Ajtók mögött

Az ajtó becsukódott és körül néztem az üres szobában. Tele van pakolva dobozokkal az ablak alatt. Úgy döntöttem, hogy kinézek a teraszon. Alattam pedig csendes kis élet zajlott: egy biciklis elfurikázott a ház előtt, egy kislány pedig a kutyáját sétáltatja. Nyújtózkodtam egyet és visszamentem a bezárt kis világomban. Ez az új otthonom, elköltöztem a szüleimtől és úgy döntöttem: egyedül fogok élni ebben a szerény kis lakásban, illetve hát nem is egyedül…. hanem valakivel: az a valaki a szeretőm. Wayne Righton. Igen senki sem tudja, hogy ő tölti be az életemet. Sőt nem engedték volna, hogy összeköltözzek vele. Mert még az egyetemre járok és túl fiatal vagyok hozzá és mindössze 22 éves vagyok, Wayne meg úgy 30 körül van. Hogy kicsoda Ő? Még az érettségi előtt ismertem meg a szalagavatón. Ő volt a rendezvényszervező és egyben a táncpartnerem. Mert Gábor az osztálytársam és az akkori pasim eltörte a lábát… állítólag foci közben. Felugrott a kapura örömében és hirtelen földet ért és hopp rosszul esett és eltörte a sípcsontját… mert közbeszólt a beton…

Gáborral pedig nagyon szerettük egymást és felkért a partnerének. Boldogan igen-t mondtam. De, visszatérve a lábtörésre, szerintem direkt csinálhatta, mert állítólag valami Julie nevű csajjal kavart… Ilyenkor mondták a többiek szegény Emma. Igen, szegény én. Aztán próbák elkezdődtek. Vészesen közeledett a nagy nap és nem volt partnerem. Mrs. Hamminger pedig már nagyon ideges volt. – Ha ennek a lánynak nem lesz táncpartnere 3 napon belül, akkor még egy párost ki kell állítanom! Mert 16-an vagyunk, és nem lehetünk 15en páronként! S értitek, mit akarok ezzel mondani, mivel ez egy… - folytatta volna a monológot, és ott álltam tétlenül, mint egy senkiházi mikor valaki közbe szólt :- Én lehetek a partnere?- kérdezte egy férfihang és mindenki feléje fordult. Bejött a nagy ajtón és feljött a színpadra. –De, uram! Maga a rendezvényszervező! Hogyan fogja irányítani a dolgokat?- kérdezte döbbenten a tanárnő. –Ügyesen.- kacsintott rá és felém közeledett. Én bennem pedig felerősödtek az érzelmek. A szívem kalapált, a fülem zúgott,a fejem zakatolt. Az agyam jóformán totál kikapcsolt: lefagytam, mint a Windows. Újraindítást kérek!

Mrs. Hamminger aztán ránk hagyta a dolgot és elindította a zenét. A csávó pedig engem nézett én pedig a közönségre illetve az üres székeket bámultam. A zene átjárta a lelkemet és átadtam magam a pillanatnak, egészen addig, míg meg nem botlottam és velem együtt esett el a partnerem. A mellkasán landoltam és egészen közel került hozzá az arcom az övéhez. A világ megszűnt és láttam a vágyakozó tekintetét. Aztán a buborék szétpattant és felugrottam a földről és a csávó is. Mrs. Hamminger nevetve megjegyezte:- Hát igen a tánc néha túl szenvedélyes!- utána pedig az egész osztály is kuncogni kezdett. Mi pedig egymásra néztünk, gyorsan felálltunk és eltűntűnk egymás elől.

A másnapi próbáról elkéstem hát direkt csináltam… Főleg a tegnapi eset után. Aztán úgy a 3. napon bementem, igazolásokkal a kezembe. Szerencsére anyám orvos így írt egy igazolást. Meg nem is voltam túl jó formában… Szenvedtem a belső tűztől, ami égette a szívemet. Aztán belázasodtam, de tényleg: szó szerint belebetegedtem ebbe az egészbe. S karikás szemekkel ébredtem fel. Nyugtatókon élek és alig bírok menni. Mikor kiértem a fürdőhöz összeestem a küszöbön. Pár nap múlva a kórházban ébredtem fel…

Hirtelen visszatértem a valóságba és még mindig az üres lakásban voltam. Elkezdtem a szekrénybe pakolgatni és csengettek. Dobogó szívvel nyitottam ki a bejáratot és Wayne pedig nekem rontott egy csók özönnel. Én pedig akartam Őt szívvel-lélekkel szinte odaadnám érte az egész életemet. Élvezem ezt a helyzetet és azt kívánom, hogy soha ne érjen véget!

A padlón ülve sakkoztunk és beszélgettünk nagy vidáman. Bort kortyolgattunk és egyszer csak Wayne megszólalt: - Sakk Matt.- és kiitta az utolsó cseppig a bort. Én meg nevettem rajta:- A kis alkoholista!- és az orrát megpusziltam. Éppen naplemente volt és kinéztem az ablakon és éreztem, hogy itt az idő a kérdésemnek. –Wayne… gondolkoztam az ajánlaton és…és igazad volt.- kezdtem bele. Ő pedig felnézett rám: - Mondd szívem.-suttogta felém hajolva. –Múltkor felajánlottad,hogy Londonba akarsz menni velem és én nem akartam…és eldöntöttem, hogy veled tartok.- mosolyogtam rá. Wayne pedig átkarolt engem és magához húzott és szenvedélyes csókba forrtunk össze az ajtók mögött….