A Pokoli Szenvedély

Az apám és a nevelő anyám esküvője volt és én ekkor léptem be nagy robajjal a szobámba. Hisztizve pakoltam ki a szekrényemből. A ruháim már eleve szét voltak szórva, így nem is nagyon érdekelt, hogy miket pakolok be…. Az anyám vagyis a mostoha anyám benyitott a szobámba és leült az ágyamra. Szomorúan meredt rám és ezt mondta:- Kislányom…apád döntött így… Tudom,hogy nehéz neked, de össze kellett házasodni, hogy megkaphassam feletted a gyámot. Ketten erősebbnek bizonyulunk. -mondta nekem hebegve-habogva a mostoha anyám. Egyébként Claire a neve… Csak mondom. Clarie felállt és fogta a bőröndömet és kihajította belőle a cuccaimat. Én meg majdnem szívrohamot kaptam, ahogyan levágta a földre a táskámat. –Mit csinálsz? Megőrültél?-kérdeztem magamból kikelve. Tényleg hogy gondolja ezt? Mit képzel, hogy ő a királynő, akire hallgatni kell? Nem fog nekem parancsokat osztogatni azt kétlem! –Brittany, apád és én mi együtt szeretnénk felnevelni téged. Még nem vagy 18 éves így jogunkban van a vagyonod meg minden. Édesanyád még a halála előtt ezt kívánta, hogy vigyázzunk rád! Ha nagy leszel, azt csinálhatsz, amit akarsz!-válaszolta pakolás közben. Ez felháborító! Egyenesen dühít! Áhhh azt hiszem nem bírom tovább! Apával kell beszélnem! Így lerohantam az irodájába. Berontottam minden kopogás nélkül.-Apám! Én el akarok költözni itthonról!-jelentettem be nagy büszkeséggel. De apámat nem hatotta meg sőt az ellenkezőjét váltottam ki belőle úgy nevetett, hogy majdnem kiesett a fotelből. Végül felállt és meggyújtotta a szivart és felém jött. –Kicsi lányom, mi szél hozott ide? Megint összevesztél Claire-vel? Tudod, hogy ő szeret téged,csak te vagy olyan fura vele…Miért nem hiszed el nekem, hogy előbb-utóbb együtt kell élnünk? Miért zavar, hogy boldog vagyok egy másik nővel. Évek óta hajtogattad, hogy de jó lenne, ha lenne már egy nevelő anyád, hát tessék!-és beleszippantott a szivarba… Én akkor is forrtam a dühömben és majdnem szétrobbantam! –Nem igazság! Ez a csaj 23 éves!!! Te pedig 45 éves vagy!!! Mit akarsz ilyen fiatal csajtól? Még nem is nő komolyan nézz már rá! Bulikat rendez minden szombaton, amikor elmész üzleti tárgyalásra. Olyan részegre issza magát, hogy fiúkkal fekszik le és reggel meg a Miss Tökéletesként ébred fel,mintha nem történt volna semmi. Nem értelek apa, hogy miért nem hiszel nekem?Szerinted hol vannak a boraid a pincéből? Nem tűnt fel neked, hogy hétről-hétre fogyatkozik????-kérdeztem mérgesen. Közben leültem a díványra és pihegtem. Most tényleg kiadtam a hetek óta fojtó dühömet. De apámat EZ SEM HATOTTA MEG!!! Komolyan, a megtestesült nyugalommal méregetett, szerintem azt nézte rajtam, hogy megbolondultam-e? –Tudod kicsim, anyád is ilyen temperamentumos volt. Mehetnél színésznőnek, látom nem bírsz a véreddel. –és hozzám dobott egy ilyen „Válogatás!Tehetséges színésznőket keresünk! Jelentkezni lehet a Dreamway színházban!” Én meg csak bámultam apámra, hogy ő az őrült és nem én… Felpattantam a díványról és kettétéptem a papírt és kirohantam onnan. Feladom, apám majd észreveszi a dolgokat, vagy nem…
A suliban sem úgy ment minden ahogy akartam. Beültem reggel a limóba és máris megérkeztem a suliba. Hát máris úgy 45 perc alatt… Útközben felvettük a barátnőmet Jennát és csevegtünk a suliig. –Na apád már megint düh rohamot kapott?-kérdezte Jenna mikor kibámultam az ablakból. Jenna már jól ismer. Tudja az összes titkomat és minden családi csetepatét, úgyhogy megbízom benne teljes mértékig. –Brittany, mit tettek már megint?-kérdezte Jenna. Felé fordultam és tényleg őszintén elmeséltem neki. A végére a barátnőm kiakadt.-Jesszus! De miért? Miért akarja elvenni azt a banyát?-kérdezte felháborodva Jenna. Végre valaki aki együtt érez velem… Megérkeztünk a suliban lesifotósok hada várakozott rám. Nem bírnak magukkal. Ilyen az életem… Megszoktam már, van úgy, hogy fel se tűnik, hogy itt-ott követnek.. Ilyen a Hollywood-i élet meg kell szeretni…. Vagy nem…
Csak azért vagyunk híresek, mert Claire nagyon híres színésznőcske és eléggé felkapott a csaj. Főleg azért mert apám filmrendező meg stb… Így nem csoda, hogy egymásra kapaszkodtak. Annyira szerelmesek egymásba, hogy nem érdekli őket a korkülönbség és nem érdeklik, hogy itt vagyok én is. Volt egyszer egy rendezvény és Claire szabályosan kiszorított a reflektorfényből, az egyik újság író megkérdezte, hogy ki vagyok. Mikor mondtam, hogy Michael Ferrey lánya vagyok, kiröhögtek.. Pedig tudják jól, hogy én vagyok a lánya.. De azt csiripelik, hogy örökbe fogadtak… Meg mit tudom én ezen már csak nevetek… Kényszerből… Az osztályban szokás szerint nagy volt a hangzavar, a fiúk rappeltek, a lányok pedig a legújabb pletykákról csiripeltek. A stréber oldalon pedig a kémia házit ellenőrizték, hogy ki csinálta meg jobban a leckét? Mindenkinek megvolt a maga kis világa. Vannak cicababák is, meg ilyen menő-manó lányok… Én az átlagosnak mondható lány vagyok. Igaz a divat-pláza-cicákhoz tartoztam, mert hát úgymond gazdagok vagyunk, de akkor is kívülállónak éreztem magam. Teljes magányba csücsültem a padban mikor meg nem jelent egy új fiú az osztályban. Magas volt és fekete hajú és napszemüveg volt rajta, a ruhája pedig átlagos volt, fehér Nike póló és rajta farmer kabát. Szakadt farmer nadrág van rajta és Nike cipő, ahogyan végig mértem elfogott a nyugalom. Összekulcsoltam az ujjaimat és imádkoztam, hogy ne nézzen rám. Valahogy elém ült. Basszus! Próbáltam kifele nézni az ablakon, de nem hagyott nyugodni a tekintete, látszott rajta a kétségbe esés, és hogy új osztályba került meg minden. Így akkor se figyeltem rá, vagyis próbáltam nem rá figyelni. Levegőnek nézni, igen ő csak egy látomás és rosszul vagyok, nem ettem jól reggelire. Mikor a füzetem mellé tettem a tollamat Jenna mellém ült (mert a padtársam) és csiripelt nekem: - Hallod, ő az új fiú! Ryan Herold.. Azt mondják Olaszországból jött, szerintem nagyon kamu mert amerikai neve van. Nézd, áltagosnak mondható csávó és szerintem beképzeltnek tűnik…-mondta nekem félhangosan Jenna és pont abban a pillanatban fordult hátra hozzánk a csávó!!!!!-Sziasztok, azt hiszem még nem ismerjük egymást.-és mosolygott és folytatta:- úgy tudom Miss Halloway lesz az osztályfőnököm, és most lesz a spanyol nyelv,ugye?-kérdezte tőlünk, vagyis tőlem vagy Jennától vagy magában beszél… Amikor rám nézett elfogott a lángolás…. Nem tudom, de a közelében azt hittem szétég a testem!!! Szédültem is és azt hiszem…meghaltam… vagyis csak elájultam….
Az orvosi szobában azt mondták, hogy lázas voltam és 5 perc múlva hirtelen lement a lázam.. Nem hiszem el, annak a fiúnak van valamilyen varázsereje… Nem hiszem… Én jól vagyok, vagyis nem vagyok jól…
De haza kellett jönnöm,apámnak bemondtam az irodájában, hogy beteg vagyok és elvonultam a szobámba. És csak Ryan-re gondoltam… Nem bírom felfogni, hogy miért volt olyan melegem tőle?? Sőt… nem bírtam megbarátkozni a gondolattal, hogy egy új osztálytárs… Amint vége lett a sulinak rohantam is a limuzinhoz, éppen,hogy beültem valaki megdobott egy kosárlabdával! –Áúúú-kiáltottam fel,nem volt kicsi dobás az biztos! Hátra néztem, hogy ki volt az és…. Ryan megint a drága Ryan….-Ne, haragudj! Egyik haverom hülyéskedik, elakarta találni a limuzin tetejét.- mondta zavartan. A sofőröm pedig ezt mondta:- Ne próbálkozzanak uraim, mert következményei lesznek.- mondta mérgesen. Beültem a kocsiba és Ryan is beült mellém!!!!!!! –Mit óhajt uram?-kérdeztem tőle suttogva, mikor a sofőr becsukta az ajtót, és nem vette észre a gyorsan beugró fiút. –Szimpatikus vagy…és azt gondoltam, hogy te lehetnél az idegen vezetőm.-válaszolta szinte suttogva. Én pedig megnyomtam egy gombot és egy fal elválasztott a vezetőtől és tőlünk. Így most már tudunk beszélgetni normál hangerőn.-Hogy hogy ide íratkoztál?-kérdeztem tőle és öntöttem egy kis pohár pezsgőt és a kezébe adtam. Nemsokára meg is érkeztünk és a fiú előre kiszállt és az én oldalamon nyitotta ki az ajtót, a sofőrőm is odaért nem örült a látványnak, de végül a limónak támaszkodva mosolygott. Mikor kiszálltam hozzám hajolt a sofőr akit úgy hívnak, hogy John.-Látom kisasszony kísérője akadt.-mondta nevetve. Én pedig elpirultam és bevezettem Ryan-t a házunkba. A szobámba vezettem és hűvös volt,éppen jól jön ehhez a meleg májusi időhöz. Ryan belépett és meglátta a szobámat. Nagyon tetszett neki:- hűha,ez igen! Ilyen szép szobát még nem láttam. –mondta csodálkozva. Úgy mondja, mintha már hetek óta ismernénk egymást… Pedig csak egy napja és és…. Itt van egy fiú a házban.. Apa meg ne tudja! –Igen…Köszönöm.-mondtam neki és leültem az ágyra. Ryan is mellém ült és megint elfogott az a forróság…Nem jöttem rá,hogy miért… Mikor hozzá értem a kezéhez lángolt a teste.-Te lázas vagy!!!-mondtam neki döbbenten. Ryan pedig elhúzta a kezét és hátrált tőlem, az ablak felé ment és háttal kiugrott. Úgy megijedtem, hogy a szívem majdnem kiugrott! Mit csinál ez a fiú!!!! Megráztam a fejemet és gondolkoztam, hogy milyen fura egy nap….
Este a drága egyetlen apám, útra készen állt, Londonba utazik egy hétre! Claire pedig álsírással búcsúztatta a drága férjét…. –Nagyon fogsz hiányozni meglátod minden rendben lesz vigyázok az egy szem lányunkra!-ígérte apámnak közben magához húzott engem… Mintha nagyon imádnánk egymást. Apám integetett és az autó elhajtott a bejárattól. Ahogy a kapu becsukódott tudtam,hogy innentől maga lesz a pokol… Claire pedig eltaszított magától:- Na hess innét, ma este nagy buli lesz mindjárt jönnek a vendégek! - örvendezett a mostohaanyám…aki korban a nővérem lehetne… 9 óra tájt már zümmögtek a vendégek a villában így én menekülőre fogtam. A zene nagyon hangos volt és nem bírtam tovább. Kimentem a nagy udvarra, apám birtokára. Kicsit hűvös volt, de felvettem egy kardigánt. Egy kis szellő megérintette az
arcomat, onnantól kezdve rázott a hideg… Ryan meleg érintésére vágytam… Azt akartam, hogy égessen el!! Azt akartam,hogy őrjítsen meg!!! Amint a szökőkúthoz értem egy árnyék megjelent… De nem néztem hátra… Átadtam magam mindenféle érzésnek… Valaki hátulról átkarolt…A forróság ellepte a testemet…-Igen….-mondtam hallkan és Ryan hangját hallottam:- Meg fogsz fázni!-szólt rám szigorúan. Én pedig ijedten felé fordultam: - Jaj ne haragudj…-válaszoltam neki zavartan és éppen menni készültem, megfogta a kezemet. Nem ellenkeztem, és felé fordultam. Magához rántott:- Nem tudom, hogy csinálod…Nem tudom, miért éled túl minden érintésemet… Nem értem miért nem félsz tőlem… Maga vagyok az ördög aki a rosszba viszi bele az embereket… Te erős vagy… Nem értem miért nem futsz el tőlem…-suttogta kéjes hangon, közben már a láztól fájt a fejem, azt hiszem elájulok…-Ah…-sóhajtottam fel és a vér már a fülemben lüktetett…Pokoli szenvedély égette a testemet… Pokolian szerelmes lettem Ryan-be….
Elengedett és eltűnt,én pedig a szökőkútnál ültem és máris jobban lettem…Felhevült vággyal éreztem a fiú iránt… Azt akartam, hogy öljön meg a szenvedély tüzével! Még ma éjjel!
A házi buli hajnali 4ig tartott, Claire pedig kiűzte a vendégeket a házból, úgy mint egy őrmester, „hogy ha nem lépsz egyszerre nem kapsz rétest estére” módón. A ház szolgái pedig kitakarítottak, persze nem szóltak semmit, mert van Claire-nek egy ilyen titoktartási papírja, hogy ne szólják el magukat apámnak… STB… Hát mondom nem normális ez a csaj. Az a baj, hogy apát kihasználja… hogy jókat tudjon bulizni meg inni. Most is Claire annyira részeg, hogy nem bír felmenni a szobájába… Én pedig feltámolyogtam a szobámba és ledőltem aludni és álmodtam… Ryan-nel…
Dél körül felébredtem esett az eső. Nem volt kedvem semmihez, szerencsére ma nincs iskola mert a tanárok ilyen értekezletet tartanak úgyhogy elmaradt minden. Reggelinél csendben ültünk,Clarie a másnaposság ellen vedelte a liter vizet… Most már kicsit jobban néz ki, a szobájából pedig egy csávó tántorodott ki, puszit és egy telefonszámot adott a csajnak. Claire pedig intett a lakájnak, hogy kísérje ki a fiút. Hát igen ez sajnos sűrűn előfordul… Claire felnevetett és eltépte a papírt.
Reggeli után a szobámba zárkóztam, elővetem a gitáromat és a kedvenc számomat eljátszottam. Közben szöveget írtam,forogtam-énekeltem addig míg bele nem ütköztem Ryan-be. Kicsit megijedtem, és abba hagytam mindent…-Szépen énekelsz.-mondta a fiú és leugrott a szobámba. –Eh.. köszönöm..-hebegtem. Senki sem tud a dalaimról, ez az én titkom… Senki sem hallhatja, meg amiket írok.. Úgyis rosszak…
Leültem a földre és a szövegeimet vizslattam. –Ez is rossz lett, meg ez is…-suttogtam és közben Ryan-nel egyszerre fogtunk meg egy papírt. Egymásra néztünk.. A szeme is lángolt a vágytól… Melegem lett…-Ryan…én…nekem nagyon melegem van…-mondtam neki. –Én pedig fázom tőled, de jól esik egy kis hűs jelenlét…Annyira más vagy mint a többi lány.-válaszolta. –Igen…-és a mellkasára tettem a két tenyeremet… Ryan kigombolta a fekete ingjét és eldobta. -Hűts le….-suttogta szenvedélyesen… -Tüzelj fel…-mondtam neki,félig ájultan. És lágy csókban forrtunk össze. Őrület volt, szinte kiegészítettük egymást, testtel és lélekkel. Imádom őt az első perctől kezdve!! Mikor mi csókolóztunk ,dörgött az ég és villámlott. De ez minket nem zavart…egymáséi voltunk…
A délutáni napocska felragyogott az égen, a levelekről leperegtek az eső cseppek. A szivárvány pedig beborította az eget. A levegő pedig nem volt már olyan fülledt. Friss eső illat volt. Ryan pedig simogatta a hajamat és játszadozott vele. Édes volt.-Nagyon jó veled lenni.-mondta nekem. Én pedig elmosolyodtam. –Azt hittem,hogy megölsz a tűzzel. –mondtam neki nevetve. Ryan pedig felült és hirtelen komolysággal rám meredt. –Igen, el akartam már mondani az elején, hogy miért vagyok forró…-válaszolta nekem. Én pedig nem értettem, hogy mi a baja. –Mit?-kérdeztem. –Oh…hát…nehéz kimondani…de én…egy ördög vagyok…. Igen… De, a jófajta nem a gonosz…Nekem nem szabadna szerelmesnek lennem, mert a tűz elégeti az emberi lelket…de te túléled…Nem tudom, hogyan, de erős vagy a jelenlétemtől…Nem félsz tőlem… Nekem pedig nem szabad veled lennem..,mert megölhetlek…-válaszolta, és azért átfogta a derekamat és nem volt olyan forró. –Tegnap pedig meggyulladt egy erdő tőlem…Nagyon rosszul voltam és aztán hozzátok tévedtem, fél kómában megtaláltalak és rád sugárzott a forróságom… Te sem voltál jól és elájultál. De, most már nem leszel rosszul, mert megcsókoltalak, és ha megcsókol, egy ördög átveszed a testhőmérsékletét…Ne,haragudj.. - mondta bűnbánó arccal.. Én pedig rá mosolyogtam olyan aranyos, ahogy rám néz!!! Ennivaló! Ryan menni készült, mert a szülei kereshetik, így gyorsan elbúcsúztunk és kiugrott az ablakon. Lementem egy kicsit körül nézni, Claire pedig megdöbbenve nézett rám mikor egy kertész fiúval a nyomában császkált az udvaron. –Jééé aranyom, ma nincs iskola? Vagy beteg vagy?-kérdezte csodálkozva. –Nincs ma suli a tanárok értekeznek..-válaszoltam neki kissé gúnyos hangnemben…-Oh aha..-válaszolta megjátszva a csaj,mintha nagyon érdekelné… -Na,én megyek sziasztok!-köszöntem el tőlük és láttam,hogy Claire ellöki a csávót a bokorba….
Jenna átjött hozzám, mert nagyon unatkozott már. Hozott magával rengeteg édességet és dvd-filmeket és cd-ket,hogy hallgassunk zenéket is. Én úgy döntöttem, hogy menjünk ki az udvarra zenét hallgatni mert szép az idő és élvezzük a napsütést..Délutánra már úgyis elállt az eső. Jenna egyetértett velem és segített kivinni a holmikat a kertbe. A kertészek a kertben éppen csinosítgatták a növényeket, a medencét pedig tisztították. Jennával kiültünk a napágyra és cseverésztünk:- Úgy hallottam, hogy kibékültél azzal az új fiúval? Vagy inkább csak összebarátkoztatok? Vagy felfedezett téged?-kérdezte nevetve Jenna. Ha-ha-ha…röhög mindenem komolyan… -Figyeld, nincs közöttünk semmi és nem is lesz és…-mikor letagadtam az egészet pont abban a pillanatban jelent meg Ryan!!!! –Szia…-köszöntött a fiú. Én pedig már totálisan zavarba estem és nem tudtam megmukkanni sem! Őrület! Mit keres itt? Valami radart ragaszott rám és eldöntötte, hogy megkeres? Egyébként is, Jenna van itt! Ááááá!!! Ryan nem zavartatta magát és leült mellém, és átfogta a derekamat. Jenna pedig a látványtól csak hümmögött és elmosolyodott. –Igen… nincs köztetek semmi…még a vak is látja…-suttogta nekem, de közben ott van mellettem a fiú is!!!! Sikítok! -Ehh…őőő…-dadogtam és elakartam lökni magamtól ezt a rémálom pasit!! Nem hiszem el,hogy itt van mellettem…-Ne harizzatok bemegyek egy kis limonádéért.-szólalt meg Jenna és elindult befelé. –Jaj ne Jenna a vendégem vagy! Ne csináld velem.-mondtam neki nevetve.De,Jenna a tekintetével utasított Ryan felé,hogy maradjak vele. Aztán rájöttem, hogy kettesben akar hagyni minket… Milyen kedves!
Így hümmögve leültem mellé és bájosan rámosolyogtam:- Mi szél hozott?-kérdeztem tőle a legkedvesebb hangnememben, legszívesebben ordítani akartam rá, hogy mit keres itt????? Ryan félmosolyával, ami megőrjítette a szívemet nézett rám:-Csak hiányoztál.-válaszolta a megtestesült ártatlansággal.Hát nem édes??? Legszívesebben megfojtanám egy pohár vízben!!! Annyira enni való!! Wááááá nem bírom!!!
-Jaj igen én mindenkinek hiányzom.-mondtam neki nevetve mint egy hülye liba aki mindig nevetgél, remélem ilyen stílussal letudom rázni!!! –Drága szívem.-kezdte a szónokot Ryan.-Hallom ám minden gondolatodat….Amiket rólam gondolsz…Nem tudsz megölni.-nevetett! Én bennem meg megállt a világ!! Még hallgatózik is!! Úristen az ájulgatás kerülgetett! Nem bírom!!-Öhmmm ne,harizz…tényleg rosszul vagyok..-hebegtem…- Igen a szerelemtől…most te hoztál engem tűzbe…-mondta félig gonoszan Ryan… -Most mi lesz??- kérdeztem félig ájultan. –Most? Felviszlek a hűs szobába.-válaszolta gyengéden és megcsókolta a nyakamat….Ah…. megőrűlök…. Az ágyra fektetett és még egy utolsó csókot lehelt rám… Én pedig nyomban elaludtam… Éjszaka közepén nem tudom, hogyan de félálomban, kimentem az udvarra, Ryan-t kerestem és a tüzet akartam, hogy újra felgyújtsa a testemet… A függönyhöz hozzá értem és lángba borult és a teraszra mentem. Megfogtam a korlátot és meggyulladt minden.. Rólam pedig csurgott az izzadság… Annyira hiányzott nekem! A lépcsőn levonultam és a lángok mindent elkaptak, és a kertbe mentem, nem voltam magamnál és láttam, hogy egy alak megfog és átölel, Ryan visszajött hozzám…-Mit csinálsz?-kérdezte, a hangja olyan szelíd volt mégis ijedt..-Melegem van..-válaszoltam neki. –Itt vannak a barátaim akik eloltják a tűzet.Nyugalom, még épp időben ide értem.-mondta Ryan. Én pedig bólongattam és nem tudtam, hogy mit csinálok…A karjai közt aludtam el újra….
A nap beragyogott a szoba ablakában így felébredtem, de Clarie ült mellettem aggódva és egy lázmérőt fog a kezében. Dr. Wine is mellettem ült … -Miaz?-kérdeztem csodálkozva. –Beteg vagy, 42 fokos lázad van… Volt már rosszabb is…50 szinte halálos is lehet!!! Jó, hogy bejöttem hozzád kicsim!-aggódott Clarie és megölelt. –Nem találkoztam még ilyen furcsa állapottal, az előbb lement 36-ra most megint felszökkent…Nem fogja bírni a szervezete, ha így megy tovább!A kisasszonynak szigorúan ágyba kell maradnia! 3 napig nincs iskola. És írtam önnek egy igazolást. Meg lázcsillapítót!- számolt be a doktorúr az állapotomról. Úgy érzem jobban vagyok és kipattannék innen ,de nem engedik… És nem hiszik el, hogy semmi bajom.. Csak Ryan-től vagyok ilyen forró….
Egész nap Claire pattogott körülöttem, biztos apa miatt, mert apa meg elkezdett aggódni értem és felhívta apámat,hogy beteg vagyok… Claire pedig a minta anyát akarja mutatni neki. Persze most először jól esik,
hogy a mostohaanyám foglalkozik velem. Clarie babusgatott, teát főzött, hozott fel rengeteg süteményt, és a barátnőit pedig nem fogadta vendégül, mert bejelentette, hogy a mostoha lányát ápolgatja.
Claire-vel pedig jól elbeszélgettünk, az utazásokról, a házasságáról és a barátairól és beszámolt a múltkori buliról és mondta,hogy örül,hogy részt vettem a múltkori buliján. Kezd szimpatikus lenni ez a csaj, lehet, hogy tényleg egy kicsit dilinós meg mindig parti „tájmozik”, de azért kedvelem. Mondta nekem teljesen magától, hogy most már nem hozza fel a szeretőit a házba, mert rájött, hogy tényleg apámat szereti. Persze ennek azért nem dőltem be, mert láttam a lányon azt a kis félmosolyt azzal bizonyítva, hogy viccelt. Szentül megígértem neki, hogy nem szólok senkinek, de azért idővel hagyja abba ezt az egészet. Claire pedig levette rólam a borogatást és puszit nyomott a homlokomra, mintha tényleg az anyám lenne.-Brittany drágám, ha van valami baj nyugodtan szólj le és jövök.- mondta nyugodt hangon Claire, én pedig rám mosolyogtam.
Anyám is ilyen lágyszívű volt, talán kedvesebb mint Claire mert azért anyám jóval érettebb nála… Amikor 7 évesen beteg voltam egész nap meg sem moccant mellőlem, állandóan ápolgatott, mesét olvasott és volt olyan is,hogy mellettem aludt el. Nagyon szeretett engem és én is őt. Egy nap apám Claire-vel jelent meg a küszöbön,apám holt részeg volt és énekelt a csajjal. A lány nagyon-nagyon fiatal volt. Szinte 14 éves volt… Apám meg 35… nem tudom, hogyan kezdtek el egy viszonyt…De nagyon durva volt. Anyám meglátta őket holt részegen, sírva fakadt és apámhoz vágott egy vázát.Apa pedig nevetett és felhörgött, hogy mit csinál? Clarie pedig ivott és felém tántorgott, én pedig a plüss macimat szorítottam magamhoz és néztem rá szép szemekkel. Clarie a korához képest, kinézett 18 évesnek… Szép lány volt nagyon és büszke volt magára, hogy felszedte apámat:- Szia kicsim, én vagyok az új anyukád hukkk és nagyon jól elleszünk hukk-és előttem esett össze a csaj… Én pedig azt hittem, hogy meghalt…. Anyu még aznap éjjel nagyon összeveszett apával és ordibáltak egymással és volt pohár és tányér törés is. –Te egy pedofil vagy! Utállak! Haza hozol egy 12 éves csitrit!-ordította anyám. –De őőő 18 évesnek mondta magát…hukk-apám nagyon részeg volt. Aztán anyát nagyon megütötte,és még aznap éjjel elhagyta apámat… Másnap reggel pedig váló pert akasztottak egymás nyakába,végül apa nyerte meg a pert és hivatalosan is hozzá kerültem, anyám pedig világgá ment és kitagadott engem… Én pedig sírtam a kapuban, hogy anyu vigyél magaddal….Amiket átéltem borzalom volt.. Mindennap reménykedtem, hogy anyu jöjjön vissza hozzám és vigyen el… A biztonsági őr nem győzött elcipelni onnan és megígérte, hogy szólni fog, ha anyukám visszatér. Én pedig megöleltem az őrt és felmentem játszani….Anyám soha többé nem tért vissza…. (Nem is olyan régen tudtam meg,hogy meghalt egy autóbalesetben…) Claire pedig leguggolt mellém, hogy nincsen semmi baj, most ő az új anyukám.. Én pedig attól a pillanattól kezdve gyűlölni kezdtem. Nagyon utáltam és úgy éreztem, hogy anyut kitolta az életemből,apát pedig elcsábította… Claire pedig 17 évesen megunta már apámat… és fiatalabb pasikat hozott be hozzánk, nekem mindig azt mondta, hogy a szerelő jött, vagy a szakács, vagy a kertész… meg ilyenek… Én pedig elhittem, addig míg lenem buktattam őket…Éppen egymással csókolóztak mikor rájuk nyitottam, Clarie-t szerettem volna megkérni, hogy segítsen a matekban… Onnantól kezdve már nyíltabban felvállalta a szeretőit…Én pedig nem mertem apámnak szólni. Claire pedig az alkalmazottakat megfenyegette….
Mostanság is folytatja a viszonyokat más-más pasikkal… És most már pénzért… Ő kér egy éjszakáért pénzt…. Szóval tudjátok, hogy mi a foglalkozása ennek a csajnak….Tipikus ribanc…
De most valahogy más szemszögből láttam Clarie-t és rájöttem, hogy most már tényleg megakar változni, remélem egy nap elhagyja apámat és talál magának való fiút… 23 évesen már ő maga is rájött, hogy mit vétett az utóbbi években… Ryan át jött hozzám és a biztonságiaknak elmondta, hogy tényleg az osztálytársam és tényleg a leckével jött át. Átkutatták és beengedték. Ryan bekopogott és bejött. –Szia…hallom beteg vagy…-mondta zavartan. Láttam a kezében egy csokor rózsát. –Oh-válaszoltam valahogy… -Hogy vagy?-kérdezte és a vázába rakta a rózsát. –Köszi,kicsit jobban, lement a lázam… miért jönnek rám ilyen rohamok?-kérdeztem tőle. Ryan elrendezgette a rózsákat és az ablak párkányra tette, pont velem szembe, úgyhogy szép látvány volt. Felültem és kiszálltam az ágyból. –Mégis mondd el, hogy mi lehet az oka annak, hogy én is olyan vagyok mint te!-kérdeztem,szinte parancsoló hangon. Ryan az ágyamra ült és elvett egy szál ropit és megette. –Hmmm hmmm hmmm.-ízlett neki,de inkább válaszoljon már! –Kérlek mondd el! Napok óta ez az állapot uralkodik rajtam! Megőrülök komolyan!Segíts!-kértem Ryan-t. A fiú rendesen ült az ágyra és megfogta a kezeimet. Rám nézett.:- Fogd meg azt az egy szál rózsát és simísd végig az ujjaiddal a szirmokat… A vázához léptem és elvettem egy szál rózsát és végig húztam a mutató ujjamat és ekkora feketére változott a virágszirma és hirtelen nagy lángot kapott és elaludt…A szirom pedig porként hullott le a földre. Én pedig nem bírtam szóhoz jutni…-Ez…ez mi volt?-kérdeztem dadogva…
Ryan hozzám lépett és megfogta a kezemet:- Üdvözöllek a Pokoli Szenvedély Birodalmában! Ezúttal te is a családunk tagja lettél!-és megcsókolt….
Ördög vagyok….Vagyis olyasmi csak félig ember és félig ördög… Vigyáznom kell…Még az ellenségek megtalálnak… Vagyis Ryan elmondta, hogy az ellenségünk a jég… ha tél van akkor elkell utazni Afrikába mert akkor meghalunk ha egy szem hó is ránk esik. Érdekes… A tűz pedig ami bennem van, az tart életben,max. 39 fokig hűlhetünk le és ha lecsökken a „lázunk” meghalunk…Érdekes…Egy csóktól lettem ördög… Ryan megígérte, hogy vigyáz rám…. És azt is ,hogy soha nem fog elhagyni…
Péntek van mindjárt itt a hétvége és a barátnőmmel éppen a biológiát tanulmányoztuk. Az emberi csontokból fogunk dogát írni, az ki nem tudja, hogy milyen csontjaid vannak. Röhejes komolyan… Jenna megkérdezte, hogy mizújs Ryan-nel meg csókoloztunk-e már stb? Én pedig nevetgéltem, mert nem akartam elmondani neki. Végül beadtam a derekamat és meséltem,hogy beteg voltam és,hogy Ryan átjött hozzám látogatóba. Jennát nagyon érdekelte és feszülten figyelt,mikor a csók részhez jutottam fel „jujozott” mikor elbúcsúzunk című rész volt egy keserű sóhaj volt:-Óóóóóóóóó már….-és akkor nevetgéltünk. Jött a Betty akit nagyon utálunk. Betty egy szőke pláza cica volt. Mindig rózsaszínben pompázik. A rögbis fiúkhoz ül és illegeti magát, hogy ő milyen „szexis”. A haját pedig össze visszadobálja. Van egy titkos rajongója aki nyál csorogtatva bámulja őt a szemközti asztalnál. Jack-nek hívják a rajongót. Aranyos fiú meg minden, de túl stréber. Régen barátok voltunk, de mára már megszakítottam vele mindenféle kapcsolatot, mert nagyon nyomult rám… és mikor többször visszautasítottam akkor rájött, hogy Betty-t szereti… Jennával nagyon jókat nevetgélünk.
Eltelt a hét és vasárnap este apám már jött is haza. Hozott csomó ajándékot, főleg ruhákat híres divattervezőktől. A kert szépen ki volt világítva, apám meg is hatódott, hogy ilyen mély tiszteletet érzünk iránta stb… Apa megnézett, hogy jól vagyok-e.-Amikor Claire felhívott, hogy 45 fokos lázad van azt hittem ott hagyok mindenféle tárgyalást és hazajövök!- aggódott apám és megnézte a szemet meg a fülemet meg a homlokomra többször tette rá a kezét. –De látom most már újra a régi vagy.-és nagy puszit adott az arcomra.
Bementünk a nappaliba és kibontogattuk az ajándékokat,meg percenként oda rohantunk apához megköszönni, amiket hozott. Kaptam egy Versace parfümöt, meg D&G táskát és sok szép színes pólót és szoknyákat. Claire pedig arany nyakláncot kapott, amikor kibontotta felsikkantott örömében. Rögtön megcsókolta apát… Kapott mellé egy táskát meg parfümöt meg estélyi ruhákat. Úgyhogy mindenkinek megvolt a maga öröme. Mintha karácsony lett volna,olyan vicces volt. Végül beszélgettünk,ittunk borokat, meg sajtokat ettünk. Aztán hajnali 2 körül mindenki elment aludni….
Másnap reggel a suliban kémiával kezdtünk, nagyon örültem neki mert a tanárnő bejelentette, hogy kísérletezni fogunk. Különböző kísérleteket kellett megcsinálunk. Jennával a tüzes feladatot kaptuk, hogy ős embereket kellett eljátszanunk és kova kővel csináljunk egy kis szikrát és perzseljünk meg egy kis papírt vele… Oké ez könnyű feladatnak tűnik.. Látszólag… Mikor elkezdtük a kísérletet, akkor a köveket egymáshoz ütögettem és egyből lángra gyúlt, úgy megijedtem, hogy elejtettem a földre és a tűz tovább terjedt. Én pedig arra koncentráltam, hogy aludj ki aludj ki!!! Tűnj el!!! És a tenyeremmel a kő felé mentem és a tűz nyugodni készült…Szépen lassan elaludt…és füst felhőként picit robbant és eltűnt…A kő pedig fekete lett… Jenna pedig nem hitte el amit látott….-Mit mit….mit csináltál???-kérdezte döbbenten. Gyorsan magam mellé húztam az asztal alá. –Figyeld amit láttál, azt nem láttad! Csak…csak…áh… a papírra léptem és elaludt a tűz, ennyi volt..-dadogtam. Nem bírtam elmagyarázni neki. –De nézd már puszta kézzel eltűntetted a tűzet!!-szólt rám Jenna. A fenébe! Nem hiszem el, a többiek is már körénk álltak, hogy mi volt ez az egész. Főleg a fekete köveket nézegették.-Jéééé ilyet még sose láttam.-mondta Gabriel. –Érdekes…-nézett ki a tömegből Emma. –Mi volt ez?-kérdezte Mitch. –Brittanyék voltak!-jelentette be nagy büszkén Sarah.közben Mr. Dough odajött hozzánk és szemügyre vette a köveket.-Érdekes…a kísérlet pedig…..sikerült!!!Nagy tapsot kérünk Brittany-nek és Jennának!-parancsolta vidáman a tanár úr. Én pedig nyugodt szívvel távozhatok az óráról…
Haza kell rohannom mégpedig azonnal beszélnem kell Ryan-nel! Ez hihetetlen elállítottam a tüzet! Lehet,hogy tudok uralkodni magamon?? Lehet,hogy sikerült ahogy akartam? Nem voltam rosszul!! Viszont a fél suli hősként emleget,hogy eltapostam a tüzet és a fekete kőről beszéltek. Az egyik követ elvettem és mikor megnéztem gyémántszerűek lettek… Amikor a nap felé tartottam láttam benne a kis tűzet…
Gyorsan zsebre nyomtam és tényleg km/órával száguldoztam Ryan-hez. Ryan már ott ült a szobámban én pedig berontottam minden köszönés nélkül:- Ezt nézd!-és a kezébe nyomtam. A fiú pedig vizsgálgatta. –Hű ez nagyon érdekes… Ilyet még senki sem produkált.- csodálkozott Ryan. –Kémia órán tüzet kellett csinálni 2 kovakővel és hopp lángra gyúltak és majdnem tűz lett,csak a terem végébe voltunk. Végül uralkodtam magamon és a 2 kezemmel eloltottam a tüzet. Mint egy varázsló….Sajnos Jenna látta az egészet…Azt hiszi,hogy valami csoda bogár vagyok…és a többiek pedig hátra futottak hozzánk mert hallották az eseményt. –számoltam be neki. Ryan közben már nagyítóval nézegette a követ. –Ez a tűz benne most azt mutatja, hogy nem lángol benned semmi..Tudom már miez!!-kiáltott fel örömében Ryan. Leültetett maga elé és magyarázni kezdett:- Ez a kő mutatja meg,hogy milyen a hangulatod, és milyen benned a tűz és ha magadhoz veszed akkor te is lenyugszol! Ez fajtanyugtató az ördögöknek. Nekem is volt ilyen csak golf labdaszerű és segített rajtam. Rajtad most ez fog segíteni.-és óvatosan a tenyerembe helyezte. Én pedig letettem az éjjeli szekrényemre. Aztán pár percig egymásra bámultunk. Végül Ryan mellé ültem. –Örülök, hogy volt kémia órátok,ezentúl mindig hasznos lesz, mert felfedezed magadban a képességeket.-nevetett a fiú és közben a karomat simogatta. Én pedig felé néztem és az ajkaihoz közeledtem…A kőben a tűz pedig megnövekedett…A szenvedély pedig egyre erősebb lett. Vad csókban forrtunk össze Ryan-nel és soha nem akarom elveszíteni őt!
Ryan másnap reggel adott egy tollszerűséget és mondta, hogy osszam el a suliban mindenkinek így elfelejtik az esetet ami tegnap történt. –Egy ez memória törlő toll. Ha bármit elakarsz felejtetni az emberrel, lekell íratnod vele egy papírra és egyből elfelejti, a szöveg pedig elhalványul és megszűnik. Az illető nem fog emlékezni semmire, és ha megkérdezi, hogy mit keres, itt mondd neki,hogy éppen verset akar írni. Meglátod hatásos lesz.-és adott egy nagy puszit az arcomra.
A terv sikeresnek látszott, mindenkinek odaadtam a tollat és mondtam neki,hogy próbálja ki,hogy fog-e a toll mert ha nem akkor adok neki másikat. Leírattam mindenkivel a tegnap és a tűz szót. Ahogy leírták mondták,hogy milyen szépen fog és ahogy halványult a papíron a szöveg az ő emlékeik is elhalványultak a tegnapi esetről.-Ez mi?- kérdezte Gabriel. –Óh éppen verset akartál írni.-mondtam neki mosolyogva. –Oh pedig én sose szoktam verset írni.-csodálkozott a fiú és összegyűrte a papírt és kidobta a kukába.-De a toll az jó megtartom. – mondta nevetve. Ez így jó mert ha megint látnak valamilyen gyanús dolgot akkor könnyű lesz felejtetni velük mindent. Ryan-t felkerestem az emeleten és beszámoltam neki mindenről. Együtt örültünk mindenféle jó hírnek. Még Jennával is megcsináltam a tollas dolgot.-Jenna van egy új játék, ha megcsinálod amit mondok, akkor tovább magyarázom a szabályt.-újságoltam el neki ebéd közben. Jenna pedig örömmel vette elő a papírt meg a tollat. Én pedig elővettem a memóriatörlő tollat és a kezébe adtam. –Ezzel!Tegnap megláttam egy boltban vettem magamnak egyet és gondoltam rád is.-kacsintottam rá. –Oh,de drága vagy!-és átölelt Jenna. –Nos, kezdjük azzal a két szóval, hogy tűz és tegnap.-kezdtem magyarázni. Jenna szépen leírta és 2 perc alatt elfelejtetett mindent. – Ez mi?-kérdezte. –Ja, akasztófát akarunk játszani.-mondtam neki. Jenna rám meredet:- oké kezdjük.-és ő talált ki új szót. Hátra néztem Ryan-re és láttam, hogy elégedetten mosolyog rám. Én pedig visszamosolyogtam rá.
Délután együtt jöttünk haza és Ryan azt mondta, hogy el kell mennie egy kicsit a szüleihez,majd holnap este találkozunk. Elbúcsúztunk és bementem a házba.
Este lefekvéshez készültem és motoszkálást hallottam a terasz felől, mikor kinéztem nem láttam semmit. Így becsuktam az ablakot,mikor hátra fordultam egy fekete alak állt velem szembe!!! Nagyon megijedtem és nem tudtam, hogy mit akar tőlem!-Szia drágaságom, itt a te időd, ma éjjel végzek veled! Nem engedem, hogy Ryan szolgája legyél!-és elállta az útamat. – Ki vagy te??-kérdeztem tőle. –Óhhh hát Dylan a kegyetlen démon…aki ellensége a jó ördögöknek… Látom, te vagy az új kis kedvence Ryan-nek. Úgyhogy megszabadítom őt,egy olyan lánytól mint te! Nem illetek össze! Borzalom, hát nem tudtad,hogy a tűz ami benned forr azt jelezte, hogy jön az ellenség??-kérdezte mézes-mázosan. Közben felém lehelt mint egy sárkány, úgy tüzelt… Nem bírtam… Síkitani akartam… De nem jött ki hang a torkomon. Ekkor rontott be Ryan úgy ordított mint egy sakál, vérfarkas formában jelent meg és elkezdett bunyózni a gonosszal, közben egy fekete hajú lány és egy szőke hajú fiú jöttek a segítségemre. Megmentettek és kivittek a szobámból, Ryan közben megölte Dylan-t…
Eszméletlenül feküdtem a kerti padon, Ryan ismerősei ápolgattak engem. Közben,kérdezgettem, hogy kik ők? –Mi a testvérei vagyunk.Én Michelle vagyok, a bátyám pedig: Boris. Nem lesz semmi baj, mi Ryan testvérei vagyunk.-nyugtatott meg Michelle. Végül rájuk bíztam magam és megpróbáltam nem gondolni semmire.
Otthon vagyok…Minden a legnagyobb rendben… Minden a régi és Ryan itt van mellettem. Közben megismertem a többieket és nagyon kedvesek voltak. Michelle dúdolgatott nekem, neki olyan tehetsége van,hogy el tudja altatni a körülötte lévő személyeket. Ryan pedig nagyon erős az ellenséggel szemben, Boris pedig megérzi az ellenség közeledését. A nap végére mindenki nyugodt lett, én pedig végre tudtam uralkodni magamon. Ryan elvitt a lávához, valahol a messziségbe. Más országokba utaztunk és Michelle adott nekünk olyan képességet, hogy repülni tudjunk. Sikerült lenyugtatnom a tomboló lávát, így megmentettem néhány ember életét. Boldogok voltunk. Addig míg az iskolában fel nem tűnt számunkra veszélyes ellenség….Amanda…. Mindenidők legkegyetlenebb ellensége….

Az örökösnő 3. rész-záró fejezet

Annabelle csengetett a Savelley villába és azt követelte, hogy beszélni szeretne velem. Én nem tudtam mit tenni ezért a picit Chrisnek adtam és a kapuhoz mentem. Már a távolból jól láttam, hogy elegánsan van felöltözve és 3 gyerekkel a nyakán álldogál és rám vár. Kicsit összekulcsoltam a kezemet aztán kapunyitásra elengedtem. Annabelle sokat változott az elmúlt 2 év alatt. Mi több: jól nézett ki. Jól áll neki az anyaság. A haja be volt kötve kendővel ilyen divatos szerelésben volt a gyerekei pedig édes kis gyerek ruhában voltak. –Szia Petra!-köszöntött jókedvűen Annabelle és átölelt. Ez eléggé szokatlan volt tőle, mert nem szokott csak úgy az ember nyakába ugrani. –Szia,köszöntem neki és én is megpusziltam jobbra-balra. Annabelle elengedte a gyerkőceit és velem együtt besétált a villába. –Hallom apánk meghalt.-közölte csendesen Annabelle, mintha templomba mentünk volna. –Igen,agyvérzést kapott és nem figyeltek rá időben…-feleltem neki. Éppen a kis Max rohant elém: - Anyu,anyu! Mikor jön apu?-kérdezte sírva. Michael nemsokára átjön hozzánk, és elviszi a kis Maxet a vidámparkba. –Nemsokára jön. Addig hajtogass neki hajókat.-és letettem a földre és Max elfutott a szobájába. –Ez a te fiad??-kérdezte Annabelle. -Hiszen nagyon hasonlít….Michael-re..-mondta meglepetten. Hát csak rájött a hasonlóságra…Ezt nem tudom eltitkolni előle… -Igen,valóban így van..-mondtam neki. Annabelle rám bámult és azt leste mikor folytatom a sztorit:- Még 2 évvel ezelőtt volt..hogy elvitt Firenzébe nyaralni..vagyis hát szeretők voltunk…és Chris nem tudta…és én pedig külföldön voltam. És időközben beleszerettem Michael-be és a repülőn leitatott és ott fogant a gyerek…mikor várandós voltam Michael tudta,mert már a reptéren rosszul voltam. Chrisnek meg azt hazudtam,hogy tőle van…és elhitte…de ma már tudja…akkor bocsájtott meg mikor megszületett Amanda… Így elfogadta Maxit saját fiaként,de közben megesküdtem neki, hogy abba hagyom Michael-el a viszonyt és csak látogatóba jöhet meg elviheti Maxit 3-4 órára,de a lényeg, hogy este 10 előtt hozza haza. Így megegyeztünk,Michael is egyetértett és hálás Chrisnek, hogy ilyen engedékeny és örül, hogy láthatja a saját fiát. Chris pedig bólongatott, hogy oké oké csak menjen és foglalkozzon a fiával….-meséltem neki.Chris időközben felelős férfi lett. Magába húzódó és vissza fogott volt. Akkor szólalt meg amikor kellett. És a gyerekekkel játszott, vagy az irodájába ment dolgozni. Én pedig elvégeztem a háziasszony tevékenységeimet, persze a házvezetőnő is segített nekem. A konyhában meg maradtak a régi alkalmazottak és az olasz Armandó szakács. Anyámék pedig visszautaztak Los Angeles-be, hogy John tudjon menni, dolgozni. Én pedig egyedül maradtam, annyi időm van még. Nem tudom mit csináljak… Eközben mikor lementem a teraszról megláttam Maxit és Michael-t. –Anyuuuu!-és a fiam hozzám rohant felemeltem és megölelgettem. Michael is odajött és megpuszilta az arcomat.-Mi újság?-kérdezte vidáman. A fiúnk pedig minket nézett. Szép szemeivel jobbra-balra kacsingatott ránk.-Hát ez a fiú alaposan megváltozott. Fogadok, hogy a kislányokra is kacsingat. Akárcsak te.-mondtam neki nevetve. Michael pedig megsimogatta a hajamat.-Bárcsak újra kezdhetnénk…-suttogta. Közben Annabelle jelent meg a lépcsőnél. Lejött és a könyvét pedig letette egy asztalra. –Szia!-köszöntötte Michaelt. Michael pedig rámosolygott és üdvözölték egymást. –Látom a fiúcska nem bír magával.-mondta Annabelle. És elfogta az éppen futkározó Max-et és magához kapta.-Gyere ide te is ördögöcske.-mondta nevetve Annabelle. –Nem Anne neeem!-síkitott nevetve Max. És a kertbe mentek játszani. –Szóval-nézett rám ismét a férfi.- ha valami baj van gyere hozzám,hidd el, hogy nagyon szeretlek.-és közben az ajkaim felé vette az irányt és lágyan megcsókolt.
Este 11 óra volt és már nagyon álmos voltam és lefektettem a gyerekeket. Chrishez benéztem azt mondta még elintézi a dolgokat és jön mellém aludni. Csalódottan vettem észre, hogy a munkája fontosabb mint én… Így egy búcsú csókot leheltem az ajkaira és elmentem a háló szobánkba aludni.
Másnap reggel Chris azzal ébresztett, hogy el kell mennie üzleti útra. Nagyon megijedtem, mert féltem őt és hiányozni fog nekem! – De miért mész el?- kérdeztem sírva. Hiányozni fog a teste-lelke mindene,ez az az időszak mikor nagyon-nagyon vágyom rá.. És a vágyaim pedig megőrjítenek, hogy elégítem ki… -Semmi baj nem lesz cicus..-és megcsókolt. –Majd 2 hét múlva jövök!-kiáltotta mikor már a limuzinnál állt. Én pedig a könnyeimmel küszködve és ravasz mosollyal elégedetten támaszkodtam a korlátra. Ez a két hét fantasztikus lesz a szeretőmmel….
Délelőtt kiültem a hinta ágyra olvasgatni. Éppen az Elfújta a szél-t olvasom, immár ötödszörre,imádom ezt a regényt és mindig megváltozok tőle. Scarlett O’Hara erőt ad nekem. Így hát elő kaptam és kedvemre olvashattam. Időközben Maxi és Amanda mentek a homokozóba játszani. Én pedig gyönyörködtem bennük. Valaki elállta a fényt olvasás közben felnéztem és Michael volt. –Nem zavarok?-kérdezte viccesen. Rámosolyogtam:-Nem ,dehogy nem. Éppen már unatkoztam és közben a gyerekeket néztem.-válaszoltam neki. Michael mellém ült.:-Hiányozni fog Chris?-kérdezte. Én pedig picit elgondolkoztam:- Hát tulajdonképpen igenis- meg nemis…Szóval nagyon beletemetkezett a munkájba és alig láttuk egymást..és úgy hiányzik a közelsége…a romantika és a gyönyör minden amire egy nőnek szüksége van. Olthatatlan tűz van bennem!-akadtam ki rajta. És közben azon kaptam magam, hogy Michael már simogat. – Erre vágysz?-kérdezte lágyan, és a karjaimon végig húzta az ujjait. Én pedig kezdtem elveszíteni magam. –Menjünk fel…-mondtam neki. A gyerekek ott maradtak a homokozóba és játszottak tovább. Én pedig Michael-el kikötöttünk a háló szobában… -Petra nem bírom ki ha mellettem vagy.-lihegte Michael. –Én se…egyszerűen megőrűlök tőled.-mondtam neki a vágytól túlfűtve. Egyszerűen nincsenek rá szavak, hogy imádom őt. Igazi férfi aki valóra váltja az álmaimat! Michael őrűlten csókolgatott jobban minta repülős úton és mivel nem ülésen voltunk hanem az ágyon könnyebben ment minden ahogy mennie kellett…. Pár órával később már túl hevülten ébredtünk fel egymás karjaiban. Tisztára őrűlt dolgokat csinálunk, de hát nem tudok mit tenni, ilyen a természetem,könnyen tűzbe lehet hozni. Az elolthatatlan vágy még mindig ott égett bennem…
3 óra tájt kitébolyogtam a szobából. Egy kis frissítőre és öntöttem magamnak egy pohár limonádét és úgy ittam mintha sivatagban császkáltam volna pár óráig… Végül nagyon jól éreztem magam Michael közelében. Dalolásztam, szökdécseltem, mint egy gyerek és síkitani akartam a boldogságtól. Michael pedig mindig felbukkant ahol voltam és titokban elbújtunk csókolózni. Imádom ezt a szerepet és oda vagyok Michael-ért és bármit megteszek érte amit lehet. A gyerekek és az alkalmazottak semmit sem sejtenek rólunk de nem is baj…
Annabelle mosolyogva jött be hozzám, a szalonba és leült elém.:-Képzeld, sikerült elválnom a férjemtől!-mondta büszkén. Én pedig felkaptam a fejem. –Hogy hogy?-kérdeztem. Annabelle izgatottan folytatta:- Van egy gazdag úrfi aki udvarol nekem! És és mivel 23 éves vagyok azt mondta pont ilyen fiatal lányra van szüksége!-és tapsolt örömében. Én pedig felhúztam a szemöldökömet:-De hát vannak gyerekeid! Mit fog szólni?-kérdeztem csodálkozva. Annabelle továbbra is ragyogott: -Kiderült, hogy neki is vannak gyerekei az előző házasságából még pedig felnőtt gyerekei: 23-24 évesek.-mesélte boldogan. –De hát hány éves a pasi?-kérdeztem. Annabelle pedig rávágta:- 48 éves!-mondta nevetve. Én pedig majdnem padlót fogtam… Volt már Annabelle-nek barátnője…aztán rendes férje…most meg majdnem 50 éves pasit akar akinek már vannak felnőtt gyerekei??? Hiszen saját gyereke lehetne!!! –Annabelle nem akarok beleszólni, de 48 éves pasi túl idős hozzád…-mondtam neki. Annabelle pedig ezt válaszolta:- Ha tudnád, hogy Franciaországban mekkora birtoka van és ha feleségül vesz elvihetem a házasságba az örökség másik felét…-áradozott.. Itt volt a megoldás kulcsa: Annabelle azért jött, hogy elvigye a vagyon másik felét….
De miért pont ilyen idős pasival kell összebútorozni?? Miért nem elég neki kb. Michael-el egyidős pasi??? Komolyan a pénz miatt teszi, vagy tényleg szereti?? Azt hiszem már tudom mit kell tennem…fájó,de megkell mentenem Annabelle-t ebből a kapcsolatból…Felkell adnom egy viszonyt azzal a valakivel és átadni Annabelle-nek mégpedig Michaelnek..
Gyönyörű júniusi reggelre ébredtem és mellettem feküdt Michael. Mikor felébredt csókolgatni kezdte a mellkasomat én pedig elájultam tőle. Egyből az agyamba villant az a gondolat, hogy Michael és Annabelle…. Összeillenének… Igaz, hogy a Max tőlem van, de szerintem Annabelle elfogadná még a 3 gyerek mellé… és 4 lehetne aztán Annabelle és Michael elvállalhatná az 5. gyereket…. Végülis van hozzá vagyon meg itt lakhatnának én pedig rendezném a kapcsolatot Chris-szel… -Michael..-szólítottam csók közben. A férfi elmélyülten csókolgatott és közben ezt mondta:- Hmmm mondd csak bogaram..-és rám nézett. A szeme csillogott a vágytól és látszott rajta, hogy ő is boldog. –Van egy kérésem-kezdtem és közben felálltam az ágyról-én most befejezem veled ezt az egészet…- mondtam szigorúan. Michael megvolt lepve:-De miért szívem? Nem tetszik amit csinálok?-kérdezte csalódottan. Nekem is fáj a szívem nem szívesen hagynám abba ezt a kalandot…de mégis csak szeretem Christ…és nem akarok ugyanabba a hibába esni… -Hagyjuk abba..én ezt nem akarom tovább.Vannak gyerekeim és férjem és nem akarom megcsalni..nem akarok még egy gyereket tőled…-feleltem neki száraz hangon. –De hát védekeztünk nem?-kérdezte a férfi. Én pedig nagy nehezen ki mondtam:- Az a helyzet…hogy már jó pár hete terhes vagyok….nem szedem a gyógyszert mert Chris megkért rá…és elfelejtettem, hogy mit ígértem neki…-kezdtem. Michael felragyogva megfogta a kezemet:- De hát ez jó!!! Kicsim lesz még egy gyereked tőlem!-kiáltott fel örömében. Én pedig lehajtottam a fejemet. Végül kimondtam ami nyomta a szívemet:- Elfogom vetetni…nincs mese,én nem fogom megtartani. Elég lesz neked Max és mész Annabelle-hez.-mondtam neki határozottan. Michael felfogta látszólag és felvette a ruháját és csalódottan kiment a szobából. Én pedig az ágyra zuhantam és zokogtam ameddig csak bírtam….
2 hét eltelte után Chris a sikeres üzleti útból jövet megölelt engem és megcsókoltuk egymást. Totálisan egymásnak estünk a kapu előtt és csókolóztunk ameddig bírtuk. –Hűha,te aztán kiéheztél rám.-mondta nevetve Chris. Én pedig elpirultam. Erre vágytam mióta Chris nem nézett rám… De most itt van és végre irányíthatom! Éppen ebédhez terítettek így bevezettem az ebédlőbe. :-Nos, szerelmem…milyen volt az út?-kérdeztem mézes-mázosan. Chris erre begerjtedt.:-Hűha, látom nem bírtad ki nélkülem.-válaszolta izgatottan. –Előbb edd meg az ebédet…és várlak fent.-mondtam neki integetve és a lépcső felé vettem az irányt. Christ már alaposan felcsigáztam….
5 perccel azután, hogy lent hagytam készülődtem a mi kis esténkre,gyertyákat gyújtottam és pezsgőt bontottam. Aztán az ágyon feküdtem és vártam rá… Közben megjelent Michael és rám nézett:- hűha ezt nekem szántad?-kérdezte viccesen. Én pedig felugrottam:-Menj ki innen!- szóltam rá. De a férfi nem mozdult. – Arra voltam, jó ,hogy a férjed elment akkor engem használtál játékszernek?-kérdezte mézes-mázosan. Nem tudtam erre sehogyan se reagálni, és belöktem a szekrénybe. Ekkor jött be Chris. – Oh, bébi milyen csábító vagy.-oda jött hozzám és megcsókolt engem. Én pedig ideges voltam végig a romantikus este alatt és láttam, hogy Michael rám kacsingat a szekrényből egész este….Ciki volt….
Chris összeszedte magát és kijelentette, hogy lemegy dolgozni. Én pedig csalódottan néztem utána és összeszorult a gyomrom… Mikor kiment, Michael levegő után kapkodva lépett elő a szekrényből. – Oh bébi bébi…jaj juj… te hallod ez a pasi rémes az ágyban..cseppet sem élvezted.-nevetett Michael. Erre begurultam és felpofoztam! – Hééé bébim, ne ütögess mert ha felém emeled a kezed nagyon megbánod!-mondta mérgesen. Szerintem féltékeny lett…biztos kifigyelt, hogy mi zajlott itt az előbb. –Én mindig is tudtam, hogy erre a pillanatra vágyok…és vártam, hogy mikor fogsz szakítani velem…És láss csodát meguntál engem és visszatáncoltál a férjedhez…Erre voltam jó! És a gyerek?? Hát az anyja nélkül növekszik fel és addig nem leszel…-mondta csábító, de félelmetes hangon. – Michael…-mondtam, de nem hallgatott rám. Halál félelmem volt. Michael megfogta az arcomat és lágyan megcsókolt. Aztán elengedett.:- Bébim, búcsúzz el örökre ettől az élettől! Mára végzem veled, apád parancsára és az örökség meg marad nekem!!!!! –ordította és egy kést húzott elő a zsebéből!!!!! Én pedig remegtem a félelemtől minden bűnömet elrebegtem Istennek és kértem, hogy Christ vezesse ide az érzései mert mindjárt meghalok….
Amint Michael felém emelte a tőrt éles síkitás jött ki a torkomon és közben Chris berontott és meglátott engem és Michaelt. Chris gyorsan behúzott Michael-nek és elkezdtek verekedni. Én pedig gondolkoztam, hogy mit tegyek és megláttam egy baseball ütőt és Michael-t jól felbe kólintottam. A férfi ájultan esett össze és a kés pedig kiesett a kezéből. Chris pedig odafutott hozzám:- Nincsen bajod drágám?-kérdezte aggódva. – Nincs a lényeg, hogy neked nincs.-mondtam neki. Míg Michaelt őriztem addig Chris kihívta a rendőrséget… Én pedig vigyáztam Michael-re, és a férfi ébredezni kezdett. Totál szédelegve felém nézett és felállt. Alig bírt állni a lábán és hörögve rám támadt. Mikor felém jött én pedig háttal mentem éppen a terasz ajtó felé vezettem és mikor már nagyon ugrani készült, futott felém én pedig félre léptem az üveg ablaktól és Michael őrült módón belevágódott az üveg be és a korláton átesett és belesett a medencébe… és meghalt….Chris és a rendőrök beléptek a szobába és látták, hogy Michael halottan lebeg a víz feszínén és lementek a medencéhez. Chris pedig hozzám rohant és átölelt:- Drágám! Mi volt ez?-kérdezte remegő hangon. – Michael felébredt és kiakart lökni az ablakon,rám támadt mint egy bika! Én pedig elálltam az útból és pont az ablaknak rohant mint az őrült és kiesett,átesett a korláton és bele a medencébe!-meséltem neki sírva.
A rendőrök elmesélték a nyomozás után, hogy Michael egy kéj gyilkos… Csak hát ezek szerint tényleg belém szeretett és végül nem bírta a látványt, hogy Chris-szel vagyok… Szerencsére eddig nem esett bajom és minden rendben van, a kis Max-nek pedig azt mondtam, hogy az apukáját elvitték az angyalok mert nagyon beteg volt. A kisfiú pedig sírva ölelt át:-Oh, anya! Úgy szeretlek téged. De tudod, hogy Chris bácsi az én apukám mert úgy vigyázott rám.-mondta szipogva Maxi. Én pedig szorosan megöleltem a fiamat. Nem gondoltam volna Michael-ről, hogy a pénz miatt megy ki a játék….
Elvetettem a másik babámat, akit Michaeltől vártam. Nem kellett nekem.. Nem akarok tőle még egy gyereket aki emlékeztet rá… Chris ezt már nem tudhatja meg. Annabelle tudja mert ő benne megbízok és jó féltestvér. – Mindig bármikor a segítségedre jövök.-mondta a búcsú napján Annabelle. Én pedig megöleltem és mikor elindultak még többször integettünk egymásnak. Az autójuk elfordult….
Chris boldogan átölelt és megcsókolt. A gyerekek pedig vidámak voltak. Nagyon boldogok vagyunk és remélem most már semmi baj nem fog történni. Az örökség pedig ellett osztva köztem és Annabelle között… Így mindenki megtalálta a saját útját. Annabelle pedig megtalálta az igazi hozzáillő férfit. Ők is nagyon boldogok!

Az örökösnő 2. rész

Visszatértem ezúttal egy rossz hírrel…A babánk elveszett… Tudom, hogy a végén nagyon happy end volt,de sajnos ez van. De legalább élvezhetem az életemet,hiszen még csak 18 éves vagyok. Chris kicsit szomorú volt, mert nagyon beleélte magát az apa szerepbe, de hát pótoljuk majd a hiányosságokat. Most úgyis megszülettek az ikrek és nagyon jól elvagyunk velük, anyám pedig büszke rám, hogy érett módon kezelem a babákat. Az én kis féltestvéreim, az én kis kincseim, akiket a világért se cserélnék el. Ha megszületetett volna az én babám most együtt növekednének. De sajnos így alakultak a dolgok. Egy darabig depressziós voltam és már érvágáson járt az eszem, de Chris felvilágosított, hogy rosszul teszem,inkább várjak még pár évet és ismét próbálkozhatunk. Úgy éreztem most magam mintha 10 éve házasok lennénk… Már megszoktam a dolgokat, tudom, hogy rendeződött minden..na igen csak a diliházban ülő apámmal még mindig nem jutottam előbbre..Még mindig rejtély számomra, hogy miért nem akart engem örökösnőnek. Hál istennek ma már minden rendben van,de valamire mégis kíváncsi vagyok: ha gyerekem született volna,elnézte volna a dolgokat? Nem tudom…Nem is akarok rágódni ezen, majd valami lesz,addig is élem a napjaimat! Feltűnt a színre Michael Gregory…hogy hol és miért?? Elmesélem!
Egyik nap depressziós hangulatomban elindultam vásárolni a közeli boltban, persze testőr kíséretével mert a lesi fotósok rám másznak és nem lehet tőlük közlekedni..Éppen egy doboz tejet vettem le a polcról meg jelent a színen Michael.. a híres Gregory…. –Nocsak,nocsak kicsoda magácska? De ismerős!!-nevetett Michael. Én pedig rámosolyogtam és köszöntem neki:- Szia, hogy hogy erre?-kérdeztem meglepetten. Ez tényleg az volt! –Hát az úgy volt, hogy elhatároztam, hogy világot látok és ma indulok el Olaszországba.-dicsekedett vele. Én pedig a pénztáros felé vettem az irányt és Michael követett mint egy pincsi kutya. Vicces látvány volt! –Nos, én arra gondoltam…mi lenne, ha jönne velem 2 hétre?-kérdezte szexis hangon és azt hiszem a térdeim megremegtek. És a kezemből majdnem ki esett a pénztárca..
-Ööö tudod, nem lehet és látod kint micsoda tömeg vár rám..-mutattam neki a lesi fotósok hadát a bolt előtt. –Nem baj, mi úgyis egyenesen a repülő térre mennénk, úgyhogy nincs miért aggódnod!- és rám kacsintott. Azt hiszem kezd magába őrjíteni…Lehet, hogy mégsem Chris az igazi??? Bár egyszer megcsalt egy prostival, miért ne tehetném meg egy 30 éves pasival? Úgyis érettebb, mint Chris…-Figyelj-mondtam neki pár perc gondolkozás után:- Én benne vagyok az Olaszországi útban.-és közben fizettem a pénztárosnál. Michael felragyogott és elvett egy doboz cigit és ledobta a pénztáros előtt.-Hmmm akkor ma hazaviszlek, pakolj össze gyorsan és elindulunk a reptérre 1 óra múlva elmehetünk a géppel, arra felé van egy magángépem. -és megfogta a derekamat és újságpapírral eltakarva mentünk ki az autóhoz.
Villámgyorsan pakoltam össze a cuccaimat és írtam egy gyors levelet a családnak, hogy elutaztam egy barátnőmhöz majd 2 hét múlva jövök. Stb…. Felkaptam a cuccaimat és bedobtam a táskámba és rohantam ki az autóhoz. Michael bepakolt a csomagtartóba és beült a volánhoz és meg sem álltunk a reptérig!
Már a repülőn ültünk és beszélgettünk:- Nem fog hiányozni senki?-kérdezte Michael és megcsókolta a kezemet. Hagytam magam,egyszerűen tűzként futott át rajtam minden érintése. Jól éreztem magam vele. –Nem ám, most legalább nyugi lesz. –és öntöttem magamnak egy pohár pezsgőt. Jól leittam magam vele és utána már úgy feloldódtam,hogy csak beszéltem és beszéltem egészen Olaszországig! Már csak félóra volt az útig már nagyon ott voltam a topon. – Láttál már meztelen nőt?-kérdeztem tőle vihogva. Michael rám bámult. – Azt hiszem túl sok volt az ital…-és közben az állát cirógatta. Mint aki támadni készülne. Ettől begerjedtem. –Naaaaaa Michael….Láttál már 18 éves nőt??-kérdeztem még szemtelenebb hangnemben. – Petra nem gondolod, hogy kicsit sok volt?? Ne kérdezz ilyeneket.- mondta pajkosan és felém jött. És mivel magángépen vagyunk és csak miénk az egész repülőgép nagyon elvoltunk egymással és bármi történhetett. Az ülésre ült és elé álltam ő pedig magához húzott.:- Nagyon, nagyon csábító vagy. – suttogta nekem. Én pedig felnevettem tényleg részeg lehettem. Éreztem, hogy a mellkasomra vándorolnak a kezei és egészen a hasamig. Már akkor tűzben égtem, elég volt egy érintés és beájultam tőle. A térdére ültetett és megcsókoltuk egymást. Aztán annyira belelendültünk, hogy a földön folytattuk. – Petra…egyszerűen ellenállhatatlan vagy!- pihegte Michael. – Azt akarod mondani, hogy soha nem volt részed egy ilyenben? Főleg repülőn?- kérdeztem viccesen. A férfi ettől lázba jött és levette a pólóját és a felső teste megőrjített!!! Végig húztam a mellkasán a kezem és extázisba estem tőle… Mikor elkezdte a testrészeimet csókolgatni itt volt a pont mikor nem voltam magamnál….
Nem sokkal leszállás előtt feltápászkodtunk a földről. Még soha nem szeretkeztem egy pasival egy repülőn! Egyszerűen nem hiszem el, hogy az italtól ennyire kívánatos vagyok… Pirulva öltöztem fel és alig vártam már, hogy lerohanjak a repülőről és tudjak valahol hányni….
Szédelegve jöttem ki a repülőtéri mosdóból… Úgy érzem… Én arra gondolok amire én gondolok… de előbb magamhoz térek és utána gondolom… Michael-ön látszott, hogy aggódik értem és megölelt: - Szívem nincs semmi baj. Csak a repülőút túl hosszú volt neked.-és rám mosolygott. Én tudom, hogy mire gondolt… -Szerintem nemsokára indulhatunk is a birtokomra Firenzébe elvisz egy limó.- mondta és intett egy pasinak, aki felszedte a táskákat, mi pedig beültünk a kocsiba. Az út nem volt olyan hosszú, de én rosszul éreztem magam..én tudom,hogy nem a repülő úttól vagyok rosszul…és nem is a másnaposságtól….
Megérkeztünk, Michael segített kiszállni az autóból és mikor előre néztem, gyönyörű firenzei luxus villa tárta ki karjait elém. –Hűha…- ennyit bírtam kinyögni. – Ez az én firenzei birtokom. –mutatta be nagy büszkén Michael. Felmentünk a lépcsőn és egy lakáj szerűség lépett elő az üveg ajtó mögül. –Jó napot uram! A birtokot megnyitottuk Ön számára, ahogy tegnap parancsolta úgy jöttünk le mi is Rómából. –és meghajolt előtte. Ezek szerint az alkalmazottjai olaszok… Ahogy beléptem a villába ámultam- bámultam szebbnél-szebb festmények díszítették a falakat. Igazi olasz hangulata volt a háznak!! Michael pedig átölelt: - Na bébi mit szólsz? Gazdag vagyok mi?- kérdezte nevetve. Én pedig megcsókoltam.
Délután nagyon szépen sütött a nap így elhatároztuk, hogy elmegyünk lovagolni. Szalma kalapot vettem fel és csipkés olasz divatos ruhát. Mikor kimentem az istállóhoz Michael-nek leesett az álla! –De csinos valaki!-bókolt nekem. Én pedig lesütöttem a szemem mint egy igazi kisasszony aki begyűjti a szebbnél szebb bókokat. A lovak nagyon szépek voltak és intelligensek, mikor ráültem az egyikre édesen felnyerített. Örülhetett, hogy kimehet a szabadba. Michael egy fekete lóra ült az enyém pedig fehér színű. – Készen állsz egy kis kirándulásra?-kérdezte pimaszul a férfi. –Naná,lássuk csak ki lesz az első.- vágtam vissza. Az istállóból vad robajjal rohantunk ki a lovakkal egészen a rétig…. 30 perccel később már a réten voltunk és a fűben feküdtünk és a felhőket néztük. Michael egy virágot szedett le a földről és a hajamat cirógatta velem. Romantikus pillanat az biztos is! –Kis virágszálam. -szólalt meg Michael. –Olyan szép az idő.-mondtam boldogan. A férfi rám mászott és elkezdett csókolni. Próbáltam koncentrálni mindenre,főleg a lovakra, nehogy elmenjenek, de mikor még az előbb láttam őket békésen legelésztek a réten. Így átadtam magam mindenféle kísértésnek.
5-6 óra lehetett mikor visszaértünk a birtokra és a lovakat bevittük az istállóba. Végül bementünk a villába, a bejáratnál a házvezető nő állt, pukedlizett előttünk és elhaladt a konyhába. Az ebédlőbe mentünk enni, finom bolognai volt és mindenféle olasz ételek! Nem bírtam válogatni a sok-sok finomságokból. Olyan kívánós voltam, hogy ettem amíg a fejem meg a gyomrom bírta…..
Hamar elrepült a két hét és vissza kellett repülni Los Angeles-be. Fájó szívvel csomagoltam be a bőröndbe és a könnyeimmel küszködtem. Eléggé érzékeny voltam mostanság és még mindig nem tudom mi a bajom: sokat eszek,néha sírok néha nevetek és sűrűn látogatom a mosdót a hányás miatt….És még mindig nem akarok arra gondolni amire én gondolok… Az esetleges terhességre….
Délutánra már visszaértünk Amerikába és azonnal a Savelley birtokra rohantam. Nagy boldogan dalolgattam és sikongattam szokás szerint és a hasamra tettem a kezem…
Eltelt kb. 3 hónap és gömbölyödni kezdtem. Tényleg terhes vagyok,anyám pedig kicsit maga alatt van mert azt mondta, hogy túl korai még a gyerek vállalás 18 évesen… De inkább örültem neki! Sőt alig vártam már, hogy fiatal anya lehessek! Büszke vagyok arra, hogy Michael-től van a gyerek. Csak ezt még senki sem tudja…. Útközben találkoztam Chris-szel… Eléggé letört volt és bevezetett a szobánkba.-Na milyen volt a barátnődnél?-kérdezte Chris. Megöleltem és megcsókoltam.-Képzeld babánk lesz!-újságoltam el neki. Chris végig mért…-De, hogy lehet??? Ezek szerint a múltkori sikerült?-kérdezte meglepetten. –Igen.-hazudtam neki…nem fájt a hazugság,meg egyébként is mikor 3 hónappal ezelőtt hazajöttem még az nap Chris-szel még egyszer „próbálkoztunk” a gyerek áldással….
Alig telt el egy hét egyből kaptam egy levelet Michaeltől, hogy itt van valahol Los Angelesben és beszélni szeretne velem. Így izgatottan rohantam a szeretőm lakására. Mikor becsengettem Michael már várt rám és tárt karokkal öleltük át egymást és vadul csókolóztunk. – Nocsak,nocsak…Látszik sikerült a tervem.-hallom az ismerős hangot. Ki lehet ez?? Láttam, hogy a szomszéd szobából apám sétál ki…. Döbbenten álltam Michael karjai között. Ez egy csapda volt???? Direkt csinálták velem??? Azt hiszik, hogy fiú fog születni??? Úristen!! –Apa!!!- szóltam rá. De nem bírtam ordítani annyira sokkos állapotban voltam. A hasam elkezdett fájni, borzalom ez a terhesség… - Az én lányom várandós az első unokámmal.-mondta nevetve apám. Gyűlőlöm!!! Egyszerűen neki rontanék, ha nem lennék ilyen állapotban! – Felbéreltem neked Michael-t. Mondtam neki, hogy csináljon gyereket neked.- és felkacagott és közben töltött magának pálinkát. –Ülj le szépen.-rántott le a fotelbe Michael. Megrándult a vállam, ez nem volt szép gesztus tőle. KIHASZNÁLT!!!! Aj ha tudtam volna, hogy a pénzem kell neki nem mentem volna bele ebbe a kis románcba!! A fenébe is jól leitatott a repülőn és lefeküdtünk minden védekezés nélkül!!!! Vááááááááááááá!!! –Ha tudtam volna, hogy erre megy ki a játék nem mentem volna bele!- mondtam az asztalra csapva. Apám mosolyogott, úgy utálom mikor ilyen arcot vág! –És tudtad, hogy fiad fog születni?- kérdezte apám minden sértegetésem után… Hát ilyen nincs! –De és akkor??-kérdezte vissza szemtelenül. – Ha tudnád, hogy miért van ez mind…-felém nézett:-most megtudod.-ravasz mosollyal az asztalhoz ült. És elkezdte a történetét: - Mikor édesanyáddal megismerkedtem nagyon boldogok voltunk. Az első perctől kezdve tudtuk, hogy egymásnak vagyunk teremtve. Igen anyád gyönyörű nő volt és most is az, de régen magával ragadott az intelligenciája és a szépsége és nem tudtam, hogy mitől olyan kiegyensúlyozott. Elhívott magához egy év ismerkedés után és kiderült, hogy nagyon gazdag nőcike. Mivel nagyon szerettük egymást bejelentette, hogy gyermeket vár. Ennek nagyon megörültem és boldog voltam, hogy lesz egy gyerekem. Csak aztán mivel kiderült, hogy lány leszel egyszerűen nem hittem el. Rohantam az apósomhoz, hogy lány utód lesz, a nagyapád ebbe beleőrűlt és azt mondta, hogy csak fiú utód lehet!!! Nem fogadott el téged mikor megszülettél. Anyám pedig megsértődött, hogy az apja milyen gonosz vele. Hát úgy mint én veled… Mikor az apósom meghalt elintéztettem az ügyvédemmel, hogy minden féle vagyont írasson át nekem, de még nagyapád halála előtt meg is írta a végrendeletet, hogy anyádé a vagyon és nem az enyém…- mesélte apa és erre felugrottam:- Te egy csaló vagy! Mindig is tudtam!-ordítottam magamból kikelve, de Michael vissza ültetett és meg próbáltam végig hallgatni ezt az áruló apámat! –Hát jól gondoltad.-folytatta apám:- 10 évig bírtam anyád mellett, ki volt akadva, hogy szórom a pénzt és más nőkkel hálok és részegen jöttem haza. Egyszer annyira részeg voltam, hogy megütöttem anyádat…Bár erre nem vagyok büszke.. Tudod én mindig is a pénzre szomjaztam a gazdaságra és a fényűzésre. Anyádnak kiadtam a parancsot, hogy menjen el veled valahova, vagy nagyon megbánja! És kitaláltam, hogy vagy pénze kell neki és itt marad és elveszlek tőle vagy inkább elmegy veled és itt hagy nekem mindent amit rád hagyott a nagyapád. Így anyáddal aláírattam a vagyoni szerződés, hogy mindent rám hagyott. És mikor elment láttam a papírt, hogy rád hagyott mindent!!!!!! És 18 éves korodban kell aláírni a vagyoni szerződést, hogy nekem adod a pénzed egy részét! Na és gondolom már tudod, hogy miért vagy itt?- kérdezte nevetve apám. Teljesen meg őrült komolyan az agyára ment a pénz. Mivel már tudják, hogy fiam lesz totálisan megkattantak. És ha megszületik a gyerekem ővé lesz minden vagyonom….. És azért nem jó mert Michaeltől van a gyerek és megint megkérdezik tőlem mint akkoriban anyámtól, hogy gyerek vagy a pénz??? Úristen! Maximálisan kihasználtak! Mikor ezen gondolkoztam összeestem a padlóra…
6 hónappal később megszületett a kisfiam és egyből átíratták a nevére a pénzemet és úgy éreztem kezdek megbolondulni…. Így felkerestem Christ és elmentem hozzá és bevallottam neki mindent és mindent…és végére már a karjaiban sírtam. Chris kivételesen együtt érzett velem és azt mondta, hogy nagy szemétség volt apámtól, hogy kihasznált. És Michael-re is nagyon haragudott. Egy gyerekkel a nyakunkon éldegéltünk tovább.
Nem sokkal 1 év után a kis Max már szépen cserepedett. Gyönyörű gyerek és szerencsére rám hasonlít és nem a régi szeretőmre. Chris elfogadta, hogy ez van, de nagyon szerette a gyereket. Úgy vigyázott rá mint a sajátjára. Anyám pedig összezuhant a hírektől mikor az utóbbi találkozásunkon elmeséltem neki mindent. Azt mondta, hogy apám egy elmebeteg idióta!
Egy esős napon a postás becsengetett, fekete színű boríték volt. Gyász jelentés. Nézem mondom Chrisnek:- Figyelj, valaki meghalt!- kiabálom be a konyhába és kijött a gyerekkel. Ez állt a levélben:
„Tájékoztatjuk kedves Ms. Savelley kisasszonyt, hogy édesapja Charles Savelley agyvérzés következtében meghalt. Az előző éjjel csomó idegcsillapítót vett be és reggelre már halott volt a szobájában.A vagyoni szerződés pedig magát illeti, mivel Savelley úrnak maga a vérszerinti igazi lánya. Kérem keresse fel ügyvédi irodánkat, hogy aláírhassa a papírokat. Üdvözlettel: Mrs. Stone „
- Látod ezt? Hihetetlen….- mondtam. Eléggé érdekes szituáció volt. Apám meghalt és ismét enyém a vagyon. Chris nyakába ugrottam és megcsókoltuk egymást.
A temetés szép volt,nyugalmas volt. Bár Charles Savelley nem érdemli meg. De mivel az apám így méltóan elbúcsúztam tőle. Anya is eljött és mindenki akivel apám jóban-rosszban volt. Mikor vége volt a temetésnek Chris-szel haza mentünk.
A lakásában laktam. Megengedte, hogy nála legyek így megint összecsiszolódtunk. Főleg a gyerek miatt. –Legalább bepótolja a múltkori elvetélésedet.-mondta Chris. Igaza volt, bár nem a gyerek igazi apja, hanem Michael. Michael-nek megbocsájtottam és bevallotta, hogy igazából szeretett is engem, de apám nagy pénz összeget ígért neki, hogy legyen egy fiú utód, hogy ne az enyém legyen a vagyon. Átöleltem az ajtóban Michael-t, de gyorsan el is húzódtam tőle mert még Chris féltékeny lesz. 20 évesen vártam a második babámat. Persze Chrisnek az első gyerek nekem pedig a második. Mikor megszületett kislány lett. És elneveztük Amandának. Amanda olyan mint Chris és édes pofija van ha megnő szexis nő lesz belőle és olyan dögös lesz mint az apja. Max a féltestvére 2 évesen gügyögött a húgának és megfogta a kis ujjacskáit. Szép pillanat volt. Csináltunk fotókat és videó felvételeket és nevettünk. Azt hiszem végre megtaláltam a belső békémet a világban. Ja és anyám mondta, hogy költözzünk be a Savelley birtokra. Így is tettünk és miénk minden ami létezik! Michael pedig egy héten 3szor eljött meglátogatni a kis Max-et és még Amandát is szerette. – Tudod Petra azért örülök, hogy van egy közös gyerekünk.-suttogta a fülembe Michael. – hát nem is tudom, de szép fiú lett az biztos.- mondtam neki. – Ha rád tör a magány és Chris nem ér rá akkor bármikor átjöhetsz mert még szeretők vagyunk.-kacsintott rám Michael. Én pedig rávágtam egy nagyot a hátára viccből:-Héééé ezt nem teheted meg!-nevettünk együtt.
De nem csaltam meg Christ, végre boldogok vagyunk és élvezzük az életet. Egyik nap megjelent Annabelle….

Az Örökösnő

Anyámmal élek 10 éves korom óta és nagyon jól érezzük magunkat ketten. Apám elhagyott minket mert sokat veszekedtek a pénz miatt. Úgy volt,hogy én fogom örökölni a vagyont amit a nagypapa ránk hagyott halála után. Iszonyú nagybirtokkal rendelkezett és anyámmal nagyon örültünk, hogy a miénk lehet…Vagyis lehetett volna.. Apám lecsapott rá a válás után, elintézte az ügyvédével, akit jól meg is fizetett, hogy az övé lehessen minden vagyon amit anya édesapja rá hagyott. De anya kiborult, hogy ez így nem lehet, hiszen az övé és kiskora óta tudta, hogy az apja nagyon beteg és bármikor meghalhat… már mondta apának is,hogy ha egyszer eltávozik közülünk a papa akkor elosszák a pénzt, de apánál süket fülekre találtak a szavak.. Nagy büszkén bejelentette az anyósának, hogy övé minden ami létezik és a viszont nem látásra,nem ossza meg a pénzt senkivel… És kiderült, hogy miért…Nagypapa halála előtt még megírta a végrendeletet és azt írta bele, hogy ha meghal, akkor apa vigye tovább a vállalkozását és ha már elvállalta, neki adja a birtokot és a villát és a szőlő ültetvényt. Anya kiborult idegileg mikor megtudta! Így el kellett utaznunk Londonba és anya vett egy kis takaros házat, kiskerttel és eléldegéltünk benne, egészen mostanáig….
Suliba menet nagyon jó hangulatom volt, az idő is végre normális volt és nem esett az eső. Így eldöntöttem, hogy gyalog megyek a suliba, a mercimet ott hagytam a garázsban. Anyám időközben talált magának egy férfit és nagyon boldogok. És a vicces, hogy a kollegájával jár vagyis csak a volt kollegájával. Anya otthon maradt a munkából és az aktuális pasija dolgozik, mert anya a féltestvéremmel várandós. Kiderült, hogy ikrek lesznek egy fiú és egy lány. Nagyon boldogok voltak mikor megtudták, hogy lesz közös gyerekük. Amikor bejelentették nekem, féltek, nehogy valami dühkitörésem legyen ,de hál istennek egészen jól fogadtam a hírt,mi több nagyon örültem neki! Így nagyon elvagyunk, megtaláltuk a helyes irányt az életünkben és anya pasija is rendes fickó. Minden este szoktunk társasozni, meg segít a leckémben. Egész jó arc. És nagyon kiváló pótapa. Amikor anya látta, hogy milyen jól kijövünk hivatalosan is bejelentették, hogy ha megszületnek a picik,akkor John és anyám össze fognak házasodni!
Hát most jövök én, ne csak mindig a családi életemről meséljek! Hmmmm hol is kezdjem? A nevem Petra. Anyuék Petrusnak becéznek,ja és 18 éves leszek a jövő hónapban. Hát Londonban Pétrá-nak szokták ejteni, de olyan vicces, de az angol barátaimnak megtanítottam, hogyan kell kiejteni a nevem végülis ki tudják mondani a nevemet normálisan: Petraaaa.
Ma délután haza mentem és vidáman ledobtam a táskámat az előszobába és a konyhába mentem. John ült a konyhában és éppen egy újságot olvasott. Anya pedig a nagy hasával sürgött-forgott. –Szia szívem!-köszöntött anya és egy jó nagy puszit nyomott az arcomra. Leültem és néztem az újság címlapját amit a nevelő apám olvasott.-Képzeld van egy jó hírünk! Vagyis hát nem is tudjuk…-kezdte anya. Leült John mellé és megfogták egymás kezét. Rám néztek, ezúttal komolyan. –Babám…Tudod… apáddal sokat veszekedtünk régen főleg a vagyonon és hát… tegnap felhívott, hogy mi van velünk stb.. Azt mondta, hogy igazából azért hívott mert bánja a múltban történt dolgokat és szeretné jóvá tenni…és látni szeretne téged… -fejezte be elhaló hangon. Én pedig tátott szájjal bámultam rájuk. Nem hittem a fülemnek!- Tessék??-kérdeztem vissza elámulva. - Holnap délután indul a repülő Los Angelesbe…- mondta anya és elmosolyodott.
Megérkeztem, Londonból Los Angelesbe és totálisan zajos és nyűgős hely. Ja és süt a nap! Leszólítottam egy taxit és elvitt oda ahol apám lakik. Gyönyörű a birtok és tényleg van egy nagy szőlő ültetvénye és és áááá még virágos kert is van! Szobrok és egy nagy szökő kút és beépített medence. Legalábbis ezt láttam a kocsiból. Mikor megérkeztünk nem bírtam szóhoz jutni: nagy kapu fogadott engem,és gyönyörű angyal szobrok őrizték a bejáratát. „Üdvözlet a Savelley birtokon!” Savelley apám neve és még át is íratta mikor papa meghalt…Ha én öröklöm, a birtokot akkor megmarad a név h Savelley? De hát át vettem John vezeték nevét: Harold…. John Harold… és ez a különleges vezetéknév lenne majd nekem??? Savelley… eléggé nemesen hangzik..mint valami dús gazdag báró név vagy nem tudom… Amint gondolkodtam a nevek eredetéről közben becsengettem…Egyből egy csiripelő csaj hang szólalt meg:- Üdvözöljük Ön-t a Savelley-birodalomban! Kérem jelentkezzen be és mondja be a nevét a sípszó után és nyomja meg a 2-es gombot köszönjük.- és egy dallamocska felcsendült. Aztán véget ért egyből egy másik nő hang szólalt meg:- Jó napot kívánunk, kérem mondja be a nevét a sípszó után!-és egyből sípszó volt és mondtam rögtön: Jó napot, Petra Harold vagyok. És az édesapámat Charles Savelley-t keresem..- hű hát nem kellett volna mondanom, hogy az édesapámat…Na mindegy. A kapu kinyílt és egy inas fogadott engem. –Jó napot Harold kisasszony.-és elvette tőlem a bőröndömet. Még mielőtt bementem benyomtam a kettes gombot. A bejárathoz elegáns lépcső vezetett fel. Nem mertem rálépni a kőre mert márványból van és gyönyörűen csillogott. Meg féltem attól, hogy elesek. Az inas kinyitotta előttem a 10 méter magas és 500 kg-os ajtót. Na jó az ajtó nem volt olyan nehéz, de az tuti, hogy az inas is erőlködött vele. Beléptem és ámultam bámultam. Gyönyörű csillár lógott a plafonról és megint csak egy lépcső vezetett fel és mikor felér az ember jobbra-balra elfordulhat. Gondolom arra vannak a szobák. Amikor ámultam-bámultam szinte nem tértem magamhoz. Egy elegáns férfi jött le a lépcsőn. S rá bámultam illetlenül,pedig nem kellett volna…Inkább mérgesen, hogy kihasználta anyámat a pénz miatt, hogy gazdag lehessen és szédítette az anyai nagyapámat, hogy ő egy jó üzletember…de sajnos azt kell mondanom, hogy az igazi apám egy csaló!!! Az apám nagy büszkén mosolygott és cseles kacsintással elfeledtette velem amit gondoltam róla. Nem minden arany ami fénylik… De vigyáznom kell vele, mert mi lesz, ha elakar venni anyától, hogy megkeserítse jobban az életét, hogy nemcsak a vagyonát, de a gyerekét is elveszi!!! Van olyan gyanúm, hogy ezt akarja! Nem fog tudni átverni azt előre megmondom! –Jó napot apám…a lányod vagyok Petra…Harold…-mutatkoztam be neki és felnéztem a lépcsőre. Akkor velem egy idős lány jött le a lépcsőn… -Szia Petra…öhmmm örülök, hogy eljöttél hozzám. Már nagyon régen láttalak, és gondolom, tudod, hogy azért hívtalak ide, hogy jóvá tegyem amit a múltban tettem veletek..-közben felnézett a lépcsőn álló lányra. Olyan volt mint apa…És gyönyörű, mint egy hercegnő. Mintha a tesóm lenne! –Jó napot kisasszony.- mondtam neki félénken. Kicsit zavarba hozott az apám és az ő közte levő hasonlósága….és még velem egy idős!!! – Szia.-köszönt modern módón. Hmmm lehet, hogy nem is olyan úri kisasszony, ahogyan én gondolom? -Annabelle Savelley vagyok.- és kezet rázott velem. Még a neve is milyen jól rímmel Annabelle Savelley…és még a neve is nemesebb mint az enyém, pedig ez a név engem illetne… Apám tette tönkre a mi családunkat! A Rivonaldy családot! Anyám vezeték neve! Apám pedig egy senki volt, mikor megismerkedtek és mikor átvette a vagyont akkor eldöntötte, hogy valami előkelő vezetéknevet talál ki magának. Tömény gyűlöletet éreztem irántuk, ezeket a címeket meg sem érdemlik! Csoda, hogy anyám már beletörődött a veszteségbe és inkább engem választott mint a pénzt…meg a fényűzést..De majd én elintézem a dolgokat hiszen én vagyok a hivatalos jogutód!Annabelle pedig csak egy kis senkiházi egy egyéjszakás kalandból… Azt hallottam, hogy apa felesége egy szajha volt valamilyen klubban és ott szedte fel… Még 18 évvel ezelőtt is csalta anyámat azzal a nővel! Hát látszik is a lányon, hogy olyan mint apa…vagyis igaz, hogy elegáns meg minden, de tuti, hogy olyan szélhámos, mint ő. –Gyere beljebb és érezd jól magad a családunkban.- mondta apa és bevezetett engem egy ilyen szalon szoba féleségben.
Leültem a díványra és egyből elém toppant egy szobalány. Fekete hajú,teltkarcsú nőcske volt és nagyon bájosan,francia akcentussal csevegett Annabelle-el, hogy milyen innivalót szeretne. Aztán hozzám fordult:- Jó napot kisásszony, válaszon,hogy milyen inni szeretne?-és kedvesen oda adott a kezembe egy itallapot…. Ehhh…Itallap..Apám ennyire elvan szállva magától, hogy egy itallappal akar meglepni… Na mindegy,látszik, hogy nem ismeri a konyhát és még azt se tudja mi van a saját hűtőjében…Annabelle csengetett a szobalánynak meg az inasnak és mindketten ott voltak se perc alatt! Biztos, hogy már ott álltak az ajtónál és hallgatóztak hiszen a Csengetett Milordban is ez volt…És megmondom őszintén úgy is éreztem magam mint a sikersorozatban.. Apa meggyújtott egy pipát és felállt. Felém jött és végig mért:- Nagyon hasonlítasz anyádra…Bár a szemeid olyanok mint nekem.. Tipikus Rivonaldy vér….Lássuk csak miket tudsz rólam?-kérdezte apa és elém ült. Mivel ott ült mellette Annabelle megfogta a kezét…Nem szimpatikus nekem a féltestvérem, de el kell fogadni, ahogy van…. –Hát azt,hogy elhagytad anyámat…Bár 10 éves voltam és még mindig emlékszem a veszekedésekre…Amit nagypapa hagyott rám azt elvetted…-elcsuklott a hangom.. Nem erre számított szerintem. Apa megfogta a kezem:- Igen tudtam, hogy ezt fogod mondani és megakarod kérdezni, hogy miért voltam olyan szemétláda akkoriban…de sajnos nem tudhatod ennek nagyon nagy titka van. De kérlek erről soha ne beszéljünk, most a jelenlegi örökös te vagy és azért hívtalak, hogy lemondassalak a vagyonról és hogy Annabelle kapja meg mind.-ezzel elnyomta a szivart és kiment.
Döbbenetes! Le akar beszélni az örökségről??? A nagypapa biztos forog a sírjában! Ha ezt igazából hallaná apámat rég a börtönbe csukatná! Anya hát… anyának el kéne mondanom… Bár terhes és ingerlékenyebb bizonyos dolgokra,de hát ez van… Inkább nem mondom meg neki, ezt magamnak kell elintézni! 18 évesen talpra állok és harcolok azért ami nekem jár!
Azt hallottam a konyhában alma mosás közben, hogy Annabelle-t akkor jogosítja a vagyon ha időben férjhez megy. De mivel nincs még jelöltje így nem írhat alá semmilyen papírt és ehhez az én beleegyezésem is kéne. Soha nem fogok beleegyezni! Ha még Annabelle nyalizik is nekem, hogy jaj Petra naaa légyszííí írd alá a papírokat még akkor sem! Nem érdekel senki hamis ígérete, nem fognak befolyásolni ezzel. Még időben be kell pasiznom és el lesz intézve a dolog és szerintem egy házassági ajánlat se lenne rossz, és belevinném a vagyont. Ahogy ezen gondolkoztam már tudtam, hogy mi lesz az első dolgom!
Köztudott, hogy apa imádja másodszülött lányát és mindent megtenne érte, hogy boldog legyen. Még az anyámnál fiatalabb barátnőjét is boldogítja… Apa elhagyta anyámat ezért a szajháért…és tessék itt áll előttem egy múltbéli szajhából egy elegáns nő. Mézes-mázosan kezet fogott velem és pukedlizett is, hogy örül a látogatásomnak és reméli, hogy otthonosan beköltöztem és már nagyon vártak engem. Micsoda kamu szöveg nem?? Elérkezett a vacsora ideje és Annabelle (aki nem bírt leszállni rólam mióta itt vagyok) nagyon kedvesen próbált közeledni felém. De olyan furcsa csaj amúgy nem tudom miért,de biztos, hogy van valami vele.. Vacsora után elmentem aludni,mert nagyon elfáradtam az úttól és csak az ágyikót kívántam magam előtt.
Másnap délután elmentem apa könyvtárába olvasgatni, hogy lekössem magam mert nagyon unatkoztam. Nem volt kedvem beszélni senkivel és gondoltam, hogy egy jó könyv segít kirázni ebből a zűrből. És sikeresen el is űztem a problémákat egy órára. A könyvtárból jövet mentem a folyosón és Annabelle szobája mellett elhaladtam és elcsíptem egy beszélgetést és hallgatóztam. – Na és milyen volt a múltkori buli?-kérdezte a lány Annabelle-től. –Oh hát gyönyörű, de nem találtam nekem való fiút…de nem is fogok..-hallkult el. De vajon miért? Tovább hallgatóztam… -Hiszen tudod jól, hogy mindezt apád miatt teszed,miért nem vállalod fel a másságodat?-kérdezte a barátnője. Másságát??? Döbbentem le. És bekukucskáltam a kulcslyukon és láttam, hogy egymás előtt állnak. – Na, gyere csókolj meg…-lihegte a barátnője. – De…én nem…-mondta Annabelle. –Na..-és láttam, hogy a lány felé lépett. S elkezdtek hevesen csókolozni!!!! ÚRISTEN!!!!!!!!!!!! A látvány sokkoló volt,soha nem láttam még ilyet! Úgy eliszkoltam onnan, mintha soha nem jártam volna ott!
Vacsoránál apám éppen egy nagyítóval a régi és értékes pénzérméket vizsgáltatta és persze nem az övé hanem anyámé, úgy tett mintha ő vigyázott volna rá sok-sok évig.. Éppen Annabelle jött be az ebédlőbe és puszit nyomott apuci arcára…és elegánsan lecsücsült a székre. Néztem a lányt, hogy tényleg vannak-e ilyen hajlamai.. vagy inkább akkor mikor velem beszélget.. – Na elment a barátnőd Susanne?-kérdezte apucink. –Oh, igen és nagyon jól éreztük magunkat.-válaszolta a lány szemrebbenés nélkül. Pedig az én szemeim soha sem hazudnak,de Annabelle szavai annál inkább! Lefekvés előtt totálisan rám tört a gondolkodás mód. Azon filóztam, hogy mi lehet apával és Annabelle miért nem mondja meg neki, hogy ő a lányokat szereti. Úgye bár én elfogadom olyannak amilyen, de tényleg. Annabelle ilyen…és nem szeretném, ha olyan házasságba kerülne ahol férje van és nem is érez iránta semmit…és rossz lenne neki. De ha apa megtudja, hogy miket szoktak csinálni Susan-nel hát az biztos, hogy kitagadná a saját lányát. Igaz én elmondanám apának, de nem teszem vele. Most tényleg elhatároztam, hogy rendes leszek a féltestvéremmel,csak még meg kell ismernünk egymást.
5 óra felé kihívtam Annabelle-t a medencéhez napozni. Nagyon csinosan felvolt öltözve és elegáns kis karperecet húzott fel a csuklójára. Napszemüvegben és szalmakalapban olyan volt mintha most lépett volna ki egy divatmagazinból. Persze ő megteheti…Az én vagyonomból… Nagy lazán lefeküdt a napozó ágyra…- Na tök jó idő van nem?-kérdezte Annabelle. Pfff… jól kezdi: jaj de jó idő van tesókám című rész, hű de jó lenne ha lemondanál az örökségről és itt hagynál minket békében és ellennék Susannal végre és nem piszkálnál itt engem…szerintem ez akart lenni… De mindegy. Én is lefeküdtem a napozó ágyra és élveztem, hogy süt a Nap. Félóra múlva már megkellett szakítanom a csendet egy dolog nem hagyott nyugton Annabelle és Susan közötti viszony… Most már tisztázni akarom vele a dolgokat…-Anne…figyelj én…-kezdtem volna bele,de közbevágott:- Holnap jön egy pasi látogatóba! És azt állítja, hogy feleségül akar venni engem..de én nem akarom őt!És hagyjanak békén!Utálom a nyomulós pasikat! Fúúú nagyon gáz! És ááááhhhh else tudod képzelni, hogy milyen öregek! 30 évesek vágod? Ilyen üzletemberek, mint apánk és áááá nem akarom…-aztán elhallgatott.-Amúgy mit akartál mondani?-kérdezte Annabelle. –Hát már semmit,de én is ilyen hasonló pasi témát akartam kérdezni, de megoldottad a problémámat..-válaszoltam. Hát a problémámat nem oldotta meg, de jó lenne, ha én szereznék meg egy pasit és nem ő!
8 óra felé apa vendégeket hívatott át Annabelle számára és nagyon izgatott volt, hogy a lánya majd jó férj jelöltet választ majd? Hát nem is mondok erre semmit. Sok-sok vendég volt a Savelley- villában és eléggé elegánsak is voltak. Próbáltam estélyi ruhát venni, de utáltam egy ilyeneket hordani.. Los Angelesi divat és áhhh olyan szűk volt meg nem is tudom, hogy tudnak ebbe mozogni a Hollywood-i sztárok??? Hű atyaisten még színészek is vannak! Ott van Mel Gibson meg hűűűű Kenau Reeves! Juj és Scarlett Johanson!!!!! Nem is tudtam, hogy apának vannak kapcsolatai a sztárokkal. Ahogy körül néztem még Christina Aguilera is ott volt! Aztán jött Hugh Heffner is és uhh az új barátnőivel. Ez igen kész Hollywood-i parti ez!
Közben csak Annabelle eljegyzési partija! Vagyis hát pasi kereső partija… De apa nagy büszkén már az eljegyzésről hablatyol mindenkinek. Annabelle elkapott nagy szerencsétlenségemre és elvezetett egy pasihoz….-Tessék bemutatom neked Michael Gregory-t.-mutatott be a pasinak… Olyan 25 éves lehet és és …és egyszerűen észvesztő! –Jó estét Savelley kisasszony!-és meghajolt előttem a férfi. –Oh,jó estét a nevem Petra Harold Savelley!-és pukedliztem előtte. Soha nem figyeltek rám a pasik. Hiszen fekete hajú,feketében járó és visszahúzódó lány vagyok. Soha nem volt alkalmam pasikkal cseverészni, hiszen úgyis csak idő pazarlás…De ez a pasi más volt mint a többi. Fekete haja van és nagyon szexis ahogy mosolyog! –Ki maga???-kérdeztem tőle. De ő sejtelmesen elvezetett a táncparkettre. Lassú zene ment és egymás szemébe néztünk. – Hogy ki lennék én?? Hát apád jó barátja..Tudod: Michael Gregory biztosan hallottál rólam nem?-kérdezte mosolyogva. –Nem én….-válaszoltam és tényleg most először és remélem utoljára találkoztam vele,de tánc közben furcsa bizsergés volt a gyomromban és azt akartam, hogy essünk túl rajta, de az idő lassan ment. –És mi szél hozott erre? Kiderült, hogy apucinak kell a lánya pénze?-kérdezte sejtelmesen. A PÉNZEM?????? Áhhhhh mindig is tudtam, hogy apa erre pályázik!!! És várja, hogy beadjam a derekamat, hogy aláírjam a papírt!!!!!!! Ááááááááááááááááááááááá nem hiszem el! –Bocsásson meg én én…-dadogtam és közben nagyon mérgesen apámhoz mentem.
Nagy robajjal rontottam be az irodájába,éppen egyedül volt és számítógépezett. Mit csinál egy ilyen partin??? Hogy képzeli, hogy elvonul és itt elvan magával? –Apa!Beszélnünk kell most!-ordítottam rá. Soha nem szerettem őt és nem is fogom ezek után pláne! Apám meglepetten nézett fel rám:- Mi az kicsim? Ki bántott?-kérdezte megvető ártatlansággal. Ajjj de utálom ez ilyet…. –Most jut a fülembe az a pletyka, hogy azért békültél ki anyával és azért hívtál ide, hogy aláírjam azt a hülye papírt, hogy Annabelle és te hozzáférhessetek a vagyonomhoz! Biztos elszegényedtél vagy az én pénzemmel akarod növelni a gazdagságodat! Nem lehetsz ennyire öntelt! Egyszerűen nem hiszem el! Anyát soha sem szeretted és csak kihasználtad a pénze miatt??? Persze úgy könnyű volt a papát szédíteni, hogy jó lesz a vállalkozás és papa már amnéziás is volt meg minden és beledumáltad a fejébe, hogy jobb vagy mint anya!!!-mondtam kikelve magamból. Tényleg dühös voltam. Apa pedig nyugodtan mosolygott.MOSOLYGOTT! ez tényleg őrűlt. – Szegény kicsi Petrám nem tudod, hogy mi vár rád ezután…-és töltött magának egy pohár whisky-t.
Reggel lementem enni, bár igazság szerint nem mertem apa szemébe nézni, főleg azok után, hogy lehordtam és szembesítettem az igazsággal. Szerintem azt se lepné meg, hogy Annabelle mit csinál Susannal… De hát komolyan nem értem ezt a családot. Csupa rejtélyek és titokzatosság,hazugságok vannak. Még mindig azért vagyok itt, hogy vigyázzak a vagyonomra, mert ha nem lennék itt azt hazudják a bankoknak, hogy én nem is létezem… Képesek megíratni a sajtóval a halálhíremet… És azt se tudják, hogy ki vagyok, úgyhogy inkább az érdekelné az embereket h Charles Savelly meggazdagodott. S ezek után az első számú tervem, hogy híressé teszem magam! Úgyis van Londonban egy fiú haverom aki újságírással foglalkozik és megkérhetem, hogy jöjjön ide hozzánk,bújjon el, egy kis lakásban, egy picit lepukkant helyen és nem lesz feltűnő, hogy nekem dolgozik. S mivel van pénzem meg is fogom fizetni és apám meg foghatja a fejét, hogy meggazdagodom a sajtótól. Igen úgy érzem készen állok a csatára!Megmutatom, hogy milyen egy igazi Savelly!
3 körül felkerestem a neten az újságíró haveromat: Chris-t. Megírtam neki, hogy nagyon nagy szükségem van rá és jó lenne, hogy elutazna Los Angeles-be újságírónak. Christian egyből igent mondott az ajánlatomra és azt mondta, hogy másnap reggelre már meg is érkezik! Ez az! Írtam Chrisnek, hogy béreltem neki, egy lakást egy kissé lepukkant helyen, de ne féljen mert a négerek nem fogják bántani mert lefizetem őket. Sőt megkérem őket, hogy őrizzék apám bandájától Christ. A fiúnak tényleg tetszett az ötlet és azt is írta,hogy nagyon, de nagyon várja már a találkozásunkat!
Este megvető komolysággal mentem le vacsorázni. Jó kedvűen és dalolászva mentem be és mindenkinek köszöntem. –Sziasztok!-és leültem a helyemre. Annebelle pedig bámult rám, hogy mi a bajom,de aztán vállrándítással elkezdett enni. Apa úgy szintén. Végül megtörte a csendet:- Holnap jön Marie néni. A nővérem és szeretném, ha jól viselkednétek. A nagynénéteket nem nagyon bírom…,de azért vigyázzatok vele mert néha túl sokat beszél rólam… Imád pletykálni,de csak azért hívom ide mert szeretne látni titeket meg mondta, hogy mivel testvérek vagyunk találkozzunk már. Felajánlottam neki, hogy lakjon nálunk egy darabig. Remélem javulni fognak a nézeteltéréseink. Na további jó étvágyat. Vagy van valami kérdés?-apa körbe nézett az asztalnál, igaz csak én meg Annabelle ültünk, de hát apám elképzelt csomó más emberkéket magunk körül….Vicces… -Igen nekem.-jelentkezett Annabelle. – Nos, mondd szívem.-nyájaskodott apa… -Marie néni mit mondott hány körül jön?-kérdezte a féltesóm. Apa elmosolyodott:- Oh picim, úgy tudom már holnap reggelre itt lesz.- és tovább folytattuk az étkezést.
Gyomorgörccsel ébredtem. Egyrészt azért mert jön Marie néni másrészt jön Chris és harmadrészt kikell találnom egy frappáns cikket, amivel botrányt tudok okozni a világnak és apámnak. Anya pedig végre boldog lehetne.. Hiányzik anya. Írok majd neki levelet, de tudja, hogy el vagyok foglalva és tudja, hogy pontosan miért is vagyok itt. Marie néni pontosan 10re érkezett meg. Nagyon fiatalos nőszemély és nagyon színes egyéniség. Imádja a divatot és mindenhez ért, feltudja sorolni a legmenőbb divattervezőket és az össze kozmetikai cégek nevét. Úgy mond 40 évesen plázacica, de őt nem bánja. Imádja a pasikat és nem akar férjhez menni mert egyszer kijelentette, hogy a házasság rossz. És nem lehetsz olyan amilyen vagy és elfojtja az igazi érzéseidet… Hát ez ő tudja. De, felnézek rá mert szokott okos dolgokat is mondani. És világéletemben mindig is vágytam a nagynéném társaságára. Anya is nagyon bírja mert mondta, hogy ő a legnormálisabb a Savelly családban. Csak mivel apával elválltak meg messze voltunk egymástól csak telefonon és levélen keresztül tartottuk a kapcsolatot. Amúgy Marie néni anya párján áll. Lehet, hogy Marie nénit is bele kéne vonnom a médiába??? Majd inkább Chris-szel megbeszélem. Úristen nemsokára megérkezik, el kell intéznem a házmesterrel a bérlést!
A repülő téren izgatottan vártam Christ mert már régen láttam. Amikor szembe találkoztunk megöleltük egymást mint két jó barát. –Jaj,de nagyot nőttél!-kiáltottam fel. Chris nevetett:- De kedves tőled! Te pedig nőiesebb vagy mint tavaly!-mondta és közben átvettem tőle egy táskát. A limuzin amivel jöttem(apáé természetesen) ott várt minket a parkolóban és beraktuk a csomagtartóba a bőröndöket, táskákat nyomban beültünk a kocsiba és elhajtottunk a villához.
Chris ámulva nézett ki az ablakon, de közben a laptopját nyomogatta és a szemüvegét fel-le tologatta. Komolyan monitor fejű ez a csávó, de bírom mert jó fej és jó képű is… Na erről nem akarok beszélni…-Aha,szóval ez az a hely ahol élsz. –mondta komolyan a haverom. – Igen,vagyis ez azén villám csak apám uralja…-válaszoltam neki. Aztán nem sokkal negyed órával megérkeztünk az úgymond gettóba. A néger csávók és csajok nagyon örültek nekem. Chris-nek főleg! Az egyik nagy darab csávó adott neki egy pacsit és röhögött. Chris kicsit zavarba jött,de szerintem össze fognak haverkodni. Bevezettem a lakásba és a haverom ámult-bámult. Berendeztettem modern stúdióvá és újságírós irodává a lakást. – Azta Petra… nem is tudom, hogyan köszönjem meg.-hálálkodott. –Jaj,én köszönöm, hogy segítesz nekem. Tudod, kész életmentő vagy a számomra.-mondtam neki és megfogtam a kezét. És lágyan megsimogattam az arcát.-Szí….szív…szívesen.-dadogta kicsit zavartan a gesztusomtól.
Berendezkedtünk már mint Chrisnek segítettem elpakolni a ruháit és a konzerv ételeit és minden egyéb másokat a lakásban. Megmutattam neki, hogy a zuhany hol van meg minden. S a teraszra is kimentünk és a messzeségben látszódott a tenger! –Gyönyörű a kilátás!-ámult el a haverom. –Amúgy irigyellek érte.-nevettem. S tényleg, minden reggel kiülhet és élvezheti a tengerparti látványt.
Délután még ott voltam nála és éppen egy pletykát próbáltunk össze hozni. Már nagyon jól megvoltunk és kicsit elterelődött a téma, hogy régen láttuk egymást. Éppen az asztalnak támaszkodtunk és egymásra néztünk. – És mondd, milyen érzés kitaszítottnak lenni? Mármint, hogy apád úgy csinál mintha ott se lennél. Meg se kérdezi, hogy mi van veled? És inkább keresztbe tenne neked?-kérdezte szomorúan mikor elmeséltem neki,hogy mióta ott vagyok rosszabb a viszonyunk. –Hát nem mondhatom egy tökéletes apja-lánya viszonynak… Érted én vagyok az első szülött lánya,de sose figyelt rám,még 10 évesen se….Mikor megmutattam neki a rajzaimat mindig azt vágta rá,hogy majd később megnézi és soha nem nézte meg ott volt érintetlenül az asztalán. Titokban lestem, hogy megnézi-e ,de nem tette…és anyát kellett megkérdeznem,hogy apa mit mondott a rajzokra amiket csináltam neki?Anya meg azt füllentette, hogy tetszenek neki és még rajzoljak neki. Szorgalmasan rajzolgattam míg ki nem fejlődött a tehetségem a művészetben. Hát ez van, sajnálom, hogy így alakult, de a célom az,hogy vissza szerezzem a vagyonomat örökre!-és közben a ceruzát forgattam az asztalon. – De inkább nem az,hogy javuljon a kapcsolat köztetek?-kérdezte döbbenten Chris. – Hát…. Jobban szereti Annabelle-t mint engem…Sajnos nem fog ez változni,ha anyát se szerette és évekig csalta akkor engem se szerethet…Szerinted miért akar keresztbe tenni nekem? -lehajtottam a fejem és sírni kezdtem. Chris gyengéden magához ölelt és a hátamat simogatta. Jól eső érzés fogott el és felnéztem rá és sajnos nemcsak barátként, mivel sokkal többet érzek iránta..
Este 10 körül már totál kómásan lementünk enni valamit a konyhába. Elővettem egy felvágottat és egy előre szeletelt kenyeret. Megvajaztuk és paradicsomot is felvágtunk hozzá. Egymás elé ültünk és ettünk. –Figyelj,van egy ötletem. Mivel eléggé késő van,mit szólnál hozzá, ha itt aludnál? Megünnepeljük, hogy van egy lakásom.-és kacsintott egyet. –Ja úgy mint gyerekkorunkban? Juj az jó volt az első horror film!-nevettem mikor vissza emlékeztem a gyerekkorunkra. Chris is nevetett. Megittuk még az utolsó cseppig a teát és én elvonultam zuhanyozni, Chris addig betett egy vígjátékot a dvd-be. 5 perc alatt készen voltam és mivel nem volt nálam pizsama, a haverom pólóját vettem fel,ami eléggé nagy volt rám. Chris magas termetű fekete hajú,szemüveges csávó. És kicsit izmos is. Mikor felvettem a pólóját különös izgatottság jött rám. Úgy éreztem magam mint egy randizó lány. Sajnos ez nem randi hanem munkakör és barátság..én azért titokban azt képzelem, hogy ez egy randi.;) A film után elaludtunk a kanapén. Reggel úgy ébredtem, hogy Chris-szen fekszem. Ő pedig átkarolta a vállamat. Láttam, hogy egy pléddel be vagyunk takarva. Hűha azért rendes tőle, hogy betakart. Feltápászkodtam és nyújtózkodva ásítottam. Chris is ébredezett és kereste a szemüvegét. –Hűha,jó reggelt. Látom jó a pizsamája kisasszony. Más lányok mindig elfutottak a mosdóba,hogy megszabaduljanak tőle.-nevetett. Csalódottan vettem észre, hogy voltak már barátnői…De mit számít ez. Most mi vagyunk ketten és közben titokban szerelmes vagyok belé…. Reggeli után egyből elmentünk egy újság nyomdához és kinyomtattuk az OK! Magazinnál a cikket. A címlapon apám és ezzel a szalaggal: „Eltitkolt trónörökös?Mit tudunk róla és mit nem?” mikor kézhez kaptuk az első példányt úgy elkezdtünk nevetni, hogy sírtunk tőle.
Gyorsan hazamentem és bebújtam az ágyba. Apám rontott be a szobámba:- Kinek pletykáltad el ezt a dolgot?-kérdezte dühösen és elém dobta az újságot. Én pedig úgy tettem mintha nagyon-nagyon álmos volnék ásítottam és megnéztem a címlapot.-Atyaég!!!!Én is rajta vagyok!-ordítottam színpadiasan. –Nem tudom ki volt az,de tuti, hogy valaki kémkedik utánunk!-apám karba tett kézzel álldogált előttem,úgy csináltam mintha olvasnám a cikket,de legbelül röhögtem.-A soha nem látott lányát???-kérdeztem színészi tehetségemmel.-ez felháborító!-mondtam hozzá. Apám pedig kiment a szobámból, és mikor becsukta az ajtót én felpattantam és ugráltam az ágyon és sikongattam mint egy 5 éves. Nagyon jól éreztem magam!
Lementem reggelizni és leültem az asztalhoz mindenkinek udvariasan köszöntem és úri lány módon elkezdtem reggelizni. Annabelle megint csak nézett és a fejét csóválta. Apa pedig kiszólt az inasnak,hogy tűntesse el a villából az összes OK! Magazint. Persze az inasok és a szobalányok és még a konyhások is nevettek mikor lementem krumplit pucolni. Segítettem az olasz szakácsnak Armandónak. Ő a család szakácsa. Mindenki aki ott van szolgálónak az mind anya ismerősei. Mióta ott vagyok nagyon örülnek nekem azt mondják én vagyok méltó ennek a helynek. És nagyon kedves lánynak titulálnak,sőt nagyon boldogok, hogy helyre fogom hozni a régi családi életet. Éppen jelenleg ezen dolgozom, de már érzem, hogy a célomat lassan, de biztosan elérem. Nem sokkal később a konyhából kijövet a biztonsági őrök álltak a bejárati ajtónál. Mivel 500 Kg-os az ajtó nem tudnak bejönni,de hát akkor is, nem tudjuk mire képesek az újságírók és a lesi fotósok. Apa teljes nyugalommal jött le a lépcsőn és figyeltem, hogy reagál a dolgokra.-Látom ma túl népszerűek vagyunk-mondta nekem lazán. Én nekem meg leesett az állam!!! Nem hiszem el,ennél frappánsabb cikket kéne írnunk Chris-szel!
Találkoztunk egy kávézóban és mondtam neki, hogy nem hatották meg a rosszindulatú pletykát és idéztem neki a „ma túl népszerűek vagyunk” szöveget… A haverom a döbbenettől nem jutott szóhoz.-Most akkor mi legyen?-kérdeztem. Chris kicsit elgondolkozott. Közben kevergettem a kávémat,nem volt hozzá gesztusom agyalni kéne, hogy hogyan szabaduljak meg ettől a csalótól! –Tudod, mesélted még előző este, hogy vannak volt barátnői, mi lenne, ha holnap az lenne a címlapon?-kérdezte a haverom. Én pedig örömömben megöleltem. S végül kicsit elhúzódtam tőle mert még megijed…
Este már készen voltunk a kis pikás cikkünkkel. A sok borozgatás megadta a fantáziánkat és eléggé mocskos dolgokat írtunk az ex-barátnőiről. És ezzel a címmel: „Vajon ezek miatt hagyta el első feleségét?Tényleg a pénz miatt szerette?Az első szülött gyermeke mit szól hozzá?EZ BOTRÁNYOS!”
Chrissel jókat nevetgéltünk és végül egymás mellett ültünk le és az íróasztalba pakoltuk be a papírokat,ollókat,tollakat. Mikor leejtettem egy ceruzát egyszerre hajoltunk le és egymáshoz ért a kezünk. Hirtelen szikrát éreztem a bőrömben. Közben átjárta a testemet egy különös érzés. Egymásra néztünk és Chris finoman megsimogatta a karomat. Felálltunk és szemben a nyakát átfontam,ő pedig a derekamat fogta és hirtelen szomjúsággal elkezdtünk csókolózni. Közben a nyakamra vándorolt én pedig a mennyekben éreztem magam. Chris a falhoz döntött és egyre jobban csókolt összevissza,le vette a szemüvegét és kigombolta az ingét. Totálisan beindultunk egymásra és azt akartam, hogy soha ne érjen véget ez a pillanat. S végül az ágyra döntött. Fantasztikus érzés volt!!! Reggel boldogan ébredtem fel, és úgy gondoltam, hogy ez már több mint barátság. Mikor kimentem a teraszra magamba lélegeztem a friss levegőből,nagyon boldog vagyok! Éreztem ,hogy Chris közeledik hozzám és hátulról átölelt és belecsókolt a nyakamba. Hmmm akkor ezt tényleg nemcsak a bor tehette! Az eltitkolt érzelmünk csak most bontakozik ki igazán. –Jó reggelt hercegnőm,készen állsz egy kis meg botránkoztatásra?-kérdezte viccesen. –Jaj menj a fenébe!-mondtam jókedvűen. Reggeli után elmentünk a nyomdászhoz és mikor kézhez kaptuk a magazint megint nevettünk. A postaládába raktam az újságot és gyorsan bebújtam az ágyba. Ezúttal a szobalány jött be ébreszteni. –Jó reggelt!-köszöntem neki előre. A szobalány meglepődött, hogy itt üdvözlöm,mit sem sejtve. Elhúzta a függönyt és az ágyamra tette a frissen vasalt ruhámat. Felöltöztem és lementem az ebédlőbe szokás szerint. Apám már végleg kiborult és totálisan megőrűlt! Még Annabelle-el is ordított a reggelinél. Nem mertem bemenni, aztán bementem. Apám fogcsikorgatva rám nézett:- Ha megtudom, hogy te voltál nagyon megbánod!!-fenyegetett meg a személyzetek és a lánya előtt apám. Éppen Marie jött be és nyájasan üdvözölte a népet.-Charlest, hagyd már ezt a szegény kislányt. Nem ő csinálta! Mi köze lehetne a sajtóhoz? Hiszen minden újságíró téged és Petrát akarja!-nyugtázta le a nagynéném és elkezdte kenni a pirítósra a vajat. –Aaaaggggrrrrrrrrrr!!!!!!!-mordult fel idegesen apám és felállt az asztaltól és kiviharzott. Marie pedig megszólalt:- Hát Charles-nek néha fáj a múlt és az igazság és nehezen törődik bele, hogy nem ő a jogos a vagyonra… És csúnya dolgokat tett és nem csodálom, hogy mindenáron bosszút akar állni rajtad és édesanyádon.-jelentette ki. Ekkor jöttem rá, hogy apám valósággal megőrűlt! Nagyon mérgesen én is viharoztam az ebédlőből és csak úgy forrt bennem a bosszúság, és mindenáron el akarom küldetni apámat az én HÁZAMBÓL! 12kor Chris-hez mentem és becsengettem a lakására. Éppen ott volt valaki nála és sokáig tartott míg eljutott az ajtóig. Mikor kinyitotta az ajtót félmeztelenül jelent meg és meglepetten nézett rám:-Öööö szia….itt van az egyik haverom.-mondta félszegen. Közben egy csajhang szólalt meg a háttérben:-Na Chris gyere már olyan jó veled!Hahó mi van megjött a pizza?-kérdezte szemtelenül és odament Chrishez és átfogta a felsőtestét…Engem pedig az ájulgatás kerülgetett. Chris becsapott??? Sőt nem csak becsapott még meg is csalt…-De…de én azt hittem,hogy járunk!-fakadtam ki dühösen. S berontottam a lakásba és ők pedig bámultak rám. –Ti jártok?-kérdezte a kis hülye csajszi. Látszik, hogy éppen nem egy épeszű csajt fogott ki magának. Azt hiszi, hogy én is az a fajta lány vagyok??? –Angela bocsáss meg!-szólalt meg Chris,de a kiscsaj fogta magát és melltartóstul mindenestül kirohant a lakásból. Chris pedig szégyellősen rám nézett:-Tényleg járunk??-kérdezte. Argggg… Na ezért nem szoktam bepasizni velem egykorúakkal… Áááhhh elegem van.-Figyelj én most megyek nem bírom tovább. Nem is jártunk,de ha te így gondolod…szakítok veled…És köszönöm a közreműködést és hogy bízhattam benned,majd elküldöm a pénzt és majd megoldom magam a családi problémáimat. Köszönöm,hogy támogattál..- „testileg-lelkileg”gondoltam a végére,de ezeket már nem mondtam ki. Összeszedtem a cuccaimat és elmentem onnan.
Kicsit összezuhanva,de tartottam magam a média számára. A riporterek a villa kapuja előtt táboroztak és apa gondolkodik, hogy kihívja a rendőrséget. Felőlem azt csinál amit akar a lényeg, hogy ne legyenek itt mert idegesítőek.
Másnap reggel egy álmatlan éjszaka után szédelegve mentem le és láttam, hogy egy nekem címezett levélke csücsül az asztalon. Mikor kinyitottam majdnem elájultam Chris írt, hogy sajnálja ami történt csak a csaj nyomult rá egy kávézóban mikor a laptopján dolgozott és leitatta egy bárban és az ágyban kötöttek ki. Kéri, hogy dolgozzak vele tovább. Így hát kénytelen voltam felhívni és nyeglén benyögtem neki, hogy oké,de ha még egy ilyen lesz akkor mehet vissza Londonba a pénzzel együtt. Délután Chris át is jött, úgy benyomult a villába, hogy az őrök üldözték, hogy ez a lesi fotós betolakodott. Mondtam a biztonsági őröknek, hogy ő egy jó haverom én hívtam ide. Bementünk a szobámba. –Óh bébi,de hiányoztál nekem.-nyomult hevesen Chris.-Héj mi a bajod?Miért csinálod ezt?-kérdeztem csodálkozva. Tényleg nem értem, hogy mi baja,valami szoknyavadász, csak megjátssza, hogy jó fiú? De őt nem érdekelte és már fogdosott össze-vissza.-Hééé állj már le!-szóltam rá. –Ne állj ellen bébim! Tudod, olyan csábító vagy mint egy érett eper darab. Nem bírtam ki nélküled és azért kezdtem ki azzal a csajjal.-és az ágyra lökött. S rám hajolt és megcsókolt.-Ah…-de ráakartam szólni és ez jött ki a számon!!!Áááááááááááááááááá nem hiszem el miért csinálja ezt velem.-Látom élvezed.-suttogta és megcsókolta a nyakamat is. Ez a gyenge pontom és ilyenkor totálisan elveszek az öntudatlanságtól.
A heves herce-hurca után kicsit megbánva éreztem magam. Ha valóban szeret akkor miért csinálja ezt? Én bevallom őszintén,hogy imádom őt minden porcikámmal és valami megmagyarázhatatlan kötelék van köztünk…Ez lenne a szerelem? Nem hiszem el,hogy belementem ebbe a hülye játékba! Egyből felpattantam az ágyból és ki akartam menni a szobámból. De Chris időben felkelt és az ajtó elé állt.-Hova?Hova?-kérdezte mosolyogva. Megfogta a kezem és a földre rántott. –Nem mész sehova! Te a szeretőm vagy világos?-ordított velem. Úgy megijedtem tőle,hogy fogtam magam és bezárkóztam a fürdőbe. 1 óra múlva már elzsibbadt a lábam az ücsörgéstől és jól kisírtam magam,közben már Chris bekopogott:- Petrus,ne haragudj…Tudom, hogy durva voltam veled, de haragudtam, hogy azt mondtad, nem nézted ki belőlem, hogy ilyen szajhákkal hálok..De őszintén az ital tette velem…és csak beakartam bizonyítani neked, hogy szeretlek!-fakadt ki az ajtó előtt. Felálltam és kinyitottam az ajtót. –Oké megbocsájtok..de többé ne csinálj ilyet…Úgy féltem, hogy elveszítelek és nem tudom folytatni a harcot apámmal.-és Chrishez léptem és megcsókoltam.
A héten elkezdődött a harc és jobbnál jobb címlapokat és cikkeket gyártottunk Chris-szel és apám már valósággal megboldondult az igazságtól. Annyira, hogy bekellett záratni a bolondokházába. A villát és az örökséget hivatalosan is megkaptam és senki sem nyúlhat hozzám csak az utódóm vagy a hozzám tartozó rokon. Én Annabelle-re gondoltam akiről kiderült, hogy ál-leszbikusságot folytatott a barátnőjével, hogy ne mehessen férjhez 40-50 éves pasikhoz. Így bemutatta a titkos viszonyból maradt pasiját: George-t. Tényleg összeillenek. Így Annabelle-l szorosabb lett a köztünk levő kötelékek. Anyámék bejelentették, hogy megszülettek az ikrek: Rose és Richard lett a nevük, el is hozták őket Los Angelesbe és meghívtam őket egy hónapra a villába. A nagynéném pedig bepasizott és nagyon boldog. Chris pedig a hasamra tette a kezét és 18 évesen várom az első babámat. Nagyon izgi! És most lezárult az örökösnő naplója! Sziasztok!

Ártatlan álmok...

Az éjjel

És az ajtón bejött,megpillantott, hogy éppen egy fehérneműben állok és a tükör előtt sminkelek. A szemei felragyogtak, elmosolyodtam és nevettem:- ez olyan vicces!- és hozzá dobtam egy párnát. A szoba sötét volt és a bordó függönyt meglendítette a lágy éjszakai szellő. –Idejössz?- kérdeztem. Az árnyék eltűnt a fényből. Ahogy közeledett felém megállt bennem a szívem: a pillanatnak adtam át magam. Megölelt és levette a szatén köntöst rólam. A tenger morajlását hallottam próbáltam átadni magam a gyönyörnek, ahogy átéltem mindent,egyszerűen leírhatatlan volt. Pár perccel később felült és a hifi távirányítóját megnyomta. Egy gyönyörű,de túlfűtött dal volt. –Ez az éjszaka gyönyörű és csodálatos, egyszerűen nem találok rá szavakat. - suttogtam a fülébe.

1 órával később lementünk a kerti partira és mindenki minket nézett. Rám mosolygott és megfogta a kezemet. Az unokahúgom döbbenten nézett amikor elhaladtunk mellette. Az egész család szinte megfagyott a jelenlétünktől,főleg attól hogy együtt voltunk…És csak mi ketten égtünk a szerelem tüzétől…

Leültem a medence szélére és a Hold ráragyogott a felszínre. –Kérsz inni?- kérdezte. - Igen.-válaszoltam. A vízbe érintettem a kezemet és egyszer csak egy rózsaszínű,zöld és kéken fénylő pillangók szálltak elő a vízből. Megnéztem magam a víz tükörben és láttam, hogy az arcom ragyogott a boldogságtól. Visszajött a párom az italokkal és addigra már ugrásra készen voltam és a pillangók kíséretével belevetettem magam a vízbe….

Szenvedélyek viharában

Másnap reggel hűlt helye volt az ágyban...valahol eltűnt,lehet h lement enni.ránéztem az órára 11 óra múlt...Hűha gondoltam felkéne kelni.De kényelmes volt,nagyokat nyújtozkodtam,kedvemre dalolásztam. Kerestem a ruhámat az ágy alatt.És mikor lehajoltam az ágy alatt találtam egy dobozt.Kihúztam és kicsit poros volt ezért lefújtam,prüszkölve és félig könnyesen nyitottam fel a tetejét.Úramisten hiszen sok pénz volt benne!Vajon mit tartogat még ezen kívűl...Mikor kutakodtam találtam benne egy kis dobozkát,mikor kinyitottam egy édes arany nyaklánc volt benne,szívecskés medálal.Mellkasomra tettem a kezem és alig kaptam levegőt(a portól már nem fulldokoltam)ez vmi más....A medálra az volt írva h örökké együtt...Mikor csináltatta?Tényleg szeret?A korkülönbség ellenére is akar engem és komolyan gondolja?Vissza raktam mindent a helyére és összehúztam magamon a köntöst és lementem hozzá.Mikor leértem láttam hogy nagy örömmel készíti a reggelit.-Héj vissza az ágyikóba!Pont vinni akartam a reggelit hölgyem.-meghajolt előttem és kezet csókolt.Ez a pasi egyenesen őrjítő!Jó értelemben:)

Leültünk a teraszra és a Nap gyönyörűen sütött,a madarak csiripeltek.-Figyu,mi a programod mára?-kérdeztem félénken.Tudtam hogy munkája van és dolgoznia kéne...Azt jelenti hogy haza kell mennem...és megint 1 hét múlva találkozhatunk..-Ami azt illeti...hát ma ráérek.-odabújt hozzám és szájon csókolt:-csak miattad.-fejezte be.

Ott ültünk szinte ruhátlanul...na jó nem úgy...hanem inkább pizsama félében...na és egymásra néztünk.A szívem megint kiakart ugrani a helyéről,ez a pasi miattam akar itthon maradni.Vajon nem lesz feltűnő hogy a szüleim már keresnek engem?Senki sem tudja hogy egymás szeretői vagyunk...vagyis igazából járunk is csak titokban...Amikor ezen filóztam megfogta a kezem és megcsókolta,azért mégiscsak szeret...Rá mosolyogtam.:-Bárcsak ne érne véget ez a pillanat.-mondtam nevetve.-Ma nem fog véget érni,mert mi egymáséi vagyunk.-válaszolta.És igaza van!Tényleg itt az idő,hogy átadjuk egymás örömeit.Legalább jobban megismerjük egymást.De ha már itt tartunk megkell kérdeznem a dobozos témát...:-Figyi...Balázs találtam valami doboz félét az ágy alatt...Valamit leejetettem és megragadta a tekintetem...-lehet,hogy a varázslatot most rontottam el?Dobni fog az tuti,megkérdezi hogy mi a francot keresgélek én az ágya alatt.De ehelyett ez volt a válasza:-Jah oh,pedig tegnap annyira kerestem!-nevetett fel és átölelt.-Menj fel érte és hozd le az a tiéd.-és segített feltápászkodni.-De a pénz is?-kérdeztem döbbenten.Ekkor vált komolyra az arca.-Hűha menjünk fel ketten itt valami nincs rendben.-megvakarta a halántékát.Rá néztem erre elnevette magát:-Jaj ne gondolj a legrosszabbra!-és megfogta a kezem.Felmentünk a szobába és az ágy alá bújt és kihúzta a dobozt.-Ezt a pénzt egy jótékonyságra gyűjtöttem össze...de mivel véget ért és lekéstem meghagytam egy másik jótékonysági eseményre,de mivel nem kellett a pénz senkinek a feléből-belenyúlt a dobozba-vettem neked egy nyaklácot.-kinyitotta a kisdobozkát.Másodszorra is meglepődtem.Ott ültünk az árnyékos szobában,a forró meleg levegő átjárta a testem,nagyon szerelmes vagyok belé.Nem azért mert elkényeztet hanem mert figyel rám és van benne egy megmagyarázhatatlan plusz ami megfogott benne...Tudom hogy külsőleg is,de van benne valami az tuti és a hangja!Egyenesen libabörös vagyok mellette!Mikor énekelünk,mindig elnyom engem!:D De nem bánom,a lényeg hogy élvezem a vele együtt töltött időket...Valahogy vissza zuhantam a jelenbe és a nyakláncot neki adtam,és ő rám tette és hátul pedig bekattintotta.Megfogtam a medált és végig húztam az ujjam rajta.-Köszönöm.-suttogtam a fülébe és lágy csókkal zártuk le ezt a szép pillanatot.

Délután átjött a barátnőm:Liza és bekellett számolnom neki,hogy mi a pálya velem.-Hűha ez nagyon gyönyörű.-megnézte a nyakláncomat.-Tudod az a vicces,hogy először én láttam meg.-nevettem.Liza kortyolt egyet a baccardiból és velem együtt nevetett.-Szép napunk van.-mondtam neki.Liza felrakta a napszemüvegét és elnyújtozkodott a napágyon.-Az ám és szépen lebarnulunk.-reagált rá és elkezdtünk nevetni.

Este valami illat kavargott az ebédlőben,Balázs sürgött forgott és leültetett az asztalhoz.Lekapcsolta a villanyt és csak a gyertya és mi látszodtunk.-Na szívem,gyönyörű napod volt?-kérdezte.Mikor megrágtam az ételt rögtön válaszoltam:-Isteni!Jobb nem is lehetne!-mondtam boldogan.Mikor befejztük a vacsorát,a férfi odajött hozzám és megsimogatta a nyakamat.Ettől beájultam és hevesen egymásnak estünk.Forró csókokban és végül az ágyba kötöttünk ki.Soha nem felejtem el ezt a gyönyörű élményt!

Ott álltam megijedve és a kezemben pedig a boros pohár volt. Nem hittem el… Amit mondott.. El kell mennie hosszútávra és itt kell, hogy hagyjon engem. A szívem összeszorult és remegtem a félelemtől. –Maradj velem.-kérleltem. –Mennem kell majd vissza jövök.-válaszolta. A pohár kiesett a kezemből amikor búcsú csókban forrtunk össze. Annyira magam alatt voltam egy perc alatt, hogy már a sírás szorította a torkomat. Még az utolsó könny cseppemet letörölte lágyan és még a homlokomra is csókot lehelt. Ahogy becsukódott az ajtó kitört belőlem minden érzés amit visszafojtottam. –Elment-leheltem magamban… A kezem végig csúszott az ajtón és éreztem, hogy menten összesek…Ahogy a földre estem belevágódott az üveg a kezembe és láttam, hogy a tenyeremen végig csurog a vér… Ahogy bámultam ki magamból a fájdalmat nem észleltem… Megőrülők érte! Azt akarom, hogy velem legyen és öleljen át…. A magány se perc alatt uralkodni kezdett rajtam. Kínzott és égetett és megfojtott miközben sírtam. Közben figyeltem a véremet, hogy mikor alvad el… Tudom őrültségnek hangzik, de megbolondultam miatta… Felmentem a szobámba és kihalt minden, az ablakon kinéztem és kinyitottam és kimentem a teraszra… A könnyeimet megszárította a szél és közben kitárt karokkal álltam a teraszon és ugrásra készen álltam…. Mikor ugrani kezdtem valaki egyből megfogott. Ő volt az…. – Mit csinálsz?-kérdezte és közben megfogta az arcomat. – Itt vagy.-pihegtem… Alig kaptam levegőt attól, hogy majdnem meghaltam másrészt meg attól, hogy hirtelen ide érkezett. –Álmodom?-kérdeztem csodálkozva, szinte nem voltam magamnál csak azt lestem , hogy mi történik. Sőt nem is akarom megtudni, hogy mi történik. Megával ragadt és szenvedélyesen átölelt,magához húzott és megcsókolt,közben a combomat felhúzta magához. Meglepő volt a szenvedélye. Ki voltunk éhezve erre a pillanatra…

Másnap reggel arra ébredtem, hogy ordibálás van lentről… és Balázs éppen telefonálgatott.- Mi az?-kérdeztem tőle. –Oh,semmi szívem,csak zaklatnak az őrűltek.-mosolyodott el. Nevettem egy nagyot.- Őrűltek..ez jó!- és felé léptem mikor megálltunk egymás előtt egyszer csak forró csókban forrtunk össze. Éreztem, hogy nem bírjuk tovább! És hirtelen visszazuhantam a valóságba! Még mindig ott álltam a teraszon és fújt a szél és közben dörgött az ég. A lágy dallam andalító volt és azt sugallta, hogy még ma éjjel megkell halnom mert senki se szeret és csak kihasználnak… Alattam volt a medence és a talajtól elrugaszkodtam és zuhantam a messzeségben. Nagy csobbanással vízbe értem… Azt hiszem ideje volt meghalnom….

Valami sípolt mellettem és nem tudtam hirtelen, hogy hol is vagyok. Kinyitottam a szemeimet és halványan láttam a dolgokat. Kórház szerűben lehettem, félholtan itt vagyok, nem ,hogy hagytak volna meghalni végleg…. Aztán mikor kitisztult a látásom Ő ült mellettem. –Bocsáss meg.-suttogtam mikor felém hajolt. Nézett egy darabig és egy hajtincset elsimított a szememből. Nem szólt hozzám,végül a tenyerébe temetkezett és csóválta a fejét… Megértem ez csak az én hibám,hülye voltam… Remélem amnéziás lettem,bár nem hinném mert még mindig emlékszem a dolgokra sajnos… Megnéztem a tenyeremet és láttam a sebet elkezdtem kapargatni míg vérezni nem kezdett. –Auuuhhh…-kiáltottam fel a fájdalomtól. Erre Ő felpattant és hozzám rohant.-Mit csinálsz?-kérdezte mérgesen.-Semmit és menj inenn éppen öngyilkos akarok lenni,csak sajnos megmentették az életemet!-ordítottam magamból kikelve. Nagyon furcsán éreztem magam,azzal kiabáltam akit igazán szeretek! –Kérlek nyugodj meg nagyon rossz idegállapotban vagy. Bolondok házába fognak csukatni,ha így folytatod…-mondta szomorúan…. Magam elé meredtem és próbáltam gondolkozni, de nem ment…

Pár nap múlva kiengedtek a kórházból és a családom várt rám. Hazavittek az igazi otthonomban, igaz jó pár hete kerestettek a rendőrséggel így kénytelen voltam bocsánatot kérni tőlük mikor otthon voltunk. –Mégis mit gondoltál,hogy ilyen pasival elszöksz itthonról?- kérdezték dühösen. Apám már sík ideg volt anyám meg tombolt mikor beszámoltam, hogy igen ott laktam nála és igenis jól éreztem magamat!!!! –Hát látszik, hogy nagyon neveletlen vagy!Menj fel a szobádba ne is lássalak többé!-adta ki a parancsot anyám… Így felbandukoltam duzzogva és berontottam a szobámba és az ágyamra estem és bőgtem ameddig csak a könnycsatornám bírta….

2 óra múlva már kicsit jobban voltam, de szörnyűn néztem ki: karikás volt a szemem és a hajam pedig zilált és rendezetlen. Szóval eléggé kikészültem idegileg… Tényleg nélküle voltam egyedül és megfosztva az érzésektől…. Érzelmileg kikészültem… Végül felhívtam a mobilomon és felvette. –Szia….-a hangom elcsuklott ahogy kimondtam…- Szia.-köszöntött vidáman… - Bocsáss meg…hazakellett jönnöm a szüleim eléggé kiborultak sőt én is mert nélküled vagyok és egyszerűen nem bírom érted????-és éreztem, hogy mindjárt sírva fakadok. Távol attól akit igazán szeretek és szenvedek ettől az egésztől,kész katasztrófa! –Ne aggódj ma este úgyis érted megyek és elrabollak.-nevetett vidáman. –Komolyan?-kérdeztem meglepve. Ez tényleg meglepett.-Oh szeretlek!-síkitottam.

Éjszaka kiszöktem a házból és a kapunk gyorsan eliszkoltam. Éppen az autójában várt és beugrottam, ekkor szenvedélyesen egymásnak estünk. Mint az őrűltek akik soha nem csókolóztak. Vicces.

Megérkeztünk hozzá és a boldogság elöntött mindkettőnket ágytól-ágyig mászkáltunk és semmi más nem érdekelt csak az,hogy boldogok vagyunk. Elhatároztuk, hogy elmegyünk külföldre és így a Kanári-szigetekre költözünk mert ott van egy hatalmas birtoka amit örökölt a nagybátyjától mert a nagybátyja Ausztráliába ment. Így a kis paradicsomunkba költöztünk és azóta nagyon boldogok vagyunk.