik William meg Harry, de ő akkor is arról híres, hogy szeret szegény embereken segíteni, szintén úgy mint William-ék, de mégiscsak arról híres. Tudom értelmesen mondtam.. Most nagyon össze vagyok zavarodva, biztos a mai napi programtól. Ma ló versenyt fogunk megnézni Abrah- al. S hát én nem akarok vele menni, de mégis mennem kell, mert hozzám tartozik…papíron… Felvettem egy fehér ruhát és egy fehér kalapot. Aztán elindultunk lassacskán a versenyre. Abrah felém nyújtotta a karját, én pedig belekaroltam és beültünk a hintóba. Igen, Indiában még hintóval szállítják a nemes családokat… Pedig úgy mennék valami mercédesz, vagy BMW-vel. De, nem lehet, mert ez nem Amerika.. Elindultunk. Útközben Abrah untatott az ügyfelei hülyeségeivel, meg a királyi összejövetelekről, az ország helyzetéről, aztán megkérdezte, hogy, hogy vagyok? S tudom miért kérdezte: a gyerekről akart tudni többet. És fiú örökösünk lehet, mert ha lány lesz Abrah nagyon szomorú lesz. Hát mit mondjak nekem mindegy, hogy fiam vagy lányom születik a lényeg, hogy egészséges legyen! Átkarolt aztán mentünk- mentünk, míg meg nem érkeztünk. Mrs. Hawey jött elénk, tárt karokkal várt ránk. –Sziasztok, drágaságaim! Felség Isten hozta Ön-t!!!- üdvözölt minket és meghajolt. – Jaj Heriett, nem kell előttünk hajolgatnod, csak a barátunk vagy!- nevetett Abrah. S én is nevettem, mert Heriett szeretett velünk lenni és imád minket. Állandóan forog-sürög körülöttünk, de nem bírjuk leállítani! -Na, szívecskéim, csináltam nektek málnás tortát és alma tortát, csak is a ti tiszteletekre és azért is mert imádjátok ezt a finomságot.- nevetettHeriett. Abrah leült a székre én pedig neki támaszkodtam a konyha pultra. – Nemsokára indul a ló verseny! Úgy várom, a férjem már beállt a versenyzők közé. – mondta vidáman. Én pedig bekaptam egy szem málnát. Nyámi, úgy imádom! Lassan szedelőzködtünk: ki hordtuk az asztalokat, és a székeket és a büfére való holmikat. Heriett volt a büfés. Fél óra múlva már ott ültünk a büfében és ezerrel szurkoltunk George-nak Heriett férjének. Elő bukkantak a gyerekek is Marie és Alex, köszöntek nekünk és megpusziltuk őket és mentek tovább a barátaikkal játszani. 5-6 évesek. Sajnos lassan véget ért a mai nap, így Abrah-hal süteményekkel és sütő tökökkel együtt távoztunk el onnan. Nagyon jól éreztük magunkat!
Üres lett a palota. Abrah elment tárgyalni az ügyfeleivel, úgyhogy leültem olvasgatni a napozó ágyra. Amikor jól elmerültem a történetben, egy árnyék takarta el a betűket. Én pedig hátra néztem és hát…. William állt a könyv útjába. – Héj uram! Nem képzeli, hogy itt fog árnyékot vetni a saját kis világomra?- kérdeztem viccesen. William mellém ült és megcsókolt. Biztos megdöbbenve kérdezitek, hogy úristen ki ez a pasi? Hát ő az én szeretőm és igazából tőle várom a gyereket… S azt is tudjuk, hogy akarunk majd még egyet. Ezt Abrah nem tudja, és ne is tudja meg! Halálbüntetés járna nekem, hogy mással szűrtem össze a levet, még az esküvőnk előtt megtörtént a dolog.. Úgyhogy William az én szerelmem. Én azt szeretek, akit akarok, és nem érdekel, hogy más mit gondolna erről. A boldogságom számít nem a magányos bezártság, egy olyan pasi mellett, akiről alig tudok valamit.
Kiterveltem a mai estével kapcsolatban, hogy mindörökké megszabadulok ettől a hercegtől. Egy részt azért mert nem szeretem, más részt nem akarom, hogy kiderüljön, hogy nem az övé a gyerek. Így kitaláltam egy igen gonosz cselekedetet. Meg fogom mérgezni. Tudom, hogy bűn dolog meg minden, de nem maradhatok örökké ebben a burokban! Ha Abrah már nem él, akkor én leszek India királynője és William-ről pedig azt fogom mondani, hogy a vőlegényem, persze egy évvel későbbre halasztanám a bejelentést. Egyelőre nem akarom, hogy gyanúsítgassanak. Egy estélyt nyitott meg Abrah és nagy büszkén bejelentette, hogy várandós vagyok. Magam is megdöbbentem, hogy honnan tudja és rájöttem, hogy az édesanyámtól! Pedig megkértem anyámat, hogy ne mondja már el! Már értem, hogy miért mondott el mindent az örökösről a hintóban. Az eszem megáll! Én pedig duzzogtam magamban és kívülről pedig megjátszottam a boldog kismamát, aztán már volt okom rá mosolyogni: igen, William gyermekét hordom a szívem alatt. Anyám nevetgélt a vendégekkel apám pedig Abrah apjával beszélgetett. Én pedig leültem enni valami harapnivalóért. Mert éhes vagyok, a terhesség megviseli az emésztő rendszeremet komolyan. Már háromszor volt gyomorrontásom, pedig mindig farkas éhes vagyok!
A táncmulatság elkezdődött és sokan felkértek táncolni, de olyan rosszul voltam, hogy inkább a mosdóban találtam a szórakozást. Úgy értem hánytam, mint a vulkán… Aztán már jobban lettem és ki kóvályogtam a terembe. Abrah pedig büszkén felém jött és átölelt. – Olyan fehér vagy mint, a fal, de jó így látni téged. Olyan büszke vagyok rád királynőm.- mondta csillogó szemmel. Én pedig megpróbáltam mosolyt csalni az arcomra, sikertelenül.
Megérkezett a 9. hónap és olyan fájdalmaim voltak, hogy ordítani tudtam volna! Hívták a királyi orvost és segítettek a szülésben. Amikor az egyik gyerek megszületett nem hittem el: lány lett!!!! Aztán éreztem, hogy van még valami és megszületett a második baba! Imádkoztam, hogy fiú legyen és aztán…. Hosszú percekkel később megszületett a fiam! Nagyon boldog voltam és minden fájdalmamat elfeledtem, mert örültem, hogy fiú örökösünk is lett! A lánynak is nagyon örültem!!! Anya lettem! Úristen! Boldog anya királynő lettem! Van egy lányom és egy fiam! Hálát adtam az égnek, hogy imádkoztam, hogy köszönöm Istenem! Az orvos mondta, hogy makkegészségesek, úgyhogy holnap már kivihetem az orvosi szobából. Abrah oda volt a boldogságtól, össze-vissza csókolgatott és mondta, hogy a gyerekek nagyon hasonlítanak rám és apámra, vagyis hát a családi vonásokat felfedezte. Még jó, hogy nem William apjára. Húh. Végre megkaptam a kicsiket a karjaimba és szépen elaludtak.
Nem sokkal a gyerekek születése után megrendeztük a baby bulit. Abrah nagyon büszke a két gyerekére és a keresztelőn hivatalosan is hercegnő és herceg címet kapták. Aztán a nevükön gondolkoztunk: a lány: Amber ami angolul: ékszert jelent. A fiú pedig: Archibal.
Teltek múltak az évek és a gyerekek felcserepedtek, az elmúlt 18 évben nagyon sokat nőttek és nagyon okosak lettek, hiszen most érettségiztek le és mennek egyetemre és oda ahova akarnak. Amber gyönyörű indiai lány lett! Hasonlít Williamre és csak a bőr színe hasonlít Abrah-éra. Archibal pedig erős, és sportos fiú lett, a neve is azt jelenti, hogy erős és harcias! Nagyon boldog vagyok, hogy ilyen szép gyerekeim születtek. William havonta 3szor meglátogat engem. Persze, akkor mikor Abrah üzleti úton van, Amerikában, Ausztráliában, Európában és Ázsiában. Bejárja a világot, már egy hónapja nincs itthon, úgyhogy William szabadon járkál át hozzánk. A palota emberei úgy tudják, hogy a testőröm. Pedig az igazság az, hogy a gyerekek apja… S szerencsére senkinek sem tűnt fel a hasonlóság közöttük, annyira el vannak foglalva.
Ismét szenvedélyes hét elé nézhettünk: William állandóan behúzott a szobába, egy kis huncutkodásra, de mondtam neki, hogy most már vigyázzunk. Ne, legyen több gyerek. Igaz, Abrah-hal már alig vagyunk együtt, úgyhogy már feltűnő lenne, hogy magamtól várok gyereket… Pedig…nem…Meg lehetetlen.. Felmerülne a férjemben a gyanú, hogy hűtlen vagyok. Igenis az vagyok és nem bánom meg! William már nagyon túl hevült volt és elkezdett csókolgatni, aztán lehámozott rólam mindent. Végül egy szenvedélyes éjszakába merültünk.
Reggel rutinszerűen ébredtem, William pedig szokás szerint korán indult el. Mielőtt még a házvezetőnő benyitna ránk. Boldogan fütyültem és daloltam, felöltöztem és megnéztem a gyerekeket, hogy írják-e a leckéjüket. Amber megkért engem, hogy hagyj, menjen el vásárolni a barátnőivel. Megengedtem neki, persze ha megmutatja a matek leckéjét. Archibal pedig elment teniszezni a haverjaival, elengedtem, mert tegnap már megcsinált mindent. Amber inkább az, aki szombatonként ellóg bulizni és vasárnap ír leckéket. Nyugodt szívvel mentem le a lépcsőn mikor megjelent az egykori riválisom: Miranda! Ő egy nagyon zsarolós nő és utál engem, mert ő szerinte, elloptam tőle Abrah herceget. S sajnos megtudta a titkot is vagyis megfejtette, hogy a gyerekeim nem tőle vannak, hanem valaki mástól. –Jó reggel álkirálynő! Vagy ál- anya?? Vajon melyik szó illene rád?- kérdezte gonoszan és kacarászni kezdett. Átkozott boszorkány! Letette a pultra a Gucci táskáját és cigarettával a kezében feljött hozzám. Szőke jelenség és mindig márkás rózsaszín ruhákban van, szinte mindig! Ahogy ránéztem, most valami Valentino tervezte ruha van rajta. Úgy jött fel, mint egy kígyó. Amikor felért rám fújta a füstöt. –Na, bébi, mi a pálya? Hol a férjed? Itt van a szeretőd?- kérdezte gúnyosan. Én pedig levegőért kapkodtam, mindjárt lelököm innen a lépcsőről! –Semmi közöd hozzá és egyébként is ki engedett be a palotámba? Mert itt én lakok a férjemmel együtt! Senki sem jöhet be bejelentkezés nélkül!- oltottam le. Miranda mosolygósan elém tárta a kulcsot.-Hahó királynő! A kulcsot maga Abrah adta, hogy bármikor bejöhetek, mert „családtag” vagyok.- vihorászott. Ajj a fenébe is! Mivel győzte meg vajon a férjemet? Vállat vontam és ott hagytam a fenében, csináljon azt, amit akar, nem érdekel!
Csendes este hajtotta ránk a fejét, mivel nincsenek királyi estélyek így nyugodt a hangulat. Persze Miranda szenvedélyesen gyújtogatja a tüzet az emberek szívébe, mert ő a megtestesült angyalka, pedig valóban egy boszorka! Így átveszi a hatalmat felettem és elengedi a gyerekeimet bulizni és a palota személyzeteket pedig a saját kis Casinojába hívja. Így kénytelen vagyok én is részt venni, csak azért, hogy ne áruljon el semmit a férjemnek a szörnyű titkomról….
Az éjszaka közepén telefoncsörgésre ébredtem és egy orvos volt, hogy Amber autó balesetet szenvedett! Úgy beviharoztam a kórházba, mint egy villám. Az orvos mondta, hogy már magához tért a lányom és minden rendben van. A szívem pedig kalapált és felhívtam William-et és Abrah-t. Mindketten mondták, hogy nyugodjak le és majd valahogy megpróbálnak időben hazajönni.Amber ébredezett, de a fején és a kaján és a lábán voltak sebek. Megpuszilgattam a lányomat és jobbulást kívántam neki. Amber pedig mosolygott.
A nagy izgalmak után már szigorú anya lettem. Amber még pár napig bent fekszik a kórházban, így Archibal-t büntettem meg egy kicsit. De, aztán rájöttem, hogy ő nem egy nagy bulizós gyerek inkább a nyugodt életmódokat szereti. Ahogy képest, hogy ikertestvérek, szöges ellentéte egymásnak. Amber egy temperamentumos lány, addig Archibal egy nyugodt, otthonülős típus. De, a fiam megérezte a bajt tegnap este, mondta még lefekvés előtt, hogy valami rossz előérzete van. Máskor már jobban fogok figyelni a gyerekek előérzeteire. Mikor minden nagyjából lenyugodott próbáltam nem gondolni semmire. Annyi minden történik velem, hogy alig bírom feldolgozni komolyan.
Abrah haza jött, sőt sokkal előbb, mint valaha, aggódott a lányáért.. vagyis hát a fogadott lányáért és összevissza puszilgatta Ambert és hozott neki virágot és bon-bont. Utána pedig elment golfozni. Velem se sokat beszélgetett:- Hogy vagy? Jól? Oké, szia puszi.- és elindul a maga dolgára. Én pedig több szenvedélyre vágyom, de nem adja már meg nekem, mert tudjuk, hogy ez az egész egy hamis érdekházasság, és amit én tudok: ez nem a mi közös gyerekünk… A nap eljött, hogy hivatalosan is herceggé avatják Archibal-t és Amber pedig hercegnő lett. De, a legnagyobb ünnepélye mégis csak a fiúnak volt. Ő az utód!
Archibal büszkén mutatta a koronáját, és majdnem elsírta magát, mikor Abrah a fejére tette a koronát. Én meg már a könnyeimmel küszködtem. S most pedig Amber következett. A lány meghajolt és letérdelt és a fejére rakták a koronát. Az ikrek ezúttal már nemes emberek! Abrah pedig beszédet mondott:- Áldott népem! Nagyon szépen köszönöm, hogy eljöttetek erre a nagy napra. Nagy megtiszteltetés, hogy végig követtétek az eseményt! Remélem a fiamból egyszer kiváló király lesz és ő fogja vezetni az országot! India jövendőbeli királya! Amber pedig a királynő, aki segíti a testvére hatalmát, ketten erősebbek! Ha majd találnak maguknak párt, akkor négyen fogják uralni a trónt! De, a trón legtetején Abrah áll! Isten éltesse őket!- és a nevelő apjuk megtapsolta őket, a gyerekek pedig kinéztek az erkélyre és integettek az embereknek. Kár, hogy William nem lehet itt.
Másnap reggel az egész palota tele volt már szeméttel, italos üvegek, ételmaradékok és néhány helyen másnapos fiú- lánnyal. Hát Amber-ék kitettek magukért. De, megengedtük nekik,hogy csapjanak egy bulit. Szerencsére jó módú hétköznapi barátaik vannak, nem azok az irigykedő társaságok. Amberék pedig beilleszkedtek a társadalomba, meg a suliból is ismer pár embert. Remélem Amber megtalálja majd a neki való fiút.
Lementem a konyhába kicsit szétnézni a hűtőbe, mert nagyon éhes lettem. Mikor leértem ott ült a konyhában William. Ő is kicsit másnaposan és fáradtan üldögélt a széken. Mikor beléptem egyből rám mosolygott:- Oh, hát te? Jó reggelt nagyasszonyság!- üdvözölt. –Jó reggel William úrfi, maga meg nem bírta a bulit?- kérdeztem viccesen. A férfi felállt és gyorsan csókot adott nekem. Aztán már nem bírtuk tovább és a kamrába zárkóztunk. Őrülten ölelgetett és simogatott. Én pedig élveztem, hogy végre magáévá tesz. Igaz sötét van a kamrában, de nem érdekelt minket, a lényeg, hogy senki sem lát minket. Úgy éreztem magam mintha újra húsz éves lennék, persze korban már 36 éves vagyok. De, élem az életemet! Boldog vagyok legalábbis William mellett. Hallottuk a nagy csók csata alatt, hogy a házvezetőnő bejön a konyhába. Megfogtam William kezét és kivezettem a titkos kijáraton. Ez a vészkijárat a személyzeteknek és a konyhásoknak, ha esetleg tűz lenne.
Kiértünk a királyi udvarra, a kertészek füvet nyírtak és a bokrokat vágták, és virágokat öntöztek. William még mindig mögöttem koslatott, mint egy kiskutya, de örömmel vezettem az üvegházba. Mikor besurrantunk elkapott minket a meleg párás levegő. Szinte olyan fülledt volt a levegő, hogy alig kaptunk levegőt. De, nem érdekelt, ide meg már senki sem jön, mert a kertészek már végeztek a munkával. Behúztam William-et és becsukta az ajtót. Egy darabig néztük egymást, a ruhák már tapadtak ránk. Ahogy megjelentek rajtunk az első izzadság cseppek, őrült csókolózásba kezdtünk. Williamről levettem az inget, a férfi pedig a blúzomat tépkedte le.Amikor már alig bírtuk ki nevetés nélkül a földre estünk. William mellkasára estem és nevettem megint. A férfi pedig hátra simított egy tincset a fülem mögül és megcsókolt. Ez életem legkalandosabb napja! De, komolyan! S egyszer csak elindult a locsoló rendszer és lehűtötte a felhevült testünket. Annyira vicces volt az egész, hogy folytattuk tovább a csókolózást.
Estére fontos emberek jöttek látogatóba. Abrah nagy büszkén dicsekedett a gyerekekkel, hogy ők már felnőttek lettek. Persze még csak 18 évesek, de Indiában a királyi családban máris felnőtt kornak számít. Hát Archibal tényleg felnőttként gondolkozik és étetettebben viselkedik, ez ellenben Amber még éli a kamasz kor kalandjait. Iszik, pasizik és a barátnőkkel vásárolgat. Persze Abrah-nak nem tűnik fel, hogy a lánynak már van szemöldök piercingje is. De, imádja a gyerekeket. Semmi más nem ronthatja el a napját, ha már látta a gyerekeket.
Én pedig felvettem a legelegánsabb estélyimet, fehérszaténból készült, ami arany kövecskékkel volt kidíszítve. Mikor lementem mindenki beszélgetett és az emberek sürögtek forogtak. Táncoltak, ittak- ettek. Ekkor feltűnt Miranda, aki sugdolózott Abrah herceggel, a férjem elhűlt arccal nézett rám, a nő pedig gonosz tekintettel méregetett! Tehát elmondta neki a nagy titkot! ELMONDTA!!!!!!! Próbáltam nem nézni őket, úgy mintha tudtam volna, hogy miért néztek engem. Elhaladtam a pincérek mellett és elvettem egy pohár pezsgőt és felkerestem Amberéket, hogy koccintsunk. De, az utamat elállta William. Ravasz mosollyal nézett rám és megfogta a kezemet. –Most ne.-csititottam. William pedig megcsókolta a kézfejemet, próbáltam nem elájulni tőle. Aztán elrántottam a kezemet és a fülébe súgtam.:- Asszem, Miranda elmondta a férjemnek a nagy titkot! Mit tegyek?- kérdeztem aggódva. És úgy távolodtam el a fülétől, mintha nevetnék. William pedig balra nézett és látta az álldogáló Abrah-t és Mirandát. Abrah felénk közeledett. William elengedte a kezemet és elém állt, hogy a védelmemre kelljen. A férjem pedig mérgesen a tömeg között duzzogott:- 18 év alatt másnak a gyerekét neveltem?- kérdezte magából kikelve. Én pedig már remegni kezdtem végül előjöttem William mögül. –Igen!- válaszoltam magabiztosan. Ha már elárulta az a nő személy most megvédem magam! –Hogy merted megtenni ezt az országgal? Egyébként is miért nem szóltál már akkor, hogy nem tőlem van a gyerek? Ha már előbb mondanád, rég nem lenne itt a helyed!- morgott. Én pedig karba tett kézzel álltam. Szigorúan néztem rá és ezt mondtam:- Azért tettem ezt, mert nem szerettelek! Soha sem! Próbáltam bosszút állni a szüleimen, hogy nesze nekik itt a rendes lányuk, akit kényszerből adtak hozzá egy herceghez! Amúgy is te sem voltál szerelmes belém! Az egész egy színjáték volt!- ordítottam és a vendégek pedig csodálkoztak: -Húúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúú!- közben a gyerekeim jöttek elő a tömegből. –Akkor ki az igazi apánk?- kérdezte Amber. Amikor megcsillant a szemében az utolsó könnycsepp, rájöttem, hogy végig rossz anya voltam. Eltitkoltam előlük az igazi apjukat. – William a fogadott bátyátok, illetve ti fogadtátok be, mintha az lenne. Átjött hozzátok mindig látogatóba, mert ő tudott rólatok… -elcsuklott a hangom. Már kicsit szégyelltem magam a nagy tömeg előtt. Abrah pedig hozzám jött és óvatosan megfogta a kezemet és lehúzta az ujjamról a gyűrűt. –Akkor hát, ezentúl kitagadlak a családból…- folytatta volna tovább. Archibal is előtjött a tömegből. –Nem teheted! Mert ő az én édesanyám és továbbra is van hatalma, mert a fiáé a trón! S ezentúl én döntöm el, hogy kinek milyen a sorsa!- kiáltott fel Archibal. Abrah pedig a zsebébe nyúlt és előhúzott egy pisztolyt! A tömeg pedig hátrált és láttuk, hogy a nevelő apja feléje tartja a fegyvert. Archibal pedig amilyen gyorsan csak tudott elfutott előle. Jeleztem az őrségnek, hogy fogják el a férjemet és időben elkapták. A vendégek még soha nem láttak ehhez hasonló jelenetet! Amber sírva futott hozzám és William pedig Archibal felé futott. Ekkor ebben a pillanatban egy lövés hallatszott. Egy férfi test zuhant le a földre előttünk….
A mentő szemvillantás alatt kiért a palotához, a személyzet kihívta, mert már nem bírta tovább nézni az eseményt. Riporterek, helikopterek közvetítették az eseményt. William a sérült alany és a karja nagyon vérzett és fájdalmas arcot vágott. Én pedig megcsókoltam a homlokát és betolták a kocsiba.Amber és Archibal hozzám rohantak és átöleltek engem. Láttam, hogy a rendőrök elviszik Abrah herceget.
Az izgalmak lecsillapodtak. Minden helyre állt, és sokkal jobb a béke, mint valaha! William kijött a kórházból a karja be van kötve, de hál, istennek jobb színbe van. Mikor hazajött a bejárat előtt megcsókolt. Amber és Archibal pedig az apjukhoz rohantak és átölelték. Ez egy családi idill, amire évek óta várok! Sőt, ahhoz a férfihez tartozom, akit a legjobban szeretek!
Teltek az évek és Amber lediplomázott és elhatározta, hogy kimegy Amerikába banki ügyintézőnek. Vagy ügyvédnek. Archibal pedig eldöntötte, hogy Ausztráliába megy földeket eladni és hídakat fog tervezni. De, megígérte, hogy haza jön 3 hónap múlva, csak az üzlet hívta. William-mel pedig boldogan éldegéltük a kis életünket, titokban összeházasodtunk és hivatalosan is férj és feleség vagyunk. A nász útat pedig Párizsban töltöttük és az Eiffel- torony tetején vacsoráztunk. – Nos, drágám, mit gondolsz hova menjünk majd tovább?- kérdezte William tőlem. – Hmmm, menjünk, mondjuk Berlinbe. – válaszoltam. S ebben a pillanatban a fejünk fölött tűzijátékot lőttek, mi pedig megcsókoltuk egymást!
