Ártatlan álmok...

Az éjjel

És az ajtón bejött,megpillantott, hogy éppen egy fehérneműben állok és a tükör előtt sminkelek. A szemei felragyogtak, elmosolyodtam és nevettem:- ez olyan vicces!- és hozzá dobtam egy párnát. A szoba sötét volt és a bordó függönyt meglendítette a lágy éjszakai szellő. –Idejössz?- kérdeztem. Az árnyék eltűnt a fényből. Ahogy közeledett felém megállt bennem a szívem: a pillanatnak adtam át magam. Megölelt és levette a szatén köntöst rólam. A tenger morajlását hallottam próbáltam átadni magam a gyönyörnek, ahogy átéltem mindent,egyszerűen leírhatatlan volt. Pár perccel később felült és a hifi távirányítóját megnyomta. Egy gyönyörű,de túlfűtött dal volt. –Ez az éjszaka gyönyörű és csodálatos, egyszerűen nem találok rá szavakat. - suttogtam a fülébe.

1 órával később lementünk a kerti partira és mindenki minket nézett. Rám mosolygott és megfogta a kezemet. Az unokahúgom döbbenten nézett amikor elhaladtunk mellette. Az egész család szinte megfagyott a jelenlétünktől,főleg attól hogy együtt voltunk…És csak mi ketten égtünk a szerelem tüzétől…

Leültem a medence szélére és a Hold ráragyogott a felszínre. –Kérsz inni?- kérdezte. - Igen.-válaszoltam. A vízbe érintettem a kezemet és egyszer csak egy rózsaszínű,zöld és kéken fénylő pillangók szálltak elő a vízből. Megnéztem magam a víz tükörben és láttam, hogy az arcom ragyogott a boldogságtól. Visszajött a párom az italokkal és addigra már ugrásra készen voltam és a pillangók kíséretével belevetettem magam a vízbe….

Szenvedélyek viharában

Másnap reggel hűlt helye volt az ágyban...valahol eltűnt,lehet h lement enni.ránéztem az órára 11 óra múlt...Hűha gondoltam felkéne kelni.De kényelmes volt,nagyokat nyújtozkodtam,kedvemre dalolásztam. Kerestem a ruhámat az ágy alatt.És mikor lehajoltam az ágy alatt találtam egy dobozt.Kihúztam és kicsit poros volt ezért lefújtam,prüszkölve és félig könnyesen nyitottam fel a tetejét.Úramisten hiszen sok pénz volt benne!Vajon mit tartogat még ezen kívűl...Mikor kutakodtam találtam benne egy kis dobozkát,mikor kinyitottam egy édes arany nyaklánc volt benne,szívecskés medálal.Mellkasomra tettem a kezem és alig kaptam levegőt(a portól már nem fulldokoltam)ez vmi más....A medálra az volt írva h örökké együtt...Mikor csináltatta?Tényleg szeret?A korkülönbség ellenére is akar engem és komolyan gondolja?Vissza raktam mindent a helyére és összehúztam magamon a köntöst és lementem hozzá.Mikor leértem láttam hogy nagy örömmel készíti a reggelit.-Héj vissza az ágyikóba!Pont vinni akartam a reggelit hölgyem.-meghajolt előttem és kezet csókolt.Ez a pasi egyenesen őrjítő!Jó értelemben:)

Leültünk a teraszra és a Nap gyönyörűen sütött,a madarak csiripeltek.-Figyu,mi a programod mára?-kérdeztem félénken.Tudtam hogy munkája van és dolgoznia kéne...Azt jelenti hogy haza kell mennem...és megint 1 hét múlva találkozhatunk..-Ami azt illeti...hát ma ráérek.-odabújt hozzám és szájon csókolt:-csak miattad.-fejezte be.

Ott ültünk szinte ruhátlanul...na jó nem úgy...hanem inkább pizsama félében...na és egymásra néztünk.A szívem megint kiakart ugrani a helyéről,ez a pasi miattam akar itthon maradni.Vajon nem lesz feltűnő hogy a szüleim már keresnek engem?Senki sem tudja hogy egymás szeretői vagyunk...vagyis igazából járunk is csak titokban...Amikor ezen filóztam megfogta a kezem és megcsókolta,azért mégiscsak szeret...Rá mosolyogtam.:-Bárcsak ne érne véget ez a pillanat.-mondtam nevetve.-Ma nem fog véget érni,mert mi egymáséi vagyunk.-válaszolta.És igaza van!Tényleg itt az idő,hogy átadjuk egymás örömeit.Legalább jobban megismerjük egymást.De ha már itt tartunk megkell kérdeznem a dobozos témát...:-Figyi...Balázs találtam valami doboz félét az ágy alatt...Valamit leejetettem és megragadta a tekintetem...-lehet,hogy a varázslatot most rontottam el?Dobni fog az tuti,megkérdezi hogy mi a francot keresgélek én az ágya alatt.De ehelyett ez volt a válasza:-Jah oh,pedig tegnap annyira kerestem!-nevetett fel és átölelt.-Menj fel érte és hozd le az a tiéd.-és segített feltápászkodni.-De a pénz is?-kérdeztem döbbenten.Ekkor vált komolyra az arca.-Hűha menjünk fel ketten itt valami nincs rendben.-megvakarta a halántékát.Rá néztem erre elnevette magát:-Jaj ne gondolj a legrosszabbra!-és megfogta a kezem.Felmentünk a szobába és az ágy alá bújt és kihúzta a dobozt.-Ezt a pénzt egy jótékonyságra gyűjtöttem össze...de mivel véget ért és lekéstem meghagytam egy másik jótékonysági eseményre,de mivel nem kellett a pénz senkinek a feléből-belenyúlt a dobozba-vettem neked egy nyaklácot.-kinyitotta a kisdobozkát.Másodszorra is meglepődtem.Ott ültünk az árnyékos szobában,a forró meleg levegő átjárta a testem,nagyon szerelmes vagyok belé.Nem azért mert elkényeztet hanem mert figyel rám és van benne egy megmagyarázhatatlan plusz ami megfogott benne...Tudom hogy külsőleg is,de van benne valami az tuti és a hangja!Egyenesen libabörös vagyok mellette!Mikor énekelünk,mindig elnyom engem!:D De nem bánom,a lényeg hogy élvezem a vele együtt töltött időket...Valahogy vissza zuhantam a jelenbe és a nyakláncot neki adtam,és ő rám tette és hátul pedig bekattintotta.Megfogtam a medált és végig húztam az ujjam rajta.-Köszönöm.-suttogtam a fülébe és lágy csókkal zártuk le ezt a szép pillanatot.

Délután átjött a barátnőm:Liza és bekellett számolnom neki,hogy mi a pálya velem.-Hűha ez nagyon gyönyörű.-megnézte a nyakláncomat.-Tudod az a vicces,hogy először én láttam meg.-nevettem.Liza kortyolt egyet a baccardiból és velem együtt nevetett.-Szép napunk van.-mondtam neki.Liza felrakta a napszemüvegét és elnyújtozkodott a napágyon.-Az ám és szépen lebarnulunk.-reagált rá és elkezdtünk nevetni.

Este valami illat kavargott az ebédlőben,Balázs sürgött forgott és leültetett az asztalhoz.Lekapcsolta a villanyt és csak a gyertya és mi látszodtunk.-Na szívem,gyönyörű napod volt?-kérdezte.Mikor megrágtam az ételt rögtön válaszoltam:-Isteni!Jobb nem is lehetne!-mondtam boldogan.Mikor befejztük a vacsorát,a férfi odajött hozzám és megsimogatta a nyakamat.Ettől beájultam és hevesen egymásnak estünk.Forró csókokban és végül az ágyba kötöttünk ki.Soha nem felejtem el ezt a gyönyörű élményt!

Ott álltam megijedve és a kezemben pedig a boros pohár volt. Nem hittem el… Amit mondott.. El kell mennie hosszútávra és itt kell, hogy hagyjon engem. A szívem összeszorult és remegtem a félelemtől. –Maradj velem.-kérleltem. –Mennem kell majd vissza jövök.-válaszolta. A pohár kiesett a kezemből amikor búcsú csókban forrtunk össze. Annyira magam alatt voltam egy perc alatt, hogy már a sírás szorította a torkomat. Még az utolsó könny cseppemet letörölte lágyan és még a homlokomra is csókot lehelt. Ahogy becsukódott az ajtó kitört belőlem minden érzés amit visszafojtottam. –Elment-leheltem magamban… A kezem végig csúszott az ajtón és éreztem, hogy menten összesek…Ahogy a földre estem belevágódott az üveg a kezembe és láttam, hogy a tenyeremen végig csurog a vér… Ahogy bámultam ki magamból a fájdalmat nem észleltem… Megőrülők érte! Azt akarom, hogy velem legyen és öleljen át…. A magány se perc alatt uralkodni kezdett rajtam. Kínzott és égetett és megfojtott miközben sírtam. Közben figyeltem a véremet, hogy mikor alvad el… Tudom őrültségnek hangzik, de megbolondultam miatta… Felmentem a szobámba és kihalt minden, az ablakon kinéztem és kinyitottam és kimentem a teraszra… A könnyeimet megszárította a szél és közben kitárt karokkal álltam a teraszon és ugrásra készen álltam…. Mikor ugrani kezdtem valaki egyből megfogott. Ő volt az…. – Mit csinálsz?-kérdezte és közben megfogta az arcomat. – Itt vagy.-pihegtem… Alig kaptam levegőt attól, hogy majdnem meghaltam másrészt meg attól, hogy hirtelen ide érkezett. –Álmodom?-kérdeztem csodálkozva, szinte nem voltam magamnál csak azt lestem , hogy mi történik. Sőt nem is akarom megtudni, hogy mi történik. Megával ragadt és szenvedélyesen átölelt,magához húzott és megcsókolt,közben a combomat felhúzta magához. Meglepő volt a szenvedélye. Ki voltunk éhezve erre a pillanatra…

Másnap reggel arra ébredtem, hogy ordibálás van lentről… és Balázs éppen telefonálgatott.- Mi az?-kérdeztem tőle. –Oh,semmi szívem,csak zaklatnak az őrűltek.-mosolyodott el. Nevettem egy nagyot.- Őrűltek..ez jó!- és felé léptem mikor megálltunk egymás előtt egyszer csak forró csókban forrtunk össze. Éreztem, hogy nem bírjuk tovább! És hirtelen visszazuhantam a valóságba! Még mindig ott álltam a teraszon és fújt a szél és közben dörgött az ég. A lágy dallam andalító volt és azt sugallta, hogy még ma éjjel megkell halnom mert senki se szeret és csak kihasználnak… Alattam volt a medence és a talajtól elrugaszkodtam és zuhantam a messzeségben. Nagy csobbanással vízbe értem… Azt hiszem ideje volt meghalnom….

Valami sípolt mellettem és nem tudtam hirtelen, hogy hol is vagyok. Kinyitottam a szemeimet és halványan láttam a dolgokat. Kórház szerűben lehettem, félholtan itt vagyok, nem ,hogy hagytak volna meghalni végleg…. Aztán mikor kitisztult a látásom Ő ült mellettem. –Bocsáss meg.-suttogtam mikor felém hajolt. Nézett egy darabig és egy hajtincset elsimított a szememből. Nem szólt hozzám,végül a tenyerébe temetkezett és csóválta a fejét… Megértem ez csak az én hibám,hülye voltam… Remélem amnéziás lettem,bár nem hinném mert még mindig emlékszem a dolgokra sajnos… Megnéztem a tenyeremet és láttam a sebet elkezdtem kapargatni míg vérezni nem kezdett. –Auuuhhh…-kiáltottam fel a fájdalomtól. Erre Ő felpattant és hozzám rohant.-Mit csinálsz?-kérdezte mérgesen.-Semmit és menj inenn éppen öngyilkos akarok lenni,csak sajnos megmentették az életemet!-ordítottam magamból kikelve. Nagyon furcsán éreztem magam,azzal kiabáltam akit igazán szeretek! –Kérlek nyugodj meg nagyon rossz idegállapotban vagy. Bolondok házába fognak csukatni,ha így folytatod…-mondta szomorúan…. Magam elé meredtem és próbáltam gondolkozni, de nem ment…

Pár nap múlva kiengedtek a kórházból és a családom várt rám. Hazavittek az igazi otthonomban, igaz jó pár hete kerestettek a rendőrséggel így kénytelen voltam bocsánatot kérni tőlük mikor otthon voltunk. –Mégis mit gondoltál,hogy ilyen pasival elszöksz itthonról?- kérdezték dühösen. Apám már sík ideg volt anyám meg tombolt mikor beszámoltam, hogy igen ott laktam nála és igenis jól éreztem magamat!!!! –Hát látszik, hogy nagyon neveletlen vagy!Menj fel a szobádba ne is lássalak többé!-adta ki a parancsot anyám… Így felbandukoltam duzzogva és berontottam a szobámba és az ágyamra estem és bőgtem ameddig csak a könnycsatornám bírta….

2 óra múlva már kicsit jobban voltam, de szörnyűn néztem ki: karikás volt a szemem és a hajam pedig zilált és rendezetlen. Szóval eléggé kikészültem idegileg… Tényleg nélküle voltam egyedül és megfosztva az érzésektől…. Érzelmileg kikészültem… Végül felhívtam a mobilomon és felvette. –Szia….-a hangom elcsuklott ahogy kimondtam…- Szia.-köszöntött vidáman… - Bocsáss meg…hazakellett jönnöm a szüleim eléggé kiborultak sőt én is mert nélküled vagyok és egyszerűen nem bírom érted????-és éreztem, hogy mindjárt sírva fakadok. Távol attól akit igazán szeretek és szenvedek ettől az egésztől,kész katasztrófa! –Ne aggódj ma este úgyis érted megyek és elrabollak.-nevetett vidáman. –Komolyan?-kérdeztem meglepve. Ez tényleg meglepett.-Oh szeretlek!-síkitottam.

Éjszaka kiszöktem a házból és a kapunk gyorsan eliszkoltam. Éppen az autójában várt és beugrottam, ekkor szenvedélyesen egymásnak estünk. Mint az őrűltek akik soha nem csókolóztak. Vicces.

Megérkeztünk hozzá és a boldogság elöntött mindkettőnket ágytól-ágyig mászkáltunk és semmi más nem érdekelt csak az,hogy boldogok vagyunk. Elhatároztuk, hogy elmegyünk külföldre és így a Kanári-szigetekre költözünk mert ott van egy hatalmas birtoka amit örökölt a nagybátyjától mert a nagybátyja Ausztráliába ment. Így a kis paradicsomunkba költöztünk és azóta nagyon boldogok vagyunk.