1. Fejezet
Nem szeretem a kora reggeleket. Olyankor mindig csak a rohanás és a fejvesztés van. Apám megint oda égette a pirítós kenyeret a nevelőanyám pedig telefonált a kollegáival és közben a kávéját itta. A bátyám alsónadrágban lófrált a konyhában és valami kaja félét keresett. Én pedig megráztam a fejem és elnevettem magam. –Mi az húgi? Valami nem tetszik?-kérdezte csodálkozva Jason és ki vett a hűtőből egy doboz tejet. –Paris Hilton-os alsód van amúgy.-válaszoltam neki kuncogva. –Na és? Kellenek a jó csajok is!- és elvitte magával a tejet a szobájába. Azt hiszem mára már nem fog lejutni a doboz….Apa ment a hűtőhöz: -Jason hozd vissza tejet!- kiabált utána, de már késő volt.Én szépen megettem a reggelimet és felvettem a farmer kabátomat és a vállamra húztam a táskámat. –Na mentem sziasztok!- köszöntem el, de senki se figyelt rám.Az mp3-mat előszedtem a zsebemből és a fülhallgatót a fülembe tettem. Jó kis rock zenét nyomattam oda felé. Kizártam a külvilágot csak én és a gitár vagyunk most. Már egy hete, hogy úgy érzem, mintha követne valami engem. Hátra néztem és mindig eltűnik az a követő. Itt van mellettem 3-4 méterre és érzem a jelenlétét. Valamikor már túl közel van, hozzám olyan mintha már megérintene. 10 perces gyaloglás után megérkeztem az iskolába.Tavasz van és mindenki vidám. Így én is belevegyültem a középiskolások közé. –Szia Sarah!A mi kis hercegnőnk. - köszöntött engem Kate a barátnőm. –Szia és nem vagyok hercegnő. Nem tudom, hogy miért ragadt rám ez a becenév.-mondtam neki nevetve. –Azért mert te vagy a vezéregyéniség a suliban. Az első évesek királynőként tekintenek rád, hiszen egyszer már voltál szépség királynő is!- mondta derékra tett kézzel Kate. Juj tényleg! Voltam már egyszer bálkirálynő, de ez annyira fura… Nem vagyok se divatbaba csak egy átlagos lány a többiből! Mégis azt mondják, hogy körül vesz engem az a tekintély. –Menjünk az első órára, mert még elkésünk. - sürgettem Kate-t.A harmadik óránk matek volt és nagyon nehéz feladatot kaptunk Mr. Harridson tanárúrtól.
2. fejezet
- Azt gondoltam, hogy meg lehet csinálni azt az egyenletet és végül kiderült,hogy megoldhatatlan!- nevetett Kate. –Hát ez az! Az én fejem is már fájt a sok gondolkozástól. Szerinted direkt kiszúrt az osztállyal a tanár?-kérdeztem kuncogva. –Lehet, hogy rossz napja van. – válaszolta Kate és a szekrényünk felé meneteltünk. A folyosón hatalmas tömeg volt és mindenki lökdösődött és fogalmunk sem volt, hogy mi lehet itt. –Annyira helyes ez a srác! Kár, hogy eddig nem járt iskolába.- áradozott Liana az iskola legnépszerűbb csaja mondhatni az iskola ribanca. –Ki az?-kérdezte mellettem Kate és lábujjhegyre emelkedett, de nem látott semmit a tömegben. Végre beértünk ahova kell. Egy fiú gitározott és nagyon jól adta elő, igazi őstehetség. Olyan érzésem támadt mintha láttam volna valahol. A fiú egyből elkapta a tekintetemet és mélyen a szemeimbe nézett. Ettől egy kicsit megszédültem. –Sarah!Jól vagy?-kérdezte Kate. –I….ig…igen…-hebegtem. Mindenki rám nézett és kérdezték, hogy mi a bajom. Aztán hallottam, hogy keresik azt a gitáros fiút, akit az előbb körbe álltak.
Vége lett a sulinak és Kate-től elbúcsúztam azután pedig egyenesen hazafelé vettem az irányt. Úgy érzem, mintha valaki követne engem, ez már annyira aggaszt! Nem sokkal 10 perc után végre megérkeztem az otthonomban. Felfutottam a szobámba és bezárkóztam. Amikor előre fordultam valaki előttem állt. –Úristen! Maga pedig ki csoda?-kérdeztem ijedten. A fiú meghajolt előttem:- Elnézését kérem felség, hogy megijesztettem. Fontos ügyben jöttem! Én vagyok az őrzője, aki haza viszi az otthonába. A Sötétség Birodalmába. Velem kell jönnie még pedig most azonnal!- sürgetett az ürge. Néztem rá bambán, mint akit most vertek át, sőt bolondnak néznek engem! –Tessék? Komolyan nem értem, hogy maga itt miről beszél! A suliban láttam gitározni most pedig beállít valami hülyeséggel, hogy el kell mennem. Nem értem!- zűr volt már így is a fejemben, hogy felfogjam, hogy mi történik. –De az otthona nem itt van! Magát örökbe fogadták, mert tudták a Birodalomban, hogy maga az aki mindent legyőz. Amikor megszületett a hercegnő akkor az ellenfél minden áron végezni akart vele! Az édesanyja a királynő megkérte az egyik szolgát, hogy adják be egy árvaházba. Tudomásom szerint már másnap megtalálták Ön-t a mostani családja. Kérem, ne árulja el nekik, hogy megtaláltam felség, hiszen tudják, hogy maga a hercegnő!- mondta Darren. –Nem! Én nem megyek el itthonról! Ez az én otthonom, nem tudom, hogy mit képzelsz magadról! Ideje rendet rakni a fejedben haver! Nem én vagyok az, akit keresel!- kiáltottam mérgemben és a két tenyeremet a fiú felé emeltem és izzani kezdtek az ujjaim és tűz felhők áramlottak ki belőle. –Igen! Maga az!Úgy tudtam, hogy a felség csak viccel velem!-kiáltott fel örömében Darren és felcsillant a szeme. –E…ez…ez.. mi volt??Mi…mi…a fene történik velem?- kérdeztem dadogva. A lábaim remegtek a tenyeremet pedig égette a tűz. –Nyugodjon le kérem nincsen semmi baj, csak az ereje hatalmas és még nem tanulta meg kezelni. – válaszolta Darren. Annyira rosszul voltam, hogy leültem az ágyam szélére és Darren is leült mellém. Közben betoppant az ablakon keresztül Valerie. –Sziasztok!Hűha éreztem,hogy a közelben valami varázslás történt!- tapsikolt örömében a második számú őrzőm.-Oh….igen… el is felejtettem, hogy ki vagy…De te ki vagy?-kérdeztem megdöbbenve.A lány rám mosolygott: - Eredetileg én vagyok az őrződ, de Darren megelőzött engem, sőt ő még új a csapatban. –kezdte Valerie, de Darren szigorúan lecsendesítette:- Figyelj Valerie nem tudom, hogy mit akarsz, de én szeretnék Sarah-ra vigyázni! El is mehetsz, majd én elviszem, oda ahova kell!- mondta mérgesen Darren és a lány elé állt. Hű micsoda szópár baj van. Valerie-t nem hozta zavarba a srác:- Oh igen? Menjek el? Szerintem neked kéne elmenned! Számomra túl gyanús vagy.Sőt én nem bíznék meg benned. Tudom, hogy miben mesterkedsz! Nem az vagy akinek mutatod magad, ennél sokkal…- fejezte volna be a lány, de Darren közbe szólt:- Túl sok pletykát hallasz rólam oda át! Szerintem nem itt kéne kitárgyalnunk a hercegnő előtt.- zárta le a vitát Darren.3. fejezet
Beszélgettünk és közben Darren egyik keze a combomon pihent. Valerie pedig csúnya szemekkel méregetett minket. Megbeszéltük, hogy el kell menekülnöm innen még pedig villám gyorsan. Összepakoltam a legfontosabb holmikat egy táskába és egyből készen álltam a hosszú útra. A Sötétség Birodalma valahol egy barlangban rejtőzik. Ott van egy ajtó és átvezet minket a másik oldalra. –Kint állok, a kocsival megvárlak!- mondta Darren és kimászott az ablakon. Valerie pedig segített csomagolni. –Figyelj nekem nagyon gyanús ez a Darren. Még sosem láttam őt és a Birodalom nem szokott egyből felvenni őrzőket. Először is kiképző táborba kell mennie és utána pedig vizsgáznia! Sőt 4 évig kell tanulnia a varázslatot is. Nem értem, hogy mit csinálhattak és milyen érvekkel győzték meg a tanácsot, hogy felvegyék melléd. Lehet, hogy hipnotizálta őket. Ritka képesség egy őrzőnél. Főleg az árulóknál. Vigyázz Darren-nel, mert ha el akar érni nálad valamit és megérzi, hogy te nem teljesíted a kérését akkor megbabonáz. Kérem, hercegnő nagyon vigyázzon vele. Nekem nagyon furcsa, hogy itt van velünk és mindig melletted van. Nekem a távollétemben kell vigyáznom magára, ha valami baj lenne, mindig meg fogok jelenni. Ezért is jöttem, mert amikor Darren melléd ült a megérzéseim tomboltak, hogy veszély van.-mesélte Valerie. Megdöbbentő! Először is nem hittem el azt gondoltam, hogy féltékeny, aztán láttam rajta, hogy komolyan mondja. –Rendben Valerie mindig számítok rád, ha valami baj lesz. Minden esetre nekem is vannak, furcsa megérzéseim, amikor a közelemben van. Sajnos mindig megbabonáz a jelenlétével és nehéz koncentrálni a belső súgásokra. Mikor szólnak, hozzám mindig elzavarom őket és Darren-re hallgatok…Nem pedig magamra…Nagyon rossz ez!Mit csináljak?- kérdeztem kétségbe esetten. Valerie behajtogatta az utolsó pólómat a táskámba.-Próbálj meg erősebb lenni nála és próbálj meg hozzá érni. Az ellenség gondolatait az őrző képes meghallani. Ha hozzá érsz és hallod, amiket gondol akkor nagy a valószínűsége, hogy az ellenséggel barátkozol. Valahogy rá kell venned, hogy ne vigyen el a kapuhoz! Mindenesetre figyelj ha valami gyanús dolog történik veletek. Ne engedd, hogy megcsókoljon, mert kiolvassa az érzelmeidből, hogy mit tervezel és mit érzel iránta és milyen erős a varázslatod. A bosszú hajtja egy ilyen árulókat. El akar csábítani és csapdába akar csalni. Meg akar ölni! Ne neki higgy, hanem a látomásaidnak! Ugye megértetted Sarah?- kérdezte Valerie. –Igen és megfogadom a tanácsaidat, soha nem fogok mélyebbre ásni Darren-nel akármit is akar.-ígértem meg neki. Csak sajnos az érzéseim egyre erősebbek Darren iránt…..
Bepakoltunk a csomagtartóba és beültünk a kocsiba. Darren mellé ültem és Valerie pedig hátra ült. Darren elindította a kocsit és már száguldottunk is. –Szerintem majd oda felé kinézünk egy hotelszállást, mert nagyon hosszú az út. - mondta Darren. Én pedig bólintottam, hiszen a térképen is látszik a távolság.Megérkeztünk egy hotelhez Darren keresett egy parkolót és letette az autót. Kiszedtük a táskánkat és a bejárat felé mentünk. Közben elfogott egy jól eső érzés. A mellkasom lángolni kezdett a szívem pedig kalapált. A fejemben lejátszódott egy jelenet, hogy Darren megcsókol és leveszi a pólómat. Megráztam a fejemet. Nem akarok ennél többet tőle! Megszédültem és majdnem elestem. –Juj Sarah vigyázz!- fogott meg Valerie és Darren is hozzám futott. –Éhes vagyok… Lehet, hogy azért szédülök…Korog a gyomrom is.-mondtam nekik. –Akkor szerintem, ahogy lefoglaltuk a szállást mehetünk is enni valami hamburgert.- jelentette ki Darren. Menet közben pedig sejtelmesen rám mosolygott, én pedig elpirultam: biztos látta a látomásomat!!! Ajjajj!Beültünk a hotel éttermébe és rendeltünk kaját. Darren mellém ült, Valerie pedig velünk szembe. Látszott rajta, hogy nem tetszik, amit lát. –Figyeljetek, elmegyek telefonálni egyet.-jelentette ki és ott hagyott minket. –Rendben!- mondtam neki. –Hogy érzed magad? Láttam, hogy mire gondoltál. Akarod?-kérdezte ravasz mosollyal Darren. Én pedig értetlenül néztem rá:- Te…tes..tessék?-kérdeztem. –Semmi semmi…- hagyta rám és ivott a kólájából egy kortyot. Én pedig ki néztem az ablakon. Szerencsére visszajött Valerie. –Itt vagyok. A Birodalomból hívtak és azt mondták, hogy nincsen sok időnk! Minél hamarabb ott kell lennünk.- újságolta a lány. –Szerintem rá érünk.- mondta lazán Darren és hozzá látott a hambugerhez. Valerie pedig csúnyán méregette őt és utána rám nézett. –Hallgass rám Sarah én jobban vigyázok rád, mint ez a lökött őrző…-mondta szigorúan Valerie. –Persze, persze mindig is te voltál az első számú őrző, akire hallgatok.- mondtam neki mosolyogva. –Jaj.. Szerintem nem is érted, hogy mire célzok.- közelebb hajolt Valerie és ezt súgta:- Nagyon vigyázz vele, mert csapdába akar csalni. Látom a jövőt, hogy meg fog ölni téged, de előtte játszadozik, veled utána végzi a dolgát.-súgta a lány. Én pedig hátra dőltem:- Oké.- mondtam neki.Vacsi után felmentünk a szobába. Darren megfogta a kezemet és úgy mentünk. Valerie átadta nekünk a szobakulcsot. –Legyetek ketten én egyedül is elboldogulok. - mondta Valerie és egy ajtóval tovább ment. Darren kinyitotta a szobánk ajtaját és betessékelt. Nagyon szép szobánk van! Gyönyörű romantikus vörösben pompázott és mindenhol füstölök voltak. Éppen vanília illat terjengett a szobában. Egymásra néztünk és úgy éreztem ennél több kell. Darren mellett boldogabb vagyok és szinte szárnyalok a végtelen örömben. Darren közelebb jött hozzám és óvatosan megcsókolt engem. El is felejtettem Valerie tanácsát, de ki tud ellenállni egy ilyen pasinak, mint Darren? Szóval megadtam magam. A rabja lettem. A srác tovább csókolt és egyre erőteljesebb lett. Úgy éreztem, hogy követeli, amiket gondolok, de nem tudtam másra csak arra mi történik velünk. A csókra, amire oly régen vártam. Darren átfogta a derekamat és a falhoz szorított. Először alig kaptam levegőt aztán nem bírtam kiszabadulni az öleléséből. Végül megadtam magam… Egy esküvőre gondoltam egy lányra, aki alig várja, hogy ki mondja a boldogító igen-t. Az oltár elé ment és a vendégek tapsoltak és énekeltek. Darren felhúzta a lány fátylát és rá mosolygott. A pap elmondta, amiket kell és a végén pedig Darren megcsókolta a lányt. Amikor kifelé mentek a templomból belenézett a tükörbe és úgy nézett ki mint én! Erre vágyok! Egy esküvőre Darren-nel. Viszont nem láthattam Darren gondolatait. Hiába próbáltam erősen hozzá érni még a füléhez, de semmi! Csak az üresség! –Sarah…azt hiszem én… nem akartam…Sajnálom.. Szerintem igyunk valamit…nem tudom…- mondta zavartan a srác és eltávolodott tőlem. Lehet, hogy az esküvős gondolatom megzavarta őt? De fura… Én is hátrálni kezdtem és belebotlottam egy fotelba. Leültem. Darren pedig a másik oldalon volt és ő is leült egy fotelbe és egymásra néztünk.
4. Fejezet
Két és félórája vagyunk a szobában és még mindig távol ülünk egymástól. Én az egyik sarokban ültem Darren pedig a másikban. Aztán nem tudtam, hogy mi következik. Egymásra néztünk mintha most látnánk a másikat először…. Valami szörnyű érzésem támadt a szívem nyugtalankodott a testem izzani kezdett a vágytól, hogy még egyszer hozzá érhessek. De, egy őrzővel nem lehet kikezdeni mégis Darren-t akartam. Teljes szívemből, lelkemből. A lábaimat letettem a székről, mert előtte összekuporogva ültem. Darren lazán és kihívóan csalogatott a tekintetével, de nem tudom, hogy ő direkt csinálja vagy nincs tudomása arról, h mit művel velem. Lehet, hogy hipnotizál engem! Aztán rájöttem, hogy szemmel kell tartania engem. –Ne, haragudjon az előző beszélgetésem miatt felség…- kezdte a fiú. Először nem tudtam, hogy mivel akar bocsánatot kérni aztán rájöttem, hogy az előző csókunk miatt mondta. –Oh, nem haragszom…Csak tudod… Van valami, amitől vonzó pasi vagy…jaj…nem ezt akartam mondani…oh…-a szoba kezdett velem forogni, de Darren megfogott. –Üljön le!- figyelmeztetett az őrző. Az előző helyemre ültetett és leguggolt elém. A szemei lángoltak a kíváncsiságtól és amikor hozzám ért azt hittem a szívem ki fog ugrani a helyéről. Mindig szívrohamot kapok Darren érintésétől!-Tudja… Megszegek minden szabályt, ha magával érintkezem, mégis ellenállhatatlan hercegnő… Ha megtudják, a Birodalomban akkor egyből megöletnek és végem van!-mondta zavartan Darren. –Majd én helyre rázok mindent, végülis én vagyok az uralkodó, úgyhogy én alkotom a törvényeket. - válaszoltam egy könnyen. Mintha minden olyan egyszerű lenne! Pedig érzem, hogy ezzel nagy bajba keverhetem kettőnket. Sajnos Darren túl jó pasi én pedig túl érzékeny vagyok a szerelemben… Ha meglátok, egy jó pasit egyből szerelmes leszek! Mégis Darren esetében nem így volt. Amikor először megláttam egyből rávágtam magamban, hogy ő nem az én esetem. Aztán lassan, de biztosan kezdtük jól kiismerni egymást. Darren jó hozzám, olyan, mint egy jó barát. Mindig számíthatok rá és mindig mellettem van. Komolyan, mint egy testőr. Általában külön ágyas szobákat szoktunk kivenni egy-egy éjszakára mivel menekülünk a banda elől muszáj elbújnunk valahova. –Én a földön fogok aludni vagy azon a díványon. Maga pedig felség a nagy kényelmes franciaágyban. – mondta kacsintva a srác. –Pedig egyedül úgy félek és a dívány a másik szobában van…- válaszoltam neki nevetve. –Majd figyelek magára kisasszony.- mondta és közben öntött kettőnknek pezsgőt. Darren leoltotta a villanyt és felkapcsolta a hangulatlámpát. A szoba romantikus vörös színben pompázott. Leültem az ágy szélére és a srác pedig a kezembe adta a pezsgőt és előttem állt. –Koccintsunk a menekülésre és a jövendőbeli uralkodónőre!- mondta nevetve Darren. –Jó, hogy nem a friss házasokra. - válaszoltam neki szintén nevetve. Darren ravasz módon elmosolyodott :- Jó lenne ezzel a gondolattal játszani egyet…-mondta suttogva. Én pedig egyből tűzbe jöttem tőle.Felém hajolt és ledöntött az ágyra. –Sarah ha valami rosszat csinálok most azonnal megszakít….-folytatta volna de én a mutató ujjamat a szájára tettem. –Nem csinálsz semmit sem…Csak tedd amit tenni kell.-mondtam neki csábító hangon. Darren ettől beindult és csókolni kezdte a nyakamat. A testem egyből lángra gyúlt és éreztem hogy körülöttünk a szoba is lángolni kezdett. –Mi ez?Hol vagyunk?-kérdezte Darren. –A szerelem poklában…- súgtam a fülébe. Aztán rájött, hogy varázserőm miatt van és szorosabban ölelt magához. A csókjaitól még jobban tűzbe jöttem és nem akartam abba hagyni. Energiával töltött fel a vágy. Nem látta a gondolataimat, mert nem engedtem be Őt. Nem akartam, hogy lássa mire gondolok.Mert tudom a titkát. Tudom, hogy bele lát a fejembe. Mivel nem engedett be a kis világába, így én is lakatott tettem az ajtómra. Darren kissé erőszakos volt a csókkal aztán gyengéd lett. Aztán rájöttem, hogy túl sokat engedtem meg Darren-nek. Messzire mentünk és a szexualitás örömeiben lángoltunk….
Egy óra múlva elégedetten engedtük el egymást. Azt hiszem ez volt, ami hiányzott nekem. A szerelem és ez a tűz, ami mindig feltölt engem. Hajnalodik, és lassan csukódik le a szemem,mert szörnyű előérzetem van Darren-nel kapcsolatban. A szemhéjam megadta magát és álmodni kezdtem….. Az álomban egy virágos réten álldogáltam és a szél fújta a hajamat. Vártam valakire,de nem tudtam h kire! Sétálgattam a végtelen hosszú réten és egyszer csak megjelent előttem egy fekete ruhás férfi. –Mutasd az arcod!-parancsoltam neki királynői hangnemmel. A fekete alak meghajolt előttem. –Igenis felség…-válaszolta egy ismerős hang és a fekete alak lehúzta magáról a csuklyát. Darren volt! –Úristen! Miért vagy fekete ruhában? Ráadásul a Sötétség Birodalom ellenségének a jelvénye van rajtad!-sokkolt a tudat, hogy talán ő lenne az ellenfelem? Nem ez nem lehet! –Felség én ezért mondtam,hogy jobb ha nem kezdünk ki egymással. Elkell vezetnem magát a Kristályok erdejébe és feltörni a Birodalom kapuját amiből az erő szivárog ki. Tulajdonképpen, ha maga feltöri, a kaput egyből meg kell ölnöm felség, nem viheti magával az erőt, mert az nekem kell, hogy legyőzzem vele a Sötétség Birodalmát! Helyette a Kegyetlenség Birodalmát újra felépítsem és én lehessek a méltó uralkodó nem pedig Ön felség! Hahahahahahhahaahaha!!- a nevetése visszhangzott a helyszínen. –Nem!!!Nem lehetsz az az áruló akiről az egyik őrző beszélt! Nem te lehetsz megjósolva a Sötétség Birodalom könyvében!!!!- nem bírtam felfogni és hátráltam. Egy szakadék szélén álldogáltam és Darren belelökött.
Sikoltva ébredtem fel az ágyban. Darren felpattant mellettem és felkapcsolta a villanyt. –Mi történt? Valami rosszat álmodtál?-kérdezte a srác és át akart ölelni, de én kikeltem az ágyból. –Hagyj engem békén!- kiáltottam rá és a fürdő szobába rohantam. Lehet, hogy tényleg ez történik velünk? Egy árulóval vagyok, akire azt a feladatot bízták, hogy öljön meg engem?-Sarah hallasz? Kérlek mondd el, hogy mi a bajod, valami rosszat csináltam?-kérdezte az ajtón keresztül. –Nem! Illetve kérlek menj el!-mondtam neki és közben eleredtek a könnyeim.-Miért?Mit tettem? Kérlek!-közeledett felém Darren, de én elutasítottam. –Ne gyere közelebb! Hagyj békén elszívod az erőmet! Az ellenségem vagy!Láttalak az álmomban!- mondtam neki és sírva fakadtam. Lekuporogtam a földre és rázkódtam a sírástól.-Szóval rájöttél, láttad….-mondta suttogva a fiú. Én pedig felnéztem rá. –Tessék?- kérdeztem. –Semmi,semmi….-hazudta és megfogta a kezem. –Sarah…én nem vagyok az ellenséged. Butaságokat mondanak neked. Figyelj, jobb ha rám hallgatsz.-kezdte Darren és megfogta a kezemet. Egyszer csak furcsa érzés járta át a testemet. Bizsergett mindenem és azt se tudtam,hogy hol vagyok. Nem bírtam pislogni és a fiú szemébe bámultam, mágnesként vonzott a tekintete. –Igen uram? Mit kíván?-kérdeztem akaratlanul. –Szeretném,ha csak rám hallgatnál és elvezetnél a Sötétség Birodalmába, mert te vagy az egyetlen aki át tudja törni a kaput. Kérdezd ki Valerie-t és ne legyen feltűnő, hogy állandóan ott lófrálsz körülötte.Kérdezd meg,hogy hol van a térkép,mert tanulmányozni szeretnéd. Csak puhatolózz.-parancsolta Darren. –Igenis….-éreztem, hogy a láthatatlan láncok elszakadtak és újra a jelenben vagyok. Szinte el is felejtettem, hogy a fiú parancsolta nekem, mert egyszercsak megszólaltam:- Megkell keresnem Valerie-t!- jelentettem ki és rohantam is.Bekopogtam Valerie szobájába. A lány beengedett. –Szia. Öhmmm ne,haragudj, hogy zavarlak, de szeretnék kérdezni valamit.- kezdtem a mondandómmal. Valerie éppen fésülködött és rám figyelt:- Mondja felség.- és türelmesen nézett. –Tudod, hogy a Sötétség Birodalmába kell mennünk. Azt is, hogy én menthetem meg a helyet. Nálad van az a bizonyos térkép. Tudom,hogy van nálad valami ami elvezet minket oda. Szeretném az éjszaka folyamán tanulmányozni, nagyon érdekel engem ez a dolog.- mondtam amit kellett. Remélem jó kifogás volt. Valerie felállt és egy fiókhoz ment. Kivette a térképet és a kezembe adta. –Kérem felség,ahogy reggel meglátja a napkeltét, azonnal hozza vissza nekem. Nehogy Darren meglássa, csak én vagyok megbízva a térképpel. Világos?-kérdezte a lány. –Mint a Nap!- mondtam komolyan. A kezembe nyomta a tekercset és kirohantam a szobából, mintha ott se lettem volna.
5. Fejezet
Az íróasztalon kitekertem a térképet. Jó nagy volt. Akkora volt, mint egy asztalterítő. Olvasgattam és tanulmányoztam, ahogy ígértem. Közben Darren-re vártam, hogy jöjjön ki a fürdőből. Sehol se találtam a Sötétség Birodalomhoz vezető utat, de akkor Valerie miért cipeli magával és miért mondta, hogy vigyázzak rá? Elővettem egy nagyítót is hátha segít nekem. Hát nem jártam sikerrel. Hallottam, hogy Darren dúdolgat magában és elképzeltem egy szál törülközőben. Megráztam a fejemet és kuncogtam. A srác pont abban a pillanatban egy szál törülközőben, amit a derekára tekert úgy jött ki hozzám. -Na, sikerült?-kérdezte vidáman.-Igen, de sehol se találom a helyszínt amit keresünk.- válaszoltam. Darren egy másik törcsivel a haját törölgette és felnézett rám. –Ez érdekes, hagyd nézzem.- mondta és nedves hajából csepegett a víz. –Hmmmm.-gondolkozott és a mellkasán levő medálját levette. Néztem, hogy mit csinál, de nem tudtam rájönni, hogy miben mesterkedik. A térképre helyezte az ékszert és néztük, hogy mi fog történni. Egy fénysugár lepte el az asztalt és nem láttunk semmit a nagy fényességben. Belül pedig éreztem, hogy ez nem helyes azt súgta az eszem, hogy az ellenség most akarja megtudni hol van a kapu. Amikor kirajzolódott az útvonal láttam, hogy egyre gyorsabban közeledik a célhoz, oda csaptam a térképre és minden megállt. A térkép újra üres lett. –Mit csinálsz?-kiabált rám Darren. –Ez egy csapda!- mondtam neki. Levettem a nyakláncot is. –Tessék ez a tiéd, ezt a térképet pedig vissza viszem Valerie-nek.-mondtam határozottan. –Nem teheted!- és elém ugrott a fiú. A tekintete mérges és csalódott volt. –Azt csinálok amit akarok,végülis uralkodónak születtem! Kérlek engedj el!- parancsoltam. –Nem!-hörögte a fiú. Egy kicsit megijedtem és hátrálni kezdtem. Néztem, hogy hol van a legközelebbi ablak ahol kimászhatok. Próbáltam nem érintkezni Darren-nel, mert meglátja a gondolataimat. –Mit akarsz tőlem? Nem adhatom oda a térképet! Nem találunk rajta semmit.-mondtam neki. –Hazudsz!-szólt rám Darren. –Mi történt veled? Hol van az a fiú,aki az előbb még dúdolgatott?- kérdeztem csodálkozva. A fiú közelebb jött hozzám én meg nem bírtam tőle elszabadulni. –Csapdába estél. Most már nem szabadulsz szerelmem!Tudod, ha érzelmileg kötődsz hozzám, már nincsen visszaút. Nem tudsz nekem ellenállni, nem tudsz erősen parancsolni.- mondta és közben már a kezemet fogta. A mellkasát éreztem a hátamon és átölelt engem. Még mindig szorított engem. –Amikor ide teszem a kezem mit érzel?- kérdezte mikor a combomra vezette a kezemet. Nem bírtam megszólalni. –Hmmm… és mikor a hasadra teszem a kezem és egészen levezet oda.- a szenvedély kezdett meggyulladni a testemben. A fülembe súgta tovább a dolgokat:- Amikor a nyakadba csókolok, megremeg mindened. Tudom, hogy élvezed.- és belecsókolt a nyakamba. Szinte belereszkettem a vágyba és a szenvedélybe. Behunytam a szemem és azt hittem mindjárt elájulok. Nem bírtam megszabadulni tőle. Magához fordított és megcsókolt.Másnap reggel Darren mellett ébredtem. Csodálkoztam, hogy itt maradtam éjszakára és láttam, hogy szanaszéjjel vannak dobálva a ruháink. Halkan lopakodtam az ajtóhoz és az utcára menekültem. Egy taxit próbáltam elfogni szerencsére sikerült is. –Vigyen el engem a vasút állomásra most.- adtam az utasítást a sofőrnek. 15 perc alatt ott voltam, kifizettem az utat és a vonathoz rohantam. Ellenőriztem a jegyemet és a cuccaimat, hogy minden megvan-e.Felültem a vonatra és már indult is. Leültem egy jó fülkébe és nagy sóhajjal dőltem hátra. Számolgattam, hogy mennyi idő alatt érek el a célhoz. Elővettem a térképet és megkérdeztem, hogy merre van a Sötétség Birodalma. Egyszer csak sötét alagútba kerültem és zakatolt a vonat, nem is tudom mennyi sebességgel ment, de őrült gyorsasággal hajtott. Én pedig leestem az ülőhelyemről és a földön feküdtem. A sötétségben tapogatóztam, mert elveszítettem a tekercset. Rájöttem, hogy tudok tűzet gyújtani puszta kézzel, így aprócska láng segítségével kutakodtam tovább. Megtaláltam a térképet és hirtelen kör alakú tűzben találtam magam. Magamhoz szorítottam a papírt és csodálkoztam, hogy mi történt.-Azt hiszed, hogy megmenekülhetsz előlem?-kérdezte egy ismerős férfi hang. Nem tudom, hogy honnan lehet, hogy az álmomból. –Ki vagy?- kérdeztem vissza. Egy sötét alakzat bújt elő a semmiből, lazán átjutott a tűzön. –Hogy én ki vagyok? Kedves Öntől felség,de majd úgyis rájön, látott már az álmaiban. A legszebb rémálmaiban! – sátáni kacajjal közeledett felém. Nem féltem, inkább kíváncsi voltam, hogy ki ez az ember? Mit akar tőlem?-Drága felség! Maga tényleg azt hiszi, hogy megmentheti a Sötétség Birodalmát? Kétlem, a térkép semmire sem jó. Csak feleslegesen izgat, hogy vajon merre lehet…-mondta a mély hang. –Gyere elő! Látni akarom magát!- parancsoltam királynői hangnemmel. Az alakzat elősétált és magam is meglepődtem. –Tessék,hát itt vagyok.- mondta a férfi. –Olyan ismerős vagy, hasonlítasz valakire.- mondtam. –Igen én vagyok Darren bátyja. Simon.- válaszolta a férfi. Felém lépett és végre láttam az ellenségemet. Nagyon hasonlított Darren-re csak idősebb változatban. Az arcán volt fekete csillagtetoválás. A szeme feketére van festve. Hosszú fekete köpenyt viselt és fekete csizmája van. Sőt az összes ruhadarabja sötét színű. Simon levette a kesztyűjét és felém nyújtotta a kezét. Megfogta az én kezemet és csókot lehet a kézfejemre.-Sarah hercegnő, üdvözlöm a Sötétség Birodalmában.- amikor felnézett rám a csók után a vonat fékezett és valóban ott voltunk ahova jönni akartam.
6. Fejezet
A vonat ajtaja kitárta elém a világot. Egy erdőbe érkeztünk ahol csupaszok voltak a fák. Ködös volt a táj és nyirkos volt a levegő. Az ég be volt borulva és halványan sütött a Nap.Egy farkas üvöltés hallatszott a messzeségből. Egyszerűen félelmetesnek nézett ki a hely. Nem féltem úgy éreztem magam mintha hazajöttem volna. Komolyan. Otthonos volt a környezet és alig vártam, hogy lássam a kastélyt. Simon átkarolta a vállamat és ezt mondta:- Felség isten hozott a hazájában. Felkészült az uralkodásra? Fogadjunk, hogy nem, hiszen az őrzője csak játszadozott magával. Elcsábította és elhitette Önnel, hogy szerelmes belé.- mondta gúnyosan Simon. Eszembe jutott Darren, hogy milyen dühös lehet most, hogy ott hagytam és egyedül találtam meg a Sötétség Birodalmát. Amikor a kastélyhoz sétáltunk Simon nagy udvarlásba kezdett:- Hercegnő maga a legcsodálatosabb teremtés az egész világon. Nem is értem, hogy miért nem itt született ebben az országban. Már rég elkezdte volna az uralkodást, ha nem jelentek volna meg az őrzői. –mondta nyugodt hangon Simon.Beléptünk a kastély kapuján és gyönyörű fehér virágok fogadtak engem. -Tessék felség ezt magának szedettem a kertben. Amikor megérinti sötét vörösek lesznek a rózsái.- mondta a férfi és a kezembe nyomta a csokrot. –Köszönöm.- válaszoltam és amikor megérintettem a szirmokat rögtön sötét vörössé váltak. Simon megfogta a kezemet és bevezetett a trón terembe. Gyönyörű hely! Elfoglaltam a helyemet a trón széken és izgatottan nézelődtem, hogy milyen tágas a terem. Simon kiküldte az őröket a teremből és felém sétált. Nagyon nyugodtan és mosolyogva nézett rám. –Nos, felség hogy tetszik a dolog? Milyen királynő lesz magából? Szembe tudna nézni a nehéz dolgokkal?- kérdezte Simon és leült mellém a másik trón székre. –Igen. Erre vágytam napok óta.- válaszoltam őszintén. –Arra nem vágyik, hogy legyen mellette valaki? Egyedül nehezen boldogulna az országgal. Kell maga mellé egy erős férfi….-suttogta a fülembe mézes-mázosan. Azt hittem elolvadok és sokkal erősebben hatottak rám a szavai, mint Darren-é. –Én….én…egyedül is…- kezdtem hebegve-habogva.
-Ön a legszerencsésebb hercegnő, hogy olyan választottja lehet, mint én. Azt csinálja amit én mondok és esetleg lehet jó feleség is, ha igen-t mondana nekem majd egy szép napon.- mondta Simon. –Tessék????- kérdeztem mérgesen és felálltam a székről. –Jól hallotta felség. Maga nem tudná irányítani a királyságot. Maga mellé kell egy erős férfi.- mondta határozottan Simon és elém lépett. –Figyeljen rám. Megparancsolom, hogy legyen a menyasszonyom! 3 nap múlva feleségül veszem és utána pedig végzek magával!-parancsolta és éreztem, hogy megbabonáznak a szavai. Nem bírtam ellenállni a parancsainak. Sokkal erősebb volt, mint az öccse. Akaratomon kívűl ezt válaszoltam:- Igenis uram. Magáé leszek az idők végzetéig. Azt csinálom amit mondani fog. Mindig szeretni fogom, örökké hűséges asszony leszek.- válaszoltam. Éreztem, hogy megremegnek a lábaim, elgyengültem és elájultam.Egy ágyban ébredtem. Nem emlékeztem, hogy miért kerültem ide. Az ágyam végében pedig Simon ült. Megijedtem. –Mit keresek itt?-kérdeztem csodálkozva. –Elájult. Gondoltam jót tennék, ha felhoznám ide. Kipihente a fáradalmait?- kérdezte a férfi. –Igen…azt hiszem…-tétováztam. –Rendben.- közelebb lépett Simon. Óvatosan belecsókolt a nyakamba. Próbáltam ellenállni, de nem ment. Egyszerűen lefagytak a kezeim. Sőt tiltakozni akartam, a gondolataim cikáztak a fejemben. Az ajtó nyitva volt Simon számára. A páncél egyszerűen eltűnt. Simon hátra döntött az ágyon és tovább csókolgatta a testem többi részét. Egyszer csak egy óriási tűzgömb szállt ki a mellkasomból. Éreztem, hogy minden varázserőmet elszívja valami erő. Elzsibbadtak a végtagjaim és utána a hideg futkosott a hátamon. A szívem ezerrel dübörgött bennem. Elkezdtem lebegni az ágyam felett és hangos robajjal hagyta el a varázserő a testemet. Simon kacagott örömében és átszállt az ő testébe az erőm. Amikor végzett velem visszaestem az ágyra. Úgy éreztem, mint aki kiszáradt volna. –Mit….mit….csináltál?-kérdeztem lihegve. –Elvettem a varázserejét és a hatalmát…Felség!-mondta gúnyosan a férfi és megsimogatta a fejemet.- Hagyj békén!- szóltam rá. –Oh, szegény hercegnőnk. Belesétált Darren csapdájába. Az öcsém átverte magát. Hozzám vezetett az utad, hogy végezzek veled!- mondta hatalmas kár örvenddel Simon. –Elárult engem?- kérdeztem megdöbbenve. –Igen kincsem. Elhitted, hogy nagyon szeret téged. Jaj ne haragudjon felség, hogy tegezem!- nevetett a sötét alak. –Ezt nem hiszem el!- rontottam Simon-ra és felakartam lökni. –Őrség!- parancsolt a katonáinak a férfi és elfogtak engem. –Soha nem győzhetsz le!- kiabáltam rá.-Csak hiszi felség….oh Sarah. Most már nem lehet leendő királynő. Mától pedig nem hercegnő.-mondta nekem majd a katonákhoz fordult:-Vigyék a cellába most rögtön!- utasította őket. A katonák megfogtak és a börtönbe vittek.
7. Fejezet
Börtönben vagyok. A saját kastélyom börtönében. A Birodalom leendő királynője. A bukott hercegnő. Az erőtlen hatalmú királynő. Átverve és megalázva. Nem tudtam mi tévő legyek. Egy őr állt a rács előtt. Kihúzta magát és árgus szemekkel figyelte, hogy ne szabadítsanak ki engem. Menekülni akartam, haza szerettem volna menni a családomhoz. Nem tudtam, hogy mit vállaltam be. Apura gondoltam, aki biztosan aggódik miattam. Jason a bátyám biztosan nem izgatja magát, hogy hol lehetek, de már 2 hete, hogy távol vagyok a családomtól. A nevelőanyám, aki szigorú biztos már a rendőrség segítségét is kérte, hogy találjanak meg engem. S drága barátnőm Kate pedig biztos beletörődött, hogy nem lát mostanság. Darren….akárhányszor az eszembe jut, mindig elönt a vágy, hogy megcsókolhassam, máskor pedig legszívesebben megölném amiért elárult! Ahogy ültem a cellában egy ismerős női hangot hallottam erre felé. –Kérem engedjenek el! Csak Sarah hercegnőt keresem!- kiabálta a női hang. –Nem érdekel.- mondta Simon. Felálltam a földről és kinéztem a rácson. Ekkor érkezett meg Simon. –Jó napot Sarah. Hoztam magának társaságot.- mondta önelégült mosollyal Simon. Az őrök a rács elé cipelték Valerie-t. –Valerie!- szóltam neki. A lány pedig mérgesen nézett rám. –Oh talán ellenségek is vagytok? Örülök, legalább lesz miről beszélnetek.- nevetett a férfi. –Nagyon vicces!- szóltam Simon-ra. –Lökjétek már be azt a szerencsétlen őrzőt és menjünk már a buliba.- parancsolta egy női hang. Gina volt. A leg nagyobb ellenségem az egész birodalomban. Ő az aki irányítja ezt a helyet. Ő parancsolta meg Darren-nek és Simon-nak, hogy csaljanak csapdába engem! –Engedj el!- kiabálta az őrnek Valerie. –Csend legyen!- parancsolta Simon Valerie-nek. Be lökték mellém és bezárták a rácsot. –Még 3 napig tartogatjuk neked a lányt. Utána pedig feleségül veszed, vagy megölöd!- mondta szigorúan Gina Simon-nak. –Igenis Gina királynő!- vigyorgott a férfi és rám nézett.Egy szót se szóltunk egymáshoz Valerie-vel. Legalább 2 órája van itt mellettem mégse tudtunk megszólalni. Nem volt téma, vagy nem mertünk beszélni az esetről. Végre megtörtem a csendet:- Valerie…Simon elvette a varázserőmet.- mondtam. A lány rám nézett:- Az hogy lehet? Nem tudja elvenni az erődet!- csodálkozott. –Pedig elvette, kiszívta minden porcikámból az erőt.- válaszoltam szomorúan. A lány mellém ült. –Van még erőd. Van egy rejtett varázslatod. Azért is mondtam, hogy ne engedj be ellenségeket az elmédbe. Tudod hol van? A szívedben.- árulta el a titkot Valerie. –Igazán?- kérdeztem. –Igen. Sőt ki tudom szabadítani belőled a maradék varázserődet.- válaszolta a lány. Ekkor felállt és velem szembe nézett. –Mindenható szíverő szabadulj ki a belsőből!Áradj szét a testben-lélekben mentsd meg a hercegnőt!- mondta a varázsigét Valerie. Ebben a pillanatban éreztem, hogy a hatalmas erő szétárad a testemben, kiszabadul a szívemből és feltölt engem energiával. A kezem ragyogott az új erőtől. Gyémántszerű csillogás volt az egész folyamat.
–Valerie bocsáss meg nekem, hogy nem hallgattam rád! Annyira hülye voltam! Hiszen te vagy a jövőbe látó! Én meg a hülye makacs kis…- soroltam volna, de Valerie közbe szólt:- Figyeljen, felség ne aggódjon, hiszen még újak ezek a dolgok és most tanulja kezelni a képességét. Én is így kezdtem őrzőként. Állandóan csak a fejem után mentem és nem érdekeltek a dolgok. Nem vigyáztam jól senkire aztán idővel rájöttem, hogy ki is vagyok valóban. Aztán döntöttem el, hogy magára fogok vigyázni, mikor rám bízták a feladatot- mosolyodott el. Kicsit megnyugodtam és elkezdtem gondolkozni, hogy hogyan fogunk kiszabadulni? Kéne valami jó varázsige! Ahhháá meg is van! –Valerie figyeljen, hogy jön-e valaki, mert kiszabadító varázslatot fogok végre hajtani.- parancsoltam a lánynak és ő egyből ugrott is a rácshoz nézelődni. Összedörzsöltem mindkét tenyeremet és a fal felé nyitottam a kezeimet. –A falak összeomolhatnak a nagyhatalmú erőtől,így engedd szabadjára hatalmas úrnőd!- hangzott el a varázsige. A falak összeomoltak és kitárult előttünk a szabad világ.–Gyere Valerie!-mondtam neki boldogan és kifutottunk a cellából.-Mondd csak Sarah úgye nem jutottál messzire Simon-nal? kérdezte Valerie. Hát…- ez most megfogott, de komolyan áhhh! – Hát…Úgy volt, hogy megbabonázott engem és a hatalmába kerített! A fenébe nehéz erről beszélni…- kezdtem volna, de Valerie megállt és rám nézett:- Mi volt?- kérdezte csodálkozva. –Hááát… szexuális kapcsolatot létesített és…- kezdtem volna, de Valerie megdöbbent:- Úristen! Ez nagyon veszélyes! Ugye nem vette el az erődet? Ugye nem látta a látomásaidat és a gondolataidat?-kérdezte csodálkozva Valerie.–Szerencsére nem viszont nagyon erőszakoskodott velem. Én pedig nem bírtam kiszabadulni a szorításából, mert szívta az erőmet. Közben csókolgatott meg stb.- meséltem. -Borzasztó! Most már szabad vagy, így le kell győznöd az ellenségeket! –Úgy lesz!-ígértem neki.A bejárathoz lopakodtunk és kinyitottam az egyik rejtett ajtót így egy aluljárón keresztül jutottunk el a kastélyba. Halkan meneteltünk és kerestük a trón termet. –Ha a hercegnőnk megadja magát végleg akkor enyém lesz az egész Birodalom.- hallatszott Simon beszéde a közelben. Valerie-vel megálltunk és füleltünk nem lehettünk messze a keresett céltól.-Szerintem pedig mondj le az egészről, átvertél engem és Sarah-t! Azt mondtad, hogy nem akarsz semmit tenni ellene, ha ide hozom. Erre bántottad őt! Elvetted az erejét.- mondta dühösen Darren. Itt van Darren!! A szívem elkezdett kalapálni örömében legszívesebben megcsókoltam volna a fiút,de hát nem rohanhattam be csak úgy. -Öcsikém te olyan buta vagy! Büszke lehetnél magadra, hogy elértük amit akartunk, erre átállsz a másik oldalra!Ezért büntetés járna neked.- mondta szigorúan a bátyja. –Nem érdekel! Én szeretem Sarah-t!-kiáltotta Darren. Milyen édes! Hát persze, hogy szeret! Én is imádom őt, de most tovább fülelek. –Engedd el a lányt cserébe megkapod amit akarsz. –javasolta Darren. –Nem engedem el, mert nekem kell, hogy végezzek vele örökre!- mondta dühösen Simon. Kikukucskáltam a fordulónál és láttam, hogy a terem ajtaja nyitva van. Megfogtam Valerie kezét és tovább lopakodtunk. –Figyelj Sarah én valahol elbújok, te pedig törj rájuk és intézd el Simon-t.- suttogta Valerie. –Rendben,vigyázz magadra.- súgtam vissza. Valerie eloldalgott én pedig szépen lassan besétáltam a bejárathoz. Egy magas szobanövény mögé bújtam. Tovább hallgatóztam. –Hidd el tesó, hogy jobb lesz nekünk, ha miénk lesz az egész világ.- mondta nyugodt hangon Simon. –Nem hiszek neked. Évek óta ezen töröd magad,hogy mikor lehet tiéd minden. Sőt csak játszadoztál Sarah érzéseivel, soha nem bocsájtom meg neked!- válaszolta Darren. –A szerelmi életed nem tartozik ide, de ha már szóba hoztad. 2 nap múlva elveszem a lányt. Ő lesz a feleségem utána pedig megölöm. Minek tartogassam?-mondta vigyorogva Simon. A kezem ökölbe szorult a kis féreg! Hogy teheti meg ezt velem?-Nem fogod tönkre tenni a lányt!- ordította Darren és neki rontott. Simon kivédte a támadást és elrepítette magától a fiút. Ezt nem hagyhattam annyiban, ha még egyszer bántani fogja majd én elszámolok vele! –Azt hiszed, hogy legyőzhetsz? Hát tévedsz!- Darren felállt a földről és a karját elővéve ismét neki futott a bátyjának. Simon megint kivédte a támadást.- Hát pedig úgy látszik előbb fogok végezni veled mint a hercegnőnkkel.- nevetett Simon.Most már itt az idő, hogy megállítsam őket. –Elég legyen!- rohantam be a trón terembe.-Oh, éreztem Sarah, hogy itt vagy a közelben.- mondta gúnyosan Simon. –Hagyd békén az öcsédet!- parancsoltam. –Pedig ő ellenkezett velem! Mit tehettem volna? Elrontja a terveimet.- válaszolta Simon. –Sar….rah…Kérlek…menj el,ez….ez nem…a te dolgod…-pihegte Darren. –Nem hagyom magam.- mondtam magabiztosan. –Úgy látszik Sarah nem adja fel egy könnyen.- mondta Simon és közben felém közeledett. –Nem hát. Én azért vagyok itt, hogy legyőzzelek!- válaszoltam határozottan. –Hmmmmm. Az emlékeim szerint nincsen varázserőd….Nagyon bátor kislány lehetsz, hogy így szembe állsz az ellenséggel felszerelés nélkül.-szövegelt Simon és már ott termett előttem. –Hát ha így nézzük, bátor kislány vagyok. Szerintem kezelj inkább nőnek és ne játszadozz velem.- csúnyán néztem a pasira.-Rendben úrnő….-kuncogott Simon. Hátat fordított nekem majd elkezdett sétálgatni körülöttem. –Úgy volt, hogy a börtönben maradsz még 2 napig…. Vagy annyit sem…Holnapra raktam volna az esküvőnket,de mivel megszegted a szabályokat máris végeznem kell veled Sarah. –mondta a mondandóját ez a féreg. –Hah…én soha nem megyek hozzád. Kérlek szólíts hercegnőnek, hiszen megvan a saját rangom.- mondtam mosolyogva.-Nem tudod, hogy kivel állsz szemben,de olyan bátor vagy, hogy csodállak érte.-a hátam mögé állt és tovább mondta:- Annyira kívánatos, amikor ilyen kis határozott. Legszívesebben tényleg most azonnal végeznék veled. –súgta a fülembe és közben hátra fogta a karomat. Annyira szorította, hogy azt hittem nem jut vér a kezeimbe. –Végezz velem. Nem fog menni.- súgtam vissza bájosan. Simon belecsókolt a nyakamba én pedig próbáltam ellenkezni, de nem ment. –Engedd el!-szólt rá Darren és neki akart rontani, de Simon fél kézzel elrepített őt a közelünkből fordított egyet a tenyerével és a fiúra láncok kerültek. –Miért láncoltál le?- kérdezte dühösen az öccse. Simon a csók közepette ezt válaszolta:- Hogy ne zavarj meg engem.- válaszolta dühösen. Aztán a számra tapasztotta magát. Őrülten csókolt engem, alig kaptam levegőt közben azon gondolkoztam, hogy taszíthatnám el magamtól. Eszembe jutott az a varázs ige aminek a segítségével eltaszíthatom magamtól a tolakodókat. Emlékszem, amikor Darren próbált a gondolataimba kutatni, nem ment neki. A pajzsot magam köré bűvöltem és éreztem, hogy Simon kezd leszállni rólam. –Mit csinálsz?- kérdezte csodálkozva.-Szerintem nem kéne kikezdened velem.- mondtam ravaszul. –Miez?- kérdezte kétségbeesetten Simon. –A pajzsom.- válaszoltam. Darren pedig nézett minket, hogy mit csinálunk. Ne, félj szívem nemsokára kiszabadítalak. A másik kezemben pedig elektromos felhő áramlott. –Azt hiszem ma végzünk valakivel.- mondtam Simon-nak. –Nem ölhet meg! Enyém a birodalom!- ordította magából kikelve. –Pedig az enyém.- válaszoltam neki.Ekkor felé irányítottam a gömbfelhőt és ráuszítottam, mint a záporeső. Simon hatalmasat ordított fájdalmában és ebben a pillanatban egy füstfelhő maradt a helyén. Legyőztem.
8. Fejezet
A Sötétség Birodalma újra a régi fényében tündökölt. Minden kivilágosodott és színesbe borult a világ. A madarak csicseregtek, a fákon gyümölcsök voltak a kertekben pedig virágok pompáztak. A népem boldogan kimerészkedett az utcára. Csodálkoztak, hogy ennyi év után újra itt van a boldogság. Többé már nem lesz Simon és Gina féle uralom. Csak én. Nem hinném, hogy itt lehetek, hiszen vár engem a valós világ. Az otthonom ahol születtem.Visszafordultam a teraszon, hogy bemehessek a trón terembe. Darren még mindig meg volt láncolva. –Jól vagy?-kérdeztem aggódva. –Igen.-válaszolta a fiú és kioldoztam a kötés alól.A fiú feltápászkodott a földről és rám nézett:- Ez csodálatos. Vissza hoztad az országunk boldogságát. Legalább 100 éve, hogy nem volt napsütés. – mondta csodálkozva a fiú.-100 éve? De akkor, hogy hogy én lettem a kiválasztott? Ennyi évet kellett várni rám?-kérdeztem megdöbbenve. –Igen Sarah. Gondolj bele, hogy eddig sötétség volt. A bátyám és Gina akarták uralni ezt a helyet. Az előttük lévő gonosz uralkodók helyét vették át. Amikor megszülettél azon a napon egy boszorkány megjósolta, hogy egy hercegnő fog születni a Birodalomban, aki meg mentheti a kis országunkat. Te vagy az.- mondta Darren. –Csak én? Nincsen más ember?Én vagyok a kiválasztott?- kérdeztem csodálkozva. –Igen.-válaszolt egy női hang. Megfordultunk egy gyönyörű hófehér ruhájú hölgy volt. A haja földig érő volt és szőke. Az arca pedig sápadt,de jól állt neki. A szája pedig piros volt. –Ki maga?-kérdeztük egyszerre Darren-nel. A Fények Birodalma tündérkirálynője. Az első számú tündér.- válaszolta a nő. Egymás elé léptünk és egymásra néztünk. –Érdekes, hogy eddig nem mondták nekem, hogy van egy másik varázslónő…illetve tündér…ami tud varázsolni.- mondtam neki. –Igen, mert a Sötétség Birodalma eltűntetett engem. Nem illettem oda. Bezártak az örök sötétség börtönében, szinte vakság volt a helyszínen. Nem volt fény, semmi sem, csak magamban bíztam és a jövőben. 100 után a te segítségeddel kiszabadultam. –mesélte a tündér. Ez érdekes. Nem gondoltam volna. –Akkor Sarah már nem az utódja ennek a helynek? Akkor valóban a Sötétség Birodalom úrnője volt?- kérdezte Darren. A tündér királynő elmosolyodott:- Az volt. Mától már a Fények Birodalmának az úrnője. Sarah hercegnő az utód.- válaszolta a hölgy. Én vagyok a trónörökös,de vajon haza mehetek? Ekkor mintha a fejembe látott volna a tündér. –Sarah bármikor visszamehetsz. Ide is visszatérhetsz, innentől te döntheted el, hogy hova szeretnél menni. A Fények Birodalmába csak az ide tartózókat hozhatod-viheted. A külvilágból nem jöhet senki sem. Rendben?- kérdezte a tündér. –Igen értettem. Minden rendben lesz.- kacsintottam rá. A tündér felemelte a kezeit és elvarázsolta magát. Darren megfogta a kezemet. –Szerelmem mit csinálunk?- kérdezte Darren. –Menjünk haza, már hiányzik a családom. –válaszoltam. Ekkor a fal felé fordultam és a varázserőm segítségével nyitottam egy kaput az otthonomnak.A szobámba tértünk az átjárón keresztül. Semmi sem változott. A szobám rendben volt, a nevelő anyám az ágyamra tette a frissen kimosott összehajtogatott ruháimat. –Újra itthon!- kiáltottam örömömben. –Üdv itthon.- mondta nevetve Darren. Hátra dőltem az ágyamban és felnéztem a plafonra. Hiányzott már az otthonom. Mostantól 2 otthonom van. Bármikor vissza-vissza térhetek ide és oda. Hercegnő vagyok,rengeteg varázserőm van, mi kell még a boldogságomhoz? Hasra feküdtem és Darrenre néztem. –Mondd te vissza mész?- kérdeztem.A fiú leült mellém és megcsókolta az arcomat. –Én arra megyek amerre te.- válaszolta. Ezen meglepődtem. –De,hogy hogy? Miért?- kérdeztem. –Azért mert az őrződ vagyok, én vigyázok rád. –mondta sejtelmesen a fiú. –Tényleg?Igazán? Ez nagyszerű!!!!-kiáltottam örömömben. Átöleltem és szenvedélyesen megcsókoltam.
9. Fejezet
Eltelt egy hónap. Azóta annyi változott, hogy befejeztem a sulit leérettségiztem. Egyetemre jelentkeztem és felvettek. Darren-nel nagyon boldogok vagyunk. A Fények Birodalmában hivatalosan is megkoronáztak. Hogy mi történt? Elmesélem.
Egy hónappal ezelőtt….
-Felvetted már a ruhádat?- kérdezte a szobalány. –Igen, máris csak nem találom a díszítő övemet.- válaszoltam és keresgéltem. Annyira szétszórt voltam. A szekrényben megtaláltuk és felvettem az övet. Így most már jobban festettem. Egy gyönyörű hófehér ruha volt rajtam és csillogó kis kövecskékkel volt díszítve.A hajam ki volt engedve, ami a földig ért. Varázsoltam magamnak egy kis póthajat. J A frizurámban kis apró fehér virágok voltak. Egyszerűen nem ismertem magamra annyira hercegnős volt a kinézetem. Felkészültem lelkileg is a koronázásra. Olyan volt, mintha az esküvőmre készültem volna, pedig nem. Kivezettek a tündérek a trón terembe. A terem ki volt díszítve vörös szalagokkal, bársonyokkal. Királyi hangulata volt az egésznek, olyan fenséges volt. A zenekar győzelmi indulót játszott és bemondták a nevemet: -Sarah Amelia Titanilla Wörsburg hercegnő!- a vendégek felálltak és meghajoltak miközben a trón felé meneteltem. Az egész birodalom népe ott volt. Még az utcáról is nézték a koronázást. Megérkeztem és egy pap állt elém. –Sarah Amelia Titanilla Wörsburg hercegnő! Eljött a nap, hogy hivatalosan is Isten és a tanúk szeme előtt királynővé koronázzuk magát!- mondta a pap és hozták a koronámat. Letérdeltem a trón elé és felemeltem a fejemet. A pap mondta tovább:- Ezennel a Fények Birodalma utódjaként megkoronázom Ön-t. Ahogy a fejére tettem az ékszert,inenntől teljes hatalma lesz az ország felett. Míg nem adja át a születendő gyermekének. Az utódja az első szülött gyermeke lesz. A mai naptól kezdve Sarah Amelia Titanilla Wörsburg-öt királynővé avatom!- mondta a pap és a fejemre helyezte a koronát. Mondott valami áldást és felálltam. A vendégek felé fordultam és az égbe emeltem a kezeimet. Az emberek éljeneztek, énekeltek,sikoltoztak örömükben.-Köszönöm! Köszönöm, hogy hittek bennem és szeretnek! Önök nélkül sehol sem lennék!- mondtam nekik és meghajoltak előttem. Katonai díszkíséretben vittek ki az utcára. Utcabált szerveztek a lakosok. Nagyon boldogok voltak, hogy én lettem a királynő. Én is jól éreztem magam.Hazatértem. Végre itthon vagyok, a nagy ünneplés után alaposan kifáradtam. Nem bántam meg. Darren velem együtt ünnepelt. Boldogok voltunk.-Egyetlen királynőm mit parancsolsz ma estére?- kérdezte vidáman Darren. –Hűűű hát egy nagy adag alvást. –válaszoltam nevetve. –Sajnos nem alvást terveztem önnek…- mondta ravasz hangon a fiú. –Óóóó akkor mit tervezett?- kérdeztem mosolyogva. Darren a falhoz szorított és elkezdett csókolni. Beindultunk egymásra, már nagyon ki voltam rá éhezve. Egyszerűen kívántam őt. Amikor a nyakamba csókolt azt hittem szétvet a hővágy és a szenvedély. Többet és többet akartam, és azt, hogy ennek a pillanatnak ne legyen vége. Hoppá itt annyira tüzes minden, hogy mindjárt lángra fog lobbanni ez a szoba! Vigyázzatok magatokra sok puszi: Sarah hercegnő.
