Bálványország

1.

„Kedves Amanda! Tudom, hogy a múlthéten volt a születésnapod, megkésve, de boldog születésnapot kívánok neked! Már alig várom, hogy nálam töltsd a vakációt! Ha megérkezel, sürgősen hívj fel és küldök eléd egy magán taxit. Mi most a birtokunkon nyaralunk, úgyhogy bőven elférsz minálunk. Nagyon sok szeretettel várlak és bepótolunk mindent! Sok-sok puszi: Sally.” Mikor kinyitottam a levelet sikítottam örömömben,de most már sokkal jobban síkitok, úgyhogy az egész ház beleremeg. Los Angeles, Hollywood minden, amit meg szeretnék nézni! Anyámékhoz dalolva mentem le. Apa éppen letette az újságot és megkérdezte:- Mitől olyan jó a kedved lányom?- és bámult rám. Még sosem látott ilyen feldobottnak. Én pedig puszit adtam az arcára és átöleltem:- Apa megyek Amerikába!- sikongattam. Anya pedig felnézett a laptop mögül. –Hmmm, örülök neki, de ki mondta neked, hogy odamenj?- kérdezte csodálkozva anya, hát persze a részleteket nem is tudják!!! – Hát Sally meghívott magához! Egyenesen Los Angelesbe megyek! 2 hónapra elmegyek, ha nem gond. De tényleg ritkán látjuk egymást, ő a legjobb barátnőm. Interneten tartjuk a kapcsolatot, de most küldött egy levelet meg repülő jegyet,olyan kedves tőle! Hagyyjjj menjek légy szíves!-kérleltem őket. Az érettségim úgyis jó lett, úgyhogy el kell, hogy engedjenek. Nagyon régóta szeretnék Amerikába menni. Apa végre már komolyan nézett rám. –Amanda…én nehezen engedlek el,tudod,hogy Hollywood milyen hely ez…és gondolom nemcsak Sally miatt mész el,hanem producert keresel az új lemezedhez…ismerlek téged. A múlthéten felmondtak neked úgyhogy menj és keress új embereket, tehetséges vagy.- mosolygott el apám. Na, végre rájöttek,hogy mi van. De, amúgy tényleg Sally-t szeretném látni!!! Nagy nehezen, de anya is beleegyezett. - Oké Amanda, menj ha szükséged érzi,de ha valami baj van gyere haza Európába. Amerika néha stresszes, beteggé teszi az embert,ha nem sikerül betörnie. De,mi bízunk benned, mert sokan mondták,hogy tehetséges vagy. Még a tehetségkutatókat is megnyerted, kaptál lemezszerződéseket, és most egy újat szeretnél, új albumot, új hangzás világot. Te vagy Európa Madonnája. Na, kislányom még ma hagyd el a házat és bontogasd a szárnyaidat!- anya átölelt és puszit nyomott az arcomra. Most már tényleg szabad vagyok. 19 évesen.

2.

Megérkeztem, a tömeg pedig óriási, és szerencsére nincsenek fotósok. Még jó, hogy nem ismernek fel az amerikaiak. Majd úgyis hamarosan betörök hozzájuk a zenémmel. Majd a lemezcég segít rajtam. De, itt áll mellettem egy testőr fiú, igaz nem olyan nagydarab, mint a többiek, akik otthon kísértek ki. Amerika. Nagy szó. S nagyobb a nyüzsgés, mint otthon.

Beültem egy nagy limuzinba és máris elindultunk Sallyék birtokára. Jó régen voltam itt, kb. 4-5 éve. Sally már nagyon várhat rám. Alig várom, hogy megérkezzek. Addig elővettem egy füzetet és írtam a dalszöveget a címe: „Már alig várom”.

Amint befejeztem és kinéztem az ablakon máris megérkeztünk, kis csendes helyre jöttünk távol a zajos világtól. Nagyon szeretem ezt a helyet. Itt ellehet bújni. Eltettem a füzetet és a tollat, jött a sofőr kinyitni az ajtót. Kiléptem és láttam a birtok nagy vas kapuját. Kinyílt és beléptem. Már ott várt Sally integetett, mint aki mindjárt leesik a lépcsőről. Oda sétáltam és ő is sétált felém és végül már futottunk egymáshoz. –Jaj, Amanda! Milyen régóta várok erre a napra! A világ legjobb barátnője itt van nálam!-megölelt. –Jaj Sally! Hát még én! Annyira vártam, hogy újra találkozzunk és összejött!- nevettem örömömben. Sally pedig segített behordani a bőröndöket. Elvezetett a szüleihez. –Anya, apa a mi kis európai barátunk itt van!!!- énekelte jókedvűen Sally a szüleinek. Mrs. Moon azonnal elém jött. Mr. Moon pedig a könyvét olvasta. – Uramisten, te lány hova nősz? - kérdezte Mrs. Moon. –Hát nem tudom. -nevettem. Sally-vel felmentünk a vendégszobába és leültünk beszélgetni. –Nos, ez itt a te szobád, ha valami panaszod van művésznő, kérhet nagyobb szobát. Bár nincsenek sztár allűrjeid. Szerencsére nem vagy amerikai - nevetett Sally. Én is jót kacagtam végül ezt válaszoltam:- Nem, nincsenek. Nem vagyok elszállva tényleg.- s hátra dőltem az ágyra. Nagyon jól esett, hogy a barátnőm így ismer. Európában nincsenek barátaim és csak Sally van nekem, aki ide költözött a szüleivel, mert az apja itt kapott állást néhány évvel ezelőtt. Így meg kellett válnunk egymástól. Azóta még szorosabb a kapcsolatunk. Az interneten beszélgettünk, vagy postai úton kommunikáltunk. Megleptük egymást születésnapokon, hogy küldünk tortát stb. Jó gondolni másokra. Aztán Sally megtudta, hogy készítem a második nagy lemezemet, felajánlott az apja egy jó producert és megkérdezte, van-e kedvem kicsit amerikai stílusra venni a figurát, először nevettem ezen, mert csak egy európai pop énekesnőcske vagyok, és végül elgondolkoztam egy próbát megér. Így a szüleim belegyezésével felmondattuk az otthoni szerződést és a 2 hónapban elkészítjük a lemezt.

Sallyvel megbeszéltük, hogy már holnap reggel elmegyünk a stúdióba, mert Mr. Moon lerendezte az ügyeket és várnak rám, hogy megismerjenek. Gondolom meghallgatták az előző lemezemet és elmondják a véleményüket. Milyen jó, hogy tudok angolul! Már 7kor bent voltam egy nagydarab emberke és egy néger pasi és egy nő vártak rám. Kicsit megszeppentem, de erősnek és magabiztosnak mutatkoztam. A nagydarab pasas ő a menedzserem, a néger pasi a producer a nő pedig a vokalista. Kicsit hasonlít Beyonce-ra. Először azt hittem, hogy ő az, de nem mert láttam a papíron,hogy Selmának hívják. Bemutatkoztunk és leültünk egymás elé. Mr. Moon pedig váltott pár szót a menedzseremmel, addig Selmával beszélgettem. Kicsit akcentussal beszél magyarul, de nagyon kedves. : -Szeja Amanda. Én, lenni Selma és én vokalista. Neked lemezkészítéshez. Én remélem, te akar velem dolgozás. – mutatkozott be. Nagyon kedves lánynak tűnik.-Szia, örülök, hogy megismerhetlek. S én is remélem, hogy menni fog a munka - mondtam neki, mire a néger lány:- Ja, igen én mondani dolgozás helyett munka! Néha nem tudni mit mondok. - nevetett és én is nevettem vele. Mikor jól elbeszélgettünk a producer már angolul beszélt hozzám és megbeszéltük, hogy nagyon nehéz munka lesz, de a legjobbak hozzák ki belőlem. –Mutasd meg a dalszöveg füzetedet, hallom Mr. Moontól, hogy szorgalmasan írod a dalokat.- mosolygott rám. Ahogy rá néztem kicsit szégyenlős voltam,végül feloldódva beszéltük meg az elképzeléseimet. –Tudod, te lány, hogy milyen szerencsés vagy? Dolgozhatsz még Timbaland-dal és Justin Timberlake-kel és még sok más hírességgel. Sőt választhatsz egy énekest vagy énekesnőt, akivel szeretnél majd duettet énekelni. Nos,várom már a közös munkát. Holnap reggel máris bekell jönnöd és felénekelsz 3 dalt mindennap. 12 dalos lesz az album, az európai kiadáson pedig 14 dalos lesz ráadásként és Deluxe Edition felírattal. Mit szólsz hozzá?-kérdezte a producer. Én pedig a papírt aláírtam, hivatalosan is a Sweet Dreams lemezcég tagja lettem. Holnap kezdődik a nagy-nagy munka!

3.

Anyáékkal telefonáltam, hogy ez a két hét nagyon kevés idő az album elkészítéséhez,így nem tudok haza menni. Apa kicsit kiborult, hogy akkor miért vagyok kint, és tudhatta volna, hogy ilyen hosszú folyamat és elmondtam nekik, hogy még lesz limitált kiadású albumom is.-Azt hittük, hogy már a klipet fogják leadni olyankor. Még 3 hónap? Mi lesz az iskolával? Egyetemre kell járnod! Hogy képzeled ezt? Nem mehetsz messzire, te egy európai énekesnő vagy és haza hozod az amerikai zenei stílust erről volt szó! Nem Hollywood-i sztár, aki a vörös szőnyegen lépked és lesi fotósok hada üldözi akárcsak Britney Spears-t! Lehet,hogy azt hiszed nem tartjuk nagyra a lemezedet,de mi féltünk és nem akarjuk, hogy összeomolj és a siker hullámai fel-le vigyenek. Te egy rendes lány vagy.- mondta apám. Hát úgy egy órát beszélgettem a szüleimmel aztán végre ledőltem az ágyamba. Zsongott a fejem mindentől. Azt hiszem, valahogy kibírom… Igen erős vagyok… Nem adom fel, ez az álmom az én tervem új vonalon mozgok a zenében. Senki sem tilthat el a szenvedélyemtől! Szeretem ezt a világot és erre születtem, mint a tehetségkutatókban. A zsűri mondta, hogy mit keresek itt? Mi ez a jó hang? Hogy, hogy nem fedeztek fel eddig? Így végül sorra megnyertem a különböző versenyeket, míg egy lemezszerződést nem ajánlottak. Egész Európa ismer engem, Amanda a szuper sztár!

2 hónappal később már a kezemben tartottam a kész lemezemet. Nagyon büszke voltam magamra és a kiadó is el volt ájulva tőlem. Amanda- Secret Love című albumom van. Már alig várom, hogy megjelenjen. Elkezdődtek a klipforgatások. Egyik számhoz: a Why? című szerzeményhez forgattunk. A sztori pedig az, hogy ülök a tengerparton és várom az álmaim hercegét, aki nem jön el, végül a barátaimmal találkozom és elvisznek egy buliba. Találkozok egy fiúval és egymásba szeretünk, és a végén kiderül, hogy a fiúnak el kell költöznie messzire. A második klip története pedig: Ülök a hintában és egy kastélyba indulok, kicsit kísérteties,de mégis bemegyek. Akkor jön egy tánc jelenet, és boszorkánnyá változok és keresem a fiút aki betalált a kastélyba, üldözik a szellemek meg a kísértetek, míg a végén szembe nem találja magát velem és megcsókolom és a fiú pedig elájul és a végén én is ráborulok. A dal címe pedig: Dark Side. Készen lettünk és egész gyorsan meglettek a munkálatok és nagyon büszke voltam mindenre. S eljött ez a nap is! Országos premier album megjelenés!!! Meghívott az MTV, hogy mutatkozzak be a Why? című számommal és elénekeltem nekik és végül jött a klip bemutató, nagyon tetszett nekik. Beszélgettem a műsorvezetőkkel és végül az újdonsült rajongóim kértek autogrammot.

Hazaértünk Sally-ékhez és fáradtan dőltem le aludni, szinte már alvajáróként közlekedem ott. Nagyon elkapott a népszerűség és az MTV már a premier után 5ször leadta az új klipemet. Kimentem az utcára 3 rajongó kért tőlem autogrammot, hirtelen nem tudtam, hogy híresség lettem. Reggel beértem a stúdióba és a menedzserem tapsolt és jöttek a többiek is akikkel közre működtem. Kicsit elpirultam végül pezsgőt bontottak a tiszteletemre és felhívtuk anyuékat ,hogy sikeres az új album és a klip! Az első héten egy millió kilencszáz ezer fogyott. Már nem mehettem ki egyedül az utcára. 3 testőr is védett a tömegtől. Sally is megszállottja lett az új albumomnak, azt hallgattuk mikor körömlakkoztam. Ő pedig ruhákat hajtogatott. –Tudod, iszonyú jó az albumod, mióta megjelent kise bírom szedni a cd lejátszóból.- nevetett örömmel Sally. Én pedig énekeltem magammal. Vicces volt. Végül már későre járt és elmentünk aludni.

Szombat délelőtt seregnyi stylist meg sminkes meg fodrász jelentkezett nálunk, Mr. Moon pedig örömmel engedte be őket. Én pedig nem hittem a szememnek tök jó volt rájuk nézni. Az embereim készen álltak, hogy igazi rock imidzset varázsoljanak nekem. Mikor készen lettem alig hittem a tükörnek. Nagyon nőies és kicsit vagány stílus volt, de nem vitték túlzásba: fekete és lila keveréke. A hajam pedig fekete színű lett és volt pár lila mellír a hajamban. Jól éreztem magam. Amikor készen lettem a menedzserem Mr. Parker jött be hozzám. –Nagyszerű,nagyszerű! Perfect! Köszönjük!Thank you!- köszönte meg az embereknek. –Nos, Amanda a ma esti fogadásra készen állsz. Lemez bemutató estét rendeztem a számodra. És…- mikor mondta hirtelen rápillantottam a mögötte álló fiatal emberre. Fekete hajú és barna szemű srác és nagyon helyes és engem nézett. Találkozott a pillantásunk és kicsit megzavarodtam,de közben Mr. Parker rám szólt:- Amanda!!! Itt vagy? Nagyon nem figyelsz! Azt mondtam, hogy Selmával mész az estélyre és majd átad nekem , hogy bemutassalak a nagy közönségnek!- és előttem csettintett én pedig megijedtem.-Jaj,elnézést, csak elképzeltem, hogy milyen is lesz.- füllentettem, Mr. Parker elmosolyodott:- Hát még jó,hogy elképzeli, csak siessen a limuzinhoz,nemsokára megyünk.- és elfordult,majd intett a fiúnak:- Gyere fiam menjünk!- és elhaladtak mellettem.

Készen állok a nagy estélyre, készen állok mindenre ami jön, ami körbe vesz, minden ami csillogás, minden ami nem olyan könnyű. Igen, erős vagyok. Nagy levegőt vettem és beszólt a szobalány, hogy már megérkezett a limuzin. Lementem és az udvaron parkolt, és a sofőr kinyitotta az ajtót és beültem. Hirtelen mellém ült valaki. Azt hittem, hogy Mr. Parker,de nem hanem egy fiú. – Óh, jó estét hölgyem én fogom kísérni magát.- kacsintott rám. Picit elpirultam és nem tudtam, mit szólni hozzá. Végül ezt mondtam:- Szia…köszi..- biztos valami magas hangon mondhattam, elvileg mély a hangom…és akkoris…olyan ciki. Remélem nem hallgatta meg a lemezemet. De, kellett nekem megszólalni! – Tetszik az albumod.-mondta hosszú hallgatás után. Én meg majdnem megkérdeztem, hogy milyen album mi van? De, észhez kaptam és ezt mondtam:- Örülök neki…- és semmi több, mit is mondhatnék??? Amúgy is ki ez a csávó? Valami új testőr? Leváltották, ilyen velem, egykorúval? Vagy mi van? Hát nem is nagyon kötöttek le a kérdéseim inkább kibámultam az ablakon. Egyszer csak a csávó megfogta a kezemet:- Ne,félj azért vagyok itt,hogy vigyázzak rád,amolyan lelkizős embernek ugrottam be, apám kért rá.- mikor megérkeztünk máris kipattant az autóból és nyoma veszett mire én szálltam ki. Hirtelen beleolvadtam a tömegek közé. Nem tudtam megkérdezni a fiút, hogy ki ő és mit akar… Így jártam…

4.

Igen lemezdebütáló este van, Mr. Parker és a többiek csomó embert hívtak meg erre az estélyre. Beengedtek néhány fontosabb újságírót és engem faggattak, hogy milyen érzés amerikában sikeresnek lenni és azt mondtam, hogy nem vagyok elszállva magamtól stb. A végére már meguntam a kérdések hadát és intettem, egy testőrnek, hogy engedje ki őket, de nem akartak, így hárman tolták ki az újságírókat. S utána már elindult a mulatság. Színésztől kezdve az énekestől kezdve a humoristákig mindenki ott volt. Akik számítottak. Ittam koktélt, pezsgőt, kis boros kólát a végére már úgy vihorásztam P. Diddy-vel, hogy megkérdezte milyen nyelven beszélek. Mire én:- Mé, nem érted hukk a magyar hukk nyelvet,hukk?- és már totál kidőltem. Már olyan részeg voltam, hogy Mr. Parker által küldött lelkizős emberem elkapott és bevitt egy hűvös helyre. –Ehhh, hukk ki vagy te szép fiú?- kérdeztem tőle és éreztem, hogy forog a világ körülöttem. –Amanda, nyugalom, kicsit sokat ittál. Maradj itt, ne mozdulj. Apám látta,hogy nem bírsz megállni a lábadon és mondta, hogy felügyeljek rád.- mondta lágyan és fogta a kezemet. –Jah igen, Hülyewoodban mindenki őrült mint én. Hehe.De,te ki vagy mondd hukk?- nem tudtam megállni, hogy ne ugrassam. A fiú pedig kicsit szigorúan nézett rám.:- Ez Hollywood, nem pedig egy kocsma ahol lány létedre sokat iszol!- kicsit megrázott. – Ki az a Holly és Wood? Ismered őket?-kérdeztem újból. Miről beszél ez az idegen? Kiez? Jaaaaaaaaaaaaa tudom már! Aki a kocsiban ült…de miért? Mire megtudtam volna a választ emlékeim szerint elájultam.

Rá nézek, az órára délután 2 van… Atyaisten jó nagyot aludhattam. Ma szabad napos vagyok, úgyhogy tényleg nincs hova mennem. Kiugrottam a paplan alól és dúdolva mentem fogat mosni és felöltözni. Készen lettem lementem reggelizni a konyhás nénihez akit Katey-nek hívnak. Katey adott kukorica pelyhet és kakaót és megettem. Megköszöntem neki a reggelit és mentem az udvarra. Láttam,hogy Sally kint teniszezik azzal a csávóval aki az én átmeneti testőröm… Kicsit elfogott a féltékenység nem tudom, hogy miért, olyan boldogan játszottak. Legszívesebben leállítottam volna őket,”Héé az a csávó az enyém illetve valamilyen hülye testőr jobb, ha nem játszol vele, mert nagyon hülye!” Miközben ezt gondoltam az inas hozott nekem limonádét. Mr. Moon és Mrs. Moon is velem voltak. Ők is tenisz ruhában voltak és várták, hogy ők következzenek. De, nem mert nem! Ajjj kicsit toporzékoltam magamban legszívesebben hozzájuk vágtam volna ezt a hülye poharat,de nem mert áááá. Nagy erővel lecsaptam az asztalra a poharat. Mr. Moon pedig csodálkozott:- Mi az? Látom, kérsz még. Olyan hirtelen raktad le a poharat. - nevetett. Én a helyében a képébe vágtam volna, hogy beképzelt barom. Fogtam magam és elhagytam a helyszínt, vagyis akartam, míg az a csávó meg nem szólított! –Szia Andrew vagyok, éppen most beszélt rólad Sally. És mondta, hogy beszéljek veled, van kedved teniszezni?-kérdezte az a hülye csávó. De, közben elöntött a melegség és a féltékenység pedig eltűnt belőlem. Mi ez? Mi van velem? Erre meg azt mondtam:- Óhhh… hát őőő izé… most megyek..-közben felléptem egy lépcsőfokra- és megyek…könyvtárba, igen oda olvasni. Mert olvasni kell, igen kell az ihlet és…- mikor befejeztem volna megbotlottam egy lépcsőfokban. Andrew elkapott és rám nézett a tekintete pedig forróságot sugárzott, na jó csak melegséget illetve, segítőkészséget… Nem tetszik és kész… Aj lese tagadhatom,de olyan jó volt az érintése. De, én alig kaptam levegőt tőle, mert…nem értem… mi van velem? Elég! Richard után senki nem kell nekem! Elég ezekből a bugyuta láv sztorikból! Nem akarok egy új kapcsolatot, se szerelmet, kiírtam magamból az új albumomra, úgyhogy nem kell. Richard játszott velem és azért jártunk, hogy ő is híres legyen. Az én pénzemből csinált egy rap lemezt és sikeres volt, mikor szakítottam vele mert híre jutott, hogy egy csajjal kavar, a népszerűsége is lecsökkent és többen voltak rám kíváncsiak mint rá. És közben nagyon szerettem, nagyon- nagyon fiatal korom ellenére. Anyáék pedig óva intettek,hogy ne jöjjek össze vele, mert a pénzem érdekli őt… Na, azért nem engedtek el Amerikába, de végül elengedtek ide. S most itt van Andrew és nem… én nem akarom őt…. Talán majd kiábrándulok belőle, de most nem vannak ennél fontosabb dolgaim is! A karrier a fontosabb igen!!!

5.

-3,2,1 ééééééééééééssssssss felvétel indul!- mutatott a rendező a műsorvezetőre. A nő pedig szőke hajú és vidám volt. – Jó napot kívánok a mai vendégünk egy különleges személy, aki Európából jött, hogy elkészítse az új albumát, végül itt maradt nálunk, hogy népszerűsítse azt. Így fogadják szeretettel a ma délutáni vendégünket: Amandát!- és a nő pedig felém nyújtotta a kezét a közönség pedig őrjöngött. Nagyon örültek nekem. Helyet foglaltam és a kamerába mosolyogtam. „mindig mosolyogj! Ez a legszebb titka mindennek!”- tanácsolta még nekem Mr. Parker. Ha-ha-ha mintha nem tudnám. Nem vagyok olyan gyagya, hogy bambuljak a kamerába. Inkább a tévénézők bambuljanak engem. Így elmeséltem, hogy gyerekkoromban felfedezték a tehetségemet, úgymond Christina Aguilera hangom van. Egy válogatáson valaki megkérdezte a zsűriből, hogy ez ki volt? Olyan jó hangja van! Én pedig tovább énekeltem és bejutottam a legjobbak közé és végül a versenyt megnyertem. Aztán hívtak különböző show-kba és különböző fellépésekre, míg egy menedzser nem ajánlott fel egy lemezszerződést. Már akkor a saját dalaimmal léptem fel, mondták, hogy jó szövegeket írok. Így berobbantam a köztudatba. Kérdezett a második album munkálatairól és azt mondtam, hogy ezt élveztem a legjobban, mert más zenei stílusba vonultam át. Így ezt tartom a legjobbnak. A nő további sok sikert kívánt én pedig integettem a közönségnek és kimentem a stúdióból. Mr. Parker már szinte megcsókolt volna örömében olyan büszke volt rám. Igaz, mondtam neki, hogy hozzám már kicsit idős, igaz 12 év korkülönbség, de mindegy. Nevettünk ezen. –Figyelj, el kell menned egy after partira ahol megünneplik a debütáló lemezedet. És megkérlek téged, ne idd le magad holt részegre, mert holnap egy rádióműsorban lesz a helyed és már 5kor ki kell ugranod az ágyból. Világos?- kérdezte kicsit szigorúan a menedzserem, én pedig bólintottam.

Sztár vagyok, most már hivatalosan is. Mert, mikor felébredtem fél 5 felé már a kapuban ugráltak a lesi fotósok, valahogy kitudódott, hogy elmegyek itthonról. Szeretnének rólam pár képet lekapni. Hát most már tényleg nincs visszaút. Felvettem egy csinos farmer ruhát és hozzá fehér szandált és fehér napszemüveget és lófarokba tettem a hajamat. Olyan celebes stílus. Nagy fehér fülbevalót is beraktam és fehér gyöngysort. Magamhoz kaptam egy fehér színű Gucci táskát és kiléptem a nagyvilágba. A limuzin már várt rám és beültem és mellém huppant ismét Andrew. Hoppá, micsoda véletlen, mit keres itt? – Jó reggel művésznő, amúgy én vagyok az asszisztensed, aki intézi a dolgaidat, a fellépésedet, a bemutatóidat és én rendelem a limuzinodat.- árulta el a titokzatos Andrew… Hát úgy tettem mint egy igazi díva megköszöntem és aztán én is titokzatoskodtam. Nem szóltam semmit az út alatt.

Éreztem, hogy megfogja a kezemet és feltoltam a fejem búbjára a szemüveget. – Mit akarsz?-kérdeztem kicsit mérgesen. Andrew pedig mosolyogott. Felhúztam a szemöldökömet is, hogy most hülyéskedik velem, hogy tényleg tetszem neki? Vagy egyszerűen be van dilizve és rájött az öt perc. Nem értem. A mai pasikat nem értem. De, Andrew nem hagyta magát:- Árulja, el kérem miért ilyen hűvös természetű velem? Még múltkor bevallotta, hogy szépfiú vagyok és Hülye Wood, pedig nem Wood vagyok, hanem Andrew. Vagy esetleg rímelni próbált az új lemezére? És még egy dolog, ha ennyire nincs, megelégedve a munkámmal nyugodtan kirúghat, majd az apám a menedzsered kirúg engem és keres helyettem jobb társat. Mert egy asszisztenssel kell tudnod tárgyalni,de nem mert szemüveg mögé kell bújnia.- és feltolta a szememre a szemüveget:- na így már jobb.- és rám kacsintott!!!! Én pedig…. Megdöbbentem… Mr. Parker fia…Andrew…?????? Neeem nem lehet,nem….nem hiszem el…Akkor miért rakta hozzám a fiát? Hogy, udvaroljon nekem, de nem tényleg össze vagyok zavarodva. Pedig, nem kéne és a rádióra kéne majd koncentrálnom. Kicsit lehúztam az ablakot és kinéztem. Érjünk már oda! Nagy nehezen beértünk a célba és sofőr segítsége nélkül kiugrottam a kocsiból és nagy tömeg volt és visszazuhantam az ülésre. Közben Andrew a laptopját kattogtatta és ilyet szól:- Nagy a tömeg mi? Egyedül nem mered?-és csíntalan mosolyt sütött el. Ááááhhhhhhhh nem bíííííííííírom ezt a hülye gyereket! Én pedig hümmögtem mintha meg sem hallottam volna. Úgy utálom ezeket az idegesítő megjegyzéseit! Mit képzel magáról? Tényleg ki fogom rúgni! Végül egy nagydarab testőr nyitotta ki az ajtót, én pedig gyorsan nyelvet öltöttem Andrew-ra és ezt mondtam:- Egyedül nem mered?- kérdeztem gúnyolódva őt utánozva. Andrew pedig még mindig mosolygott és rázta a fejét. A kis szemtelen! Egyszer hű megütöm!! Amint kiszálltam fotósok hada és rajongók vártak rám, pedig ez egy rádió központ. Honnan tudták meg, hogy itt vagyok? Felnéztem a bejárat plakátjára: „AMANDA A REGGELI MŰSORBAN ITT A RADIO 1 87.4-EN.ÉLŐBEN!HALLGASSÁTOK TI IS!” hűűű mondom ez kemény. Otthon nem volt ekkora felfordulás, így nagy levegő vétellel bementem. A műsorvezető csávó nagyon kedves volt és fiatal. Jamie a neve és nagyon híres rádiós. Mikor beléptem alig hittem el, hogy ő áll előttem. Évek óta találkozni szerettem volna vele és imádom a hangját. Eljött egyszer hozzánk pár évre rádiót vezetni, de aztán szakított a magyar barátnője így visszajött. Jól tette! Most az egyszer! –Jamie!!!!!!!-sikongattam örömömben. A fiú pedig kicsit meglepődött, hogy egy világsztár így üdvözli őt, mintha régóta barátok lennének. Végül köszöntünk egymásnak és elkezdtük a műsort. Nagyon szelíden kérdezett a magán életemről és azt mondtam, hogy a karrier miatt nincs időm pár kapcsolatra, de nem is bánom. És nevettünk és leadtak tőlem pár számot. Hívott egy rajongó, aki felelt a kérdésre és nyer egy albumot tőlem. Nagyon jól éreztem magam vele, úgyhogy mondtam Jamie-nek, hogy máskor is hívjon. Cseréltünk telefonszámot és elbúcsúztunk. Beültem a limóba és nagyot sóhajtottam. Kicsit elfáradtam. Erre Andrew megszólal:- Még nem álltunk meg…a naptár úgy mutatja, hogy ha így megy, tovább turnéra küldenek. És el kell készítened utána a harmadik lemezedet, tegnap tárgyaltunk apámmal.- mondta rám se nézve, inkább a laptopot bütykölte. Nem bírtam megállni, hogy ne szóljak bele:- Hozzám beszélsz, vagy ahhoz a kütyühöz?- kérdeztem viccesen. Andrew rám mosolyogott:- Hjaj, szerinted?- és kacsintott! Megőrülök! Inkább ráhagytam mindent nem is nagyon akartam beszélni. Jamie úgyis sokat kérdezett tőlem, inkább alvásra vágyom. Meg egy ölelésre.. Anya,apa hiányoztok!!!

6.

Hétvége, ez a hét is elrepült, igen erre vártam! Nagy- nagy lustulásra! Szétnéztem a vendégszobába és nagy volt a rendetlenség. Kopogtak. –Gyere, be!- szóltam. S benyitott valaki és az a valaki nem más, mint….Andrew???? Igen bejött hozzám, mit keres itt? S ki engedte be? Sally tudja? Vagy betört? De, egyszerűen lefagytam. Ott ültem az ágyon, a csipkés háló ingemben és egy vékony takaróval a kezemben, mert meleg van és örök nyár és húh… most még melegebb lett. – Mit keresel itt?- kérdeztem döbbenten. Andrew az ablakhoz ment és végül rám nézett:- Mindenki elment golfozni a pályára, kimerítő hét volt. Átjött apám is úgyhogy Mr. Moon-nal elvannak. Még Mrs. Moon is társaságra talált, az édesanyámmal társalog.-és közelebb lépett. Én pedig kicsit hátra húzódtam. Oh…ez a melegség ne áradna szét bennem,úgy érzem, szétrobbanok. Annyira jó érzés, és nem bírom tagadni…Andrew az arcomat simogatta majd, lágyan lassan és óvatosan….MEGCSÓKOLT!!!!!!!!!!!!!!! Atyaisten, már jó régóta nem engedtem magamhoz egy fiút ilyen közel. Én pedig kicsit megijedtem és eltoltam magamtól:- Várj… te most…mit akarsz?- kérdeztem eléggé hülyén. De hát, nem mindennapi dolog ez, hogy bejön egy fiú a szobámba és megcsókol!!!!!! Kicsit feljebb húztam magamon a takarót, vagyis hát most tényleg, mit akar? Andrew végre megszólalt:- Amanda már régóta el akartam mondani neked, hogy az első naptól fogva tetszel nekem és időközben beléd szerettem, nem tudom, hogyan ne is kérdezd, egyszerűen nem bírom visszafogni. Tegnap is a limuzinban meg akartalak csókolni, de olyan temperamentumos vagy! Nem tudom, hogy mikor közeledjek hozzád! Érted? Egész testemmel-lelkemmel kívánlak, és majd megőrülök, érted annyira imádlak! Amanda érted ezt? Mert, ha nem akkor elmegyek, és mondd, hogy nem akarsz….- Andrew más volt, mint ezelőtt. Csupa szenvedély és romantika. Még sosem láttam erről az oldaláról. Eddig olyan szívtipró típusnak ítéltem meg. Most meg itt az ágyamban szerelmet vall! Láttam, hogy indulni készül a kis összetört szívű csávóm, így hirtelen megfogtam a pólóját és magamra húztam és megcsókoltam. Andrew pedig mosolygott és tovább csókolóztunk.

Délután 3 órakor ébredeztünk egymás mellett. Furcsa egy reggel volt komolyan, de élveztük, mert egymáséi lettünk, végre nem civakodunk. Mikor beszélgettünk Andrew cirógatta a vállamat és én pedig ásítottam.- Jó volt, végre a nehéz hét után. Úgy örülök, hogy bevallottad mit érzel irántam, én eleinte ki nem állhattalak, aztán kezdtelek bírni és úgy tettem mintha még mindig utálnálak. - nevettem. –Andrew egy valamit kérhetek tőled?- kérdeztem. A fiú felült és komolyan nézett. –Apádnak nem kéne tudni erről, tudod, hogy dühös lenne. - kezdtem, de Andrew beleszólt:- Virágom, nem lesz semmi baj. Úgy eltitkolunk mindent, mintha még mindig utálnánk egymást!- nevetett és átölelt.

Golf pálya a következő állomás, na jó csak a pihenés terén. 5 felé leugrottam Mr. Moon-nal golfozni, mert mondta, hogy a felesége most nem ér rá, mert átjöttek a barátnők így egyedül unalmas lenne. Így beleegyeztem, és jött Sally is. Beszélgettünk és pályáról pályára mentünk. Sally végül megszólalt:- Hallod, tényleg nem bírod Andrew-t? A múltkor azt kérdezte, hogy mivel vágódjon be nálad.- nevetett Sally. Én bennem meg megfagyott a vér! Ezért voltam féltékeny? De, kis naív vagyok, meg irigy. Pedig Sallynek van már barátja!!Áhhh, hogy felejthettem el! –Én nálam már bepróbálkozott, sőt kicsit messzire is mentünk.- válaszoltam kicsit dicsekedve. Sallynek tátva maradt a szája a döbbenettől.- Váóóó, ez igen! Gratulálok! Csak, nehogy Mr. Parker megtudja, mert dührohamot kap és felbont veled minden szerződést. Lehet, hogy Andrew el akar csábítani, hogy kirúgjanak téged. De ezt nem rossz szándékkal mondom, hanem jó tanácsként adom: vigyázz azzal a fiúval!- mondta Sally. Én pedig bólongattam, oké ezúttal jobban figyelek! Azt hittem, hogy végre pasi mentes napom lesz legalábbis, de amikor a medencéhez sétáltam Andrew ott volt. Micsoda véletlenek! Nagy sóhajjal dobtam le a törölközőt és a naptejet a napozóra és leültem. Itt van az asszisztensem és itt fürdik, ahelyett, hogy a heti terveimmel foglalkozna. De, nem mert neki muszáj velem összefutnia! Aztán ledobtam magamról a fürdőköntöst és bementem a vízbe. A fürdő ruhám észvesztő, de hát ez van. Ha Andrew-nak nem tetszik, menjen ki! És még mindig ki nem állhatom, nem tudom miért…. Mikor bementem a vízbe a srác éppen koktélt ivott és mikor rám nézett, egy darabig rajtam maradt a tekintete. –Ejha! Ez aztán a ruha! Szinte alig takar valamit!-nevetett Andrew. Én pedig úgy tettem mintha meg se hallottam volna. A napszemüveget a szememre toltam és háttal neki támaszkodtam a medencének és kitettem a karjaimat a partra és élveztem a napsütést. Ez a bolond csávó, meg legalább csendbe marad. Legalábbis azt hittem, elkezdett velem beszélni!!!!!!!!!!!!!!! Én pedig a fülembe dugtam a fülhallgatót, bekapcsoltam az IPod-ot és nem hallottam a külvilágot. Nem szabad Andrew-val beszélni, Sallynek igaza van, csak a pénzre játszik… De éreztem, hogy a fülemből kiszedi az egyik fülhallgatót. Éppen egy rock szám ment, és áh, mit keres itt? Nincs sok dolga? Ajjjj…. –Amanda. Itt vagyok, ne csinálj, úgy mintha itt se lennék.-kérlelte. Én pedig megvontam a vállamat és a kezéből diszkréten elvettem a másik fülhallgatót és visszatettem a fülembe. De, a srác nem hagyta magát!!! Őrület. – Amanda! Figyelj már ide! Fontos dologról van szó!- szigorúan rám nézett, én pedig kicsit megijedtem. Végül ledobtam a partra az IPod-ot és ránéztem. – Na, mi az?- kérdeztem. Andrew már a fejét fogta és végül rám mosolygott és a víz alá úszott. Én pedig megráztam a fejemet, hogy mennyire nem normális ez a gyerek. De, a szívem erősen dobogott mikor Andrew felbukkant a víz alól és felém úszott. Az ájulgatás kerülgetett, mikor megérintett. – Figyelj Amanda. Mi lenne, ha versenyt úsznánk?-kérdezte én pedig felébredtem a szappanbuborékból. Megpróbáltam koncentrálni a valóságra. –Oh, igen persze, menjünk, ha akarod.- mondtam neki. –Még szép! Nos, az lesz, hogy számolok és indulunk.- közben bevizezte a haját, és állított a séróján. Tipikus pasi és a szívem meg majd’ kiugrik olyan izgalmas. –Na, 3……2……éééééééééééééééssssss 1!- számolt visszafelé és elindultunk. Gyors úszásszerűen és azt hiszem egyszerre mentünk,végül Andrew leelőzött. –Oh a fenébe! Te nyertél.-mondtam a célnál. Andrew pedig meghajolt előttem és köszönöm, köszönömöt mondott. Hah, milyen beképzelt… De, aztán ott ültünk a medence lépcső fokán beszélgettünk. – A szüleid tényleg nem akartak elengedni Amerikába?-kérdezte a fiú, mikor elmeséltem neki a dolgokat. –Hát nem nagyon, mert féltenek, és azt hiszik, hogy Hollywood rossz hatással van rám. Úgy volt, hogy haza megyek a kész albumommal, de a menedzserem, az az apád azt akarta, hogy itt debütáljak. És azt hallottam, hogy Európába is kijutott a cd-m, úgyhogy még nem tudom milyen a reakció.-mondtam. Közben Andrew már nagyon közel volt hozzám, hát igen kicsit sok koktélt ittunk és feloldódtunk. Különben még mindig kint ülnék a parton és nézném,hogy Andrew hogyan úszkál. Hason feküdtem és szürcsölgettem az utolsó csepp koktélt, Andrew pedig nevetett. –Mi az? Mit nevetsz?-kérdeztem én is nevetve. –Oh, semmi, csak olyan vicces, hogy szürcsölsz. – és átkarolt. Hű,mint a friss házasok. De, aztán nem bírtam magammal, nehéz volt vissza fojtani a vágyaimat, így Andrew-ra másztam és megcsókoltam és ő is viszonyozta!!! Vááóóóó. Olyan jó volt, a testem felforrósodott, a szívem kalapált, és a fejem zúgott. De, olyan őrjítő! A kezei a hátamon vándoroltak végül lecsúszott a fenekemre. Ehhh… tudom kicsit erotikus jelenet. De, az ital megtette a hatását, Andrew se tagadhatja le tovább, hogy mit érez irántam. Végül lebuktunk a víz alá és ott csókolóztunk. A medencébe épített lámpák, pedig világítottak és feldobták a pillanatot, aztán felbukkantunk a felszínre és levegőhöz jutottunk és ismét megcsókoltunk egymást. Végre érzem, hogy a vágy csillapodni kezd. Mert már nagyon nem bírtam magammal. Mikor abba hagytuk a medence szélére úsztunk és nevetgéltünk. –Olyan boldognak tűnsz. - mondta Andrew, én pedig elpirultam. – Tudom, van is miért.- és ismét csókot nyomtam a szájára.

-De, ezt nem mondod el senkinek sem!- kérte Andrew. –Nem,nem.- ígértem neki. Aztán megnéztük a teliholdat és ittunk még egy kicsit, megint versenyeztünk és csókkal zártuk le ezt a romantikus estét. Mert, hát délután volt és beesteledett. Észre se vettük,hogy sötétedik.

7.

Az ébresztő óra megcsörrent és eljött a hétfő is. Micsoda hétvége volt! Sose fogom elfeledni! Kimásztam az ágyból és láttam, hogy Andrew mellettem aludt el. S még mindig ott van! Bájosan alszik és a felső teste megbolondít engem, olyan izmos! Elindultam a saját fürdő szobámba és lezuhanyoztam. Azután pedig felöltöztem, kisminkeltem magam. Befújtam magam parfümmel és kiléptem a szobámba. Andrew éppen ébredezni kezdett. Nagyot nyújtózkodott és vidám üdvözölt:- Jó reggelt kisasszony!- és kimászott az ágyból és felém jött. Nálam pedig megjelentek az intő szavak: „vigyázz Andrew csak kihasznál” „nem kezdhetsz viszonyt a menedzsered fiával, vagy karrier, vagy szerelem” –Ne haragudj, most nincs időm erre.- tiltakoztam mikor Andrew megcsókolta a nyakamat. –Mi az bébi? Ne, legyél már ilyen!- rám parancsolt. Szóval már értem, ha egyszer is ellenkezek, akkor begurul. –De, figyelj én nem tehetem…Mi nem…-és ellágyultam mikor erősebben csókolt. De, próbáltam erős lenni,de gyenge vagyok a közelében. Ledöntött az ágyra és tovább erőszakoskodott. Én pedig megijedtem, hogy nem-e azt akarja. S végül belekarmoltam a hátába. Andrew felordított. –Te hülye ribanc!- ordította. Én pedig csodálkoztam,hogy ezt mondja rám. –Most nincs kedvem! Majd máskor!- mondtam neki mérgesen. –De, már úgyis megtettük, és most tegyük meg megint!- és felém közeledett és a falhoz szorított és erőszakosan fogta a kezemet. –Ha még egy ellenkezés, szólok apámnak és felbontja a szerződést. Hát most csapdába estél. – gonosz mosolyt csalt elő. Nem ismertem rá, ki ez a fiú? Mit akar? Tegnap még gyengéd volt, ma meg erőszakos? –Andrew miért csinálod ezt velem? Tudod jól, hogy szeretlek…-a szeretlek szót már suttogtam. Remegett az egész testem a félelemtől. –Ah… persze…akkor nem tiltakoznál ellenem. Már rég áh…-és elengedte a kezemet és végül a nyakamnál szorított. Én pedig már alig kaptam levegőt, mit csinál? Megbolondult? –Eng….- nem bírtam megszólalni. Végül elengedett. – De, miért? Mit tettem?- kérdeztem levegőhöz kapkodva. –Valakinek elcsiripelted, hogy járunk?- kérdezte megvető szigorsággal. Nálam pedig eszembe jutott Sally!!! – Öhhhh, igen.- válaszoltam hallkan. –Mit mondtál?Nem hallom!- kiabált rám. –AZT MONDTAM HOGY JÁRUNK ÉS AZT IS HOGY NAGYON SZERETLEK ÉS IMÁDLAK, DE ERRE MEG ITT ERŐSZAKOSKODSZ!NEM HAGYSZ, BÉKÉN ELJÁTSZOD,HOGY SZERETSZ ÉS KIDERÜL, HOGY NEM!- kikeltem magamból. Nem bírtam vissza fogni! Andrew pedig meglepetten nézett rám és újra a régi volt. –Jaj ,ne haragudj..Nem…nem akartam…-mondta komolyan. – Sally pedig miért nem tudja befogni a csőrikéjét? Ő a legjobb barátnőm és eddig minden titkomat megosztottam vele! Fogadok, hogy elmondta apádnak is! Végem van, mehetek, vissza Európába kereshetek egy új kiadót,sőt lőttek a pályámnak! Nekem annyi, kellett nekem ennyit lelkizni? Kellett nekem megismerni téged? Kellett nekem idejönni? Nem akarom többé, tűnj el az életemből!!!!!!!!- ordítottam. Most már tényleg nem bírom! Elegem van! Andrew pedig kiment, én pedig az ajtóhoz vágtam egy vázát, ami szempillantás alatt a földön hevert darabokban, akárcsak én….

Órákig sírtam, a földön ültem és zokogtam. Szinte már folyó volt a szobámban. Egyszerűen nehéz a szívem és a lelkem. Mikor kicsit magamhoz tértem, elővettem egy laptopot és dalszövegeket írtam. Mindent kiadtam magamból, amit érzek. Szerintem ez lesz a világ legjobb lemeze, a bosszúálló album! Délután tájt elindultam a stúdióba, hogy felvegyek pár új dalt, igaz az új album majd karácsonyra jelenik meg, addig is elkészítem a dolgokat. De, mikor beléptem a stúdióba Mr. Parker dühösen ült a székében. – Amanda! Ez miféle cikk? -kérdezte és a kezembe nyomta. A szalagcím: „Amanda és Andrew titkos románca” és a kép pedig a medencés,mikor csókolóztunk!!!!!!!!!! Uram atyám,ezt nem hiszem el! Ki volt az? Andrew????? Mikor alig tértem magamhoz, Sally jött elő. –Hát igen, nocsak ki volt a kifigyelő?- kérdezte Sally. Én pedig megdöbbentem: -Te voltál?- kérdeztem, alig hittem el!

-Oh, te lány. Szerinted miért hívott ide apám? És miért hívtalak korábban? Azért,hogy a szerződést nekem adják át! Hogy megbukjon a karriered és,hogy haza mehess! Amerika méltó hely erre a bukásra, megismernek, megszeretnek és hoppá holnapra már azt se tudják,hogy ki vagy! És a híred eljut Európába is! Ajaj, Amanda fényes csillaga lehullóban!- gúnyolódott a legjobb barátnőmnek hitt Sally. –Hű ezt egyszer megbánod!- ordítottam rá. Egyszerűen, akik körülvettek mind kihasználtak, az volt a céljuk, hogy átadjam nekik a staféta botomat! Már csak azért se! –Ja és a szerződés, itt van nálam, Mr. Parker rám bízta, azt mondta nem tudja, mit csináljon ezzel a papírral, és azt csinálhatok vele, amit akarok. Pl. elégethetem, vagy megetetlek téged… vagy egyszerűen darabokra tépkedem, te pedig felsöpörheted…-gúnyolodott. Ebben a lányban csalódtam, óriásit, évekig tartó barátságunk csak álca volt?

Alig merem elhinni, hogy ilyen csapdákba estem, és a sikerem ennyire meg fog bukni egy béna hamis cikk által. –Amanda, én igazán sajnálom, ami veled és Andrew-val történt. Én csak azt hittem, hogy a karrier fontosabb, mint egy aprócska románc, ami állítólag komolyra fordult. Andrew mindennap rólad áradozik és már kifigyeltem, hogy ragyog tőled. Nem akarom, hogy az asszisztenseddel románcba bonyolódj! Nem tesz jót a hírnevednek! A fiam az előző énekesnőcskéket is az ágyba cipelte és leágazott a csillaguk. Én pedig már évek óta eltiltottam még a stúdió közeléből, végül a limuzniba kötött ki. Úgy tett mintha, nagyon fontos ember lenne, engem is átvert. Mondta,hogy ő intézi a dolgokat persze jól is csinálta meg minden. De, nem gondoltam volna, hogy ez lesz a vége! Mikor Sally kifigyelt titeket azt mondtam: még ma felbontom a szerződést ezzel a lánnyal! Sajnálom Amanda…- mondta komolyan és szigorúan Mr. Parker. De, ekkor ebben a pillanatban rontott be Andrew.

- Álljatok le!!!!!!!!!!!! Hagyjátok szegény Amandát!- kiáltotta Andrew. Én pedig hirtelen boldog lettem, megmentette a karrieremet! – Hé, fiam, mit csinálsz? Mit keresel itt te szoknyavadász?- kérdezte dühösen az apja. –Azt csinálok, amit akarok! Én a lányért jöttem, hagyjátok, békén nem bonthatjátok fel a szerződését, mert velem van! Én vagyok a menedzsere!!!!!!!- mondta nagy büszkén. Nekem pedig leesett az állam a döbbenettől. Mindenki úgy bámult rá,mintha kínaiul beszélt volna. De, végül Mr. Parker nevetett. – Fiam a szerződés azt írja h Mr. Parker és nem…-és közben megnézte a papírt. Andrew pedig vigyorgott, mint a vadalma. -Andrew Parker…. Parker Jr….. a menedzser….már régóta…- olvasta fel Mr. Parker. Remegett a keze a dühtől és majdnem kettétépte a papírt, csak hát nem sikerült neki, mert még időben elkapta Andrew a lapot. –Apa, ez csak egy másolt papír, itt az eredeti, te pedig lefénymásoltad a szerződést, irathamisítást végeztél és ezért bünti jár.- mondta gonoszan Andrew, egyenesen a saját apjának! Selma pedig belépett a stúdióba és hozta a dalszövegeket. – Mi az? Mi történni? Én jönni, hogy Sally-nek segítség album énekeljek. Vokalista. - csodálkozott Selma mikor meglátta ezt a sok embert a stúdióban. Sallyhez jött. Most már értem, ez a lány is áruló???? – Mondd, csak Selma, volt közöd ehhez az emberhez?- kérdeztem tőle és rá mutattam Mr. Parkerre. Selma csak ennyit mondott: - Én ismerni Mr. Parker, de ő lenni menedzser, aki azt mondja: Selma dolgozz sokat Amandával. Én elfogadni ajánlatot és mondom, hogy okéy meg csinálni.- válaszolta Selma. Hát nem sok derült ki számomra, de legalább nem avatták bele a piszkos részletekbe.

Végül Andrew kiküldte a bandát a stúdióból és a rendőrség pedig elvitte Mr. Parker-t mert iratot hamisított. Én pedig ültem egyedül a stúdióban, és Andrew bejött. Nem néztem rá, mert olyan furcsa érzés volt, hogy ő már rég a menedzserem és velem egy korú… De végül kiderült,hogy 22 éves!!!!!!!!!! – Amanda, én örülök, hogy veled maradhatok. Ameddig akarod. És az Európai lemez kiadódnál is én vagyok a főnököd. Remélem, sokáig dolgozunk majd együtt. - mondta Andrew. Bólongattam. Erre már nem tudok mit mondani, de szívem mélyén nagyon örültem neki. Egyszer csak Andrew megcsókolt. Örültem neki, mert már nagyon hiányoztak ezek a percek. Utána pedig elkezdtünk dolgozni a harmadik nagy lemezemen!

8.

Igen, egyszer véget ér minden.. vagyis ez az életem egyik szakasza, valami új kezdődik, valami teljesen más! Az albumokat már saját gyerekeimnek tekintem. Mondtam Andrewnak, hogy a harmadik gyerek jön. Ő pedig nézett, hogy úristen van már két gyerekem? Erre nevettem egyet és mondtam, hogy nem úgy értem, hanem az albumokat hívom úgy. Nevettünk

Amúgy azt hittem, hogy tőlem jön a gyerek, de hogy már a harmadik! Jó fiatal anya vagy!- mondta meglepetten Andrew. Én pedig átöleltem és megcsókoltam.

Eltelt a két év. Mi pedig nagyon jól elvagyunk. 2009 van, és nagyon boldogok vagyunk, volt már turném, sok fellépések. Még díjakat is bezsebeltem. Most készítem az ötödik nagy lemezemet! Új klipek jelentek meg és tévé műsortól kezdve a rádiókig ugyanúgy hívtak.

Anyámék kijöttek Amerikába, mert már nagyon unatkoztak Európában. Itt laknak nálunk. Apám már totálisan büszke rám és gratulált nekem! Anya pedig örömében sírt, hogy nem csak a karrier, de a szerelem is rendbe van. Szimpatikus nekik Andrew és sokat beszélgettünk.

Egy este kint sétálgattunk a kertben kéz a kézben és néztük a csillagokat. – Ez a csillag, oda fent úgy ragyog, mint te lent. – mondta Andrew. Én pedig hozzá bújtam és örültem, hogy mellettem van. - Olyan édes bókokat tudsz mondani.- nevettem. Andrew pedig megfogta az arcomat és megcsókolt. Ez volt életem legszebb pillanata. Szabad ég alatt, kiteljesednek a vágyak. –Üdvözöllek a Bálvány országban szupersztár. – mondta viccesen Andrew. – Jaja, mint régen. Bálvány ország vár ránk!- nevettem és megfogtuk egymás kezét és néztük a tűzijátékot. Ez volt életem egyik legszebb napja!!! Sziasztoooooook! :)

Folyosón túl 1. rész

Minden egy születésnapi bulin kezdődött, a barátaim átjöttek, hogy megünnepeljük a 20. születésnapomat. Így a suliban kiosztottam a meghívókat és szombat délutánra vártam őket. Voltunk úgy 120-an és nagyon jól éreztük magunkat. Addig, míg meg nem láttam álmaim fiúját Ryan-t. Ryan a suli legdögösebb pasija és minden lány oda van érte, mikor a közelembe van állandóan kiugrik a szívem. Mivel nagyon bevállalós csaj vagyok úgy döntöttem felhívom magamra a figyelmét és belém fog szeretni… Szerelem első és utolsó látásra míg őrülten nem kiáltottam el magam:- És most látják először Cathy nagy ugrását!- és hopp beleugrottam a vízbe. Nagyot csobbantam és úgy éreztem, hogy nem fulladok meg. Kinyitottam a szememet és úsztam a lépcső felé, amint kiszálltam a medencéből:dühős apám állt előttem. Az arca paprika vörös volt és szinte lesütött róla a méreg és a kegyetlenség.. –Ööööö bocsi…-ennyit bírtam kinyögni és szánalmasnak éreztem magam. Főleg a többiek előtt, még sosem látták így apámat… -Ez volt az utolsó Cathy Warner!!! Ez volt az utolsó! Én megmondtam neked még a 18. születésnapi berúgásod után, hogy ha még egy ilyen Londonba küldelek egy magánzárkába!-ordította nekem magából kikelve. Apám mindig is szigorú ember volt, de elkényeztetett engem és a bátyámat: Gusztávot. De mivel a bátyám már elvégezte a főiskolát azóta csak én vagyok a középpont, mindig bajba kerülök és engem találnak meg… Bevitetett a szobámba és leültem az ágyra, karba tett kézzel hümmögtem és majdnem kitört rajtam a hiszti a többiek pedig lent vannak a kertben és velem pedig az apám veszekszik. Apa bejött és anyám is… Biztos anya jót akar nekem és megbeszélte gyorsan apuval, hogy engedjen le bulizni, de… - Kislányom! Szerinted miért mondtam neked világosan, ha még egy ilyen akkor bajba fogsz kerülni?- kérdezte apám. Erre megvontam a vállam és hátat fordítottam nekik. Nem érdekel, de engedjenek le bulizni!!! –Kislányom! Már százszor elmondtuk neked, hogy viselkedj normálisan. De a parancsszavak és az intelmek süket fülekre találtak…úgye, Cathy???-kérdezte kicsit magasabb hangsúllyal apám és elhúzta a függönyt az ablakon,mivel kibámészkodtam, hogy a többiek milyen jól mulatnak én pedig itt hallgatom ezt a sok sületlenséget….
-És akkor mivan???-kérdeztem én is magas hangon. Ne kiabáljanak velem! Anyám megfogta apa kezét, hogy ne üssön meg. Hál istennek van anyám aki megérti a problémámat…- Cathy-szólt anyám- mi eldöntöttük, hogy elküldünk Londonba a leánynevelő intézetbe…Mivel a magatartásod nagyon rossz főleg a suliban is panaszkodnak a tanárok…Meg a jegyeid se a legjobbak és nagyon szemtelen vagy és nem viselkedsz örökösnő módon…így nem volt más választásunk.. még ma elkell menned innen… -mondta szigorúan anyám. Nahát, át állt apám oldalára?? Mit képzelnek? Elküldenek a napfényes Los Angelesből??? Úristen!! Nem tehetik velem! Nem tud jönni holnap forgatni a Sweet 16!!!!! Lekell mondanom az együttesemet???? Nemáááár! Black Rose tagjai megfognak rám haragudni! Én pedig belesülhetek ebbe a szégyenbe!!! Wááááááááááááá! Elkezdtem magamban ordítozni,de áhhh. Nem bírom ki akarok futni innen! Nem hiszem el! Életem legszebb napja és elküldenek Londonba!!!!! – Nem fogok menni!- pattantam fel és kifutottam a szobából. Apám elkapatott az egyik biztonsági őrrel és beraktak egy autóba. Rögtön a repülőtéren találtam magam. Sírtam és sikítottam, mint egy 5 éves gyerek. A biztonsági őröknek meg se kottyant, így magán repülőre ültettek… És az életem ezen túl gyökeresen megváltozott….
Zuhogó esőben érkeztünk meg egy angliai birtokon szálltunk le és segítettek nekem. Ernyőt fogtam felém és láttam, hogy egy elegáns és szigorú hölgy jön felénk. A hajamat kicsit megráztam és előre hajoltam és hátra és normálállapotban egyenesen kihúztam magam. A nő pedig felvont szemöldökkel méregetett végig. –Jó napot Miss Warner! Kérem fáradjon be a nevelő otthonba. Egy meleg teával készültünk önnek.- mondta mély hangon a nő. Olyan mintha meg akarna enni vacsorára… De amikor beléptem végig néztem a bejáratot, olyan kísérteties volt ez a hely. Mint egy horror filmben! Az ég dörgött mikor az ajtót kinyitották nekem. Angliai vonásai vannak ennek a helynek és rájöttem, hogy ott vagyok.. Látszik, hogy nagyon fáradt vagyok. Ahogy beléptem egy másik hölgy fogadott. Vékony alkatú és öreg nőci volt. Szigorúan nézett rám, ez a nő illene apához komolyan. Lesétált a lépcsőn,irigylésre méltó kecsességgel. A kezében pedig könyv volt, lehet, hogy rosszkor állítottam be. Vagyis hát én nem akartam idejönni, de elkellett jönnöm. Hogy fogom kibírni?????????? –Jó napot Miss!-köszöntöttem előre és meghajoltam. Mi van ha az Anglia királynője is idejön? Vicces lenne!!! –Kérem Miss Warner hívjon engem Miss Deborah-nak! Én vagyok az ön nevelője,ide tisztességes lányok járnak! Olyanok akik hölgyként szeretnének viselkedni a társaságban,maga pedig egy különleges személy. Az édesapját ismerjük és különös okok miatt befogadjuk önt.- mondta nekem. Szerintem apám lefizette őket… Már régóta ide akart íratni szóval,biztos, hogy azért jöttem ide és beletörődött a nevelő otthon, hogy na jól van fogadjuk be ezt a fruskát… Amint bemutatkoztunk egymásnak és nem barátkoztunk össze,hát nem is lehetne összebarátkozni… így elvittek a szobámba. Nagyon szürke és sötét itt minden,mint egy temető olyan ez az iskola… Az ágyamra volt terítve az egyenruhám és borzalmas masni virított mellette… Megnéztem a márkáját: hát nem volt egy Gucci meg D &G meg Versace… Hanem egy Made In China… Ezek az európaiak nagyon egyéniek komolyan… Soha nem találkoztam olyan márkával: made in china… Így magamra húztam ezt a nyavalyás egyenruhát és megfésültem a hajamat és befújtam magam Xtina Aguilera- Inspire parfümjével. A cipő borzalmas én hozzá vagyok szokva az elegáns magas sarkúkhoz és ezt a vászon cipőt kell hordani,szerintem holnapra már szétesik főleg a talpa…. A masni következett hát…. Hajpánt félének felvettem… Lementem a többiekhez vacsora időre. A lányok a tiszteletemre felálltak és köszöntek nekem. –Jó estét kisasszony!-üdvözöltek engem. Én pedig kicsit idegesen leültem az egyik lány mellé,hát nincs más lehetőség… Így most vacsora idő van. Nem igazán vagyok éhes… Amikor a konyhásnő kijött elegáns volt és kövér és kedves arca volt. Letette elénk az ételt és forgott ki és be a konyha és az ebédlő között. Miss Deborah leült a helyére és elegánsan elhelyezkedett a székén. A vacsora finom volt, azt hittem, hogy ennél rosszabb lesz. Szerencsére gyorsan végeztünk és elmehettünk fürdeni és aludni. Még takarodó előtt az egyik lánnyal beszélgettem egy legendáról beszélt:- Hallottál arról, hogy itt a nevelőotthonban kísértet jár? Állítólag egy férfi! Elakar csábítani egy lányt és magával vinni, hogy örökre megszűnjön ez a hely,a házi rend tiltja a külvilággal való kapcsolatot és a titkos szerelmi viszonyokat. - mesélte a lány.
Így kénytelen voltam végig hallgatni a legendát, miért nem mesélnek a Hollywood-i pletykákról? Azok sokkal izgalmasabbak és jobban érdekli az embert…De ez a hülye legenda… Ezeket ki a fene hiszi el??? Hagyjanak már! Olyan nevetséges! Ezek csak a Hollywood-i filmekben fordulnak elő! Nem jártak még moziba?? Bár látszik annyira elit,és sznob ez a hely, hogy a mozi közelébe se jártak soha!!! Mindjárt elnevetem magam!
A lány neve Katie, aki imádni való kiscsaj meg minden,az első óra óta nagyon kedves velem és bevezet a nevelőintézet rejtelmeibe. Próbáltam érdeklődő tekintettel figyelni, de valami nem hagyott nyugton: ahogyan mesélte majd kiugrott a bőréből…. –A legenda amiről mindenki beszél…a legenda ami 1899-es években elindult…Ez a hely egy kastély volt és királyok és hercegnők lakták ezt a helyet. Volt egy ellenségük a Zürich család németek voltak és gyűlölték egymást mert a Laysell család olasz származásúak voltak és ki nem állhatták egymást! Egyik nap született mindkét családnál egy fiú és egy lány. A Zürich családnak fiú született a Laysell családnak pedig lány született. Egy boszorkány megátkozta őket, hogy egy nap a gyerekek egymásra találnak és szerelmesek lesznek mindörökké ellenségek lesznek…. A Zürich család elhatározta, hogy soha nem engedik ki a fiút a kastélyból, a Laysell család pedig a lányukat nem engedték ki…. Egy nap a fiú vadászni indult és hallotta a Laysell oldalon, hogy egy nő énekel. Szinte a hangjába beleszeretett és mindenáron megakarta menteni. Felmászott hozzá és a lány pedig megijedt a fiútól. Megismerkedtek és titkos viszonyt folytattak… Kiderült, hogy a fiú vámpír volt és mindenáron fiatal lány vérére pályázott…. Egyik nap elcsalogatta az erdőbe és majdnem kiszívta a vérét,egy vadász rajta kapta. A lányt megmentette, a vámpír fiú pedig elrohant. Másnap is próbálkozott…. Megint összejöttek aztán szépen egymásba szerettek… A lánynak gyereke született a fiútól,így nem tudták eltitkolni és be kellett vallani,hogy igenis szeretik egymást. A Zürich és a Laysell család irtó dühbe keveredtek és nem hitték el, Laysell azzal vádolta a Zürich családot, hogy az ő oldalukra akarták állítani a lányukat…. Aztán meghoztak egy döntést amint megszületik a gyermek azonnal megkell ölni mert félig vámpír és félig ember…. A fiatalok nem bírtak menekülni és elvitték a babájukat egy olyan asszonynak akinek nem voltak gyerekei. Az asszony felnevelte a kisfiút azóta nem hallottak a Zürich és a Laysell családról… De még a mai napig azt pletykálják, hogy itt ebben a nevelőotthonban bújkál a fiú mert keresi azt a lány áldozatot akit vámpírrá változtat…Hogy bebizonyítsa a Zürich és a Laysell családnak, hogy a szülei becsületes emberek voltak…-fejezte be Katie. –És azóta itt kísért az a fiú vámpír???-kérdeztem teljesen megdöbbenve.. Nem hittem volna, hogy hatással lesz rám ez a legenda. –Igen…-tartott egy kis hatás szünetet Katie.-ez a legenda örökké él,de valakinek megkell törnie a fiú átkát, ha a lány megcsókolja emberré változik, ha a fiú a lány véréből szív akkor a lány lesz vámpír….-válaszolta a lány. Hát mit mondjak ez tényleg hátborzongató élmény lehet itt élni. Már kezdek rettegni és haza akarok menni!!! Nem tudják a szüleim, hogy hova hoztak??? ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!! Összeszedtem minden bátorságomat és lefekvés előtt próbáltam nem erre a sztorira gondolni, aztán végül bebeszéltem magamnak, hogy ez annyira hülyeség, hogy mindjárt elröhögöm magam!!!!
Nagy dörgésre ébredtem fel, már megint nem hagy békén ez a bolond idő!!! Komolyan mondom tényleg elszökök innen miért nem veszik észre, hogy ehhez nem vagyok hozzá szokva?? A vaksötétben tapogatóztam elem lámpáért és kitaláltam a folyosóra. Elmentem a könyvtár mellett éppen valaki olvasgatott, halkan és lábujjhegyen mentem el mellette. Lélegzetvételért küszködtem végül sikerült az akció az út felén járok. Kimásztam az ablakon és hopp már lenn is voltam a kertben. Egy bagoly huhogott és a szél pedig süvített nemsokára elkezd esni az eső. Tovább mentem, én nem hittem el ezeket a vámpír meséket, de kíváncsi vagyok arra a vámpír koporsóra, tényleg ott őrzik a kert végében? Pókhálós volt az egész kennel és egy igazi koporsót láttam, ami nyitva volt. Az ég dörgött egy nagyot és villámlott és megint dörgött!!! Mint egy horror filmben! Remélem felébredek ebből a rémálomból! Amint futni kezdtem, elestem egy nagy pocsolyában és a zseblámpám pedig elgurult…. Hallottam, hogy valaki lép felém és nagyon megijedtem!!!! Az árnyéka nagy volt és félelmetes mikor hozzám lépett megszólított:- Maga mit keres itt ebben az időben?-kérdezte egy fiú hang. Fiú????????? Úristen a legenda feltámadt??? Nem hiszem el, pedig csak kibotorkáltam és máris szembe találom magam vele???? –Ne ijedj meg… Cathy Laysell… - és megfogta a kezem és segített lábra állítani. –De, én nem vagyok Laysell én más vagyok Cathy Warner… és 20 éves és Los Angelesből jöttem…- válaszoltam neki. De egyébként miért hitte azt, hogy a Laysell lány vagyok??? Lehet, hogy ő az a fiú akit az öregasszony felnevelt és a Laysell és Zürich kapcsolatából született gyermeke? Nem értem…. – Jaj ne haragudj…. Azt hittem, hogy édesanyám vagy… Hasonlítasz rá.. – válaszolta a fiú. Megráztam a fejem, ez annyira zavaros… a legenda… a legenda szerint én vagyok az a nő aki…. aki meghalt és újjá született a 21.században??? Nem értem….
-Az anyám a jövőbe küldette magát egy vámpír jóssal, akit megkért, hogy meg akar halni és új életet szeretne kezdeni majd valamikor a jövőben… Cathy Laysell néven született meg egy amerikai kórházban.. Én pedig évszázadokon át vártam rá…. Te benned él az édesanyám lelke….- mesélte a vámpír fiú. – Ez nem lehet ez valami tévedés! Komolyan!- tiltakoztam! De láttam, hogy a fiú hirtelen eltűnt…
Őrülten rohantam vissza a szállásomra és nagy nehezen de sikerült vissza jutnom a szobámba,hogy ne keltsek nagy feltűnést… S nagy nehezen álomra hajtottam a fejemet.
Reggel a lányok már elmentek enni én pedig későn ébredtem fel, gyorsan felkaptam magamra mindenféle holmit és rohantam le ahogyan tudtam és akkor útközben belerohantam William-be a vámpír legendába. A fiú meghajolt előttem és rám vigyorgott én pedig azt hittem, hogy megint látomásaim vannak,de nem… Elestem és nem bírtam felállni a fiú pedig felém hajolt és segítségül felém nyújtotta a kezét. Én pedig megfogtam és furcsa bizsergést éreztem a gyomromban. Valami megmagyarázhatatlan,fantasztikus tűz vonult át rajtam. William pedig rám mosolygott és gyönyörű fogai vannak… Nem akár milyenek… Tényleg vámpír a fiú… Azt vettem észre, hogy elájulok a karjaiban….Félhomályban ébredtem fel, a szobatársam Katie ápolgatta a fejemet és azt mondta, hogy a folyosón túl találtak rám eszméletlenül… Folyosón túl??? A legendás folyosón voltam??? Megharapott? Gyorsan a tükörhöz mentem és megnéztem a nyakamat… és szerencsére nem csinált velem semmit. Nagy levegőt vettem és megkönnyebbülve ki lélegeztem. Megúsztam…. Valahogy visszatámolyogtam az ágyhoz és olyan lendülettel dobtam le magam, mint még soha. És az álom újra elnyomott… elvitt a múltba…. Újra….
Álomban: „ –Anya! Apa nézzétek!- szóltam oda rohanva anyáékhoz és letettem eléjük az úszó gumit. A szüleim felragyogtak és figyeltek, hogy a medence szélén állok és ugrásra készen vagyok. De akkor nagyon rosszul ugrottam és nem volt a medencében víz és akkor…” felébredtem…. A szívem nagyon dobogott és nagyon megijedtem… Nem hittem el, hogy ezt álmodtam.. Fel kéne keresni William-et. Hátha tud segíteni rajtam a rémálmok ellen… De nem találtam sehol az iskolán belül, szerintem elment és itt hagyott engem…
Megkell szöknöm! Igen én félek! Nagyon is nagyon nagyon félek! Így elhatároztam, hogy még ma éjjel elszökök. Nem fogom kibírni a végén még megölnek… Mikor a szobámba tartottam, hallottam a lányokat beszélni és egy másik legendáról beszéltek: - Ma éjjel a vámpír megtalálja az áldozatát, mikor az újhold betölt a gonosz feltámad és keresi a csiszolatlan gyémántját, hogy ő maga szívhassa ki a vérét… Megint eljön és megtalálja a legendás lányt…. A lánynak pedig gyereke lesz…. Így újjá születik a Laysell-Zürich család legendája… - mesélte Katie-nek Melody. Melody mindenről tud, hiszen a suli igazgatójának az unokája. –De egyébként szerintem inkább most fog felelevenedni a legenda,hiszen ma van Hold tölte és ma keresi meg a vámpír fiú a lányt… Az iskola nem hisz a legendában, de azért óvatosak mert az igazgatónő megmondta, hogy szerinte inkább ilyen betörők jönnek stb. De mi hiszünk a történetben…és köztünk van valahol a lány, akire vadászik a William nevű vámpír…- mondta forradalmas hangon Melody. Katie felsikított és bebújt a takaró alá, én pedig megkapaszkodtam a kilincsbe. Úristen! Ez őrület !!! A legenda most kezd életbe lépni… Annyira elszédelegtem, hogy inkább a szobámba mentem halkan belopóztam és bebújtam az ágyba. Éjfél tájt mikor megszólalt a lenti óra kongja, akkor tudtam itt az idő. Így összeszedtem a legfontosabb holmikat és bedobtam egy sport táskába, a szökésre készen állok, amikor kimentem a szobámból lépteket hallottam, gyorsan befordultam a lépcsőnél és a falnak támaszkodtam. Kinéztem és a léptek zajai elcsendesedtek. Csak a szívverésemet hallottam. Mikor egy picit magamhoz tértem elindultam az ajtó felé,éppen, hogy kinyitottam egy alak állt előttem…. A végzet…. Már rájöttem, hogy ki előtt állok és rájöttem, hogy én vagyok a legendában szereplő lány…akit ma éjjel megölnek… De éppen más valaki volt.. Miss Deborah, gyorsan elakartam futni de annyira megijedtem, hogy kieszeltem abban a pillanatban, hogy inkább elájulok. Úgy estem össze, mint egy dominó… Mikor magamhoz tértem ismét a szobámban, az a hír járta az otthonban, hogy kórós alvajáró vagyok.. Úgy tettem mintha nem emlékeznék rá: -És mit csináltam? Hogy kerültem oda?? Miért nem hallottatok?-kérdeztem megjátszva… A lányok megfogták a fejemet meg lázat mértek és vizes borogatást kenegettek a fejemen… -Miss Deborah azt mondta, hogy látta az ajtó közelébe mész. Szinte nem vagy magadnál és aztán látta, hogy összeesel…. Most már szólunk neki,hogy magadhoz tértél. – válaszolta Katie. Katie tényleg jó barátnő és rájöttem, hogy most már itt maradok, hiszen vigyáznak rám a többiek… Csak ne jöjjön az a vámpír aki megakar ölni… Szentül azt hittem, hogy William áll előttem… Olyan erős volt a látomásom, hogy nem merem elhinni, hogy lementem… Éppen ekkor lépett be Miss Deborah. –Kisasszony most már jobban néz ki, tegnap éjjel halálra volt rémülve. De most tényleg jobb színbe van kisasszony.- és megfogta a homlokomat. Rám pislogott egyszer-kétszer és emelt fővel eltávozott és közben a lányokat is kiküldte a szobából. Ismét ólomként nehezedett meg a szemhéjam és újra elaludtam…. Álmaimban William-mel beszélgettem és egy dombon ültünk és fogtuk egymás kezét. A lovak pedig mögöttünk futottak és nagy szél vihart keltettek. Mi pedig egymásra estünk: a szemei tágra nyíltak és felém hajolt és megcsókolt… A csók a menyekbe repítettek és akkor megjelent Ryan aki féltékeny volt és ellökött tőle. Én pedig sírtam, hogy ne tegye és nagy kardot vett elő és William felé ment. Közben pedig kerestem a megoldást, hogyan akadályozzam meg a gyilkosságot. Találtam valami kard félét a földbe szúrva és kihúztam és feléjük rohantam és aztán…. Ekkor ébredtem fel… A napfénye beragyogott az ablakon…
Miss Deborah meglátogatott és mondta, hogy minden rendbe van és mehetek az órákra. A lányok már nagyon aggódtak értem és jobbulást kívántak nekem, így erőre kaptam a támogatástól. Szerintem a lázcsillapító miatt álmodtam ilyen hülyeséget,vagy nem tudom. Minden esetre érdekes álom volt… Könyvtár óra volt, az iskolában ilyen furcsa órarend van, mit bánom én, legalább eltereli a figyelmemet most az egyszer Willamről. Az a furcsa didergés szétáradt a testemben amikor először megláttam Őt és azt kívántam,bárcsak normálisabban viselkedtem volna otthon… S nem kéne felesleges dolgokon rágódnom. De, ezt kaptam, ezt érdemeltem ki, én hülye tomboló tinédzser, aki házi bulikat csap otthon és holt részegre issza magát. Utána táncolok az asztalon és a fiúkat szívatom,hogy na, melyik ruhadarabomtól szabaduljak meg előbb? Hát igen persze, hogy a tangától meg ilyenektől…
S még én csodálkozom azon, hogy ide kerültem? Én vagyok Los Angeles botrányhősnője egyébként még Paris Hilton-nál is botrányosabb vagyok és a szüleim nem is híresek csak én. Na jó, csak a Black Rose együttes miatt, de egyébként is voltak már dolgaink, hiszen rock együttesről van szó és a lányok olyan vadak mint a fiúk szóval….
Ahogy elgondolkoztam egyből eszembe jutott, hogy mi lenne ha kirúgatom magam? Úgyis itt unom a banánt, nincs semmi izgalmas és meg bolondulnék, és azt mondanám,hogy vámpírok laknak a környéken! De, mivan ha nem is haza hanem a diliházba jutok? Ezt inkább ne, valami jobbat kéne kitalálni.
Halloween Bál. Mindenki izgatottan készül ezen a napon, a lányok úgy készülnek, mint a saját szalagavató báljukra… Ja és a zenéről nem is beszélve… Ilyen régi középkori zenét játszik egy reneszánsz együttes. Végülis, ha az ember beszél a táncpartnerével nem veszi észre ezt a borzalmat. Majd úgyis berakatok egy amerikai pop, rock és house zenét, nehogy már ilyen elvont muzsikákat hallgassunk már! Ahogy készültem a bulira, éppen Katie kopogott be, mosolyogósan és bájosan üdvözölt:- Szia aranyom! Nagyon gyönyörű vagy!Álomszép a jelmezed!- kiáltott fel meglepetésében Katie. Én pedig kuncogva mondtam: -Hihi, pedig csak egy vacak ruha, amit ezen az éjszakán viselek.-és közben kifestettem a számat. –Jaj nem is! Ne mondj már ilyet komolyan te vagy a legszebb lány ezen az estén! Kíváncsi vagyok, vajon hányan kérnek fel táncolni.- mondta kicsit gúnyosan Katie. Én pedig elnevettem magam, olyan jó fej lány. Mi lenne nélküle, ha nem lenne itt. Ismét kopogtak és Melody nézett be az ajtón, ő pedig csodaszép rózsaszín ruhát vett fel, illett is a szőke hajához. Gyönyörű volt!-Nos lányok, a nagymamám nemsokára megnyitja a bált, siessetek. - sürgetett minket Melody. Mikor látta, hogy még mindig készülődünk, megakadt rajtam a szeme: - Atyaisten!Mint, egy menyasszony! Cathy gyönyörű vagy!!!- dicsért meg a barátnőm. Kicsit elpirultam, hiszen nem gondoltam volna, hogy ennyien meg fognak dicsérni, végülis a ruhát még tegnap előtt rendeltem Los Angelesből, Versace divatháztól. Nem volt olcsó, de nekem nagyon tetszett,az interneten néztem ki. Ha már az ember nincs Amerikában nincs más lehetősége csak a net. Nagy nehezen összeszedtük magunkat a lányokkal, így elindultunk a megnyitóra. Mindenkit, elegánsan (és névsor szerint mondták, és úgy engedtek be minket mint egy királynőt.) engedtek be a bálra. Egyszerűen leírhatatlan volt, amit láttam. Nem hittem, el, a boltozat ki volt festve rózsákkal, virágokkal. S angyalok ültek a felhőkön. Mikor felnéztem majdnem kitört a nyakam. De,nem baj! Végülis minden pénzt megér a bál. Jég országban éreztem magam, a korlát üvegből van és a padló pedig fényes márványból. Gyönyörű a helyszín. Jobban el se tudtam volna képzelni. Sorban álltunk és elindult a táncmegnyitó, elém jött egy ismerős fiú. Azt hiszem William az. Nem tudom, hogyan jutott be, de az biztos,hogy profi módón! A fiú gyönyörű volt,leírhatatlan és bájos, ez a szmoking nagyon jól áll rajta! –Azt hitted, hogy valaki mással fogsz táncolni?-kérdezte kuncogva William. Én pedig meglepődtem rajta, amit kérdezett.-Hát, gondoltam rád is,de sajnos kizártnak tartottam, hogy te el fogsz jönni.- válaszoltam neki. A zene elhalkult és egy kicsit ritmusosabbra váltottak. –Azt hitted, hogy az álmaid nem válnak valóra? - kérdezte sejtelmesen William. Én pedig nem tudtam miről beszél. Milyen álmaim? Nekem az az álmom,hogy végre haza mehessek innen! Igaz, vannak már barátnőim én pedig egy vámpír fiúval táncolok…Bár nem szívesen mennék haza, de hiányoznak a pláza barátnőim…meg Los Angeles,és a Sweet 16 buli…. –Gyere ki velem elkell mesélnem neked a teljes igazságot…- megfogta a kezemet és kivezetett az iskola udvarra. Leültünk egy padra. –A családom története nem úgy van ahogy meséltem és mások mesélték… Az való igaz, hogy ellenséges a két család, de a történetben szereplő pár azok….mi vagyunk….- mondta halkan… Én pedig megdöbbentem,nem hittem a fülemnek!- De ez hogy lehet? –kérdeztem csodálkozva. William felém nézett és a szeme pedig tűként szúrták az enyémet. –A legendát már az 1899es években terjesztették el, egy jósnő jósolta meg a jövőt, hogy valamikor a 2000res években fog megtörténni ez az eset. Igaz most 2009 van, és hát évezredek óta várnak erre a napra és sose jött el… Van valahol egy Zürich és egy Laysell nevű család. Zürich német család,a Laysell pedig olasz. És évszázadok óta ellenségek… Vagyis ez az egész…a mi családunkról szól…és…- mikor mondta valaki közbe szólt odajött hozzánk 2 haver. –Sziasztok, bocs csajszi, de William-et elraboljuk néhány órára, éppen Michael születésnapját ünnepeljük.-és közben felkapták a srácot mellőlem… Nagy sóhajt vettem magamon és bánatosan néztünk egymás szemébe. William és az én titkomat soha nem fogom megtudni….Én pedig egyre izgatottabb és idegesebb leszek… Mikor fog már kiderülni???
Véget ért a bál, a lányok sikítozva és álmodozva mesélték el az élményeiket. Én pedig befordultam a fal felé és „aham” meg „igen” meg „jajá”-val válaszoltam. Közben elnyomott az álom, annyira lefárasztottak agyilag…
Éjszaka közepén nagy vihar volt és hirtelen felébredtem rá, a lányok elaludtak mellettem, biztos túl sokat beszélgettek és elfáradtak és nem volt kedvük átmenni. Nem baj,végülis a legjobb barátnőim. Így felkerekedtem és felvettem a papucsomat és egy szál hálóingbe kimentem a szobából. A lépcsőnél álltam meg és vonzott, hogy a folyosón túlra menjek. Így visszamentem egy zseblámpáért és útnak eredtem. A testem kicsit beleremegett ebbe az egészbe, de nem féltem, próbáltam meggyőzni magam, hogy nincsen semmi baj. A szél süvített, akárcsak a múltkor, de erős voltam és bátor, bebizonyítom, hogy nem vagyok az a pláza cicaféleség! Ahogy, elértem a folyosón túl láttam egy nagy ajtót. Fából faragott és gyönyörű volt. A kilincset egy növény borította el. Borostyán… Letépkedtem a növényt a kilincsről és nagy lélegzetvétellel benyitottam. Elfogott a melegség és becsuktam a szememet. Nem hittem el, hogy egy gyönyörű kertbe értem. Pillangók repkedtek és a táj pedig egyszerűen leírhatlan! Tavaszi hangulata van az egésznek, megdörzsöltem a szememet és egy tündért láttam, vagyis hát olyasmi volt. Gyönyörű és fiatal nő volt. A haja aranyló és a ruhája gyémántcsillogású. Közelebb mentem hozzá és mielőtt kérdeztem volna a nő közbeszólt: -Szia gyermekem, már régóta várok rád. - üdvözölt széles mosollyal a tündér. Vagy angyal az biztos, hogy valami földöntúli lény. –Öhhhh, jó napot…vagy estét… Mikor bejöttem a másik világban még este volt.- mondtam zavartan. Egyszerűen olyan hülyének éreztem magam, próbáltam elhinni, hogy álmodok, de ez maga a valóság volt, a folyosón túli más világ… Visszanéztem ahonnan bejöttem és az ajtót addig elborította a borostyán. Én pedig megráztam a fejemet és azt hajtogattam „vissza fogok jutni,ez egy álom, amiből nemsokára felébredek”, de nem sikerült. Ötvenszer magamba csíptem és a hajamból húztam pár hajszálat és nagyon fájt, rájöttem, hogy ez tényleg a valóság. Láttam egy rózsabokrot és a tövishez értem, az ujjam elkezdett vérezni. Az aranyló hölgyike oda sétált hozzám:- Kincsem, én hívtalak ide. Én akartam, hogy találkozzunk. Én a nagyanyád vagyok, az anyai nagyanyád.- mondta nekem, én pedig majdnem elnevettem magam. –Jaj, persze! Ön nem lehet a mamám, a mama meghalt nagyon-nagyon régen, mikor én megszülettem,sőt nem is látott soha sem. Egy fiatalkori képet láttam róla, amikor még 30 éves volt a fotón… De,70 éves fotó nem készült róla… Ő is kórházban volt, szívbeteg volt és anya mesélte, hogy nagyon akart látni. Apám pedig tudta, hogy nem fogja túlélni, mert alig volt esélye. Annyira szörnyű és magamat okolom azért, hogy a világra jöttem. - kezdtem sírni. Annyira kifakadtam ennek a gyönyörű nőnek, hogy nem hiszi el. A hófehér keze megérintette az arcomat:- Picikém, én vagyok a nagymamád. Csak fiatalabb kiadásban, itt ebben a világban mindenki örök fiatal. Én hoztalak ide, én vezettelek ide a másik világba, a folyosón túlra. Én irányítottam édesapádat, hogy írasson ide. Ne, haragudj szívem, de csak itt találkozhatunk, és annyira hiányoztál. Láttalak fent az égből…- vigasztalt a nagyim. Akár a nővérem lehetne, annyira irigyeltem, hogy ilyen szép. –Mama, kérlek áruld el, hogy ki az a Laysell és Zürich család… William és mindenki erről beszél… és nem tudok semmit. Talán te vagy a válasz a kérdéseimre. Te jobban ismered őket.- kértem meg. A nő rám mosolygott. S leültetett egy hófehér bársony fotelbe, ő pedig a trón székére ült. Csettintett egyet és hoztak vanillia krémet és fehér csokis puszedlit. Megköszöntem az inasoknak és ők pedig meghajoltak és elhalványodtak. Rájöttem, hogy ők az angyalok voltak. Gyorsan még integettem nekik. A nagyi pedig mosolygott. – Szívem, örülök, hogy jól érzed magad, de csak 1 órát maradhatsz, nem szabad látnod ezt a világot. Isten nem tudja, hogy élő van köztünk. – suttogta a nagyi. Én pedig bólintottam. –A kérdésed mi? Bár tudom, de elárulom, hogy azzal a fiúval nem kéne találkoznod! Ő a családunk ellensége, a Laysell család ellensége! Valaki megkérte őt, hogy raboljon el téged! Semmiképpen ne dőlj be neki! Ő a Zürich család leszármazottja és az a célja, hogy megöljön, hogy az ő családja jusson a hatalomra. Semmiképpen ne szeress belé! Ha megteszed, gyenge leszel és ő végezni fog veled, egyetlen harapás és meghalsz!! Az nem olyan, hogy vámpírrá változol! Kérlek kislányom ne dőlj be neki! Cathy világos?- kérdezte szigorúan a nagyanyám. Végre valaki, aki figyelmeztet, akkor lehet, hogy ezért vezetett ide az ajtó? –Mama, megértettem, és fogadom, hogy nem dőlök be, minden szép szónak. Vigyázok magamra!- esküdtem előtte. S gyorsan megittam a maradék vanillia krémet. Meghajoltam mama előtt:- Mama, most haza kell mennem, de ha bármi baj lenne, hívj ide. Sugallj egy érzést és idejövök!- felnéztem mamára, ő pedig elmosolyodott. A karjait kitárta a borostyán kapu felé,az pedig kitárta a szárnyait a valóvilágra. Bementem. Haza jutottam.
Nagy robajjal estem ki a valóságba. Szinte széllökés szerűen jöttem vissza. Hátra néztem és az ajtó pedig bezárult. Megnéztem a kilincset, nem volt rajta borostyán és zárva volt, mint eddig. -Köszönöm mama, hogy találkozhattunk.- suttogtam az ajtónak. Az idő pedig nem változott semmit, ugyanúgy hajnali 1 óra volt, mikor elmentem. Ott pedig 1 órát töltöttem el. Érdekes, akkor értem, hogy ott a mama miért örök fiatal. Feltápászkodtam a földről és elindultam a szobámba, mindenki mélyen aludt a vihar pedig ugyanúgy tombolt. Most már nyugodt szívvel feküdtem le aludni.
A történelem órán nem nagyon figyeltem az első világháborúra, így nagy álmodozva rajzolgattam a füzetembe, míg észre nem vettem, hogy William nevét firkantottam oda. Kicsit megijedtem és becsuktam a füzetet. Mr. Robinson tanár úr felnézett rám. – Cathy, talán valami baj van?-kérdezte aggódva. Láthatta, hogy elfehéredek a döbbenettől. – Talán, beteg vagy hányingere van.- válaszolta helyettem Katie. Hálásan odabólintottam neki egy köszit és kifutottam a teremből. –Biztos valami új járvány van.-jegyezte meg a tanár úr,mikor kirohantam. Rohanás alatt valakibe belefutottam. Elestem és felnéztem… Ő volt az… azt hiszem látomásaim vannak…de, ő volt az….felém nyújtotta a kezét és felálltam. Ahogy hozzá értem a szikra fellobbant a szívembe és kivert a víz is. Én pedig jobban szédelegtem, mint az órán. – Azt hiszem, tényleg beteg vagy.- mondta William féle látomás. Így elkísért az udvarra. –A levegő jót tesz neked.- mondta mikor kitárta az iskola ajtót a világra. Hirtelen eszembe jutott az a gondolat, amit még William mondott az első találkozásunkor: „-Az anyám a jövőbe küldette magát egy vámpír jóssal, akit megkért, hogy meg akar halni és új életet szeretne kezdeni majd valamikor a jövőben… Cathy Laysell néven született meg egy amerikai kórházban.. Én pedig évszázadokon át vártam rá…. Te benned él az édesanyám lelke….” Megráztam a fejem és közben a fiú pedig, leült egy kerti padra. Én pedig álltam és kicsit dühös voltam. Ha a nagyanyámmal találkoztam tegnap vajon találkozom William édesanyjával? Leültem mellé és rá néztem. William pedig az arcomat fürkészte és közben a kezemet simogatta. Elfogott a remegés, de jó érzés volt. Egyszerűen boldog voltam, hogy láthattam. Akármit mondott a nagyanyám, ez a fiú nem bánt engem. Mikor kicsit magamhoz tértem, rájöttem, hogy William nem egy látomás. Ő itt van velem és vigyáz rám. –Figyelj…mondani akarok valamit…Tegnap átmentem a folyosón túl…és láttam egy ajtót.- kezdtem elmondani az igazságot. William erre felkapta a fejét, mert közben nézte a kezemet. –Tessék?-kérdezte döbbenten. – Lehet, hogy nagy hibát követtem el, de annyira vonzott az ajtó, hogy átmentem egy másik világba és… és találkoztam a nagymamámmal, aki fiatal és gyönyörű…. Azt mondta, hogy vigyázzak veled, mert veszélyes vagy. Meg akarsz ölni…állítólag. - közben beleharaptam a számba, hogy elszóltam magam és átkoztam a hülye kis fejemet. –Azért jutottál át, mert már régóta látni szeretted volna a nagymamádat. Így a mennyország megnyílt előtted, és adott egy lehetőséget, hogy találkozzatok. –válaszolta William, mielőtt még leszedte volna a fejemet. Én pedig tátott szájjal néztem rá. : - Honnan tudod? Egyáltalán, miből gondolta az ajtó, hogy én a nagymamámat akarom látni?- kérdeztem kicsit hangosan, de annyira meglepett, amit mondott. –Az ajtó mindent lát, de ha most odamennél, nem látnál semmit, mert bevan zárva és nincsen hozzá kulcs. A tanárok nem is nagyon járnak arra felé, úgy emlegetik, hogy a folyosón túli üres szoba. A szellemek át tudnak menni rajta és szokták is mondani, hogy az égadta világon semmi nincsen benne, csupa pókháló, poros, büdös hely.- válaszolta William. –Szellemek?-kérdeztem kicsit ijedten. –Ne, félj nem bántanak, meg amúgy se szeretik az emberek közelségét. – vonta meg a vállát a fiú. Húh, még jó a végén még megijesztenek és fejvesztve rohangálhatok a kollégiumban. –Olyan gyönyörű vagy…-hajolt felém William. A szája az enyémre vándorolt és lágyan megcsókolt. A nap pedig ránk sütött, így dupla melegem lett. Aztán eszembe jutott a nagyanyám parancsa, hogy ne kezdjek viszonyt a család ellenségével! –Hjaj…ne haragudj…- taszítottam el magam… a kezeim a mellkasán pihentek, miközben elutasítottam. William megsimogatta az arcomat.:- Annyira, annyira kívánlak..A véred…- suttogta. Én pedig megijedtem és felálltam a padról és villám gyorsan menekülőre fogtam. Soha többé nem akarok vele találkozni! Akármennyire is szeretem!
Az óra elkezdődött, így gyorsan berohantam az órára. Megkérdezték a 3. órában a tanárok, hogy jobban vagyok-e most már látják hogy nem vagyok falfehér,annál inkább jó színben tündöklök. Katie oda intett hozzám és azt jelezte, hogy majd beszélni akar velem óra után. Miss Valerie tanárnő jött be. Ő nagyon aranyos és művészetet tanít. Úgyhogy fogta magát és az ajtóhoz ment és beengedte a másik osztályból jött lányokat. Ők hozták a festék felszerelést: ecset,papír,festék, és állvány,víz. –Köszönöm lányok. –meg köszönte majd folytatta:- oké, a mai téma a csendélet. Az asztalra raktam gyümölcskosarat és így meg kell csinálnotok a feladatot. Úgyis dupla óránk van, úgyhogy szépen, türelmesen dolgozzatok. Akinek jól sikerült és élethű lett kap egy ötöst! Kezdhetitek!- adta ki a parancsot a tanárnő.
Az üres papír vászonra néztem… Utána a gyümölcskosárra. Egyszerűen nem volt erőm, a kezeim lent maradtak és lógtak.. Olyan esetlen vagyok. Aztán a képzeletem másra terelődött… William gyönyörű arcára. A csábos ajkai, a csillogó szemei… Ez a fiú felülmúlja minden képzeletemet. Megbabonázva néztem az üres papírra és belemártottam az ecsetet a festékbe és festeni kezdtem. Az arca irányított engem. Nem bírtam megállni, hogy ne tegyem meg… Mikor készen voltam, magam is meglepődtem, hogy milyen élethűre sikeredett!!! Megszédültem és elestem és a festménnyel együtt a földre estem. A többieket hallottam, hogy „úristen” „Cathy elájult” meg „biztos terhes..”
Mikor felébredtem anyám és apám ültek mellettem. Nem hittem a szememnek, és arra gondoltam biztos sok volt a fájdalomcsillapító. Anya aggódva fürkészte az arcomat és többször megsimogatta a homlokomat. –Kicsim, hazaviszünk egy picit. Meglátod jót fog tenni neked Los Angeles,nem tudtuk, hogy depressziós leszel Londontól.- suttogta anyám. Én pedig hevesen tiltakozni kezdtem:- Nem!Nem, nem akarok elmenni innen! Nagyon jól érzem itt magam!Vannak barátaim és-közben magamban hozzátettem „itt van nagyi is.”- nem akarok elmenni innen! –ordítottam kikelve magamból. Anya megfogta a homlokomat és végül adott rá egy puszit. :- Szívem, nagyon fáradt vagy. Pihend ki magad. 3 nap múlva elindulunk haza. Addig is ne hergeld fel magad, holnap reggel kiengednek és a suli kollégiumában még pihensz és haza megyünk. Mondták, hogy nagyon jól viselkedtél és végül a honvágytól elájultál, többször meg esik, hogy rosszul vagy. – mondta anya. Apa pedig nagyot sóhajtott és ezt mondta: - Cathy drágám büszkék vagyunk rád, a tanulmányaid is egész tűrhetőek így jövőre mehetsz érettségizni. Sőt, ha sikerül vissza jöhetsz majd és felkeresed az Oxfordi egyetemet. -apa közben megsimogatta a kezemet és végül ő is a homlokomra adott puszit. Fájó szívvel integettem nekik. De, tudom, hogy itt vannak a közelben egy szállodában, de valamilyen ürüggyel itt kell, hogy maradjak, nemcsak a többiek, hanem William miatt is. Maradnom kell, ha törik, ha szakad.
Másnap reggel kipattantam az ágyból és terveztem, hogyan maradhatnék itt. A lányokkal összefutottam és megbeszéltük, hogy botrányt csinálunk, így itt maradhatok. Bólintottak rá és megegyeztünk, hogy szemtelen és szófogadatlan maradok a szüleimmel. Pedig, annyira hiányoztak meg minden, és tudom, hogy fájdalmat okozok nekik ezzel, de imádom, ezt a helyet itt akarok maradni! A lányokkal megbeszéltük, hogy kicsit rosszul tanulunk, és a jegyünk pedig rosszabbodik, így nem engedik el a diákot haza ha nem tanul rendesen. Így ellógtuk az órákat, aludtunk törin, a művészeten pedig mást festettünk vagy rajzoltunk. Irodalom órán pedig készületlenül ültünk, miközben a többiek írták az olvasmány ellenőrző dogát, a tanárnő nagyon mérges lett. Így adott pár karót nekünk. –Lányok, az utóbbi időben nagyon lazára vettétek a dolgokat. Mi ez a nem tanulás dolog? Azt hiszem beszélek Cathy a szüleiddel, hogy a tanulmányi eredményed rosszabb lett így az iskolának nincs joga elengedni innen - mondta parancs szerűen a tanárnő. Elvette a dolgozatomat, én pedig gúnyosan elmosolyodtam, ezúttal én állok a nyerő oldalon.
Este jókat vihorásztunk a lányokkal, közben bon-bont ettünk, és forró csokoládét ittunk hozzá. –Hát az biztos, hogy félévig nem fognak kiengedni. – mondta nevetve Katie. Melody pedig egy divatmagazint lapozgatott és hason feküdt az ágyon. Én pedig felkeltem az ágyból és egy másik cd-t raktam be a lejátszóba. – Ez a szobafogság nem is olyan rossz. - mondta Melody, miközben elvette a bon-bont a tálcáról. –Olyan, mint egy wellness hétvége. - válaszoltam nevetve, a lányok is fetrengtek a beszólásomtól. Amikor a lányok vihogtak oda sétáltam az ablakhoz és kinéztem. William… már pár napja nem láttam és úgy hiányzik nekem. Lehet, hogy tényleg ennyire kíván, és nem mer ide jönni, nehogy bajt okozzon? Mivel nem engednek ki minket az udvarra se, így nem láthatom őt. Legalább a koporsójához mehetnék és beszélnék hozzá, hogy bocsásson meg…. Az idő megint rossz volt. Már 2 hete megállás nélkül esik. A többi lány pedig limuzinnal megy el egy-egy rendezvényre, egy gróf mindig meghív minket az estélyére. Persze, eddig mindig kihagytam mert nem érdekelt, persze nem is kötelező. De, ma elmennék, mert William-mel találkoznék a gróf udvarában. Amint ezen gondolkoztam Miss Deborah benyitott a szobába. Kicsit megijedtünk, hiszen nem büntető szöveget írunk hanem jóformán szépség szalont nyitottunk magunknak. De, erre Miss Deborah leült egy székre és beszélt hozzánk:- Lányok, a szobafogságotok még mindig nincs felfüggesztve, de… a mai estére el vagytok engedve, mert a gróf úr meghívta az iskolát a kerti rendezvényre és mivel támogatja, az iskolát nem mondhatjuk le. Persze, mondta, hogy akik büntetésbe vannak, hagyj, jöjjenek azok is.Nagy szíve van a grófnak és nekem, hogy elmehettek…- fejezte volna be, de mi megelőztük és átöleltük az igazgatónőt: - Köszönjük szépen! Nagyon hálásak vagyunk érte!- kiáltottuk fel örömünkben. Láttam a szemem sarkából, hogy Miss Deborah elmosolyodott.
A női mosdóban őrült módón sminkeltünk és parfümöztünk, közben félig ruhában, félig melltartóban ácsorogtunk, a fél cipőnk hol szanaszét, hol rajtunk. A ruhák ott pihentek az ágyon. Mi meg turbó tempóban, lökdösve egymást készülődtünk, hiszen mi késésben vagyunk egy picit. Fél tízre legalább oda kell érnünk, nagy nehezen kijöttem a fürdőből és felkaptam a ruhámat. Aztán rájöttem, hogy ez a fűzős ruhám. Megkértem Melody-t, hogy fűzze be hátul. Gyorsan megcsinálta és megkötötte. – Köszi.- mondtam neki. S a hajcsavarókat kiszedtem a hajamból. Vállamra omlottak a tincsek és mikor a tükörbe néztem, nem hittem a szememnek. Gyönyörű lány nézett rám. Ez én vagyok??? Amikor megfordultam a lányok elámultak: - Cathy! Isteni szép vagy! Sokkal szebb mint a múltkor!- dicsért meg Katie. Melody közben a cipője párját megtalálta és rám nézett:- Atya isten, még egy igazi hercegnőnél is szebb vagy!- tátva maradt a szája. Végig néztem magam a nagytükörben: vajszínű fűzős ruhám van, és a szoknya pedig dús volt, mint egy igazi báli ruha, végülis annak szántam. De, álmomba se gondoltam volna, hogy ez jól fog állni rajtam. A fűző elől pedig csipkés volt. Pánt nélküli a ruha, így elég lesz egy fehér stóla is. A lányok is csinosak lettek. Katie zöldszínű estélyit vett fel, Melody pedig kék színű báli ruhát, a haja pedig fel volt tűzve egy kontyba. Elindultunk, mikor készen lettünk. Miss Deborah mikor hátra fordult a limuzinnál majdnem leesett az álla:- Lányok, maguk isteni szépek!- dicsért meg minket. Mi pedig pukedliztünk. Próbáltunk normálisan viselkedni. Beültünk a limóba és elhajtottunk a gróf úrhoz. 15 perc múlva megérkeztünk és dübörgő zene ment éppen, hát mit mondjak, nem egy reneszánsz bál. Elnevettem magam, közben Miss Deborah a fülét fogta. – Hát ez a gróf úr diszkót csinált?-kérdezte ordítva. Mi pedig nevettünk. Bementünk és mindenhol fiatal lány, fiú, gyerekek is voltak, gondolom a gróf úr rokonai. Mikor leültünk egy asztalhoz távol a dübörgő zenétől, persze még mindig hallatszott, egy elegáns fiú jött oda hozzánk. – Sziasztok! Én vagyok a gróf úr fia! A nevem: Chris. – mutatkozott be. Mi pedig kezet ráztunk vele és ordítottuk a nevünket: Katie! Melody! Cathy! A srác pedig meghajolt előttünk:- Örvendek nektek!- ordította. S eltűnt a tömegben. Mi pedig ott ültünk és megint nevettünk. Nagyon melegem lett így mondtam a lányoknak, hogy elvonulok egy kicsit. Mondták, hogy rendben addig mennek táncolni. A kert eldugottabb helyére mentem, alig hallatszott a zene, úgyhogy sétálgattam és egyenletesen vettem a levegőt. A sövény kertbe tévedtem és hallatszott a cipőm kopogása, a zenét pedig elnyelte a messzeség. Húh legalább nem zaklatnak, meg végre kitisztul a fejem. A sövény közepére értem és egy szökő kút volt ott. Leültem a szélére és belenéztem a vízbe, látszott a tükörképem. Egyszer csak William is ott volt mellettem. Hirtelen meglepődtem és felnéztem nem volt mellettem. – William!- kiáltottam utána. De, sehol sem volt. Túl sokat gondolok rá és már így képzelődőm? Megráztam a fejemet és előre néztem, valaki közeledett felém, lassú léptekkel és a lélegzetem szaporább lett. Kicsit sokkot kaptam a félelemtől, de tudom, hogy Ő van itt. Készen állok, hogy újra megcsókoljon. –Nocsak,nocsak… Hát eljöttél…- mondta egy idegen hang. Nem tudtam, hogy ki ez. – Ki vagy?- kérdeztem. –Hát a lovagod helyettese, aki elvégzi helyette a piszkos munkát. – hallatszott a gonosz hang. Én pedig megmarkoltam a szökőkút szélét és próbáltam nem pánikba esni. – De mégis… ki vagy?-kérdeztem hangosabban. Az alak pedig leugrott elém. Magas fekete hajú nő volt. Néztem, hogy mi van, de tényleg egy vámpír nővel álltam szemben. – William szép munkát végzett, te vagy a kiszemelt áldozatunk. Láttam,hogy sikeresen felfedezted a folyosón túli ajtót. Oh, te szegény azt hitted, hogy a nagymamáddal találkoztál?- mondta nevetve és hirtelen átváltozott a nagyi alakjára. Én pedig a szám elé tartottam a kezem, majdnem hánytam olyan ideges lettem. Szóval egy csapba volt! Ez a valóságnak hitt világ…csapda volt! A nagyi nem is él! Hát persze! Én pedig hittem a földöntúli más világról! – Te átvertél!- mondtam neki mérgesen. A nőt pedig nem hatotta meg. : - Jaj, te kis butus, miért mit hittél,hogy halottak újra feltámadnak? Szerinted a nagyi örök fiatal maradt? Szerinted miért nem mondott többet a Laysell és a Zürich féle történetről? Miért akarsz mindig mindent megtudni? Te buta emberi lény!- nevetett dühösen a vámpír nő és közben közeledett felém. Én pedig tapogattam a sötét földet hátha találok valami ág darabot, ez az! Mikor a nő harapásra készen állt a szájába raktam az ágat. A nő pedig se perc alatt szétroppantotta. Úristen, mindjárt végez velem! Hál istennek abban a másodpercben William hirtelen leugrott valahonnan és rá támadott a nőre. Én pedig sokkos állapotban ültem és majdnem elájultam, de tartottam magam. Verekedtek és morogtak és repültek. Közben azt kívántam bárcsak William győzne, sikerülni fog! Láttam, hogy William sárkányszerűen tűzet, okád a nőre, a vámpírnő pedig porrá égett. Ezt gyorsan elintézte! Mikor William leszállt a földre én még mindig reszkettem a félelemtől. –Ne félj.- közeledett felém. Én pedig felálltam és hátráltam: - Hozzám ne merj érni! Áruló!- ordítottam rá. A fiú pedig bűnbánóan nézett rám. :- Az a nő hazudott, és az ajtón túli világ nem is létezik, csak a képzeleteddel játszott…. És mikor a múltkor mesélted, hogy a nagyiddal találkoztál már akkor tudtam, hogy ez egy csapda. Gyorsan kitaláltam rá, egy ürügyet és rávágtam, hogy biztos nagyon akartál a nagyiddal találkozni, de ez nem igaz! Éreztem a gonosz jelenlétét, de nem tudtam, hogy rád akar támadni. Azt hittem, hogy engem akar megölni valahogy… Meg emlékszel, amit mondtam idézem: „Az ajtó mindent lát, de ha most odamennél, nem látnál semmit, mert be van zárva és nincsen hozzá kulcs. A tanárok nem is nagyon járnak arra felé, úgy emlegetik, hogy a folyosón túli üres szoba. A szellemek át tudnak menni rajta és szokták is mondani, hogy az égadta világon semmi nincsen benne, csupa pókháló, poros, büdös hely.” És egyébként is az, csak a képzeleteddel játszott az a nő!- morgott William és megfogta a kezemet. A szellemek pedig szóltak nekem, hogy valami nem stimmel azzal a szobával. Így megéreztem, hogy a vámpír nő akit Luciának hívtak megakart ölni téged. Ő a család legnagyobb ellensége!- mesélte. Én pedig döbbenten néztem rá, közben megsimogattam az arcát. Szegény drága, én pedig ok nélkül leoltom a fejét. – Will… úgye, soha nem bántanál?- kérdeztem tőle. A fiú rám mosolygott.:- Néha nehéz ellenállni neked…de,ha ennyire akarod… lehetsz olyan, mint én. De, még várnék vele.- nevetett és megsimogatta a kezemet. Elindultunk a kerti parti felé és a többiek már jól be voltak rúgva a zene is halkabbra lett téve. William megfogta az egyik kezemet, a másikat pedig a derekamra tette, én is megfogtam a kezét és a vállát. Elindult egy lágy szerelmes dallamocska és a többiektől elvonulva táncoltunk tovább. – Cathy, én örökké veled maradnék.- mondta William. Elpirultam, de én is kimondtam: - Én is, és nagyon- nagyon szeretlek téged.- Megcsókoltuk egymást. Williamet és engem nagy fényáradat vett körül. Zuhanásszerű érzés volt. William emberré változott. Többé már nem vámpír. – Ez az, Cathy megcsináltuk!- ujjongott William. Ismét forró csókba forrtunk össze. Megtörtem az átkot! A legenda pedig nem válik valóra!
Még pár dolgot elmondok, mielőtt még abba hagyom a naplót. Anyáék eldöntötték, hogy itt maradok Londonba, hiszen nagyon jól érzem magam és megkomolyodtam és a Los Angelesi levegő úgyis árt nekem. Büszkék rám, hogy az iskolában alapítottam egy új együttest: The Vamp’ Girls. Egyedül William érti a lényegét, a lányok se sejtik. Viszont bemutattam nekik az új fiú barátomat. Most már emberként. Boldogan éltem a kis szerény életemet és a gonoszok se támadnak le ránk. Az ajtón túl a démoni világ is megszűnt: mindörökre!

A Pokoli Szenvedély

Az apám és a nevelő anyám esküvője volt és én ekkor léptem be nagy robajjal a szobámba. Hisztizve pakoltam ki a szekrényemből. A ruháim már eleve szét voltak szórva, így nem is nagyon érdekelt, hogy miket pakolok be…. Az anyám vagyis a mostoha anyám benyitott a szobámba és leült az ágyamra. Szomorúan meredt rám és ezt mondta:- Kislányom…apád döntött így… Tudom,hogy nehéz neked, de össze kellett házasodni, hogy megkaphassam feletted a gyámot. Ketten erősebbnek bizonyulunk. -mondta nekem hebegve-habogva a mostoha anyám. Egyébként Claire a neve… Csak mondom. Clarie felállt és fogta a bőröndömet és kihajította belőle a cuccaimat. Én meg majdnem szívrohamot kaptam, ahogyan levágta a földre a táskámat. –Mit csinálsz? Megőrültél?-kérdeztem magamból kikelve. Tényleg hogy gondolja ezt? Mit képzel, hogy ő a királynő, akire hallgatni kell? Nem fog nekem parancsokat osztogatni azt kétlem! –Brittany, apád és én mi együtt szeretnénk felnevelni téged. Még nem vagy 18 éves így jogunkban van a vagyonod meg minden. Édesanyád még a halála előtt ezt kívánta, hogy vigyázzunk rád! Ha nagy leszel, azt csinálhatsz, amit akarsz!-válaszolta pakolás közben. Ez felháborító! Egyenesen dühít! Áhhh azt hiszem nem bírom tovább! Apával kell beszélnem! Így lerohantam az irodájába. Berontottam minden kopogás nélkül.-Apám! Én el akarok költözni itthonról!-jelentettem be nagy büszkeséggel. De apámat nem hatotta meg sőt az ellenkezőjét váltottam ki belőle úgy nevetett, hogy majdnem kiesett a fotelből. Végül felállt és meggyújtotta a szivart és felém jött. –Kicsi lányom, mi szél hozott ide? Megint összevesztél Claire-vel? Tudod, hogy ő szeret téged,csak te vagy olyan fura vele…Miért nem hiszed el nekem, hogy előbb-utóbb együtt kell élnünk? Miért zavar, hogy boldog vagyok egy másik nővel. Évek óta hajtogattad, hogy de jó lenne, ha lenne már egy nevelő anyád, hát tessék!-és beleszippantott a szivarba… Én akkor is forrtam a dühömben és majdnem szétrobbantam! –Nem igazság! Ez a csaj 23 éves!!! Te pedig 45 éves vagy!!! Mit akarsz ilyen fiatal csajtól? Még nem is nő komolyan nézz már rá! Bulikat rendez minden szombaton, amikor elmész üzleti tárgyalásra. Olyan részegre issza magát, hogy fiúkkal fekszik le és reggel meg a Miss Tökéletesként ébred fel,mintha nem történt volna semmi. Nem értelek apa, hogy miért nem hiszel nekem?Szerinted hol vannak a boraid a pincéből? Nem tűnt fel neked, hogy hétről-hétre fogyatkozik????-kérdeztem mérgesen. Közben leültem a díványra és pihegtem. Most tényleg kiadtam a hetek óta fojtó dühömet. De apámat EZ SEM HATOTTA MEG!!! Komolyan, a megtestesült nyugalommal méregetett, szerintem azt nézte rajtam, hogy megbolondultam-e? –Tudod kicsim, anyád is ilyen temperamentumos volt. Mehetnél színésznőnek, látom nem bírsz a véreddel. –és hozzám dobott egy ilyen „Válogatás!Tehetséges színésznőket keresünk! Jelentkezni lehet a Dreamway színházban!” Én meg csak bámultam apámra, hogy ő az őrült és nem én… Felpattantam a díványról és kettétéptem a papírt és kirohantam onnan. Feladom, apám majd észreveszi a dolgokat, vagy nem…
A suliban sem úgy ment minden ahogy akartam. Beültem reggel a limóba és máris megérkeztem a suliba. Hát máris úgy 45 perc alatt… Útközben felvettük a barátnőmet Jennát és csevegtünk a suliig. –Na apád már megint düh rohamot kapott?-kérdezte Jenna mikor kibámultam az ablakból. Jenna már jól ismer. Tudja az összes titkomat és minden családi csetepatét, úgyhogy megbízom benne teljes mértékig. –Brittany, mit tettek már megint?-kérdezte Jenna. Felé fordultam és tényleg őszintén elmeséltem neki. A végére a barátnőm kiakadt.-Jesszus! De miért? Miért akarja elvenni azt a banyát?-kérdezte felháborodva Jenna. Végre valaki aki együtt érez velem… Megérkeztünk a suliban lesifotósok hada várakozott rám. Nem bírnak magukkal. Ilyen az életem… Megszoktam már, van úgy, hogy fel se tűnik, hogy itt-ott követnek.. Ilyen a Hollywood-i élet meg kell szeretni…. Vagy nem…
Csak azért vagyunk híresek, mert Claire nagyon híres színésznőcske és eléggé felkapott a csaj. Főleg azért mert apám filmrendező meg stb… Így nem csoda, hogy egymásra kapaszkodtak. Annyira szerelmesek egymásba, hogy nem érdekli őket a korkülönbség és nem érdeklik, hogy itt vagyok én is. Volt egyszer egy rendezvény és Claire szabályosan kiszorított a reflektorfényből, az egyik újság író megkérdezte, hogy ki vagyok. Mikor mondtam, hogy Michael Ferrey lánya vagyok, kiröhögtek.. Pedig tudják jól, hogy én vagyok a lánya.. De azt csiripelik, hogy örökbe fogadtak… Meg mit tudom én ezen már csak nevetek… Kényszerből… Az osztályban szokás szerint nagy volt a hangzavar, a fiúk rappeltek, a lányok pedig a legújabb pletykákról csiripeltek. A stréber oldalon pedig a kémia házit ellenőrizték, hogy ki csinálta meg jobban a leckét? Mindenkinek megvolt a maga kis világa. Vannak cicababák is, meg ilyen menő-manó lányok… Én az átlagosnak mondható lány vagyok. Igaz a divat-pláza-cicákhoz tartoztam, mert hát úgymond gazdagok vagyunk, de akkor is kívülállónak éreztem magam. Teljes magányba csücsültem a padban mikor meg nem jelent egy új fiú az osztályban. Magas volt és fekete hajú és napszemüveg volt rajta, a ruhája pedig átlagos volt, fehér Nike póló és rajta farmer kabát. Szakadt farmer nadrág van rajta és Nike cipő, ahogyan végig mértem elfogott a nyugalom. Összekulcsoltam az ujjaimat és imádkoztam, hogy ne nézzen rám. Valahogy elém ült. Basszus! Próbáltam kifele nézni az ablakon, de nem hagyott nyugodni a tekintete, látszott rajta a kétségbe esés, és hogy új osztályba került meg minden. Így akkor se figyeltem rá, vagyis próbáltam nem rá figyelni. Levegőnek nézni, igen ő csak egy látomás és rosszul vagyok, nem ettem jól reggelire. Mikor a füzetem mellé tettem a tollamat Jenna mellém ült (mert a padtársam) és csiripelt nekem: - Hallod, ő az új fiú! Ryan Herold.. Azt mondják Olaszországból jött, szerintem nagyon kamu mert amerikai neve van. Nézd, áltagosnak mondható csávó és szerintem beképzeltnek tűnik…-mondta nekem félhangosan Jenna és pont abban a pillanatban fordult hátra hozzánk a csávó!!!!!-Sziasztok, azt hiszem még nem ismerjük egymást.-és mosolygott és folytatta:- úgy tudom Miss Halloway lesz az osztályfőnököm, és most lesz a spanyol nyelv,ugye?-kérdezte tőlünk, vagyis tőlem vagy Jennától vagy magában beszél… Amikor rám nézett elfogott a lángolás…. Nem tudom, de a közelében azt hittem szétég a testem!!! Szédültem is és azt hiszem…meghaltam… vagyis csak elájultam….
Az orvosi szobában azt mondták, hogy lázas voltam és 5 perc múlva hirtelen lement a lázam.. Nem hiszem el, annak a fiúnak van valamilyen varázsereje… Nem hiszem… Én jól vagyok, vagyis nem vagyok jól…
De haza kellett jönnöm,apámnak bemondtam az irodájában, hogy beteg vagyok és elvonultam a szobámba. És csak Ryan-re gondoltam… Nem bírom felfogni, hogy miért volt olyan melegem tőle?? Sőt… nem bírtam megbarátkozni a gondolattal, hogy egy új osztálytárs… Amint vége lett a sulinak rohantam is a limuzinhoz, éppen,hogy beültem valaki megdobott egy kosárlabdával! –Áúúú-kiáltottam fel,nem volt kicsi dobás az biztos! Hátra néztem, hogy ki volt az és…. Ryan megint a drága Ryan….-Ne, haragudj! Egyik haverom hülyéskedik, elakarta találni a limuzin tetejét.- mondta zavartan. A sofőröm pedig ezt mondta:- Ne próbálkozzanak uraim, mert következményei lesznek.- mondta mérgesen. Beültem a kocsiba és Ryan is beült mellém!!!!!!! –Mit óhajt uram?-kérdeztem tőle suttogva, mikor a sofőr becsukta az ajtót, és nem vette észre a gyorsan beugró fiút. –Szimpatikus vagy…és azt gondoltam, hogy te lehetnél az idegen vezetőm.-válaszolta szinte suttogva. Én pedig megnyomtam egy gombot és egy fal elválasztott a vezetőtől és tőlünk. Így most már tudunk beszélgetni normál hangerőn.-Hogy hogy ide íratkoztál?-kérdeztem tőle és öntöttem egy kis pohár pezsgőt és a kezébe adtam. Nemsokára meg is érkeztünk és a fiú előre kiszállt és az én oldalamon nyitotta ki az ajtót, a sofőrőm is odaért nem örült a látványnak, de végül a limónak támaszkodva mosolygott. Mikor kiszálltam hozzám hajolt a sofőr akit úgy hívnak, hogy John.-Látom kisasszony kísérője akadt.-mondta nevetve. Én pedig elpirultam és bevezettem Ryan-t a házunkba. A szobámba vezettem és hűvös volt,éppen jól jön ehhez a meleg májusi időhöz. Ryan belépett és meglátta a szobámat. Nagyon tetszett neki:- hűha,ez igen! Ilyen szép szobát még nem láttam. –mondta csodálkozva. Úgy mondja, mintha már hetek óta ismernénk egymást… Pedig csak egy napja és és…. Itt van egy fiú a házban.. Apa meg ne tudja! –Igen…Köszönöm.-mondtam neki és leültem az ágyra. Ryan is mellém ült és megint elfogott az a forróság…Nem jöttem rá,hogy miért… Mikor hozzá értem a kezéhez lángolt a teste.-Te lázas vagy!!!-mondtam neki döbbenten. Ryan pedig elhúzta a kezét és hátrált tőlem, az ablak felé ment és háttal kiugrott. Úgy megijedtem, hogy a szívem majdnem kiugrott! Mit csinál ez a fiú!!!! Megráztam a fejemet és gondolkoztam, hogy milyen fura egy nap….
Este a drága egyetlen apám, útra készen állt, Londonba utazik egy hétre! Claire pedig álsírással búcsúztatta a drága férjét…. –Nagyon fogsz hiányozni meglátod minden rendben lesz vigyázok az egy szem lányunkra!-ígérte apámnak közben magához húzott engem… Mintha nagyon imádnánk egymást. Apám integetett és az autó elhajtott a bejárattól. Ahogy a kapu becsukódott tudtam,hogy innentől maga lesz a pokol… Claire pedig eltaszított magától:- Na hess innét, ma este nagy buli lesz mindjárt jönnek a vendégek! - örvendezett a mostohaanyám…aki korban a nővérem lehetne… 9 óra tájt már zümmögtek a vendégek a villában így én menekülőre fogtam. A zene nagyon hangos volt és nem bírtam tovább. Kimentem a nagy udvarra, apám birtokára. Kicsit hűvös volt, de felvettem egy kardigánt. Egy kis szellő megérintette az
arcomat, onnantól kezdve rázott a hideg… Ryan meleg érintésére vágytam… Azt akartam, hogy égessen el!! Azt akartam,hogy őrjítsen meg!!! Amint a szökőkúthoz értem egy árnyék megjelent… De nem néztem hátra… Átadtam magam mindenféle érzésnek… Valaki hátulról átkarolt…A forróság ellepte a testemet…-Igen….-mondtam hallkan és Ryan hangját hallottam:- Meg fogsz fázni!-szólt rám szigorúan. Én pedig ijedten felé fordultam: - Jaj ne haragudj…-válaszoltam neki zavartan és éppen menni készültem, megfogta a kezemet. Nem ellenkeztem, és felé fordultam. Magához rántott:- Nem tudom, hogy csinálod…Nem tudom, miért éled túl minden érintésemet… Nem értem miért nem félsz tőlem… Maga vagyok az ördög aki a rosszba viszi bele az embereket… Te erős vagy… Nem értem miért nem futsz el tőlem…-suttogta kéjes hangon, közben már a láztól fájt a fejem, azt hiszem elájulok…-Ah…-sóhajtottam fel és a vér már a fülemben lüktetett…Pokoli szenvedély égette a testemet… Pokolian szerelmes lettem Ryan-be….
Elengedett és eltűnt,én pedig a szökőkútnál ültem és máris jobban lettem…Felhevült vággyal éreztem a fiú iránt… Azt akartam, hogy öljön meg a szenvedély tüzével! Még ma éjjel!
A házi buli hajnali 4ig tartott, Claire pedig kiűzte a vendégeket a házból, úgy mint egy őrmester, „hogy ha nem lépsz egyszerre nem kapsz rétest estére” módón. A ház szolgái pedig kitakarítottak, persze nem szóltak semmit, mert van Claire-nek egy ilyen titoktartási papírja, hogy ne szólják el magukat apámnak… STB… Hát mondom nem normális ez a csaj. Az a baj, hogy apát kihasználja… hogy jókat tudjon bulizni meg inni. Most is Claire annyira részeg, hogy nem bír felmenni a szobájába… Én pedig feltámolyogtam a szobámba és ledőltem aludni és álmodtam… Ryan-nel…
Dél körül felébredtem esett az eső. Nem volt kedvem semmihez, szerencsére ma nincs iskola mert a tanárok ilyen értekezletet tartanak úgyhogy elmaradt minden. Reggelinél csendben ültünk,Clarie a másnaposság ellen vedelte a liter vizet… Most már kicsit jobban néz ki, a szobájából pedig egy csávó tántorodott ki, puszit és egy telefonszámot adott a csajnak. Claire pedig intett a lakájnak, hogy kísérje ki a fiút. Hát igen ez sajnos sűrűn előfordul… Claire felnevetett és eltépte a papírt.
Reggeli után a szobámba zárkóztam, elővetem a gitáromat és a kedvenc számomat eljátszottam. Közben szöveget írtam,forogtam-énekeltem addig míg bele nem ütköztem Ryan-be. Kicsit megijedtem, és abba hagytam mindent…-Szépen énekelsz.-mondta a fiú és leugrott a szobámba. –Eh.. köszönöm..-hebegtem. Senki sem tud a dalaimról, ez az én titkom… Senki sem hallhatja, meg amiket írok.. Úgyis rosszak…
Leültem a földre és a szövegeimet vizslattam. –Ez is rossz lett, meg ez is…-suttogtam és közben Ryan-nel egyszerre fogtunk meg egy papírt. Egymásra néztünk.. A szeme is lángolt a vágytól… Melegem lett…-Ryan…én…nekem nagyon melegem van…-mondtam neki. –Én pedig fázom tőled, de jól esik egy kis hűs jelenlét…Annyira más vagy mint a többi lány.-válaszolta. –Igen…-és a mellkasára tettem a két tenyeremet… Ryan kigombolta a fekete ingjét és eldobta. -Hűts le….-suttogta szenvedélyesen… -Tüzelj fel…-mondtam neki,félig ájultan. És lágy csókban forrtunk össze. Őrület volt, szinte kiegészítettük egymást, testtel és lélekkel. Imádom őt az első perctől kezdve!! Mikor mi csókolóztunk ,dörgött az ég és villámlott. De ez minket nem zavart…egymáséi voltunk…
A délutáni napocska felragyogott az égen, a levelekről leperegtek az eső cseppek. A szivárvány pedig beborította az eget. A levegő pedig nem volt már olyan fülledt. Friss eső illat volt. Ryan pedig simogatta a hajamat és játszadozott vele. Édes volt.-Nagyon jó veled lenni.-mondta nekem. Én pedig elmosolyodtam. –Azt hittem,hogy megölsz a tűzzel. –mondtam neki nevetve. Ryan pedig felült és hirtelen komolysággal rám meredt. –Igen, el akartam már mondani az elején, hogy miért vagyok forró…-válaszolta nekem. Én pedig nem értettem, hogy mi a baja. –Mit?-kérdeztem. –Oh…hát…nehéz kimondani…de én…egy ördög vagyok…. Igen… De, a jófajta nem a gonosz…Nekem nem szabadna szerelmesnek lennem, mert a tűz elégeti az emberi lelket…de te túléled…Nem tudom, hogyan, de erős vagy a jelenlétemtől…Nem félsz tőlem… Nekem pedig nem szabad veled lennem..,mert megölhetlek…-válaszolta, és azért átfogta a derekamat és nem volt olyan forró. –Tegnap pedig meggyulladt egy erdő tőlem…Nagyon rosszul voltam és aztán hozzátok tévedtem, fél kómában megtaláltalak és rád sugárzott a forróságom… Te sem voltál jól és elájultál. De, most már nem leszel rosszul, mert megcsókoltalak, és ha megcsókol, egy ördög átveszed a testhőmérsékletét…Ne,haragudj.. - mondta bűnbánó arccal.. Én pedig rá mosolyogtam olyan aranyos, ahogy rám néz!!! Ennivaló! Ryan menni készült, mert a szülei kereshetik, így gyorsan elbúcsúztunk és kiugrott az ablakon. Lementem egy kicsit körül nézni, Claire pedig megdöbbenve nézett rám mikor egy kertész fiúval a nyomában császkált az udvaron. –Jééé aranyom, ma nincs iskola? Vagy beteg vagy?-kérdezte csodálkozva. –Nincs ma suli a tanárok értekeznek..-válaszoltam neki kissé gúnyos hangnemben…-Oh aha..-válaszolta megjátszva a csaj,mintha nagyon érdekelné… -Na,én megyek sziasztok!-köszöntem el tőlük és láttam,hogy Claire ellöki a csávót a bokorba….
Jenna átjött hozzám, mert nagyon unatkozott már. Hozott magával rengeteg édességet és dvd-filmeket és cd-ket,hogy hallgassunk zenéket is. Én úgy döntöttem, hogy menjünk ki az udvarra zenét hallgatni mert szép az idő és élvezzük a napsütést..Délutánra már úgyis elállt az eső. Jenna egyetértett velem és segített kivinni a holmikat a kertbe. A kertészek a kertben éppen csinosítgatták a növényeket, a medencét pedig tisztították. Jennával kiültünk a napágyra és cseverésztünk:- Úgy hallottam, hogy kibékültél azzal az új fiúval? Vagy inkább csak összebarátkoztatok? Vagy felfedezett téged?-kérdezte nevetve Jenna. Ha-ha-ha…röhög mindenem komolyan… -Figyeld, nincs közöttünk semmi és nem is lesz és…-mikor letagadtam az egészet pont abban a pillanatban jelent meg Ryan!!!! –Szia…-köszöntött a fiú. Én pedig már totálisan zavarba estem és nem tudtam megmukkanni sem! Őrület! Mit keres itt? Valami radart ragaszott rám és eldöntötte, hogy megkeres? Egyébként is, Jenna van itt! Ááááá!!! Ryan nem zavartatta magát és leült mellém, és átfogta a derekamat. Jenna pedig a látványtól csak hümmögött és elmosolyodott. –Igen… nincs köztetek semmi…még a vak is látja…-suttogta nekem, de közben ott van mellettem a fiú is!!!! Sikítok! -Ehh…őőő…-dadogtam és elakartam lökni magamtól ezt a rémálom pasit!! Nem hiszem el,hogy itt van mellettem…-Ne harizzatok bemegyek egy kis limonádéért.-szólalt meg Jenna és elindult befelé. –Jaj ne Jenna a vendégem vagy! Ne csináld velem.-mondtam neki nevetve.De,Jenna a tekintetével utasított Ryan felé,hogy maradjak vele. Aztán rájöttem, hogy kettesben akar hagyni minket… Milyen kedves!
Így hümmögve leültem mellé és bájosan rámosolyogtam:- Mi szél hozott?-kérdeztem tőle a legkedvesebb hangnememben, legszívesebben ordítani akartam rá, hogy mit keres itt????? Ryan félmosolyával, ami megőrjítette a szívemet nézett rám:-Csak hiányoztál.-válaszolta a megtestesült ártatlansággal.Hát nem édes??? Legszívesebben megfojtanám egy pohár vízben!!! Annyira enni való!! Wááááá nem bírom!!!
-Jaj igen én mindenkinek hiányzom.-mondtam neki nevetve mint egy hülye liba aki mindig nevetgél, remélem ilyen stílussal letudom rázni!!! –Drága szívem.-kezdte a szónokot Ryan.-Hallom ám minden gondolatodat….Amiket rólam gondolsz…Nem tudsz megölni.-nevetett! Én bennem meg megállt a világ!! Még hallgatózik is!! Úristen az ájulgatás kerülgetett! Nem bírom!!-Öhmmm ne,harizz…tényleg rosszul vagyok..-hebegtem…- Igen a szerelemtől…most te hoztál engem tűzbe…-mondta félig gonoszan Ryan… -Most mi lesz??- kérdeztem félig ájultan. –Most? Felviszlek a hűs szobába.-válaszolta gyengéden és megcsókolta a nyakamat….Ah…. megőrűlök…. Az ágyra fektetett és még egy utolsó csókot lehelt rám… Én pedig nyomban elaludtam… Éjszaka közepén nem tudom, hogyan de félálomban, kimentem az udvarra, Ryan-t kerestem és a tüzet akartam, hogy újra felgyújtsa a testemet… A függönyhöz hozzá értem és lángba borult és a teraszra mentem. Megfogtam a korlátot és meggyulladt minden.. Rólam pedig csurgott az izzadság… Annyira hiányzott nekem! A lépcsőn levonultam és a lángok mindent elkaptak, és a kertbe mentem, nem voltam magamnál és láttam, hogy egy alak megfog és átölel, Ryan visszajött hozzám…-Mit csinálsz?-kérdezte, a hangja olyan szelíd volt mégis ijedt..-Melegem van..-válaszoltam neki. –Itt vannak a barátaim akik eloltják a tűzet.Nyugalom, még épp időben ide értem.-mondta Ryan. Én pedig bólongattam és nem tudtam, hogy mit csinálok…A karjai közt aludtam el újra….
A nap beragyogott a szoba ablakában így felébredtem, de Clarie ült mellettem aggódva és egy lázmérőt fog a kezében. Dr. Wine is mellettem ült … -Miaz?-kérdeztem csodálkozva. –Beteg vagy, 42 fokos lázad van… Volt már rosszabb is…50 szinte halálos is lehet!!! Jó, hogy bejöttem hozzád kicsim!-aggódott Clarie és megölelt. –Nem találkoztam még ilyen furcsa állapottal, az előbb lement 36-ra most megint felszökkent…Nem fogja bírni a szervezete, ha így megy tovább!A kisasszonynak szigorúan ágyba kell maradnia! 3 napig nincs iskola. És írtam önnek egy igazolást. Meg lázcsillapítót!- számolt be a doktorúr az állapotomról. Úgy érzem jobban vagyok és kipattannék innen ,de nem engedik… És nem hiszik el, hogy semmi bajom.. Csak Ryan-től vagyok ilyen forró….
Egész nap Claire pattogott körülöttem, biztos apa miatt, mert apa meg elkezdett aggódni értem és felhívta apámat,hogy beteg vagyok… Claire pedig a minta anyát akarja mutatni neki. Persze most először jól esik,
hogy a mostohaanyám foglalkozik velem. Clarie babusgatott, teát főzött, hozott fel rengeteg süteményt, és a barátnőit pedig nem fogadta vendégül, mert bejelentette, hogy a mostoha lányát ápolgatja.
Claire-vel pedig jól elbeszélgettünk, az utazásokról, a házasságáról és a barátairól és beszámolt a múltkori buliról és mondta,hogy örül,hogy részt vettem a múltkori buliján. Kezd szimpatikus lenni ez a csaj, lehet, hogy tényleg egy kicsit dilinós meg mindig parti „tájmozik”, de azért kedvelem. Mondta nekem teljesen magától, hogy most már nem hozza fel a szeretőit a házba, mert rájött, hogy tényleg apámat szereti. Persze ennek azért nem dőltem be, mert láttam a lányon azt a kis félmosolyt azzal bizonyítva, hogy viccelt. Szentül megígértem neki, hogy nem szólok senkinek, de azért idővel hagyja abba ezt az egészet. Claire pedig levette rólam a borogatást és puszit nyomott a homlokomra, mintha tényleg az anyám lenne.-Brittany drágám, ha van valami baj nyugodtan szólj le és jövök.- mondta nyugodt hangon Claire, én pedig rám mosolyogtam.
Anyám is ilyen lágyszívű volt, talán kedvesebb mint Claire mert azért anyám jóval érettebb nála… Amikor 7 évesen beteg voltam egész nap meg sem moccant mellőlem, állandóan ápolgatott, mesét olvasott és volt olyan is,hogy mellettem aludt el. Nagyon szeretett engem és én is őt. Egy nap apám Claire-vel jelent meg a küszöbön,apám holt részeg volt és énekelt a csajjal. A lány nagyon-nagyon fiatal volt. Szinte 14 éves volt… Apám meg 35… nem tudom, hogyan kezdtek el egy viszonyt…De nagyon durva volt. Anyám meglátta őket holt részegen, sírva fakadt és apámhoz vágott egy vázát.Apa pedig nevetett és felhörgött, hogy mit csinál? Clarie pedig ivott és felém tántorgott, én pedig a plüss macimat szorítottam magamhoz és néztem rá szép szemekkel. Clarie a korához képest, kinézett 18 évesnek… Szép lány volt nagyon és büszke volt magára, hogy felszedte apámat:- Szia kicsim, én vagyok az új anyukád hukkk és nagyon jól elleszünk hukk-és előttem esett össze a csaj… Én pedig azt hittem, hogy meghalt…. Anyu még aznap éjjel nagyon összeveszett apával és ordibáltak egymással és volt pohár és tányér törés is. –Te egy pedofil vagy! Utállak! Haza hozol egy 12 éves csitrit!-ordította anyám. –De őőő 18 évesnek mondta magát…hukk-apám nagyon részeg volt. Aztán anyát nagyon megütötte,és még aznap éjjel elhagyta apámat… Másnap reggel pedig váló pert akasztottak egymás nyakába,végül apa nyerte meg a pert és hivatalosan is hozzá kerültem, anyám pedig világgá ment és kitagadott engem… Én pedig sírtam a kapuban, hogy anyu vigyél magaddal….Amiket átéltem borzalom volt.. Mindennap reménykedtem, hogy anyu jöjjön vissza hozzám és vigyen el… A biztonsági őr nem győzött elcipelni onnan és megígérte, hogy szólni fog, ha anyukám visszatér. Én pedig megöleltem az őrt és felmentem játszani….Anyám soha többé nem tért vissza…. (Nem is olyan régen tudtam meg,hogy meghalt egy autóbalesetben…) Claire pedig leguggolt mellém, hogy nincsen semmi baj, most ő az új anyukám.. Én pedig attól a pillanattól kezdve gyűlölni kezdtem. Nagyon utáltam és úgy éreztem, hogy anyut kitolta az életemből,apát pedig elcsábította… Claire pedig 17 évesen megunta már apámat… és fiatalabb pasikat hozott be hozzánk, nekem mindig azt mondta, hogy a szerelő jött, vagy a szakács, vagy a kertész… meg ilyenek… Én pedig elhittem, addig míg lenem buktattam őket…Éppen egymással csókolóztak mikor rájuk nyitottam, Clarie-t szerettem volna megkérni, hogy segítsen a matekban… Onnantól kezdve már nyíltabban felvállalta a szeretőit…Én pedig nem mertem apámnak szólni. Claire pedig az alkalmazottakat megfenyegette….
Mostanság is folytatja a viszonyokat más-más pasikkal… És most már pénzért… Ő kér egy éjszakáért pénzt…. Szóval tudjátok, hogy mi a foglalkozása ennek a csajnak….Tipikus ribanc…
De most valahogy más szemszögből láttam Clarie-t és rájöttem, hogy most már tényleg megakar változni, remélem egy nap elhagyja apámat és talál magának való fiút… 23 évesen már ő maga is rájött, hogy mit vétett az utóbbi években… Ryan át jött hozzám és a biztonságiaknak elmondta, hogy tényleg az osztálytársam és tényleg a leckével jött át. Átkutatták és beengedték. Ryan bekopogott és bejött. –Szia…hallom beteg vagy…-mondta zavartan. Láttam a kezében egy csokor rózsát. –Oh-válaszoltam valahogy… -Hogy vagy?-kérdezte és a vázába rakta a rózsát. –Köszi,kicsit jobban, lement a lázam… miért jönnek rám ilyen rohamok?-kérdeztem tőle. Ryan elrendezgette a rózsákat és az ablak párkányra tette, pont velem szembe, úgyhogy szép látvány volt. Felültem és kiszálltam az ágyból. –Mégis mondd el, hogy mi lehet az oka annak, hogy én is olyan vagyok mint te!-kérdeztem,szinte parancsoló hangon. Ryan az ágyamra ült és elvett egy szál ropit és megette. –Hmmm hmmm hmmm.-ízlett neki,de inkább válaszoljon már! –Kérlek mondd el! Napok óta ez az állapot uralkodik rajtam! Megőrülök komolyan!Segíts!-kértem Ryan-t. A fiú rendesen ült az ágyra és megfogta a kezeimet. Rám nézett.:- Fogd meg azt az egy szál rózsát és simísd végig az ujjaiddal a szirmokat… A vázához léptem és elvettem egy szál rózsát és végig húztam a mutató ujjamat és ekkora feketére változott a virágszirma és hirtelen nagy lángot kapott és elaludt…A szirom pedig porként hullott le a földre. Én pedig nem bírtam szóhoz jutni…-Ez…ez mi volt?-kérdeztem dadogva…
Ryan hozzám lépett és megfogta a kezemet:- Üdvözöllek a Pokoli Szenvedély Birodalmában! Ezúttal te is a családunk tagja lettél!-és megcsókolt….
Ördög vagyok….Vagyis olyasmi csak félig ember és félig ördög… Vigyáznom kell…Még az ellenségek megtalálnak… Vagyis Ryan elmondta, hogy az ellenségünk a jég… ha tél van akkor elkell utazni Afrikába mert akkor meghalunk ha egy szem hó is ránk esik. Érdekes… A tűz pedig ami bennem van, az tart életben,max. 39 fokig hűlhetünk le és ha lecsökken a „lázunk” meghalunk…Érdekes…Egy csóktól lettem ördög… Ryan megígérte, hogy vigyáz rám…. És azt is ,hogy soha nem fog elhagyni…
Péntek van mindjárt itt a hétvége és a barátnőmmel éppen a biológiát tanulmányoztuk. Az emberi csontokból fogunk dogát írni, az ki nem tudja, hogy milyen csontjaid vannak. Röhejes komolyan… Jenna megkérdezte, hogy mizújs Ryan-nel meg csókoloztunk-e már stb? Én pedig nevetgéltem, mert nem akartam elmondani neki. Végül beadtam a derekamat és meséltem,hogy beteg voltam és,hogy Ryan átjött hozzám látogatóba. Jennát nagyon érdekelte és feszülten figyelt,mikor a csók részhez jutottam fel „jujozott” mikor elbúcsúzunk című rész volt egy keserű sóhaj volt:-Óóóóóóóóó már….-és akkor nevetgéltünk. Jött a Betty akit nagyon utálunk. Betty egy szőke pláza cica volt. Mindig rózsaszínben pompázik. A rögbis fiúkhoz ül és illegeti magát, hogy ő milyen „szexis”. A haját pedig össze visszadobálja. Van egy titkos rajongója aki nyál csorogtatva bámulja őt a szemközti asztalnál. Jack-nek hívják a rajongót. Aranyos fiú meg minden, de túl stréber. Régen barátok voltunk, de mára már megszakítottam vele mindenféle kapcsolatot, mert nagyon nyomult rám… és mikor többször visszautasítottam akkor rájött, hogy Betty-t szereti… Jennával nagyon jókat nevetgélünk.
Eltelt a hét és vasárnap este apám már jött is haza. Hozott csomó ajándékot, főleg ruhákat híres divattervezőktől. A kert szépen ki volt világítva, apám meg is hatódott, hogy ilyen mély tiszteletet érzünk iránta stb… Apa megnézett, hogy jól vagyok-e.-Amikor Claire felhívott, hogy 45 fokos lázad van azt hittem ott hagyok mindenféle tárgyalást és hazajövök!- aggódott apám és megnézte a szemet meg a fülemet meg a homlokomra többször tette rá a kezét. –De látom most már újra a régi vagy.-és nagy puszit adott az arcomra.
Bementünk a nappaliba és kibontogattuk az ajándékokat,meg percenként oda rohantunk apához megköszönni, amiket hozott. Kaptam egy Versace parfümöt, meg D&G táskát és sok szép színes pólót és szoknyákat. Claire pedig arany nyakláncot kapott, amikor kibontotta felsikkantott örömében. Rögtön megcsókolta apát… Kapott mellé egy táskát meg parfümöt meg estélyi ruhákat. Úgyhogy mindenkinek megvolt a maga öröme. Mintha karácsony lett volna,olyan vicces volt. Végül beszélgettünk,ittunk borokat, meg sajtokat ettünk. Aztán hajnali 2 körül mindenki elment aludni….
Másnap reggel a suliban kémiával kezdtünk, nagyon örültem neki mert a tanárnő bejelentette, hogy kísérletezni fogunk. Különböző kísérleteket kellett megcsinálunk. Jennával a tüzes feladatot kaptuk, hogy ős embereket kellett eljátszanunk és kova kővel csináljunk egy kis szikrát és perzseljünk meg egy kis papírt vele… Oké ez könnyű feladatnak tűnik.. Látszólag… Mikor elkezdtük a kísérletet, akkor a köveket egymáshoz ütögettem és egyből lángra gyúlt, úgy megijedtem, hogy elejtettem a földre és a tűz tovább terjedt. Én pedig arra koncentráltam, hogy aludj ki aludj ki!!! Tűnj el!!! És a tenyeremmel a kő felé mentem és a tűz nyugodni készült…Szépen lassan elaludt…és füst felhőként picit robbant és eltűnt…A kő pedig fekete lett… Jenna pedig nem hitte el amit látott….-Mit mit….mit csináltál???-kérdezte döbbenten. Gyorsan magam mellé húztam az asztal alá. –Figyeld amit láttál, azt nem láttad! Csak…csak…áh… a papírra léptem és elaludt a tűz, ennyi volt..-dadogtam. Nem bírtam elmagyarázni neki. –De nézd már puszta kézzel eltűntetted a tűzet!!-szólt rám Jenna. A fenébe! Nem hiszem el, a többiek is már körénk álltak, hogy mi volt ez az egész. Főleg a fekete köveket nézegették.-Jéééé ilyet még sose láttam.-mondta Gabriel. –Érdekes…-nézett ki a tömegből Emma. –Mi volt ez?-kérdezte Mitch. –Brittanyék voltak!-jelentette be nagy büszkén Sarah.közben Mr. Dough odajött hozzánk és szemügyre vette a köveket.-Érdekes…a kísérlet pedig…..sikerült!!!Nagy tapsot kérünk Brittany-nek és Jennának!-parancsolta vidáman a tanár úr. Én pedig nyugodt szívvel távozhatok az óráról…
Haza kell rohannom mégpedig azonnal beszélnem kell Ryan-nel! Ez hihetetlen elállítottam a tüzet! Lehet,hogy tudok uralkodni magamon?? Lehet,hogy sikerült ahogy akartam? Nem voltam rosszul!! Viszont a fél suli hősként emleget,hogy eltapostam a tüzet és a fekete kőről beszéltek. Az egyik követ elvettem és mikor megnéztem gyémántszerűek lettek… Amikor a nap felé tartottam láttam benne a kis tűzet…
Gyorsan zsebre nyomtam és tényleg km/órával száguldoztam Ryan-hez. Ryan már ott ült a szobámban én pedig berontottam minden köszönés nélkül:- Ezt nézd!-és a kezébe nyomtam. A fiú pedig vizsgálgatta. –Hű ez nagyon érdekes… Ilyet még senki sem produkált.- csodálkozott Ryan. –Kémia órán tüzet kellett csinálni 2 kovakővel és hopp lángra gyúltak és majdnem tűz lett,csak a terem végébe voltunk. Végül uralkodtam magamon és a 2 kezemmel eloltottam a tüzet. Mint egy varázsló….Sajnos Jenna látta az egészet…Azt hiszi,hogy valami csoda bogár vagyok…és a többiek pedig hátra futottak hozzánk mert hallották az eseményt. –számoltam be neki. Ryan közben már nagyítóval nézegette a követ. –Ez a tűz benne most azt mutatja, hogy nem lángol benned semmi..Tudom már miez!!-kiáltott fel örömében Ryan. Leültetett maga elé és magyarázni kezdett:- Ez a kő mutatja meg,hogy milyen a hangulatod, és milyen benned a tűz és ha magadhoz veszed akkor te is lenyugszol! Ez fajtanyugtató az ördögöknek. Nekem is volt ilyen csak golf labdaszerű és segített rajtam. Rajtad most ez fog segíteni.-és óvatosan a tenyerembe helyezte. Én pedig letettem az éjjeli szekrényemre. Aztán pár percig egymásra bámultunk. Végül Ryan mellé ültem. –Örülök, hogy volt kémia órátok,ezentúl mindig hasznos lesz, mert felfedezed magadban a képességeket.-nevetett a fiú és közben a karomat simogatta. Én pedig felé néztem és az ajkaihoz közeledtem…A kőben a tűz pedig megnövekedett…A szenvedély pedig egyre erősebb lett. Vad csókban forrtunk össze Ryan-nel és soha nem akarom elveszíteni őt!
Ryan másnap reggel adott egy tollszerűséget és mondta, hogy osszam el a suliban mindenkinek így elfelejtik az esetet ami tegnap történt. –Egy ez memória törlő toll. Ha bármit elakarsz felejtetni az emberrel, lekell íratnod vele egy papírra és egyből elfelejti, a szöveg pedig elhalványul és megszűnik. Az illető nem fog emlékezni semmire, és ha megkérdezi, hogy mit keres, itt mondd neki,hogy éppen verset akar írni. Meglátod hatásos lesz.-és adott egy nagy puszit az arcomra.
A terv sikeresnek látszott, mindenkinek odaadtam a tollat és mondtam neki,hogy próbálja ki,hogy fog-e a toll mert ha nem akkor adok neki másikat. Leírattam mindenkivel a tegnap és a tűz szót. Ahogy leírták mondták,hogy milyen szépen fog és ahogy halványult a papíron a szöveg az ő emlékeik is elhalványultak a tegnapi esetről.-Ez mi?- kérdezte Gabriel. –Óh éppen verset akartál írni.-mondtam neki mosolyogva. –Oh pedig én sose szoktam verset írni.-csodálkozott a fiú és összegyűrte a papírt és kidobta a kukába.-De a toll az jó megtartom. – mondta nevetve. Ez így jó mert ha megint látnak valamilyen gyanús dolgot akkor könnyű lesz felejtetni velük mindent. Ryan-t felkerestem az emeleten és beszámoltam neki mindenről. Együtt örültünk mindenféle jó hírnek. Még Jennával is megcsináltam a tollas dolgot.-Jenna van egy új játék, ha megcsinálod amit mondok, akkor tovább magyarázom a szabályt.-újságoltam el neki ebéd közben. Jenna pedig örömmel vette elő a papírt meg a tollat. Én pedig elővettem a memóriatörlő tollat és a kezébe adtam. –Ezzel!Tegnap megláttam egy boltban vettem magamnak egyet és gondoltam rád is.-kacsintottam rá. –Oh,de drága vagy!-és átölelt Jenna. –Nos, kezdjük azzal a két szóval, hogy tűz és tegnap.-kezdtem magyarázni. Jenna szépen leírta és 2 perc alatt elfelejtetett mindent. – Ez mi?-kérdezte. –Ja, akasztófát akarunk játszani.-mondtam neki. Jenna rám meredet:- oké kezdjük.-és ő talált ki új szót. Hátra néztem Ryan-re és láttam, hogy elégedetten mosolyog rám. Én pedig visszamosolyogtam rá.
Délután együtt jöttünk haza és Ryan azt mondta, hogy el kell mennie egy kicsit a szüleihez,majd holnap este találkozunk. Elbúcsúztunk és bementem a házba.
Este lefekvéshez készültem és motoszkálást hallottam a terasz felől, mikor kinéztem nem láttam semmit. Így becsuktam az ablakot,mikor hátra fordultam egy fekete alak állt velem szembe!!! Nagyon megijedtem és nem tudtam, hogy mit akar tőlem!-Szia drágaságom, itt a te időd, ma éjjel végzek veled! Nem engedem, hogy Ryan szolgája legyél!-és elállta az útamat. – Ki vagy te??-kérdeztem tőle. –Óhhh hát Dylan a kegyetlen démon…aki ellensége a jó ördögöknek… Látom, te vagy az új kis kedvence Ryan-nek. Úgyhogy megszabadítom őt,egy olyan lánytól mint te! Nem illetek össze! Borzalom, hát nem tudtad,hogy a tűz ami benned forr azt jelezte, hogy jön az ellenség??-kérdezte mézes-mázosan. Közben felém lehelt mint egy sárkány, úgy tüzelt… Nem bírtam… Síkitani akartam… De nem jött ki hang a torkomon. Ekkor rontott be Ryan úgy ordított mint egy sakál, vérfarkas formában jelent meg és elkezdett bunyózni a gonosszal, közben egy fekete hajú lány és egy szőke hajú fiú jöttek a segítségemre. Megmentettek és kivittek a szobámból, Ryan közben megölte Dylan-t…
Eszméletlenül feküdtem a kerti padon, Ryan ismerősei ápolgattak engem. Közben,kérdezgettem, hogy kik ők? –Mi a testvérei vagyunk.Én Michelle vagyok, a bátyám pedig: Boris. Nem lesz semmi baj, mi Ryan testvérei vagyunk.-nyugtatott meg Michelle. Végül rájuk bíztam magam és megpróbáltam nem gondolni semmire.
Otthon vagyok…Minden a legnagyobb rendben… Minden a régi és Ryan itt van mellettem. Közben megismertem a többieket és nagyon kedvesek voltak. Michelle dúdolgatott nekem, neki olyan tehetsége van,hogy el tudja altatni a körülötte lévő személyeket. Ryan pedig nagyon erős az ellenséggel szemben, Boris pedig megérzi az ellenség közeledését. A nap végére mindenki nyugodt lett, én pedig végre tudtam uralkodni magamon. Ryan elvitt a lávához, valahol a messziségbe. Más országokba utaztunk és Michelle adott nekünk olyan képességet, hogy repülni tudjunk. Sikerült lenyugtatnom a tomboló lávát, így megmentettem néhány ember életét. Boldogok voltunk. Addig míg az iskolában fel nem tűnt számunkra veszélyes ellenség….Amanda…. Mindenidők legkegyetlenebb ellensége….